Herbarium Librum
Árvacsalánfélék
Családja
Salvia officinalis
Orvosi Zsálya
Az
ókor óta tudjuk, hogy egészséges és finom, manapság azonban nem túl gyakran
találkozunk vele, pedig érdemes zsályát enni. Sajnos Magyarországon nem
őshonos, de gyógynövényként termesztik, dísznövényként kertekben, temetőkben
sokfelé ültetik. Az ókori görögök és rómaiak a bölcsesség és a kifinomult
gondolkodás növényeként tartották számon a Földközi-tenger térségéből származó
zsályát. A zsálya Földközi-tenger mentén, de különösen a dalmát tengerpart
karsztos vidékéről származó, és nálunk kertekben ültetett, jellemző illatú,
kesernyésen aromás ízű növény. A zsálya jelképezte az öregek bölcsességét, a
hosszú életet. Sőt a rómaiak és az arab orvosok hittek benne, hogy akár halhatatlanná
is teheti az embert ez a zöld fűszer. A zsályáról úgy tartják, hogy
meghosszabbítja az életet. „Hogy öregedhetne meg az, akinek zsálya van a
kertjében?” szól a régi mondás. Hírnevét tükrözi neve is: „salvia”, amely a
salvere, meggyógyít igéből. A csodavárás mellett emésztési problémákat
orvosoltak vele, a franciák teát is főztek belőle, ami a kínaiaknak annyira
ízlett, hogy olyan – mondhatni előnytelen – üzletbe is belementek, hogy egy
adag zsályát négy adag teával honoráljanak. A középkori kolostorkertek
megbecsült gyógynövénye volt. A 17. században a hollandok szállították a
kínaiaknak a zsályát. Ebben a században hódította meg a zsálya Amerikát, bár
Közép-Amerikában létezik őshonos zsályafaj, ami hallucinogén s a sámánok
használták (látnokzsálya). Már az aztékok is nagyra becsülték. A legenda
szerint Szűz Máriától kapta gyógyító erejét, mivel a kis Jézust a zsálya
levelei takarták el Heródes katonái elől. Sebgyógyító, vizelethajtó,
vérzéscsillapító hatásáért már az ókorban becsülték. Az ártalmatlanabb –
Európából érkezett – zsályával az indiánok a fogukat ápolták (ugyanúgy, ahogy
már a régi rómaiak is), és az égési sérülésekre is használták. A zsálya latin
jelentése „gyógyítani”. Franciául toute bonne-nak azaz „minden rendben”-nek
nevezik, ami utal arra, hogy errefelé a zsálya bevett kedélyjavító
„gyógyfűként” volt ismeretes. Az olaszoknál az általános egészségmegőrzés
részeként fogyasztották a zsályát. A nők régóta alkalmazták tejelapasztásra is,
sőt ösztrogéntartalma miatt a menopauza tünetei is jól kezelhetőek vele. A
zsályát a levegő illatosítására is használták – a levendulával együtt – a 17.
század környékén. Az orvosi zsálya a Mediterráneum szülötte, de a középkorban
már nálunk is kedvelték. „Kevés avagy egy kert is nincsen vagy városban, vagy
mezőben, melyben zsálya nem volna, melyet salvának hivnak a deákok, hogy
salvusokká, vagy egészségesekké tesz sokakat” - írja Nadányi János 1669-ben. De
a történelem folyamán gyógyszerként is rengeteg bajra írként szolgált:
használták szembetegségek, bélproblémák kezelésére, memóriazavarra vagy
epilepsziás rohamok enyhítésére. Nagyon jó úton jártak a régi orvosok, mert a
zsálya antiszeptikus, gyulladáscsökkentő, antioxidánsokban gazdag, jól hat a
memóriára, nyugtatja a bél- és idegrendszert, javítja a koncentrációt. Gyomor
és bélpanaszok enyhítésére, epe, máj és cukorbajra, ajánlják. A zsálya a
legrégebben használt és ismert gyógynövény. Haj- és bőrproblémákra is remek
megoldást jelent. A skarlát zsályához hasonlóan jelentős fertőtlenítő hatása
van, emellett nagy töménységben olyan erős fiziológiai hatású, hogy
szívbénulást is okozhat. A növény jellegzetes illatát a tujon-izomérek és a
kámfor adja, mellettük még megtalálhatók a mono- és szeszkviterpének, di- és
triterpének, flavonoidok is. A gyógyászatban az ókortól kezdve izzadásgátlóként
terjedt el, bizonyos betegségekhez kapcsolódó fokozott verejtékezést igen jól
csökkenti. Teája többhetes kúra után szabályozza a vegetatív idegműködést és
normalizálja a verejtékmirigyek elválasztását. Külsőleg alkalmazva gyulladáscsökkentő
hatású, ezt az illóolajában megtalálható pinénnek és a tujonnak köszönheti.
Aranyérbántalmak, kelések és lábszárfekélyek kiváló gyógyítója. Miután az
antibiotikus hatáson túl nagyon jó összehúzó is, a nyálkahártya-gyulladások
ellen is bevált. Főleg a száj- és torokterápiában terjedt el. Hosszabb ideig,
kúraszerűen alkalmazva makacs bronchitiszeket is meggyógyíthatunk vele. A
zsálya Szent Hildegárd szerint meleg és száraz természetű és bármilyen formában
is fogyasszák (pl. porrá törve, borban vagy vízben megfőzve), "csökkenti
az ártó nedvek túlságát" és elveszi a bűzlő lehelet rossz szagát. Bénulás
ellen azonban csak vízben főzve használ. Étvágytalanság ellen azt ajánlja, hogy
zsályát, turbolyát és fokhagymát törjön össze a beteg ecetben és az ételt ebbe
belemártva visszatér az étvágya. És egy magától értetődő megjegyzés: "ha
valaki valamely mocskos dolog bűzétől szenved, dugja a zsályát az orrába és ez
használni fog". Hieronymus Bock minden fontos tudnivalót összefoglalt a
zsályáról: "... Minden német növény között nincs hasznosabb, mint a nemes
zsálya, a konyhákban és borpincékben is nagyra tartják. Galénosz azt írja, hogy
nemcsak meleg és száraz, hanem összehúzó erővel is bír. Dodonaeus melegnek és
száraznak tartja a harmadik fokon vagy a második legvégén. A gyógyszertárakban
a széleset és a hegyeset tartják, de csak virágait és leveleit. A virágokból
konzervát készítenek, ami nagyon jó a hideg, nedves és beteg főre. Emiatt
használják szélütés, féloldali szélütés, nyavalyatörés, görcsök, remegés,
folyások és a gondolatok zavarodottsága ellen is. A levelekből és a virágokból
vizet égetnek, ami a mondott panaszokra használatos belsőleg és külsőleg.
Visszahozza az elment beszédet és megerősíti a lötyögő fogat, ha gyakran a
szájában tartja az ember. Az összetett zsályavíz sokkal erősebb: mert a
zsályalevelek és virágok mellett levendulavirágokat, szerecsendióvirágokat,
szegfűszeget, gyömbért, fahéjat, almamagot és kubébát is tartalmaz, amit 4
napon át jó borban áztatnak és azután desztillálják le. A zsálya specifikus
orvossága a hideg, nedves és beteg főnek, idegeknek, szerveknek, gyomornak és
méhnek. Jó méreg ellen is... Sokan úgy tartják, ha reggelente három
zsályalevelet sóval megesznek, egész napra megvédi őket a mérgektől és a rossz
levegőtől. A zsályabor vagy a fű borban megfőzve hasznos minden belső szervnek,
mert kihajtja a mérgeket, lágyítja a köhögést, csillapítja az oldalfájást,
melegíti a májat és a méhet, hajtja a húgyot és a hószámot. Jó minden hideg
bajra, nemcsak megiva, hanem a tagokat ezzel kenve is. Főzete jó a vérhas
ellen, a belek tisztítására. Minden zsályával készített étel nagyon kellemes és
egészséges. Agrippa azt írja, hogy ha az asszonyok hajlamosak túl korán szülni,
akkor gyakran kell a zsályát használniuk. E bajokra a zsályavirágok cukra is
hasznos és jó. A zsálya bora jól bevált negyednapos lázra. Jó a remegőknek.
Igyák a hideg és nyálkás méhük miatt terméketlen asszonyok, mert melegíti,
szárítja és erősíti a méhet. A zsálya vízben főzve és ezzel mosva feketévé
teszi a hajat, elűzi az atkákat, tisztítja és gyógyítja a sebeket és a
harapásokat, amit mérges állatok ejtettek, csillapítja a vérzést és tisztítja a
régi, gennyes keléseket. Ugyanígy használva gyógyítja az ótvart és a
dagadásokat az ágyéktájon. A zsálya gőzfürdője jó fájdalmas húgyozásra, izzaszt
és csillapítja a vérhas fájdalmát és sok másféle fájdalmat is. A vadzsálya
ereje és hatása a muskotályzsályáéhoz és a mentákéhoz hasonló, de minden
részében lágyabb és kellemesebb. Ha friss zsályalevéllel dörzsölik a fogakat,
tisztán és erősen tartja azokat. A zsálya borban megfőzve és azzal gargalizálva
segít rekedtség ellen. A zsálya levelei megrágva tisztítják az agyat és
kihúzzák a nyálkákat. Ugyanezt teszi a desztillált víz is, ha az orron át
beszippantják. Lehet hozzá majoránna, rozmaring, bakfű, levendula vagy
citromfűvizet is tenni. Egy kevés fehér bor is jó hozzá. A zsályából füstöt is
lehet csinálni és egy alkalmatosságon át az asszonyi hüvelybe juttatni, ez
csillapítja a túlzott vérzést." Gyakran használják parfümökben és
kozmetikumokban is, sőt szájvizet is készítenek belőle. 2001-ben az év
fűszerévé választotta a Nemzetközi Gyógynövény Szövetség. Zsályával
fűszerezhetjük a zsíros húsételeket és azok körítéseit (kacsa, liba, pulyka,
vadhúsok, hústöltelékek), de máj, főtt és sült halak, pástétomok, lágy sajtok
és főtt tészták ízesítésére is kiválóan alkalmas. A zsályalevelek egyben
hasznos gyógynövényt is jelentenek házpatikánk részére, mivel forrázata
illóolaj-, cseranyag-tartalmánál fogva torokgyulladásnál, szájbetegségeknél
öblögetésre, belsőleg pedig izzadás; bélhurut ellen nagyon jó hatású. Erős íze
van, elősegíti a zsíros ételek emésztését; ezért főzzük együtt zsíros húsokkal,
kacsával, sertéshússal, vagy tegyük hurkába. Idegerősítő hatása is ismert. A
levél nagyon jó vöröshagymával együtt tölteléknek csirkéhez. Muskotály zamatú
borok készítésére alkalmazható. Fűszernövényként igen ízletes joghurtos
öntethez adagolni, úgy is kifejti gyógyhatását, sőt a joghurt savas hatása
miatt még koncentráltabban! A zsálya leveleit közvetlenül a virág megjelenése
előtt kell leszedni és szárítással tartósítani. Jól zárható edényben
tartandó! A zsálya szárított levele ruhák közé rakva elűzi a rovarokat. Illatos
virágkompozíciók részeként is használhatjuk a leveleket. A zsálya leve segít
halványítani a bőrön lévő foltokat. Hogy pontosan mit is tartalmaz ez a növény?
1-3% illóolaj, 3-8% kateincsersav, keserűanyag, savanyú glikozida, gyanta,
fumársav, urzolasav, oleandolsav, oxitriterpénsav, klorogénsav, kávésav,
nikotinsav, nikotinsavamid, viasz, ösztrogén hatású anyag, fitoncida (tbc
bacillusokra hat), 30-50% tujon, 8-14% borneol, 15% eukaliptol, linaool. A
zsálya magas C-vitamin tartalommal dicsekedhet, sőt kalciumban, magnéziumban is
gazdag. A mai kor tudománya szerint a következő betegségekre használható: Az
orvosi zsálya illóolaja Jean Valnet szerint belsőleg általános élénkítő,
beszabályozza az idegek és a paraszimpatikus idegrendszer egyensúlyát,
görcsoldó, szélhajtó, étvágygerjesztő, antiszeptikus, izzadásgátló,
vértisztító, vizelethajtó, vérnyomásemelő, havi vérzést serkentő, fogamzást
elosegítő, rákellenes, tejfogó hatású; az emésztő-szervek és a máj, a húgyutak,
a tüdő betegségeire, általános, valamint idegi alapú gyengeség, étvágytalanság,
remegés, bénulás, szédülés, gutaütés, asztma, krónikus hörghurut, tuberkulózis
és lábadozás esetén fellépő éjjeli izzadás, mirigygyulladás, limfatizmus,
váltóláz, oligúria, alacsony vérnyomás, fájdalmas menstruáció, klimax,
sterilitás, tuberkulózisos betegeknél és csecsemőknél fellépő hasmenés
kezelésére, valamint a csecsemők elválasztása idején alkalmazott szer. Külsőleg
összehúzó, sebgyógyító, antiszeptikus, tonizáló, reumaellenes hatású;
fehérfolyás, szájpenész, szájgyulladás, torokfájás, gégegyulladás, fogfájás,
fogínygyulladás, asztma, sebek, fekélyek, ekcéma, gyerekkori gyengeség,
angolkór, skrofulózis, hajhullás, darázscsípés kezelésére, valamint házi
fertőtlenítőként is használható. A magas tujon-tartalom miatt az illóolaj
hosszan tartó használata nem javasolt. Szoptató anyáknak, terhes nőknek és
alacsony vérnyomásúaknak a zsályatea ellenjavallt.
