I. Országos Pálinkaverseny végeredménye:

2014-ben is megrendezték az Országos Pálinka- és Törkölypálinka Versenyt. Idén 50 főzde 335 mintát indított a versenyen, a kereskedelmi főzdék részvétele rekordszámú volt. A 335 minta 8 főkategóriában (almatermésűek, csonthéjasok, bogyós gyümölcsök, szőlő, törköly, vadgyümölcs, ágyas és vegyes) versenyzett egymással.

Magyarország legjobb pálinkája címet ezúttal a Szicsek Pálinkafőzde Kft. feketeribizliből készült párlata hódította el. A legjobbank ítélt pálinka és a különböző kategóriák győztesei mellett 99 bronz, 114 ezüst és 63 aranyminősítés is átadásra került.

Sajmeggy

 

 

Származását tekintve Közép és Dél-Európa magas közép hegységeinek növénye, valamint Nyugat-Ázsia déli fele, szubmediterrán jelleggel. Hazánkban Északi- és Dunántúli középhegység, illetve a Mecsek oldalában lelhető fel. A szakkönyvek először a 18. században említik önállófajtaként. Élőhelyén kívül leginkább díszfaként termesztik, illatos virágai miatt különösen kedvelt. Latin neve az arab édes illatú szó jelentésére utal. Törökmeggynek is nevezik, latinneve, pedig Cerasus mahaleb. Főként mészkövön kialakult karsztbokor erdők, száraz tölgyesek, cserjések, törmeléklejtők, sziklafalak, tisztások, útszélek faja. Többnyire alacsony termetű, lehet cserje is, főként árnyékban, viszont napsütéses helyen gyakran már tövétől elágazó, terebélyes koronájú kis fa, különleges körülmények között (állandóan nedves, tápdús talajon, ápolás mellett) azonban nagy fává is fejlődhet - egy ilyen körülbelül 20 m magas példány látható a pesti Füvészkertben. Kérge hosszanti irányú repedésekkel tarkított, a fiatalabb ágak és gallyak kérge sima, sötétbarna, paraszemölcsös. Vesszői vékonyak, szürkésbarnák, hegyes, tojásdad, középbarna rügyei a vessző átmérőjénél nem nagyobbak. Levelei kerekdedek vagy tojásdadok, csúcsuk tompán kihegyesedő, válluk egyenes vagy kissé szíves, szélük csipkés. A levélnyél körülbelül fele olyan hosszú, mint a 3-6 cm-es levéllemez, melynek színi oldala fényes sötétzöld és csupasz, fonáka középzöld és a főér mentén világosbarna bolyhos szőrös. Fűrészes szélű, lándzsás pálhái lehullók. Április-május hónapokban virágzik. Virágzatára a magányosság jellemző, apró, fehér, öttagú virágai 1,5-2 cm átmérőjűek, 4-10-tagú rövid fürt vagy sátor virágzatban lombfakadással egy időben nyílnak. Tavasszal sűrű fehér virágzata van, de jóval kevesebb termést hoz. Fokozottan önszabályozó, csak a megfelelő minőségű gyümölcsök érnek meg. Termése korán június végén, július elején beérik. Fényes, feketére érő csonthéjas termései átlagosan 6 mm átmérőjűek, egyszerre keserűek és édesek, de ehetőek olyannyira, hogy a madarak kedvence, kellemes ízű, fűszerként is használják. Az egész növény, de különösen a kéreg megtörve erős kumarin illatot áraszt, amely gyulladáscsökkentő, nyugtató és értágító hatású. A sajmeggy tarackokat és tősarjakat nem hoz, a legtöbb gyümölcstermesztésre alkalmas hazai talajtípuson jól fejlődik, ezért cseresznye és meggy fajták alanyául széles körben használják. Mindannyian tudjuk, hogy a sajmeggy illatos gyümölcse igen keresett. A sajmeggy gyümölcséből ugyanis kiváló minőségű likőrök (Cherry Brandy, Meggy lelke) készíthetők, kellemes illatú pálcáiból cigaretta-, szivarszipkák, pipaszárak és sétabotok, illatos fájából, pedig dohány, cigaretta, szivar és kártyadobozok, kazetták, különféle iparművészeti dísztárgyak stb. gyárthatók. Mégis legfontosabb felhasználása az alany előállítás. Magyarországon a legtöbbet használt cseresznye- és meggyalany, Cseresznyefajták 60-65%-át a meggyfajták 95%-át ezen az alanyon állítják elő. A sajmeggy alany nálunk kellően télálló, gyökerei nagyobb hideget elviselnek, mint a vadcseresznye gyökerei. Szárazságtűrő, igen mélyen gyökeresedik. Talajban nem válogat, a könnyű, száraz talajon is jól fejlődik. A túl nedves, kötött, levegőtlen talajt, azonban kevésbé viseli el, mint a vadcseresznye vagy a meggy. Gyümölcsösben nedves kötött, levegőtlen talajokon nagyon érzékeny a fitoftórás gyökérnyak-rothadásra és közepesen érzékeny a nematódákra, illetve a gyökérgolyvára. Csonthéjasok után telepítve nem érzékeny a talajuntságra. A cseresznye és a meggyfák mérete sajmeggy alanyon igen különböző lehet, a hibrid magoncokon erős, nagy fákat kapunk, míg az ivartalanul szaporított alanyokon a nemestől függően középerőstől az erősig változhat. A nemes fajták sajmeggy alanyon korábban fordulnak termőre, mint vadcseresznyén, de a fák rövidebb életűek. A sajmeggy sajnos keserű, apró, vékony húsú, evésre kevéssé alkalmas. Inkább madáreledelnek vagy pálinkának való. A feketerigók kedvelt eledele, a fák elterjedésében is fontos szerepük van. Magját a déli országokban fűszerként használják, íze a mandulához hasonlít. Ez adja a török, görög és az örmény édes kenyér markáns ízét.

Nyári Pamuk Alma Érlelt Gyümölcs Pálinka 2014.

602.

2014/0618

AQUAVINICUM

ÉRLELT

GYÜMÖLCS

  Nyári Pamuk Alma

  almafával érlelve

 

 

 

 Őszintén megvallva ezekben a napokban, hetekben nem egyszerű sem a szőlőmunkások élete, sem a pálinkafőzőké, vagy éppen a cefrézőké sem. Hogy miért is? Hát a foci vb. Eseményei azért a labdarúgást kedvelők életét alaposan felforgatja, hiszen a nagy idő eltolódás következtében a mérkőzések délután és éjszaka kerülnek közvetítésre, és bizony nem nagyon szeretnénk lemaradni ezekről, munka pedig, egyre több lesz. A gyümölcsök valahogyan nincsenek tekintettel erre a nézőpontra és egyre több, egyre különlegesebb gyümölcsök érnek be, és a cefrézések az esti órákban kerülnek végrehajtásra. Talán szerencsére a csoport körök után már lazulnak a meccs számok, és több lehetőségünk marad a más tevékenységek beillesztésére. Óriási eredményként könyveltem el egy korai francia kajszibarack sikeres beszerzését. E különleges sav-cukor aránnyal rendelkező gyümölcs erjesztése érdekes eredményeket vetíthet előre. Na, de e kis kitérő után most már rá térnénk a ma bemutatásra szánt italunkhoz, amely a tegnapinak a testvére, még pedig az érlelt verzióból. A háromfelé elosztott párlat középső képviselőjét saját alma fájával kezdtem el érlelni. Amikor egy fáról, mint fáról kezdünk elbeszélni általában nyilvánvalóan nem a pálinka érlelése jut az eszünkbe, hanem sokkal inkább annak az asztalosiparban betöltött szerepe, vagy éppen a tüzelés technikai beállítottsága. Ennek ellenére mi elkötelezett hívei vagyunk a pálinkák, párlatok fával történő érlelésének, és ezt hirdetjük is, ahol csak éppen ez lehetséges. Alapból azt nem szabad elfelejtenünk, hogy maga a gyümölcs, amelyből a cefrét készítjük, és amelyből desztilláció révén az italainkat kinyerjük a fából keletkezik. A gyümölcs nedvei a fa érrendszerén átkeringve érkeznek meg a gyümölcsbe, ahogy annak beltartalmi kiválóságai is. Talán kevesen tudják, vagy éppen gondolják, hogy a Nördlinger az építőfákra nézve nyolc keménységi fokot állapít meg. Ezen belül az almafa a keményfa kategóriába került besorolásra. Ez a besorolás meghatározza a vele való érlelést is, hiszen a keményfában lényegesen lassabb a kioldódás. Az azonban bizonyos és követendő példa, hogy az almapárlatokat gyakran és szívesen érlelik fával. A mi esetünkben ennek révén nem csak, hogy gyorsabban is finomodik az italunk, hanem megváltozott színében és ízében is különleges, esztétikus italélményben lehet részünk.

 

 

Nyári Pamuk Alma Natúr Gyümölcs Pálinka 2014.

601.

2014/0617

AQUAVINICUM

NATÚR

GYÜMÖLCS

  Nyári Pamuk Alma

  üvegben érlelve

 

 

 

 

 

 Jó ideje már, hogy nem készítettem új párlatot, amelynek azaz egyszerű oka, hogy egyszerűen elbaltáztam a bal kezemet, és bizony ez egy olyan szakma, ahol azért mind két kezünkre nagy szükség van olykor. Ha nagyon szellemes akarnák lenni, akkor azt is mondhattam volna, hogy valósággal véremet adtam a pálinkáért, hiszen éppen favágás közben ügyetlenkedtem egy kicsit. A kényszer pihenő természetesen csak a desztillálásra vonatkozott, mert közben a szőlő munka irányításához nem volt nagy szükségem a bal kezemre, így azokat a munkákat el tudtam végezni így is. Természetesen az utóbbi napokban, amikor már a cseresznyét, a meggyet, no meg hamarosan, majd a faepret is szedni kell már, szükség van mindkét kezemre. No, de e kis bevezető után örömmel konstatálhatom, hogy, immár ha bekötött kézzel is, de ismét elvégeztem egy desztillálást. Ennek mindenképpen, azaz érdekessége, hogy a cefre nem idén termett gyümölcsből készült, hanem még a tavaly lecefrézett nyári alma volt az, amely az üstbe került. Itt újfent hangsúlyozni kell, hogy nem ez a normális menet a pálinkakészítés során, hanem az, hogy minél hamarabb ledesztilláljuk az elkészített cefrénket. A tárolás során mindenképpen veszteséget fogunk szenvedni, ha nem is annyira minőségit, de mennyiségit mindenképp. Ez egy kísérletnek is megfelel ilyenkor, hogy láthassam, milyen különbségek keletkeznek a cefre tárolása során két desztillálás között. A lefolyó alkoholtartalom némileg alacsonyabb lett, ebből következik, hogy a mennyiség is, ha nem is feltűnően, de azért kevesebb lett. Illatban is egészen más karakterű ital született fél évvel az első desztillálás után. Ezen azért egyértelműen érezhető az előzőhöz képest a frissesség hiánya, ellenben sokkal mélyebb, talán még fűszeresebb karakterek bukkantak fel az italban, amely az érlelés során remélhetőleg még inkább ki fog alakulni. Az alma hazánkban az a gyümölcs, amelyet szinte egész évben lehet cefrézni, hiszen a gyümölcs jól eltartható egészen a nyári almák megjelenéséig. Ezek érdekessége, hogy ilyenkor a cukortartalom is még inkább koncentrálódik a gyümölcsben, bár a feldolgozása nehézkesebb. Ilyenkor cefrézett almából véleményem szerint sokkal karakteresebb pálinkát lehet készíteni, mint a frissen szedett almákból, hiszen az alma után érő, és ilyen korra fejlődik ki.