Stanley Szilva Érlelt Gyümölcs Pálinka 2013.

441.

2013/1220

 

 

 

AQUAVINICUM

ÉRLELT

GYÜMÖLCS

 

 

  Stanley Szilva

  szilvafával érlelve

Bizony a napok egyre fogynak a kalendáriumunkban, és ahogy közeledünk az év utolsó tíz napjához, amelyet majd ünnepléssel igyekszünk eltölteni, szóval, ahogy ezen időszak felé pereg a homokóra, addig bizony egyre több a munka, egyre több a lázassá váló teendő. És bizony ez nem csak a magán életünkre vonatkozik, hanem a munkahelyi eseményekre is, és nem csak ránk, hanem mindenkire a környezetünkbe. Fentről letekintve biztosan össze-visszafutkosó hangyácskáknak tűnhetünk. E lázas tevékenységbe esett tegnap este kis híján a csatornaművek is, mert váratlanul elzárták a vizet, amely a pálinkafőző számára, ha nem tudja okozhat meglepetéseket. Így jártam kis híján én is. Ennek okán ma pedig dugulást eredményezett a felforrósodott rendszer. Ilyen és ehhez hasonló borzongások fokozzák az ünnepek előtti hangulatot, amely során bizony esténként jól esik olykor egy-egy korty pálinka. Ehhez szeretnék ma is kedvet csinálni a tegnapi pálinkánk testvérével, annak is a szilvafával érlelt változatával. Ebben az esetben persze a saját fával végeztem el az érlelést, hiszen ez kéznél volt, csak a gyümölcsösömbe kellett lesétálnom, és már meg is volt a megfelelő alapanyag. Ilyenkor a fákat is épp úgy ellenőrizni kell, mint nyáron, mert a vadak előszeretettel károsítják meg a fiatal fákat, vagy csemetéket. Visszatérve még néhány gondolat erejéig a párlatunkhoz és magához a gyümölcshöz. Héja sötét ibolyás színű, hamvas. Húsa sárga, ke­mény, savas, magvaváló, közepes ízű. Íze nem kiemelkedő, de éretten elfogadható. Ennek fokozására szereti ez a pálinka mind a fával történő érlelést, mind pedig a gyümölcs ágyon történő érlelést. Mind üzemi, mind házikerti termesztésre ajánlható fajta! Növekedése intenzív, hajtásrendszer visszafogott, inkább közepes növekedési erélyű, felfelé törő koronájú, amelynek köszönhetően nem foglal el túl nagy helyet. Mindazonáltal látványnak sem utolsó, amikor közel mázsányi kékülő szilva csüng az ágain. A szilva „pórias” gyümölcs, mégis évente és fejenként 7 kg-ot fogyasztunk el belőle. Az utóbbi időben kezdik felismerni értékeit, és emelkedik a piacon is az értéke. Ezt az italomat ajánlom a szervezet vízháztartás helyreállítására. Országszerte rengeteg programmal ünnepeljük a szilvát és a belőle készült finomságokat csatlakozzunk mi is hozzájuk.

Stanley Szilva Natúr Gyümölcs Pálinka 2013.

440.

2013/1219

 

 

 

AQUAVINICUM

NATÚR

GYÜMÖLCS

 

 

  Stanley Szilva

  üvegben érlelve

Jókora kalandozáson estünk át, amikor ma ismét a szilva alapú pálinkáknál kötöttünk ki. Minden évben immár rendszeresen elkészítem ebből a fajta szilvából készült pálinkámat, hiszen a gyümölcsösünkben több ilyen bőtermő fa is rendelkezésünkre bocsájtja gyümölcseit. Itt nem a seregélyekkel, nem a vírusokkal, vagy a gombákkal kell megküzdenünk a gyümölcseink megvédése érdekében, hanem a kétlábú emberi kártevők ellen kell magas kerítést emelnünk. Őszintén szólva a fa maga olyan, mint lépes méz, aki csak rátekint roskadozva megtelt, kékszilváira, alig-alig tud ellenállni annak, hogy ne szedjen belőle. Gyakran kell ágait alátámasztani, hogy azok le ne törjenek a rengeteg termés súlya alatt. Ebben az évben ebből a gyümölcsből két féle párlatot állítottam rendszerbe a mai az első a natúr változat, majd holnap az érlelt verziójával is foglalkozni fogok. Mint minden évben, így most is hozzá tennék néhány magvas gondolatot ehhez a fajtához. Hazánkban a legelterjedtebb gyümölcs; gyümölcsfaállományunkból minden magyar állampolgárra két szilvafa jut. A természetleírással is foglalkozó római írók gyakran említik a szilvát. Ovidius a Metamorphoses (Átváltozások) című - 15 könyv terjedelmű - költeményében már pontos leírást ad róla: "...és nedvdús szilvát, nemcsak feketét, de olyant is, mely sárgásan tud vetekedni a zsenge viasszal." A világon az egyik legelterjedtebb amerikai származású fajta. Nálunk idehaza az árugyümölcsösöknek, mintegy 30%-át teszi ki. Augusztus végén, szeptember elején érik, így nálunk mindig nagy becsben van, hiszen a szüret előtt sikerül begyűjtenünk. Korai színeződése miatt gyakran már augusztus közepén is szüretelik. Minden irányú felhasználásra alkalmas, így frissen fogyasztva, lekvárnak, gyümölcslének, bornak, illetve pálinkának is kiváló. Közép, vagy nagyméretű ez a termés mennyiségének függvénye. Megnyúlt gyümölcsei gyakran aszimetrikusak. Tömege 30-40 gramm között mozog, átmérője pedig 34 mm is lehet. Héja sötétkék, erősen hamvas. Húsa zöldessárga, enyhe muskotállyal zamatos. Részben öntermékenyülő virágai későn nyílnak, ennek okán a korai fagyokat elkerülik. Korán termőre fordul, bőven és rendszeresen hozza gyümölcseit. Intenzív illatában a gyümölcs húsának fűszeres-virágos, fahéj-levendula jegyeivel párosul, utóízében finom magzamattal. Sejtfalaink védelmére ajánlanám.

 

Piros Tramini Szőlő Ágyas Gyümölcs Párlat 2013.

439.

2013/1218

 

 

 

AQUAVINICUM

ÁGYAS

GYÜMÖLCS

 

 

  Piros Tramini Szőlő

  üvegben érlelve

A mai nappal meg is érkeztünk a pálinka családnak a harmadik tagjához. Ahhoz a tagjához, amely a legtitokzatosabb, amely a legrejtelmesebb mind három közül. Az a gyümölcs, amelyet most a napokban mutatunk be a kedves érdeklődőknek, rendkívüli módon kétarcú. Ebből még nem lehet kitalálni, hogy a Tramini szőlőről van, pedig így van. De hogy mindjárt meg is magyarázzam ennek a kettőségnek a miben létét, el kell árulnom, hogy, mint szőlésznek a tramini kevésbé, míg a borászoknak, és a fogyasztóknak annál nagyobb kedvence. Furcsa fajta a tramini, már a neve is félreértés. A manapság traminiként emlegetett szőlőfajta tulajdonképpen a fűszeres vagy piros tramini, az ősi tramininek egy muskotályos mutációja. Egyszer egy szakíró a következő képen jellemezte ezt a fajtát: „A Tramini manapság a magyar borfogyasztók félreértett fajtája, de írhatnám azt is, hogy egy meg nem értett zseni. Ahhoz a helyzethez tudnám leginkább hasonlítani, amikor egy komoly előadáson a híres professzor rózsaszín pólóban és kockás rövidnadrágban jelenik meg a pulpituson. Ember legyen a talpán, aki vissza tudja fojtani a mosolyát. A traminivel pont ez a helyzet. Hajlamosak vagyunk az első benyomás alapján ítéletet mondani róla, holott ennél komolyabb figyelmet érdemelne.” Mind a gyümölcs maga, mind bora, vagy éppen pálinkája erősen fajtajelleges, kissé muskotályos, fűszeres zamatú, amelyben a rózsára emlékeztető illat, és ízjegyek dominálnak. Az ágyas érlelést ezúttal nem saját gyümölcsével végeztem el, mert ez nem állt rendelkezésemre, hanem szürkebarát aszalvánnyal tettem meg, amely külső megjelenésre is némiképp hasonlít rá. A tramininek egyénisége, karaktere van, ráadásul nem is kicsi. Hogy ezt az egyéniséget, bujaságot és feltárulkozó, már-már orrba vágó harsányságot valaki szereti-e vagy sem, az megint csak közhelyszerűen szubjektív. Vannak helyzetek és alkalmak, amikor ez a bukéjelleg csábító tud lenni, és van, amikor taszító. Későnyári esték a kertben a rózsabokrok mellett, amikor a déli tikkasztó hőség kifacsarja a rózsaszirmokból az utolsó csepp olajat is, majd a levegőbe hinti. Ez a vízió egy kellemes, simogató pálinkát jellemez, melyben a lágy, légies savak és az ásványi anyagok bűvölik el fogyasztóját. Ezt az italt elsősorban szerelmeseknek ajánlom, nyáron a lugasban, télen a kandalló hívogató lángjai mellett.

Piros Tramini Szőlő Érlelt Gyümölcs Pálinka 2013.

438.

2013/1217

 

 

 

AQUAVINICUM

ÉRLELT

GYÜMÖLCS

 

 

  Piros Tramini Szőlő

  szilvafával érlelve

Azért nyilvánvalóan a tegnapi nap eseményeinek a nyoma még a mai napon is rajta maradt foszlányaiban. Sőt az operatőrök még néhány kezdőkép erejéig vissza is tértek falunkba, pincészetünkhöz, a pálinkafőzdéhez. Nyáron az árvízkor mindennaposak voltak a hatalmas kamerával sétáló idegenek, de ilyen szürke adventben azért, akik csak látták alaposan rácsodálkoztak a dologra. Persze az örömök mellé mindig fellép a kellemetlen dolgok verejtéke is. Az egyik ismerősünk, a falu zöldségese nagy reményekkel hozta hozzánk cefréjét, de csak amikor desztillálni kezdtük vettük észre, hogy földdel súlyozta le a nylonját, és szállításkor a föld belekerült a cefrébe. Nem könnyű ilyenkor bérfőzde vezetőnek lenni. Na, de térjünk rá párlat családunknak a második tagjára, amely nyilvánvalóan az érlelt kategóriába tolta át italunkat. Lépten-nyomon, és sokat beszéltem már arról az elvről, hogy saját fájával kell a párlatot érlelni, mert az áll nyilvánvalóan legközelebb hozzá. Amikor szőlő, vagy törköly, de akár borseprő párlatokról van szó, akkor nyilván nem kezdjük el a szőlőtökét kivagdosni, meghántolni és a pálinkát azon érlelni. Vannak ilyen esetekben nyilván a klasszikus fák, mint az eperfa, vagy tölgyfa, esetleg akác, vagy gesztenyefa. Most azonban én úgy döntöttem, hogy húzok egy merészet és szilvafával érlelem meg ezt a pálinkát, amelytől nyilván sokkal másabb lesz mind az aromája, mind az illata. A pálinka színében pedig kicsit hasonlítani kezd a szőlőszemek egykori színére, vagyis pirosas, rozsdás beütésűvé válik. Nyilvánvaló, hogy egy ilyen, nagyon karakteres pálinka érlelése alapos megfontolást igényel, hiszen elnyomni sem akarjuk, de mégis szeretnénk, ha kicsit másabb lenne, mint maga az alappárlat. Mindezzel együtt a tramini nem egyszerű fajta. A tramininek egyénisége, karaktere van, ráadásul nem is kicsi. Hogy ezt az egyéniséget, bujaságot és feltárulkozó, már-már orrba vágó harsányságot valaki szereti-e vagy sem, az megint csak közhelyszerűen szubjektív. Vannak helyzetek és alkalmak, amikor ez a bukéjelleg csábító tud lenni, és van, amikor taszító. Az sem magától értetődő, hogy milyen ételekhez érdemes egy jó traminit inni. Ez a terület is erősen szubjektív, de szerintem májas ételekhez, mint sült borjú- vagy libamáj mindenképpen jó választás egy tramini. E párlatomat ajánlom házassági évfordulókra.

 

Piros Tramini Szőlő Natúr Gyümölcs Pálinka 2013.

437.

2013/1216

 

 

 

AQUAVINICUM

NATÚR

GYÜMÖLCS

 

 

  Piros Tramini Szőlő

  üvegben érlelve

Nem volt könnyű ezen a napon a munkáimmal foglalkozni, hiszen az esti órákban olyan esemény várt rám, amely azért semmi képen sem mondható szokványosnak, vagy legalábbis eddig nem volt az. A televíziótól vártam egy háromtagú stábot, akik riportot készítettek velem, és az egyik likőrömről. Nap, mint nap kapok munkámmal kapcsolatban pozitív visszajelzéseket, de azért az überelte mindet. Többen látták, így valószínűen növekedett az irigyeim száma, de én ettől még tovább végzem a munkámat. Így hát a mai nappal egy újabb pálinka család bemutatását indítom el, még pedig egy szőlőfajtáét, a Piros Traminiét. Nem nagy területen, de azért megtalálható Bátai Hegyközség területén is ez a szőlőfajta, és nemcsak a kis kerti ültetvényekben, hanem pótlásként az egykori téesz nagy szőlőjében is. A kékfrankossal közel egy időben érő, küllemre is különleges szőlőt, étkezésre is kellemes fogyasztani, bár bogyóit leszedni a fürtről nem könnyű, annyira tömör, és rövid száron helyezkednek el. A szőlőben dolgozik meg is jegyzik az ilyen tőkéket és akár a seregélyek oda-oda járnak kóstolgatni azt. Visszaemlékezve gyermekkoromban, a kiskerti szőlőnkben is, helyett kapott, hiszen növényvédelme nem túlzottan bonyolult, eléggé ellenálló a betegségekkel szemben, és be is érik mire az októberi esők, elkezdenének lehullani. Érdekes módon azért a német nemzetiségű, vagyis sváb településeken sokkal inkább elterjedt, hiszen a kultúráját is valószínűleg ők hozták be hazánkba. Nagyüzemi művelésben nem terjedt el, és valószínűleg már nem is fog elterjedni, hiszen szerényen terem és ez mellé elég nagy kézimunka igény társul. A fajta leírásában kiemelten kezeltük a savtartalommal való helyes bánásmódot, amely borát meghatározza, cefréjéhez azonban nem feltétlenül szükséges. Így, aki tudja, hogy ebből a szőlőből pálinkát akar készíteni, az bátran kint hagyhatja kicsit tovább a gyümölcsöt a tőkén, amennyiben az időjárás nem fordul túl csapadékosra. Ennek hatására magasabb alkoholtartalmat tudunk elérni, ízében és illatában azonban a túlérettség megérezhető, amennyiben a cefréjének savját nem állítjuk be. Korai szedésnél idén is az éretlen szemekre kell ügyelnünk, nehogy a párlatban a zöld íz váljon uralkodóvá. Ez a pálinka nekem mindenképp emlékezetes lesz az interjú miatt, de valószínűleg a pálinka is, majd maradandó élménnyel szolgáltat. Ajánlom e pálinkát a délutáni kávékhoz és szivarokhoz.

Piros Tramini Szőlő

Herbarium Librum

Szőlők

Bogyótermésűek

Szőlőfélék Családja

Vitis Vinifera

Piros Tramini

Az a gyümölcs, amelyet most szeretnék bemutatni a kedves érdeklődőknek, rendkívüli módon kétarcú. Ebből még nem lehet kitalálni, hogy a Tramini szőlőről van, pedig így van. De hogy mindjárt meg is magyarázzam ennek a kettőségnek a miben létét, el kell árulnom, hogy, mint szőlésznek a tramini kevésbé, míg a borászoknak, és a fogyasztóknak annál nagyobb kedvence. Furcsa fajta a tramini, már a neve is félreértés. A manapság traminiként emlegetett szőlőfajta tulajdonképpen a fűszeres vagy piros tramini, az ősi tramininek egy muskotályos mutációja. Egyszer egy szakíró a következő képen jellemezte ezt a fajtát: „A Tramini manapság a magyar borfogyasztók félreértett fajtája, de írhatnám azt is, hogy egy meg nem értett zseni. Ahhoz a helyzethez tudnám leginkább hasonlítani, amikor egy komoly előadáson a híres professzor rózsaszín pólóban és kockás rövidnadrágban jelenik meg a pulpituson. Ember legyen a talpán, aki vissza tudja fojtani a mosolyát. A traminivel pont ez a helyzet. Hajlamosak vagyunk az első benyomás alapján ítéletet mondani róla, holott ennél komolyabb figyelmet érdemelne.” Mind a gyümölcs maga, mind bora, vagy éppen pálinkája erősen fajtajelleges, kissé muskotályos, fűszeres zamatú, amelyben a rózsára emlékeztető illat, és ízjegyek dominálnak. De ne fussunk ennyire előre, hanem ismerkedjünk meg egy kicsit magával a gyümölccsel. Annak ellenére, hogy a feljegyzések már a XI. században említést tesznek e szőlőfajtáról, pontos eredetével nem tudunk elszámolni. Vannak, akik Délkelet-Európából, megint mások Észak-Görögországból származtatják, de egyes források szerint talán Egyiptomból. Annyi minden esetre biztos, hogy első ismert borai Dél-Tirolban születtek, egy bizonyos Tramin nevű község határában, s végül innen kapta nevét is, míg mások a Rajna mentét és megint mások Franciaországot jelölik meg származási helyeként. A természetes fajtarendszerezés szerint a nyugati változatcsoportba tartozik. Gyűjteményekben ismert a Fehér és a Kék tramini is, de termesztési jelentősége csak a Piros tramininek van. A traminit gyakran azonosítják a Gewürztraminer szőlőfajtával (amit Gewürz, illetve Traminer neveken is emlegetnek), bár az Office Internationale de la Vigne et du Vin szerint nagyon hasonló, de mégis külön fajták. Épp ezért a tramini és a Gewürztraminer hasonnevei, mint például Tramin cervené és Traminer Rosso is keverednek. Egyéb hasonnevei a Traminer, Traminac, Traminer Musqué, Traminer Parfumé, Traminer Aromatico, Roter Traminer, Edel Traube, Rousselet, Savagnin és a Savagnin Rosé.A tramini hűvösebb klímájú termőhelyeken adja legélvezetesebb borait. Ennek oka, hogy a déli vidékek nyári melegében könnyen veszíti el savait, s ezek hiányában bora lágy és rövid életű lesz. A szürkebaráthoz hasonlóan a tramini is kedvelt szőlőfajtája a magyar borvidéknek annak ellenére, hogy kiváló illatokkal bír, napjainkban termesztése kissé háttérbe szorult. Nem véletlen, hogy hazánk borvidékein általában északi fekvésű, árnyékos, „savkímélő” területekre telepítik. Megfigyeléseim szerint, legizgalmasabb borai vulkáni alapkőzettel rendelkező szőlőskertekről származnak. Nemzetközi összefüggésben Alsace és Dél-Tirol említendő, mint klasszikus tramini termőhelyek. Különféle változatokban terjedt el, mint például a fűszeres tramini, a piros tramini és a gyümölcsös tramini (mely önálló változatnak tekinthető, ám a gyakorlatban ritkán teszünk különbséget). Hazánkban elsősorban a fűszeres tramini vált ismertté, amellyel a Pannonhalma-Sokoróaljai, Mátraaljai, Egri és Móri borvidéken találkozhatunk. Badacsonyra inkább a Piros Tramini a jellemző. Termőterülete Magyarországon 760 hektár körül mozog. Keveset terem, kicsi, szabálytalan alakú fürtökkel, kevés savval. Az alacsony terméshozam miatt nem igazán elterjedt. Szőlőként és borként is nagyon kényes, megfelelő szakértelmet kíván. Szőlőjének színe éretten pirosas. Levele apró, kerek, vastag szövetű, alig tagolt (esetleg három karéjú) részaránytalan és hólyagos felületű. Kis tömött fürtjei szorosan a vesszőn ülnek. Az aranysárga, testes, alacsony savtartalmú, kissé olajos szerkezetű bort adó tramini azonnal felismerhető egzotikus illatáról, amelyben a licsi rózsaszirommal, törökmézzel, ritkábban gyömbérrel keveredik. Édes iskolázásban ez késői szüretelésű, vagy botrytises borokat jelent ízvilága mézes jegyekkel egészül ki. Bár sokfelé termesztik Németországban, Ausztriában, Olaszország Alto Adige tartományában, Svájcban és felénk is, sokan a legpikánsabbnak és, ízgazdagabbnak az elzászit tartják. Az Újvilág legtöbb borvidéke túl meleg számára, bár Új-Zélandon, és Chilében több tramini is bizonyítja, hogy a hűvösebb területeken mindenhol érdemes kísérletezni vele. Elzászon és Pfalzon kívül persze még terem tramini szerte a világon. Ausztráliában az Adelaide Hills és az Eden Valley vidékén, Kanadában a Vancouver-szigeten, Kaliforniában a Monterey, Mendocino és Sonoma területeken, valamint Washington és Oregon borvidékein is szűrnek traminit; ha nem is sokat, de mindenképpen jót. A traminiben tehát sokat látott világfajtát tisztelhetünk. A muscat fajta rokonának tartják. Tőkéje középerős növekedésű, sűrű vesszőjű, fürtje kicsi, szabálytalan, tömött vagy közepesen tömött. Bogyói kicsik, vagy közepesek, kicsit megnyúlt gömbölyű alakúak, húspiros színűek és hamvasak, vastag héjúak, ropogósak, édesek és lédúsak, de a sok mag miatt viszonylag kevés levet adnak. Szeptember vége felé érik viszonylag magas 18-20 –as mustfokkal szüretelhető. Apró fürtjei miatt termőképessége kicsi, ezért hosszú, szálvesszős metszést igényel. Ernyőművelésen kifejezetten jól érzi magát. Fagytűrése a tiszta vinifera fajták között kiemelkedő, alig rothad. Hátrányos tulajdonsága, hogy sűrű lombot nevel és zöldmunka igénye nagyobb az átlagosnál, továbbá rövid, elfásodó fürtnyele miatt kézzel nehezen szüretelhető. A tramini egy úgynevezett „buké-szőlő”. Jellegzetes, intenzív aromavilágú bort ad. A borát általában fiatalon fogyasztják, de vannak olyan fajták, amelyek a fahordós érleléssel évekig élvezetesek maradnak, de a könnyedebb, csak acélban érett stílus sem áll messze tőle. Öt évnél tovább viszont ritkán élnek. Későnyári esték a kertben a rózsabokrok mellett, amikor a déli tikkasztó hőség kifacsarja a rózsaszirmokból az utolsó csepp olajat is, majd a levegőbe hinti. Ez a vízió egy kellemes, simogató bort jellemez, melyben a lágy, légies savak és az ásványi anyagok bűvölik el fogyasztóját. Jelenleginél nagyobb arányú elterjedésére a jövőben nem számíthatunk. A száraz traminit fehér húsú szárnyasokhoz, az édes traminit gyümölcsös édességekhez ajánlják  A tramini a Gewürztraminerrel együtt a kevés fehérborok egyike, amely kellemes curryvel, de fogyasztható zsíros vadhúshoz is. Aromáinál fogva jól illeszkedik keleti fűszerezésű ételekhez, valamint igazán nagyszerű társa azon fogásoknak, amelyekben dominánsan jelenik meg a gyömbér. Világszerte első számú sushi-kísérőként lett elkönyvelve. Emellett saláták és spárga alapú fogások remek kísérője. Kiváló kiegészítő étkezés utáni kávézáshoz, süteményekhez, szivarokhoz. Mindezzel együtt a tramini nem egyszerű fajta. A tramininek egyénisége, karaktere van, ráadásul nem is kicsi. Hogy ezt az egyéniséget, bujaságot és feltárulkozó, már-már orrba vágó harsányságot valaki szereti-e vagy sem, az megint csak közhelyszerűen szubjektív. Vannak helyzetek és alkalmak, amikor ez a bukéjelleg csábító tud lenni, és van, amikor taszító. Az sem magától értetődő, hogy milyen ételekhez érdemes egy jó traminit inni. Ez a terület is erősen szubjektív, de szerintem májas ételekhez, mint sült borjú- vagy libamáj mindenképpen jó választás egy tramini, vagy, mint a Fülöp-szigeteki sinigang vagy a thai tom yum levesek. Ahogy egy kései szüretből származó, illatával egy marrákesi bazár arab parfümárusát leiskolázó illatú, olajosan édes tramini kiválóan helytállhat desszertborként, úgy egy könnyedebb iskolázású, friss tramini fröccs alapnak is kitűnő választás. A tramini esetében nem kell túl sokat gondolkodni a pohárválasztáson. Én mindenképp a chardonnay pohárba tölteném, ami széles szájkiképzésének köszönhetően kellően felerősíti savérzetét, s harmonikusabbá varázsolja a bor ízét. Befejezésül rátérve a mi szakterületünkre, pálinkafogyasztói szemmel a tramini a kezdő vakkóstolók kedvence. A legkisebb kóstolói gyakorlattal is minden gond nélkül fel lehet ismerni már az első szippantás után. Az illatjegyei közül a rózsavíz, a licsi és a marakuja illata a legjellemzőbb. A tramini illata az egyik legszebb bizonyítéka annak, hogy amikor a pálinka illatáról szólunk, akkor nemcsak asszociációkról és benyomásokról beszélünk, hanem bizony az orrunk felismeri a konkrét kémiai molekulákat is. A tramini fajtajellegét meghatározó rózsás illatot például pontosan ugyanaz a C₁₀H₁₈O molekula adja, mint a licsi illatát. Az ízét rendszerint ugyanez a bukés aroma uralja, de egy-egy jobb traminiben néha mogyoró- és dióíz is felfedezhető. Fajtajellegként szinte közhelyszerűen szokás a tramini szemére vetni a gyenge savakat. Az biztos, hogy vibráló, délceg és izgalmas savai ritkán vannak a traminiból készült pálinkának, vagy ha mégis, akkor érdemes gyanút fogni. A savak megmentésére vagy javítására ugyanis több mód is van. A legjobb és legetikusabb mód az ültetvény helyének helyes megválasztása. Sűrű, árnyékos sorokban, esetleg terebélyes fák alatt, nyugati-keleti kitettségű területen jobb eséllyel maradnak meg a tramini savai. A másik, etikai szempontból még elfogadható út az, hogy a gazda több lépcsőben szüretel, és az első szüretek savtartalma meg tudja menteni a későbbi szüret lágyabb mustjait. Ennek persze megvan az a kockázata, hogy korai szüret mustja nemcsak jó savtartalmú lesz, hanem zöld és éretlen is. Az ilyen traminikre próbálják néha elsütni a florális, vegetális ízjegyeket, pedig csak arról van szó, hogy a gazda simán éretlen traminivel mentette meg a savakat. A harmadik és vélhetőleg a legelterjedtebb módja a tramini savmentésének, hogy 5-15% más fajtájú, de jó savú musttal vagy borral támasztják meg a túl lágy traminit. Magyarországon erre a legalkalmasabb fajta az Olaszrizling, mivel az olaszrizling jellegzetes rezedaillata soha nem fog érződni a minden illatot leuraló tramini mellett. Ellenben az olaszrizlingre jellemző mandulás utóíz minden kétséget ki tud zárni afelől, hogy az adott tramini savkészletét mivel is pótolta ki a gazda. Végső esetben a sima, művi savpótlás is megoldás lehet annak, aki ezt elfogadhatónak tartja. Mindenesetre akár a cserszegi fűszeres esetében, itt is megállja a helyét azaz állítás miszerint sokkal jobb ennek a szőlőfajtának a pálinkája, mint a bora.