Piros Tramini Szőlő

Herbarium Librum

Szőlők

Bogyótermésűek

Szőlőfélék Családja

Vitis Vinifera

Piros Tramini

Az a gyümölcs, amelyet most szeretnék bemutatni a kedves érdeklődőknek, rendkívüli módon kétarcú. Ebből még nem lehet kitalálni, hogy a Tramini szőlőről van, pedig így van. De hogy mindjárt meg is magyarázzam ennek a kettőségnek a miben létét, el kell árulnom, hogy, mint szőlésznek a tramini kevésbé, míg a borászoknak, és a fogyasztóknak annál nagyobb kedvence. Furcsa fajta a tramini, már a neve is félreértés. A manapság traminiként emlegetett szőlőfajta tulajdonképpen a fűszeres vagy piros tramini, az ősi tramininek egy muskotályos mutációja. Egyszer egy szakíró a következő képen jellemezte ezt a fajtát: „A Tramini manapság a magyar borfogyasztók félreértett fajtája, de írhatnám azt is, hogy egy meg nem értett zseni. Ahhoz a helyzethez tudnám leginkább hasonlítani, amikor egy komoly előadáson a híres professzor rózsaszín pólóban és kockás rövidnadrágban jelenik meg a pulpituson. Ember legyen a talpán, aki vissza tudja fojtani a mosolyát. A traminivel pont ez a helyzet. Hajlamosak vagyunk az első benyomás alapján ítéletet mondani róla, holott ennél komolyabb figyelmet érdemelne.” Mind a gyümölcs maga, mind bora, vagy éppen pálinkája erősen fajtajelleges, kissé muskotályos, fűszeres zamatú, amelyben a rózsára emlékeztető illat, és ízjegyek dominálnak. De ne fussunk ennyire előre, hanem ismerkedjünk meg egy kicsit magával a gyümölccsel. Annak ellenére, hogy a feljegyzések már a XI. században említést tesznek e szőlőfajtáról, pontos eredetével nem tudunk elszámolni. Vannak, akik Délkelet-Európából, megint mások Észak-Görögországból származtatják, de egyes források szerint talán Egyiptomból. Annyi minden esetre biztos, hogy első ismert borai Dél-Tirolban születtek, egy bizonyos Tramin nevű község határában, s végül innen kapta nevét is, míg mások a Rajna mentét és megint mások Franciaországot jelölik meg származási helyeként. A természetes fajtarendszerezés szerint a nyugati változatcsoportba tartozik. Gyűjteményekben ismert a Fehér és a Kék tramini is, de termesztési jelentősége csak a Piros tramininek van. A traminit gyakran azonosítják a Gewürztraminer szőlőfajtával (amit Gewürz, illetve Traminer neveken is emlegetnek), bár az Office Internationale de la Vigne et du Vin szerint nagyon hasonló, de mégis külön fajták. Épp ezért a tramini és a Gewürztraminer hasonnevei, mint például Tramin cervené és Traminer Rosso is keverednek. Egyéb hasonnevei a Traminer, Traminac, Traminer Musqué, Traminer Parfumé, Traminer Aromatico, Roter Traminer, Edel Traube, Rousselet, Savagnin és a Savagnin Rosé.A tramini hűvösebb klímájú termőhelyeken adja legélvezetesebb borait. Ennek oka, hogy a déli vidékek nyári melegében könnyen veszíti el savait, s ezek hiányában bora lágy és rövid életű lesz. A szürkebaráthoz hasonlóan a tramini is kedvelt szőlőfajtája a magyar borvidéknek annak ellenére, hogy kiváló illatokkal bír, napjainkban termesztése kissé háttérbe szorult. Nem véletlen, hogy hazánk borvidékein általában északi fekvésű, árnyékos, „savkímélő” területekre telepítik. Megfigyeléseim szerint, legizgalmasabb borai vulkáni alapkőzettel rendelkező szőlőskertekről származnak. Nemzetközi összefüggésben Alsace és Dél-Tirol említendő, mint klasszikus tramini termőhelyek. Különféle változatokban terjedt el, mint például a fűszeres tramini, a piros tramini és a gyümölcsös tramini (mely önálló változatnak tekinthető, ám a gyakorlatban ritkán teszünk különbséget). Hazánkban elsősorban a fűszeres tramini vált ismertté, amellyel a Pannonhalma-Sokoróaljai, Mátraaljai, Egri és Móri borvidéken találkozhatunk. Badacsonyra inkább a Piros Tramini a jellemző. Termőterülete Magyarországon 760 hektár körül mozog. Keveset terem, kicsi, szabálytalan alakú fürtökkel, kevés savval. Az alacsony terméshozam miatt nem igazán elterjedt. Szőlőként és borként is nagyon kényes, megfelelő szakértelmet kíván. Szőlőjének színe éretten pirosas. Levele apró, kerek, vastag szövetű, alig tagolt (esetleg három karéjú) részaránytalan és hólyagos felületű. Kis tömött fürtjei szorosan a vesszőn ülnek. Az aranysárga, testes, alacsony savtartalmú, kissé olajos szerkezetű bort adó tramini azonnal felismerhető egzotikus illatáról, amelyben a licsi rózsaszirommal, törökmézzel, ritkábban gyömbérrel keveredik. Édes iskolázásban ez késői szüretelésű, vagy botrytises borokat jelent ízvilága mézes jegyekkel egészül ki. Bár sokfelé termesztik Németországban, Ausztriában, Olaszország Alto Adige tartományában, Svájcban és felénk is, sokan a legpikánsabbnak és, ízgazdagabbnak az elzászit tartják. Az Újvilág legtöbb borvidéke túl meleg számára, bár Új-Zélandon, és Chilében több tramini is bizonyítja, hogy a hűvösebb területeken mindenhol érdemes kísérletezni vele. Elzászon és Pfalzon kívül persze még terem tramini szerte a világon. Ausztráliában az Adelaide Hills és az Eden Valley vidékén, Kanadában a Vancouver-szigeten, Kaliforniában a Monterey, Mendocino és Sonoma területeken, valamint Washington és Oregon borvidékein is szűrnek traminit; ha nem is sokat, de mindenképpen jót. A traminiben tehát sokat látott világfajtát tisztelhetünk. A muscat fajta rokonának tartják. Tőkéje középerős növekedésű, sűrű vesszőjű, fürtje kicsi, szabálytalan, tömött vagy közepesen tömött. Bogyói kicsik, vagy közepesek, kicsit megnyúlt gömbölyű alakúak, húspiros színűek és hamvasak, vastag héjúak, ropogósak, édesek és lédúsak, de a sok mag miatt viszonylag kevés levet adnak. Szeptember vége felé érik viszonylag magas 18-20 –as mustfokkal szüretelhető. Apró fürtjei miatt termőképessége kicsi, ezért hosszú, szálvesszős metszést igényel. Ernyőművelésen kifejezetten jól érzi magát. Fagytűrése a tiszta vinifera fajták között kiemelkedő, alig rothad. Hátrányos tulajdonsága, hogy sűrű lombot nevel és zöldmunka igénye nagyobb az átlagosnál, továbbá rövid, elfásodó fürtnyele miatt kézzel nehezen szüretelhető. A tramini egy úgynevezett „buké-szőlő”. Jellegzetes, intenzív aromavilágú bort ad. A borát általában fiatalon fogyasztják, de vannak olyan fajták, amelyek a fahordós érleléssel évekig élvezetesek maradnak, de a könnyedebb, csak acélban érett stílus sem áll messze tőle. Öt évnél tovább viszont ritkán élnek. Későnyári esték a kertben a rózsabokrok mellett, amikor a déli tikkasztó hőség kifacsarja a rózsaszirmokból az utolsó csepp olajat is, majd a levegőbe hinti. Ez a vízió egy kellemes, simogató bort jellemez, melyben a lágy, légies savak és az ásványi anyagok bűvölik el fogyasztóját. Jelenleginél nagyobb arányú elterjedésére a jövőben nem számíthatunk. A száraz traminit fehér húsú szárnyasokhoz, az édes traminit gyümölcsös édességekhez ajánlják  A tramini a Gewürztraminerrel együtt a kevés fehérborok egyike, amely kellemes curryvel, de fogyasztható zsíros vadhúshoz is. Aromáinál fogva jól illeszkedik keleti fűszerezésű ételekhez, valamint igazán nagyszerű társa azon fogásoknak, amelyekben dominánsan jelenik meg a gyömbér. Világszerte első számú sushi-kísérőként lett elkönyvelve. Emellett saláták és spárga alapú fogások remek kísérője. Kiváló kiegészítő étkezés utáni kávézáshoz, süteményekhez, szivarokhoz. Mindezzel együtt a tramini nem egyszerű fajta. A tramininek egyénisége, karaktere van, ráadásul nem is kicsi. Hogy ezt az egyéniséget, bujaságot és feltárulkozó, már-már orrba vágó harsányságot valaki szereti-e vagy sem, az megint csak közhelyszerűen szubjektív. Vannak helyzetek és alkalmak, amikor ez a bukéjelleg csábító tud lenni, és van, amikor taszító. Az sem magától értetődő, hogy milyen ételekhez érdemes egy jó traminit inni. Ez a terület is erősen szubjektív, de szerintem májas ételekhez, mint sült borjú- vagy libamáj mindenképpen jó választás egy tramini, vagy, mint a Fülöp-szigeteki sinigang vagy a thai tom yum levesek. Ahogy egy kései szüretből származó, illatával egy marrákesi bazár arab parfümárusát leiskolázó illatú, olajosan édes tramini kiválóan helytállhat desszertborként, úgy egy könnyedebb iskolázású, friss tramini fröccs alapnak is kitűnő választás. A tramini esetében nem kell túl sokat gondolkodni a pohárválasztáson. Én mindenképp a chardonnay pohárba tölteném, ami széles szájkiképzésének köszönhetően kellően felerősíti savérzetét, s harmonikusabbá varázsolja a bor ízét. Befejezésül rátérve a mi szakterületünkre, pálinkafogyasztói szemmel a tramini a kezdő vakkóstolók kedvence. A legkisebb kóstolói gyakorlattal is minden gond nélkül fel lehet ismerni már az első szippantás után. Az illatjegyei közül a rózsavíz, a licsi és a marakuja illata a legjellemzőbb. A tramini illata az egyik legszebb bizonyítéka annak, hogy amikor a pálinka illatáról szólunk, akkor nemcsak asszociációkról és benyomásokról beszélünk, hanem bizony az orrunk felismeri a konkrét kémiai molekulákat is. A tramini fajtajellegét meghatározó rózsás illatot például pontosan ugyanaz a C₁₀H₁₈O molekula adja, mint a licsi illatát. Az ízét rendszerint ugyanez a bukés aroma uralja, de egy-egy jobb traminiben néha mogyoró- és dióíz is felfedezhető. Fajtajellegként szinte közhelyszerűen szokás a tramini szemére vetni a gyenge savakat. Az biztos, hogy vibráló, délceg és izgalmas savai ritkán vannak a traminiból készült pálinkának, vagy ha mégis, akkor érdemes gyanút fogni. A savak megmentésére vagy javítására ugyanis több mód is van. A legjobb és legetikusabb mód az ültetvény helyének helyes megválasztása. Sűrű, árnyékos sorokban, esetleg terebélyes fák alatt, nyugati-keleti kitettségű területen jobb eséllyel maradnak meg a tramini savai. A másik, etikai szempontból még elfogadható út az, hogy a gazda több lépcsőben szüretel, és az első szüretek savtartalma meg tudja menteni a későbbi szüret lágyabb mustjait. Ennek persze megvan az a kockázata, hogy korai szüret mustja nemcsak jó savtartalmú lesz, hanem zöld és éretlen is. Az ilyen traminikre próbálják néha elsütni a florális, vegetális ízjegyeket, pedig csak arról van szó, hogy a gazda simán éretlen traminivel mentette meg a savakat. A harmadik és vélhetőleg a legelterjedtebb módja a tramini savmentésének, hogy 5-15% más fajtájú, de jó savú musttal vagy borral támasztják meg a túl lágy traminit. Magyarországon erre a legalkalmasabb fajta az Olaszrizling, mivel az olaszrizling jellegzetes rezedaillata soha nem fog érződni a minden illatot leuraló tramini mellett. Ellenben az olaszrizlingre jellemző mandulás utóíz minden kétséget ki tud zárni afelől, hogy az adott tramini savkészletét mivel is pótolta ki a gazda. Végső esetben a sima, művi savpótlás is megoldás lehet annak, aki ezt elfogadhatónak tartja. Mindenesetre akár a cserszegi fűszeres esetében, itt is megállja a helyét azaz állítás miszerint sokkal jobb ennek a szőlőfajtának a pálinkája, mint a bora.