Golden Delicious Alma Ágyas Gyümölcs Párlat 2013.

451.

2013/1230

 

 

 

AQUAVINICUM

ÁGYAS

GYÜMÖLCS

 

 

 Golden Delicious Alma

  üvegben érlelve

Nem csak étkezésre, hanem a cefrekészítésben is az almák között a kedvencem a Golden Delicious. A kezdeteknél is már ott volt található ez a fajta a pálinkáim között, és az első érmeket is ő hozta pincészetünknek. Ilyenkor téli időben az alma fogyasztása mind szilárd, mind folyékony állapotban kiváló hatással van az emberi szervezetre. A szilveszter előtti napokban lehetséges, hogy nem ilyen pálinka bemutatását várná tőlem a közönség, de mégis én ezt javaslom ilyenkor. Ez az almafajta annyira beleívódott a köztudatba, hogy talán nem is gondolnánk, hogy ez a gyümölcs az Egyesült Államokból származik. Nálunk az érés ideje szeptember végére, illetve október elejére tehető. Fájának termőképességét tekintve középerős növekedésű, igen korán termőre fordul, és kimagaslóan jó termőképességekkel bír. Fája kevésbé fagyérzékeny, virágai a késő tavaszi fagyoktól ritkán károsodnak. Lisztharmatra egyáltalán nem fogékony, s gyümölcshullásra sem hajlamos. Veturális varasodásra, és bakteriális ágelhalásra fogékony, s a gyümölcsök nyomódásra hajlamosak, ahogyan apadásra is hajlamosak. Gyümölcse középnagy, vagy nagy, 140-180 gramm tömeget is elérheti, jellegzetesen zöldessárga színű, édeskés, kellemes ízű, ropogós, enyhén savas, aromás illatú. Kiemelt jelentőségű fajta, amely az egész világon a legismertebb. Túlkötődésre hajlamos, ennek okán a gyümölcsritkítás nem árt. Porzófajtái: Gala, Gloster, Idared, Jonathan. Hozzávetőlegesen hat hónapig őrzi meg, fogyasztási érettségét, nem megfelelőképen tárolt Golden alma, hamar ráncosodik, élvezeti értéke csökken ez által. A Golden az egyik legelterjedtebb almafajta Európában, ám mégis viszonylag ritkán kerül pálinka formájában az asztalunkra. Golden alma pálinkánk jellegzetes és könnyed illatával már a kóstolás első pillanataiban meghódítja érzékeit. Ízvilágában a Golden fajták friss gyümölcsössége és kellemesen édes-savanykás harmóniája a hangsúlyos, citrusos és enyhén fűszeres felhangokkal. Remek egyensúlyú, hosszú lecsengésű, elegáns, tiszta, visszafogott ital, 40%-os alkoholfokkal. Valódi pálinka egyéniség. Ezt az ágyas, színében a gyümölcsre emlékeztető jegyekkel bíró pálinkát a köszvényes betegségben szenvedők számára ajánlom, remélve, hogy maradandó emlékeket hagy mindenki lelkében.

 

Leskovaci Birsalma Fűszeres Ágyas Gyümölcs Párlat 2013.

450.

2013/1229

 

 

 

AQUAVINICUM

ÁGYAS

GYÜMÖLCS

 

 

 Fűszeres Leskovaci Birsalma

  üvegben érlelve

Az utolsó olyan nap ebben az évben, amikor kicsit valóban pihenhettem, amit nem is igazán bántam, hiszen a két napos sertésölés után rá is fért az emberre. Persze a Szent Család ünnepe azért némi tevékenységre is kötelezte az embert. Ráadásul még borszentelés is ezen a vasárnapon zajlott le a templomban. Aktuálisan, hiszen a ma bemutatott párlat, az elmúlt két nap pálinka családjának harmadik tagja, amely valóban az egész család számára élményt és kikapcsolódást tud nyújtani. Az ágyas birs párlat szenzációs színével, illatával, zamataival valósággal elvarázsolja az egész családot ebben a karácsonyi időben. A birs melegigényes. Hűvös, mély fekvésű területen fagykárt szenvedhet. Csapadékigénye közepes. Legjobban szereti a középkötött, vagy homokos vályogtalajokat. Száraz, sovány talajon a gyümölcse elaprósodik és nagyon kövecses lesz. Jelentősebb kórokozója a monília, és a tűzelhalást okozó Erwinia, kártevője pedig az almamoly. Az állati kártevők közül a keleti gyümölcsmoly utolsó nemzedéke (főleg késői rajzás esetén) tápnövény hiányában szeptember végén veszélyezteti leginkább a birset. A körülbelül másfél centiméteres, szürke színű lepke hasonlít a szilvamolyhoz. A nyár közepétől fejlődő nemzedék hernyói már nem a hajtásokban, hanem a gyümölcsökben élnek. Kezdetben fehérek, majd a kifejlett lárvák sárgás rózsaszínűekké válnak. A gyümölcsben egyre beljebb hatolnak és a mag körül szabálytalan üreget alakítanak ki. Az őszi nemzedék hernyói általában októberben fejezik be táplálkozásukat és sűrű, fehér gubót képezve a fák törzsének kéregrepedéseiben keresnek maguknak telelőhelyet. Őszi törzstisztítással elpusztíthatjuk a lárvák jelentős részét. Éretten teljesen kopasz. Húsa fehér, nagyon fűszeres, főzve tiszta fehéren marad, ellentétben valamennyi más fajtával, amelyek főzve megpirosodnak. Szegfűszeget tegyünk bele, hogy fokozza az ízét, valamint gyulladáscsökkentő gyógyhatását. Gondos előkészítés után, kíméletes lepárlással készítettem ezt a gyümölcsre, illetve a birsalma-kompótra jellemző különlegesen finom pálinkát. Illatos és zamatos birs köszön vissza a pálinka minden cseppjéből. A birsalma és az azzal kapcsolatos birskultúra eleink hagyatéka. Ezt ápolni kell, mert akármennyire is „kicsinyesnek” hangzik, múltunk egy része. A család minden tagjának ajánlom ünnepekre.

Leskovaci Birsalma Érlelt Gyümölcs Pálinka 2013.

449.

2013/1228

 

 

 

AQUAVINICUM

ÉRLELT

GYÜMÖLCS

 

 

  Leskovaci Birsalma

  birsfával érlelve

Ez az időszak nyilvánvalóan máshol is a sertésvágások ideje, bár, ahogyan a birsfák is megritkultak, úgy fogynak el a vidéken a sertésölések is. Lassan, de biztosan a vidéket meghatározó értékekkel és élményekkel együtt eltűnik maga a vidék is. Ki ne emlékezne arra az illatra, amit a konyhakredencre tett birsalma árasztott? A ketyegő és ütő óra, a szakajtó alma mellett ez az illat jelentette számunka az otthont. Mivel a birsalmasajt, vagy a birspálinka elkészítése „macerás”, nyersen kicsit fanyar, kimondták rá, hogy „nem modern”, nem „reformtáplálék”, ezért a piacokon csak ősszel lehet a kistermelőknél birsalmát, sőt birsalmasajtot kapni. A birsalmafát is nehéz gondozni, mert a termés könnyen kukacosodik, pedig valaha a birsalma nagy karriert futott be; ez is őseinkhez kötődik. A birs-történet a gyümölcs géncentrumánál kezdődik, amelyet régente – tévesen – Kis-Ázsiába tettek. Ma már tudjuk, hogy a birsnek egyetlen faja, a Cydonia oblonga ismert, amelynek géncentruma – az a terület, ahol vad formában ma is előfordul – Kelet-Turkesztán; az a belső-ázsiai terület, ahonnan a magyarság származik. Ez magyarázza azt, hogy a magányos vagy sátorozó birsvirág ábrázolása először a Krisztus előtti asztanai aknasírokban talált kékfestő-anyagokon fordul elő és egyedül a magyar népművészet motívumvilágában található meg. Belső-ázsiai géncentrumú növényeknél és állatoknál szokásos módon, Perzsián át terjedve meghonosodott a Földközi-tenger mentén és az Alpoktól északra is eljutott. Európában azonban – Magyarországon kívül – igazán sehol sem vált népszerűvé. A birs első magyarországi említése 1395-ből maradt fenn. Már a XVII. században is megtalálható kétféle változata: a birsalma és a birskörte, amelyet Melius Juhász Péter 1578-ban gyógyító hatásai miatt is említ. A magyar nemesi konyhában a XVII. századtól húsok mellé adták; a XVIII. századi kalendáriumok októberi háziasszonyi munkaként javasolták a birsalmasajt főzését. Én ma is azt javaslom, hogy fedezzük fel magunknak ezt a gyümölcsöt, és annak minden fajtáját, minden formáját, mert nemcsak meghálálja, hanem örök élménnyé is teszi. A saját fájával történő érlelés színében, és zamataiban mélyebbé tartósabbá képes tenni. Szárnyasokhoz ajánlom, valamint a hölgyeknek menstruációs görcsök oldására.

Leskovaci Birsalma Natúr Gyümölcs Pálinka 2013.

448.

2013/1227

 

 

 

AQUAVINICUM

NATÚR

GYÜMÖLCS

 

 

  Leskovaci Birsalma

  üvegben érlelve

A kísérlet, amelyről már pár napja beszéltem mostanra megvalósult. Elkészült immár nemcsak a birskörte pálinka, hanem vele párhuzamosan lecefrézett birsalma pálinka is, amely a leskovaci nevet kapta, mármint maga a gyümölcs. Ebben az évben az év elején is készítettem már ilyen gyümölcsből pálinkát, de nem ebből a fajtából, így ismét csináltam natúr változatot, és ezzel a változattal indítottam el a sorozatot. Néhány gondolatot közre adnék azért magáról erről az aranysárga gyümölcsről is. A birs, vagyis a "krétai alma" (a tudományos név fordítása ezt jelenti) nagyon tápláló gyümölcs. Valószínűleg balkáni eredetű fajta; nálunk a Délvidékről, Szerbiából terjedt el az országban, mégis Isztambuli eredete sokkal valószínűbb. Nálunk házikertekben csak nagyon ritkán fordul elő, ha igen, akkor inkább az ország déli megyéiben. Ma már Európa szerte jól ismerik a gyümölcsnemesítők ezt a fajtát. Fája erős növekedésű, lapított koronát képez, esetleg tősarjaiból bokor is lehet. Levelei aprók, sötétzöldek. A termőhely iránt igénytelen, de a hűvösebb talajokat jobban kedveli. Gyümölcse nagyon nagy, egyes esetekben akár 500-1000 gramm között is lehet, erősen bordázott. Már hároméves korában termést hoz, nagyon bőtermő, igénytelen. Minőségben elmarad a Bereczki birs mögött, héja igen vastag, gyapjas, zsíros tapintású, húsának fehér színe azonban főzés után is megmarad, gyengén leves, a magház körül erősen kövecses. Íze édes-savas. Csészéje zárt, széles, mély. Korán termőre fordul, rendszeresen és bőven terem, gyümölcse kiválóan feldolgozható. Szeptember végén, október elején szedik, a tél első felére utóérik. Régi felhasználása alig tér el a maitól befőtt, lekvár, liktárium, sajt, illetve likőr és pálinka. Megköti a káros anyagokat, még a radioaktív elemek káros hatását is tompítja. A birs nyákoldó, nyugtató hatású, és annak idején Szenthelyi Molnár István, a kitűnő gyógynövényes paptanár azt mondta róla a Biokultúra Egyesület központi klubjában tartott előadásában, hogy télen szinte mindennap kellene ennünk, annyira hasznos az ízületeinknek. Azt hiszem, hogy ehhez már túl sokat én sem tudnák hozzá tenni. Mivel nagyon érdekel ez a gyümölcs, így elég sokat foglalkozom vele, és csak ajánlani tudom mindenkinek, hogy ültessen belőle egy pár fát, ha van rá lehetősége, mert ettől megváltozik az élete. E natúr párlatomat ajánlom ízületi bántalmak kezelésére.

 

Szent János napi borszentelés

Szent János napi borszentelés

Több ezer évvel ezelőtt is tudták az emberek, hogy a bor az emberi boldogság egyik forrása. Fáradságos munkával ezért művelték szőlőültetvényeiket, készítették a présházakban türelemmel, szorgalommal, tudással a fehér- vagy vörösbort, ami „felvidítja az ember szívét, ahogyan a Zsoltárok könyvében olvashatjuk. A színbor, „a szőlő vére, a mámorító ital” ahogyan Mózes ötödik könyvében olvassuk, felszabadítja bennünk, halandó emberekben a jóra való hajlamot, és a mértékkel fogyasztott mámorító ital mindnyájunkat vidámmá, boldoggá teszi, képessé arra, hogy jól s jót cselekedjünk.
A szőlőtő termésében összeforr az égi gondoskodás és az emberi munka. A hívő ember számára mély üzenetet hordoz a szőlőből átnemesült bor: Jézus Krisztus megváltó művének beteljesítése előtt, az utolsó vacsora asztalánál szeretetének és szenvedésének jelét, a kenyér mellett, bor színében hagyta örökül az őt követők számára. A János-napi borszentelés egy olyan áldott pillanat, amikor a Teremtő szentesíti azokat a nemes alkotásokat, melyeket az Ő segítségével a föld ereje és az emberi tudás, sok-sok verejték és a szeretet tesz utolérhetetlen, egyedi és felemelő „teremtménnyét”. A római egyház szertartáskönyve Szent János napjára, azaz december 27.-re, a karácsony utáni napra írja elő a bor megáldásának szertartását.  De mi is ez a szertartás, amely ismét felfedezendőben van hazánkban. Egykor a kereszténység megjelenése előtt is léteztek már különféle italáldozatok, amelyet latinul libationak neveztek. Anyaga különféle lehetet, bor, víz, méz, tej, olaj. Ez akkoriban még azt jelentette, hogy ívás előtt pár cseppet áldozatul a földre, vagy az asztalra öntöttek. Abban az esetben, ha ez a szertartás halotti italáldozat volt akkor bort, mézet, vagy tejet öntöttek a sírra. Mint minden áldozat, az italáldozat is azt fejezte ki, hogy az étel-ital minden munkán túl ajándék is az ember számára az ő fölötte álló erőktől, az istenektől. Ez a pogány italáldozati szokás emléke élt tovább abban a kora középkori szokásban, hogy a szentek ünnepén tiszteletükre bort ittak a templomban, majd, hogy a szokás egyházi értelmezése még inkább kidomborodjék, alakult ki a Szent János-napi borszentelés, ami a 13. században Németországból terjedt el. Német neve „Johannisminne”, mert a pap e szavakkal nyújtotta át a bort híveinek: Igyátok Szent János szeretetét. A szertartás hozzánk is átkerült; főleg a Nyugat-Dunántúlon és a német lakosságú városokban volt általános. A pannonhalmi főapátságban régi időktől kezdve szokásban volt a borszentelés, s az újbort e naptól itták. A bort termő vidékeken a nép is szenteltetett bort, amit fül- és fogfájás, rontás ellen használtak, a boroshordókba öntöttek belőle, hogy a következő esztendőben is jó termés legyen. A középkorban szentelt borral kínálták meg azokat, akik búcsúzkodtak, útnak indultak, hogy Szent János áldása oltalmazza őket. A borivás áldás jellege természetesen oda illő énekkel a lakodalomban, majd a halottitorban is helyet kapott. A Nyitra vidéki magyar falvak lakodalmaiban vacsora után vagy a lakodalom napját követő reggel, mielőtt a vendégek hazamentek volna, énekelték a „Szent János áldása szálljon mireánk…” kezdetű lakodalmas dalt. Szegeden a halotti torban, Jászladányban az új ház felszentelésekor énekelték. A Győr megyei Nagyécsfaluban a borral együtt almát is szenteltettek s torokfájás ellen használták. A szentelt almából a vályúba is tettek s erről itatták meg az állatokat, hogy egészségesek legyenek. A búcsúzáskor megivott pohár bort is szokás Szent János áldása nevén emlegetni. Például Háromszéken: „Igyuk meg Szent János áldását!” Régebben a családok bort vittek a templomba. A pap megáldotta, a hívek meg úgy gondolták, hogy a szentelt bor nem fog megromolni, sőt majd beteg embereket gyógyíthatnak vele. Nem tudjuk, mit szólnának ehhez a mai modern pincészetek borászai, de a hagyományokat illik ápolni legalábbis itt a végeken. Ma már több népi hiedelem is kötődik e névhez és a borhoz. Például: a jánospohár, szentjánosáldás a borozgatás során, hazatérés előtt utolsónak kiivott pohár neve. Már a 11. században felbukkan, hogy lovagi udvarokban a búcsúzkodásnál, csatába indulásnál ürítették a jánospoharat. Haldoklókkal és halálraítéltekkel is itatták, mivel ők is olyan útra mentek, ahonnan nincs visszatérés. A Szent János-napi boráldás eredetét Magyarországon a 15. századig vezethető vissza, de előtte is ismert volt. Nagyon valószínű, hogy a keleti sztyeppei népek közvetítésével jutott el hozzájuk, nálunk és rokonaink között már régóta létezett ez az ősi köszöntési mód, Anonymus például aldumas néven emlegeti azt gesztájában. A kereszténységben a pap áldotta meg a bort, hogy azt követően a hívek illedelmesen fogyasszák a nedűt. Az áldomásból az érett középkor elejére szentelmény lett, amely az egyházi év istentiszteleti szertartásába is belekerült. Hazánkban az első egyházi központban, a pannonhalmi főapátságban is már a régi időktől fogva megáldották e napon az újbort, amelyet ettől fogva kezdték rendesen inni. A János napi borszentelés szigetszerűen az ország több részén, mégis inkább a borvidékeken máig él. A borszentelésnek van egy mágikus oldala is, a megszentelt nedűt gyógyításra is használják, sok helyen a betegeknek adják, máshol a vetőmagot hintik meg szentelt borral, hogy bőségesen teremjen tavasszal. Sok helyen a tehén tőgyét is megkenik vele, hogy elegendő tejet adjon. A keresztény vallásban fontos szerepet betöltő szőlő és a bor több mint 500x szerepel a Bibliában. Legenda szerint Aristodemus pogány főpap mondta azt Szent Jánosnak, hogy akkor hisz Krisztusban, ha megissza a méreggel teli boroskelyhet. A mérget két gonosztevővel is megitatták, akik azonnal meghaltak. János a bor megáldása után: megitta a bort és életben maradt. Köpenyét a két halottra terítette, és azok feltámadtak. A pogányok hittek és megkeresztelkedtek. Ma a szőlős, illetve borosgazdák ezen a napon bort szenteltetnek, s minden hordóba öntenek belőle egy pár cseppet, hogy boruk meg ne romoljon, a többit pedig elteszik gyógyítószerül.

Konstantinápolyi Birskörte Ágyas Gyümölcs Párlat 2013.

447.

2013/1226

 

 

 

AQUAVINICUM

ÁGYAS

GYÜMÖLCS

 

 

  Konstantinápolyi Birskörte

  üvegben érlelve

Ahogy már tagnap is írtam, és beszéltem róla az ünnepek gyorsan eltelnek. Egyik liturgia a másik után következik, és az egyik ünnep a másik után. Arról már nem is beszélve, hogy a rokon és barát látogatások egymást érő sora, a különlegesebbnél különlegesebb ebéd és vacsorák még inkább felgyorsítják az órák múlását. Ezek között méltó helyett kaphat egy olyan párlat, mint ez az ágyas birskörte, amely illatában, ízében is különleges. Az ókorban aranyalmaként aposztrofált gyümölcs valószínűleg Kréta szigetéről származik, és már a homéroszi időkben is nagy mennyiségben termesztették. A birset egy ókori kardalszerző, bizonyos Alkman említi először, Plutarkhosz szerint a birsalma mágikus erővel bír, távol tartja a gonoszságot. A rómaiak Vénusznak szentelték a birsalmát. Az "aranyalma" a dél-itáliai görög gyarmatvárosokból vándorolt a latin kertekbe. Plinius hat fajtáját írja le, majd ismerteti a legfontosabb termesztési kérdéseket. Hogy a birs milyen népszerű lehetett akkoriban, bizonyítja az a tény, hogy i. sz. 476-ban, amikor a Római Birodalom éppen összeomlani készült, a leggyakrabban termesztett fajtának számított. Valamivel később a spanyolországi zsidók, a szefárdok a sátoros ünnepeken citrom helyett birset helyeztek az élet hármas tartalmát szimbolizáló csokorba. A XV. század közepén Angliában a birs az ünnepi lakomák kedvelt csemegéje. A Kárpát-medencében valószínűleg a kelták honosították meg. A birsből készült pálinka, pedig igazi különlegességnek számít, a megszokottnál ugyanis macerásabb a gyümölcs lelkének cseppfolyósítása. A birs ráadásul hosszabb erjesztést igényel, hogy a vastag héj alól felszabaduljanak az illat- és ízanyagok. A megfelelő feldolgozással és pektinbontással azonban mindig célt érhetünk. Birskörte a tőle megszokott intenzív, lehengerlő illattal nyit, amelyben a citrusos aromák mellett déli gyümölcsök, illatos virágok, és gazdag, egzotikus fűszerek arzenálja is megjelenik. Struktúrája légies, könnyed, krémes és olajos. Íze határozott, csupa gyümölcs, kompót, fűszeresség citrusos lecsengéssel. Az ágyazás hatására ezek az illat és aroma anyagok az aszalványból gyorsan és hatékonyan beleoldódnak. Azonban a birs aszalása sem egyszerű feladat annak keménysége miatt. Mégis ezt a párlatomat a koleszterinszint természetes ápolásának ajánlom.

Konstantinápolyi Birskörte Érlelt Gyümölcs Pálinka 2013.

446.

2013/1225

 

 

 

AQUAVINICUM

ÉRLELT

GYÜMÖLCS

 

 

  Konstantinápolyi Birskörte

  birsfával érlelve

 

 

 

Nem is lehetnénk igazán méltók ezeknek a napoknak a hangulatához, ha közönséges párlatokat, pálinkákat készítenénk el ezekben a szent napokban. Azt sem tudom, hogy valaki fel figyelt-e már arra, hogy szép és kellemes napok milyen gyorsan eltelnek, és szempillantás alatt múlttá válnak. Nem tudjuk lassítani sem, így hát inkább tegyük emlékezetessé, hogy még évek múltán is emlékezhessünk rá. A birskörte tökéletesen alkalmas gyümölcs, ilyen különleges italok elkészítéséhez. Nagyon régóta folyik már a vita, pro és kontra, hogy a birs alma, vagy körte. Általában nem volt alkalmam arra, hogy egy kísérletet elvégezzek, de idén ezúttal sikerrel jártam. Egy nagyon kedves új barátomtól Dunaszekcsőn sikerült birskörtét kapnom, hogy felesben készítsünk magunknak ebből pálinkát. Jómagam szedtem le a gyümölcsöt a fáról és vitathatatlanul Konstantinápolyi birskörte került a birtokomba. Szerencsémre a közelben egy parlagterületnél találtam két másik birsfát, amelynek gyümölcse vitathatatlanul birsalma volt, még pedig a mezőtúri fajtából. Cefrézhettem volna a kettőt egybe is, de úgy határoztam, hogy külön-külön teszem ezt meg és a végén lesz alkalmunk összehasonlítani az egyezéseket, vagy a különbözőségeket. Különbség már a cefrézésben is volt. A körte alakú birset sokkal nehezebben sikerült megmosni, szőrzetét eltávolítani, míg az alma alakú birs esetében ez sokkal könnyebben zajlott. Ellenben a darálásnál éppen fordítva volt a helyzet. Fontos azonban már a birs szedésénél tudni, hogy a birs utóérő fajta, így klimaktérikus légzés elején szedett gyümölcsök tárolhatók a legjobban, a később szedett gyümölcsök gyorsan foltosodnak, esetleg a foltosodás már a fán is felléphet. A birs értékét nem a közvetlen fogyasztás adja, hanem az almánál nagyobb vitamintartalma, valamint igen magas pektintartalma. Ha nem tudnánk a pektin nagy szerepet játszik a szervezet méregtelenítésében, amely megköti a káros anyagokat. A birsfajták nagy részét több száz éve termesztik. Napos, meleg fekvésben fejlődik a legjobban, szereti a kissé meszes talajokat. Termését az egyéves hajtások végén neveli, ezért metszeni nem szabad. Ennek a párlatnak ezt a részét fájával kezdtem el érlelni, hogy színében is tetszetősebbé váljon ne csak Pazar illatában. A gyomort nyugtatja, így másnaposság ellen ajánlom.