Köszöntés

Istenhozta virtuális oldalamon! Vegyen részt a valóságban is egy rendhagyó barangoláson a borok, a pálinkák, a likőrök világában! Minden pénteken este pálinka kóstolói tréninget tartok, várom a jelentkezéseket. Ha tetszett, amit itt látott, keressen fel e-mailban: willhar@citromail.hu, vagy telefonon: 06-70/3387-165 Immár a Facebookon is elérhetők vagyunk a https://www.facebook.com/Muthpince oldalon. Jelöljenek ismerősnek bátran.

2011. július 29., péntek

Népi hiedelmek IVC.


Népi hiedelmek

IVC.


Július 29.


Szent János evangélistától tudjuk, hogy Jézus szerette Mártát, Máriát és Lázárt, akik Betániában laktak. Nem tartoztak azok közé, akik vándorútjain tanítványként követték az Urat, s az asszonyok közé sem, akik vagyonukból gondoskodtak Jézusról. De nagyon közel álltak az Úrhoz, s valószínű, hogy ha Jézus Jeruzsálemben volt, náluk szállt meg, hiszen Betánia egészen közel van, az Olajfák hegyének keleti lejtőjén. A liturgiában csak Márta neve szerepel, azonban elválaszthatatlan testvéreitől, Máriától és Lázártól, ezért az evangéliumokból közös történetüket emeljük ki. Három alkalommal beszélnek az evangélisták Márta házáról és a testvérekről. Már az önmagában különös, hogy nem Lázár családjáról beszélnek. Valószínűnek látszik, hogy Lázár gyermektelen házasság után megözvegyült, és a szintén özvegy Márta befogadta. Mária talán nem is volt férjnél. Sőt, a hagyomány legalábbis a nyugati egyházban Nagy Szent Gergely óta úgy tudja, hogy Mária azonos Mária Magdolnával. Azaz Mária fiatal korában elhagyta a szülői házat, és Magdalába költözött, melyről a zsidók hagyománya azt mondja, hogy paráznasága miatt pusztult el. Mária, miután megtért, szintén Márta házában élt. Az első találkozás, amikor Jézus Márta házában járt, Szent Lukács szerint így történt: Jézus tanítványai kíséretében úton volt. „Útjuk közben betértek egy faluba (Betániába). Egy Márta nevű asszony befogadta a házába. Mártának volt egy húga, Mária. Ez odaült az Úr lábához, és hallgatta szavait. Márta meg sürgött-forgott, és végezte a háziasszonyi teendőket.'' Volt mit tennie, hiszen legalább tizennégy fáradt férfi vacsorájáról és elszállásolásáról kellett gondoskodnia. „Egyszercsak megállt, és így méltatlankodott: Uram, nem törődöl vele, hogy a húgom elnézi, hogy egyedül szolgáljak? Szólj neki, hogy segítsen nekem! Az Úr azonban így válaszolt: Márta, Márta, sok mindenre van gondod, és sok minden nyugtalanít, de csak egy a szükséges. Mária a jobbik részt választotta, nem is veszti el soha'' (10,38-42). A két nővérben az Egyház a lelki élet két alaptípusát látja: Márta a jótékonyságban tevékeny, aktív, Mária a szemlélődésben elmerülő, kontemplatív életforma típusa. Krisztus szava rávilágít: mindkettő jó, de Mária magatartása jobb, mert amit választott az élet igéjének hallgatása, a jelenlévő Úr csendes szeretettel való szemlélése maradandó. S akiben ilyen éhség él, azt az élet kenyere úgy táplálja, hogy jóllakik, és mégis vágyódik a további töltekezésre, de jóllakottságában nincs undor, s éhségében nincs kínzó hiányérzet. Az az éhség ellenben, amelyet a Márta-féle tevékenység elégít ki, szenvedést okoz. A második alkalom, amikor Mártával találkozunk az evangéliumban, Jézus legnagyobb csodája: Lázár feltámasztása. Az Úr Jézus nyilvános működésének vége felé közeledett. Közel volt már a Húsvét, melyen meg kellett halnia Jeruzsálemben. Azokban a napokban tanítványaival együtt a Jordán keleti partján tartózkodott, ott, ahol János először keresztelt. A történteket Szent János mondja el: „Betániában, Máriának és nővérének, Mártának a falujában volt egy beteg, Lázár. Ez a Mária kente meg az Urat olajjal, és törölte meg a lábát a hajával. Az ő testvére, Lázár volt a beteg. A nővérek megüzenték Jézusnak:Uram, akit szeretsz, beteg! Ennek hallatára Jézus azt mondta: Ez a betegség nem okozza halálát, hanem Isten dicsőségére lesz, hogy megdicsőüljön általa az Isten fia. Jézus szerette Mártát, a nővérét, Máriát és Lázárt. Amikor meghallotta, hogy Lázár beteg, két napig még ott maradt, ahol volt, és akkor így szólt a tanítványoknak: Menjünk ismét Júdeába! Mester felelték a tanítványok, most akartak megkövezni a zsidók, és újra odamész? Jézus így válaszolt: Nemde tizenkét órája van a napnak? Aki nappal jár, nem botlik meg, mert látja a világ világosságát. Aki azonban éjszaka jár, megbotlik, mert nincs világossága. Azután így folytatta: Barátunk, Lázár elaludt, de megyek és fölébresztem. Uram, ha alszik, akkor meggyógyult! mondták a tanítványok. Akkor Jézus világosan megmondta nekik: Lázár meghalt. Miattatok örülök, hogy nem voltam ott, hogy higgyetek. De most menjünk el hozzá! Tamás, akit melléknevén Didimusznak hívtak, így szólt a többi tanítványhoz: Menjünk mi is, és haljunk meg vele együtt! Amikor Jézus megérkezett, Lázár már négy napja sírban volt. Betánia Jeruzsálem közelében feküdt, mintegy tizenöt stádiumnyira (kb. 2,5 km), ezért a zsidók közül sokan elmentek Mártához és Máriához, hogy testvérük miatt vigasztalják őket. Amikor Márta meghallotta, hogy Jézus közeledik, elébe sietett, Mária pedig otthon maradt. Márta így szólt Jézushoz: Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem. De most is tudom, hogy bármit kérsz az Istentől, megadja neked. Figyeljünk fel rá, mekkora hit él Mártában! Bizalommal néz Jézusra egy olyan helyzetben, amikor emberileg teljesen reménytelen minden, hisz a halál visszavonhatatlan. De ő bízik az Úrban, és olyan hitvallást tesz, mint előtte senki, csak Péter. „Jézus megnyugtatta: Feltámad a testvéred. Márta erre azt mondta: Tudom hogy feltámad, majd a feltámadáskor, az utolsó napon. Jézus így folytatta: Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meghal is, élni fog. Aki úgy él, hogy hisz bennem, nem hal meg örökre. Hiszed ezt? Márta így felelt: Igen, Uram, én hiszem, hogy te vagy a Messiás, az Isten Fia, aki a világba jön.'' Ilyen vallomást Krisztusról csak Péter tett, és állítanunk kell, hogy Mártának éppúgy nem „a test és a vér nyilatkoztatta ki ezt'', azaz nem érzéki tapasztalatai és éles elméje következtében született meg a felismerés, hanem a mennyei Atyától kapta ezt a hitet, mint Péter.

„E szavak után Márta ment, és hívta a nővérét, Máriát. Halkan szólt neki: Itt a Mester, és hív téged. Ennek hallatára Mária gyorsan fölkelt, és odasietett Jézushoz. Mert Jézus még nem ért be a faluba, hanem ott volt, ahol Márta találkozott vele. Amikor a zsidók, akik ott maradtak Máriával a házban és vigasztalták, látták, hogy gyorsan fölkel és elsiet, utána mentek. Azt gondolták hogy a sírhoz megy, sírni.
Amikor Mária odaért, ahol Jézus volt, és meglátta, e szavakkal borult a lába elé: Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem! Amikor Jézus látta, hogy sír, és a vele jött zsidók is sírnak, lelke mélyéig megrendült. Megindultan kérdezte: Hová tettétek? Azt felelték: Jöjj Uram és nézd meg! Akkor Jézus könnyekre fakadt. A zsidók megjegyezték:Nézzétek, mennyire szerette! Némelyek így vélekedtek: Ő, aki a vaknak vissza tudta adni a szeme világát, nem tudta volna megakadályozni, hogy ez meghaljon? Jézus a szíve mélyéig megrendült, és odament a sírhoz, mely egy kővel elzárt barlang volt. Jézus így szólt: Hengerítsétek el a követ! De Márta, az elhunyt nővére tiltakozott: Uram, már szaga van, hiszen negyednapos! Jézus így felelt: Nemde azt mondtam: ha hiszel, meglátod Isten dicsőségét? Erre elhengerítették a követ. Jézus pedig égre emelte a tekintetét, és így imádkozott: Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál. Én tudom, hogy mindig meghallgatsz, csak a körülöttem álló nép miatt mondtam, hogy higgyék, hogy te küldöttél engem. E szavak után hangosan beszólt a sírba: Lázár, jöjj ki! És a halott kijött'' (11. fejezet). Ezt az utolsó, legnagyobb jelet, amely mindenki számára kézzelfoghatóan bizonyította Jézus küldetését és Messiás voltát, leginkább Márta és Mária értette, akik hittel tekintettek az Úrra. A harmadik alkalommal szintén Betániában találkozunk Mártával, Máriával és Lázárral, közvetlen Húsvét előtt. Ismét János evangélista mondja el a következőket: „Hat nappal Húsvét előtt Jézus Betániába ment, ahol Lázár lakott, akit feltámasztott a halálból. Ott vacsorát rendeztek a tiszteletére.'' Ez a vacsora azonban nem Márta, hanem a leprás Simon házában zajlott le. A három testvér is hivatalos volt: „Márta felszolgált, és Lázár is a vendégek között volt. Mária pedig vett egy font valódi nárduszból készült olajat, megkente vele Jézus lábát, és megtörölte a hajával. A ház betelt a kenet illatával. Az egyik tanítvány, Karióti Júdás, aki elárulta, méltatlankodott miatta: Miért nem adták el inkább az olajat 300 dénárért, s miért nem osztották szét a szegények között? De ezt nem azért mondta, mintha a szegényekre lett volna gondja, hanem mert tolvaj volt: ő kezelte a pénzt, és eltulajdonította, amit rábíztak. Jézus rászólt: Hagyd békén! Hadd tegye, hiszen a temetésem napjára teszi.'' Máté evangéliumában Jézus így folytatja: „Bizony mondom nektek, ahol a világon csak hirdetni fogják az evangéliumot, mindenütt megemlékeznek majd arról is, amit ez az asszony tett.'' (Jn 12,1-8; Mt 26,6-13). Sajnos a liturgikus megemlékezés Máriára épp azért, mert alakja egybemosódott Mária Magdolnával nem terjed ki. Mártát a ferencesek kezdték ünnepelni 1262-ben, július 29-én. A 13. század végén a római naptárba is áttették. Szent Jánosnál még az is olvasható, hogy mi lett Lázár feltámasztásának következménye a három testvérre nézve: „Amikor a zsidók megtudták, hogy Jézus Betániában tartózkodik, sokan elmentek. Nemcsak Jézus kedvéért, hanem hogy Lázárt is lássák, akit feltámasztott a halálból. Erre a főpapok elhatározták, hogy Lázárt is megölik, mert miatta sok zsidó elment oda, és hitt Jézusban'' (Jn 12,9-11). Ezt a gyilkos tervet mégsem hajtották végre, Mártáéknak azonban érezniük kellett a hitetlen zsidók részéről a gyűlöletet. Hiszen ők minden Jeruzsálembe zarándoklónak tanúságot tehettek a Feltámadottról. A hagyomány tudja a család későbbi sorsát, és a legendákban írottan is ránk maradt. Eszerint az ősegyház elleni üldözésben (40 körül) az egész keresztény közösséget, melynek Márta háza adott otthont, elfogták. Nagyobb csoportról volt szó, ezért nem merték megölni őket, hanem a tengerpartra hurcolták, és ott egy evező, vitorla és kormánylapát nélküli hajóra rakták, és a tengerre bocsátották őket. A kivégzésnek ez nagyon gonosz módja volt, hisz az áldozatokat a viharos tengerbe akarták fojtani. Ám a hajó nem süllyedt el, hanem Gallia partjainál szárazföldet ért. Kikötöttek, és hirdetni kezdték az evangéliumot! A legenda szerint Lázár püspök lett Aix városában, Márta a város betegeit és szegényeit gondozta, Mária pedig remeteként élt még harminc esztendeig.
Mindenható, örökkévaló Isten, kinek megtestesült Igéje arra méltatta Szent Mártát, hogy betért a házába, és elfogadta gondoskodását, kérünk, add meg az ő közbenjárására, hogy testvéreinkben hűségesen szolgáljuk Fiadat, és a mennyben otthonra leljünk nálad!


2011. július 28., csütörtök

Szent Panteleon vértanú


Népi hiedelmek

VC.


Július 28.


Pantaleon kisázsiai orvos, vértanú († 305), a Tizennégy Segítőszent egyike. Olajfához kötözve fejezték le. A legenda szerint fejéből nem vér, hanem tej folyt. Az olajfa gyümölcseivel beborította holttestét. Keleten is, Nyugaton is korán tisztelik. Justinianus bizánci császár Konstantinápolyban hatalmas templomot épít e megalomartyr tiszteletére. Rómában már a S. Maria Antiqua archaikus freskóin feltűnik, Köln városában pedig a X. században bencés apátság választotta védőszentjéül. Pantaleon tiszteletével hazánkban is már az Árpád-korban találkozunk. Ünnepét legtöbb misekönyvünk számontartja. Balogh Albin véleménye szerint országunkon át a Szentföldre iparkodó német, rajnavidéki zarándokok ismertették meg népünkkel. Nyomatékosan számba kell azonban vennünk a keleti egyház hatását is. Egy 1329-ből származó oklevél úgy tudja, hogy a Szent Pantaleon-kolostorban valamikor moniales graecales, vagyis görög apácák éltek. A XIII. században már apátságként emlegetik (1238) a Duna szigetén (in insula Danubii), amely a mai DunapenteleSárpentele falura is. Sajnos, egyiknek sem Pantaleon az újabb barokk patrociniuma. Pentele egyébként a Pantaleon magyar származéka. Alakváltozata a PeteleiBártfaKisszeben (Sabinov, 1520), és Ludrófalva (Ludrová, 1510) szárnyasoltárain a Tizennégy Segítőszent közelében állhatott. Emlékeztetünk még a közeli családnévben él. Pantaleon táblaképével találkozunk (1500), társaságában. Biztos, hogy ez a kultusz nem egyenes folytatása Pantaleon Árpád-kori tiszteletének, Itt már újabb jámborsági áramlattal van dolgunk: Pantaleon közbenjárását fejfájás, szoptatási fájdalmak és jószágvész esetén tartották foganatosnak.


2011. július 27., szerda

Népi hiedelmek VIC.


Népi hiedelmek

VIC.


Július 27.


Hét Szent Alvó ünnepe már a Szelepchényi-kódexben föltűnik. Különösen pálos misekönyveink tartották számon. Tudomásunk szerint egyetlen hazai ábrázolásunk Székesfehérvár görögkeleti szerb templomának XVIII. századi freskója. Szent Alvóink szír eredetű legendájuk szerint Efezusban éltek, Decius császár idejében barlangba falazták őket. Kétszáz év múlva feltámadtak, és az eretnekeknek hirdették a test föltámadását. Sírjukhoz egészen a török terjeszkedésig nyugati zarándoklatok indultak Efezusba. Ünnepük Nyugatra is átkerült, a frankoknál, majd az ő misenaptárukat átvéve, hazánkban is meghonosodott. Kódexirodalmunkban nem tűnnek föl, sem későbbi jámborsági iratainkban. Emlékezetük azonban nyilván a régi magyar évszázadokban is élt. Így a jezsuita diákság Zágráb (1724) és Kassa (1748) városában legendájukat előadja. Talán az élőszavas hagyomány is megőrizte őket, mert Varga Lajos járokszállási népköltő, egyébként olvasott ember századunk fordulóján a legendát „Metafratesz Simon és Turoniai Gergely egykorú írók nyomán versekbe foglalta,” hogy a jámbor nép legendaéhes kíváncsiságát kielégítse.

2011. július 25., hétfő

Népi hiedelmek VIIC.


Népi hiedelmek

VIIC.


Július 25.


Jakab apostol, az idősebb (Jacôbus Maior), János bátyja, ők ketten a mennydörgés fiai (Márk 3,17). Péterrel és Jánossal ott volt a Táborhegyen, az Úr színeváltozásánál. Ő volt az első, aki az apostolok közül vértanúságot szenvedett. Jakab hispániai térítése, ottani vértanúhalála történelmi forrásokból alig igazolható. Legendáját a Legenda Aurea nyomán az Érdy-kódexben olvassuk. Eszerint halála után éjjeli időn, az ő szent tanítványai ragadák el ő mestereknek testét és hajóban szerezvén, Galícia országban viteték Szent angyalnak vezérlése miatt. Hol ott vala egy királyné asszony, kinek Luppa vala neve, kinek mikoron hírré tették volna, helyt kérvén temetésre. Az királynéasszony kedég álnokságot gondolván, kűdé egy gonosz emberhez őket, hol ott ottan az temlecbe veték őket. De éjjel Úristennek angyala elszabadojtá és igaz útra vezérlé. Mikoron vitézök mentenek vóna utána, leszakada az héd alattok és mind az vízben halálának. Azt hallván az fejedelem, penitenciára térvén, hátra hívatá őket, és minden kéréseket megengedé. És ott prédikálván, mind az egész várast az szent hitre térejté. Azt hallván Luppa kerálné asszony, nagyon megbosszula és nagyobb álnokságot gondolván, hogy mivel őket elveszthetné. Mondá: itt ellyen helyen énnekem tanult ökreim vannak. Fogjátok be őket és vigyétek oda rajtok ti urotoknak testét, ahova akarjátok. Tudja vala kedég az ravasz Luppa oly fenéknek lenni az vad bikákat, hogy mind odamennének, ottan mind megölnék őket és elszaggatnák. Mikoron azért fölmentenek vóna az hegyre, találának egy tüzes sárkányt, ki ellen szent keresztnek jegyét vetvén, ottan ketté romla. Feljebb menvén, megtalálák az bikákat es, és mintha koronkéd sziligyök voltanak vóna, meg hagyák magokat fogni és befogni. És fölvevén mind kövestül a szent testet, vivék Luppa kerálné asszonynak palotájában. Azt látván Luppa… az ő kőpalotáját szent egyházzá szentölteté, és nagy kazdagsággal megékesöjté. Jakab legendájának más mozzanataira később még hivatkozunk. A sírról később megfeledkeztek. Jakab másik, az Érdy-kódex előadását kiegészítő legendája szerint, az ereklyékre a XI. században úgy bukkantak rá, hogy abban a csalitban, amely elfeledett sírját benőtte, éjszakánként égő gyertyákat láttak világítani. Más változat úgy tudja, hogy csillag árulta el a helyet: campus Stellae. A jelek a püspököt nyomravezették, aki hatalmas templomot építtetett föléje. A csillag más legenda szerint Nagy Károlynak is megjelent, hogy templomépítésre serkentse. Ez Santiago de Compostela néven a középkornak Jeruzsálem és Róma mellett leghíresebb búcsújáró helye lett. Emlegették Nyugati Jeruzsálem néven is. Spanyolország – mint Georg Schreiber írja – Compostelával, Jakab kultuszával lépett be a középkor európai világába. Hermann J. Hüffer, a nagyérdemű Compostela-kutató fejtegeti, hogy a Jakab-zarándoklatok erősítették a treuga Dei készségét, az Európa-gondolatnak, Nyugat szellemi egységének kialakulását. Mint mondottuk, Jakab hispániai útját a legendák világába kell ugyan sorolni, de odakerült ereklyéi révén a helyi kultusz a VIII – IX. században már virágzani kezd. Az ereklyék őrzési helyét a jámbor hagyomány hamarosan Jakab sírjával azonosította, és megfelelő legendákat költött hozzá. A spanyolok nemzeti szentje, őt hívták segítségül a mórok elleni küzdelmeikben, de amerikai hódításaikban is. Compostela a spanyol missziós tudat forrása. Jakab apostol sírja Szent Bonaventúra szerint a legdicsőségesebb minden nemzetek szentjeinek sírja között. Dante azt írja, hogy csak az az igazi zarándok, aki már megjárta Compostelát. Szent Jakab városát a vezeklő zarándoklatok sajátos középkori gyakorlata is híressé tette. Az egyéni töredelemből fakadó kezdemények mellett hazánkban a közösség ítéli, főleg a gyilkosakat, hosszú, olykor évekig tartó zarándokútra. Ezzel a megszokott környezetükből való eltávolítással megmentették őket az esetleges vérbosszútól. Az egész latin szertartású Európa megindul Compostelába: a román korban a nemesség és lovagság, papság, a gótikában pedig a polgárság, kalmárság, vízenjárók. Hüffer szerint a Jakab-kultusz közép-európai bölcsője a bencések regensburgi Jakab-temploma (ecclesia matrix), illetőleg monostora (1090), amelyet hamarosan számos más egyház is követ, így a bécsi (1113). Jakab hírét, tiszteletét a Roland-monda is népszerűsíti, amely énekmondók ajkáról szerte Európában elterjedt. Hat – mellesleg szólva – a nemzeti-népi epikai hagyományokra, így a mi Szent László-mondáinkra is. A középkor utolsó évszázadaiban, főleg Nyugat- és Észak-Európa városaiban számos templomot építenek az ő tiszteletére.* Az is természetes, hogy ő a Hansa patrónusa. Jakabot ugyanis a zarándokság révén nemcsak a búcsújárók, hanem Miklós mellett minden utasemberek, hajósok is védőszentként kezdik tisztelni. A német kutatás szerint a birodalmi Jakab-zarándokutak kiindulási pontja a Hansa-városok mellett Aaachen és Einsiedeln volt. Bár adataink nincsenek rá, aligha kétséges, hogy Magyarországról – a Háromkirályok kölni ereklyéit és az aacheni búcsút hét évenként megjárván – Aachenből indultak Compostelába. Ez az útvonal (Niederstrasse) Párizs, illetőleg Chartres városába vezetett, innen haladtak tovább. Útbaesett Tours Szent Márton sírjával, majd Poitiers, Bordeaux, Ostabat. Végül Roncesvalles bencés apátságát elhagyva, spanyol földre léptek. A Francia Út (Chemin français) tizenhárom pihenő stációjával már a XI. században kialakul. Mindenütt menedékhelyek épülnek, ezeket is legendák övezik. Egyik hegycsúcson két lovag előtt aranykeresztet hordó galamb mutatja a helyes utat. Ahol a keresztet leteszi, ott építik föl a zarándokszállást. A legenda még azt is tudja, hogy a két lovag fekete szeme a látomás után aranyszínűre változott. Mindezekből az is érthető, hogy Jakab volt hosszú évszázadokon át a zarándokok védőszentje. Őt magát is eszményi búcsújáróként ábrázolják, kezében vándorbot, vállán tarisznya, kalapján az említett kagylódísz (pecten Jacobeaus). A kagyló – mint utaltunk rá – a compostelai búcsújárás igazoló jelvénye volt. A búcsúsok botjának és tarisznyájának megáldását talán éppen Compostela hatására már a Pray-kódexben is megtaláljuk. A nagy vezeklők nyakán hurokra kötött kötél is volt. Jöttek olyan előkelő zarándokok is, akik itt szerettek volna meghalni, temetkezni. Magyarországról is sokan megfordultak Jakab sírjánál. Egy 1140-ből származó angol följegyzés megőrizte egy magyar püspök emlékét, aki zarándokútja alatt halt meg. Nevét sajnos, nem örökítette meg. A XIII. századból származó selmeci jogkönyv egyik fejezete megszabja, hogy a polgárok csak akkor zarándokolhatnak Rómába vagy Compostelába, ha feleségük beleegyezik. A szepességi Herrmannt gyilkosság miatt kötelezik engesztelő búcsújárásra (1307). Őt követi Zsigmond király korában Pokoljáró Tar Lőrinc, aki vezeklőútján ide is eljutott. Egyik Jakab napja táján érő almafajtának jakabalma a szegedi, Jakobiapfel az eleki német, egy korai szőlőfajtának pedig jakabszöllő a székesfehérvári neve, amely talán még egy középkori szentelménynek, a Jakab napján megáldott almának emlékezetét őrzi, bár ez a hazai liturgikus hagyományból egyelőre nem mutatható ki. Németpróna (Slovenské Pravno) német népe szerint Jakab beszenteli a gyümölcsöt és amit hagy, az már meg is marad. A régi szegedi juhászok Jakab éjszakáján a csillagok állásából következtettek a jövő évi időjárásra. Nyilván ebbe az összefüggésbe tartozik az is, hogy a szomszédos Horgos falu népe az Orion csillagképet Szent Jakab pálcája néven szokta emlegetni. E hiedelem halavány visszfénye Compostela: campus stellae középkori magyar hiedelemvilágának. Említettük, hogy csillagok derítették föl a szent sírját. Tápén úgy vélik, ha Jakab napján északról fúj a szél, akkor a tél hideg lesz. Ha alszél fúj: enyhe, lucskos tél várható. A Szegedről kirajzott szankiak szerint a nap délelőtti időjárása megfelel a karácsony előtti, a délutáni pedig a karácsony utáni időjárásnak. Ha a nap fényeskedik, nagy hideget jelent, ha eső esik, jó idő lesz – tartották a székelyek körében. Kiskunfélegyháza és Székesfehérvár népe szerint Jakab napján virágzik a hó: ha most sok az égen a fehér fölleg, akkor a télen sok hó lesz. Az eleki németek szerint is a fehér föllegek sok havat jósolnak. A fehérváriaknál a hiedelem így változik: ha délelőtt felhős az ég, akkor a tél első felében, ha pedig délután, akkor meg a tél utolján érik meg a gyümölcse, a tartós havazás. A hiedelmet nyilván Jakab fehér lova ihlette. A régi szegedi parasztság a búza nyomtatását Jakab napján kezdte meg. Hajdani szegedi parasztasszonyok ezen a napon nem mostak, nem sütöttek kenyeret. Öregek visszaemlékezése szerint Gyöngyöspatán a Jakab napján köpült vajat orvosságnak tették el. Az ünnep hajdani magyar rangját mutatja, hogy nyolcaddal megült törvénynap volt. Az Árpád-kori magyarság kiváló tiszteletben részesítette a katonából lett szenteket: Jakab Györggyel, Móriccal, Dömötörrel, Mártonnal, a mi Lászlónkkal egyetemben még a román lovagkor szentje, sőt hősalakja, aki a legenda szerint fehér lován küzd együtt a spanyolsággal a mórok ellen, erősíti népét a helytállás végvári harcaiban. Legendái, viselt dolgai sokszor hajlanak át a chansons de geste világába, amelyeket monostoralapító idegen szerzetesek, zarándokok távolabb élő népekkel is megismertetnek, Természetes tehát, hogy a már jellemzett László-legenda számos mozzanata Jakabéval rokon. Kultusza belenyúlik a későbbi középkorba is. A Mohács szőlői között épült Gyümölcsoltó Boldogasszony-kápolnának jellegzetes fogadalmi ünnepe Jakab napja. Mint mondják, egy Wolf nevezetű helybeli zsidó birtokos viharágyúkkal próbálta megvédeni szőlejét a természeti csapásoktól. Történt mégis, éppen Jakab napján, hogy egy hirtelen támadt vihar ellen hiába volt minden lövöldözés. Ekkor megfogadta, hogy Jakab napján évenként ó mondat misét a kápolnában. Amíg élt, mindig ő vitte az égő szenteltgyertyát a körmenetben. A szőlőbeliek a fogadalmat máig megtartják. Jakab apostol ünnepén lehetőleg új búzából sütött ostyával és új borral történik a miseáldozat. A Jakab-napi időből különböző módon jósoltak a várható téli időjárásra. Doroszlói megfigyelés szerint: „a zab aratását Jakab-napig be kell fejezni, mert ami gabona Jakabnapig kint marad, az kint is veszik” Jászdózsán úgy tartották, hogy a Jakab-napra kelt csirkék gyorsan nőnek. Ilyenkor szedik ki a fokhagymát.


Népi hiedelmek VIIIC.


Népi hiedelmek

VIIIC.


Július 24.


Krisztina ókeresztény vértanú. Az Érdy-kódex szép szavakkal dicséri: támada... nagy nemes nemből. De nevezete szerént annál es méltóságosb es vala, mert igyenlő vala az ő szentséges életéhez. Magyaráztatik azért az ő neve Krisztina úgy, mint szép illatú krizmával megkenettetött. Krizma vala ő keresztyénségének szép illatja szerérit. Drága kenet vala szentséges életének nyájassága szerérit. Ájotatus vala Szentléleknek benne lapozása szerérit. Legendája közhelyekkel van tele, nincs jellegzetes, hagyományképző mozzanata. Ünnepét középkori misekönyveink számontartották. Ereklyéit a nagyszombati klarisszák őrizték. Krisztina mindig kedvelt, bár nem sűrűn választott magyar női keresztnév volt, napjainkban azonban egyenesen divattá vált. A budai Krisztinaváros Mária Terézia egyik leányának, Krisztina főhercegnőnek, Albert magyarországi helytartó feleségének emlékezetét őrzi. A szentnek szobra is állott Nepomuki Jánosé társaságában, a későbbi Horváth-kert táján. Az Ördögárok 1837. évi áradása idején pusztult el. Csak egyetlen néphagyományt ismerünk, ami a naphoz fűződik. Ez is kalendáriumi jellegű. A szegedi tanyákon a névünnep táján támadó homokviharoknak krisztinaszél a neve.


Bűnbánó Mária Magdolna napi kóstolás



Bűnbánó Mária Magdolna napi pálinka és borkóstolás
2011. július 23.


A bűnbánó Mária Magdolna nem csak a bűnös asszonyok védőszentje, hanem a bűnbánatában könnyeit hullató, a források védőszentje is lett. Ezentúl ő az, aki utolsóként hagyja el Jézus Krisztust miután sírba helyezik, é ő az első, aki ismét ott van a sírnál és elsőként találkozik a Mesterrel. Ennek emlékére határozom el, hogy a mi pincészetünk forrása az itt létrehozott pálinkák és borok forrása sohase apadjon ki. A kóstolásra hat pálinkát vonultatók fel és négy 2010. évi bort. A kóstoláshoz zsírós kenyért is kenek hagymával, de aztán tárcsán sült csirkehúst is készítünk, valamint pácolt sertéshúst. A kóstolásra ezúttal nemcsak férfiakat, hanem hölgyeket is meghívtam, hogy a hangulat családiasabb és oldottabb legyen. A hangulatot még az sem rontotta el, hogy az eső megállíthatatlanul szakadt sőt dörgött és villámlót is. A vendégek sajnos nem mind érkeztek meg. Heilmann sógorom sajnos szolgálatban volt, így a húgom sem jött el. Az idősebb húgom Tímea eljött ugyan, de új barátja szintén munka miatt nem érkezett meg. Németh Attila komám és családja azonban a megszokott módon megérkezik, ahogyan Szabó Péter komám és családja is eleget tesz a a meghívásnak. Ráadás vendégként feleségem főnökasszonya Horváth Marika és barátja Csaba érkeznek meg. Elsőként eperfa hordóban érlelt Alma Pálinkát kínálok fel, de csak hárman fogyasztunk belőle. A következő párlat összehasonlítás kedvéért a natúr Alma Pálinka. Harmadikként Fekete Áfonya Ágyas Párlatot kínálom körbe. Negyedikként a Csipkebogyó Ágyas Párlatot adom közre vendégeimnek. Ötödikként a Kökény Ágyas Párlatot kóstoltatom meg velük, majd zárásként a Cseresznyeszilva Ágyas Pálinkát öntöm körbe, amelyből Tímea húgom is fogyaszt. Közben elkészülnek a sültek is, tehát a fehérborokat bontom fel. A Királyleányka 2010-sel kezdem, amely Szabó Péter komámnak nagyon ízlik. Másodikként a Fehér Cuvée 2010-est kínálom. Az étkezés végén a vörös boros vendégek kedvéért előbb a Vörös Cuvéet bontom fel, majd a Cabernet francot. De nemcsak finom italokkal és ételekkel fűszereztük ezt az estét, hanem két keresztfiam Szabó Bence és Barnabás zenei játékával is, akik tamburával és brácsával színesítették az éjfélig tató mulatságot.