Köszöntés

Istenhozta virtuális oldalamon! Vegyen részt a valóságban is egy rendhagyó barangoláson a borok, a pálinkák, a likőrök világában! Minden pénteken este pálinka kóstolói tréninget tartok, várom a jelentkezéseket. Ha tetszett, amit itt látott, keressen fel e-mailban: willhar@citromail.hu, vagy telefonon: 06-70/3387-165 Immár a Facebookon is elérhetők vagyunk a https://www.facebook.com/Muthpince oldalon. Jelöljenek ismerősnek bátran.

2013. december 28., szombat

Szent János napi borszentelés



Szent János napi borszentelés

Több ezer évvel ezelőtt is tudták az emberek, hogy a bor az emberi boldogság egyik forrása. Fáradságos munkával ezért művelték szőlőültetvényeiket, készítették a présházakban türelemmel, szorgalommal, tudással a fehér- vagy vörösbort, ami „felvidítja az ember szívét, ahogyan a Zsoltárok könyvében olvashatjuk. A színbor, „a szőlő vére, a mámorító ital” ahogyan Mózes ötödik könyvében olvassuk, felszabadítja bennünk, halandó emberekben a jóra való hajlamot, és a mértékkel fogyasztott mámorító ital mindnyájunkat vidámmá, boldoggá teszi, képessé arra, hogy jól s jót cselekedjünk.
A szőlőtő termésében összeforr az égi gondoskodás és az emberi munka. A hívő ember számára mély üzenetet hordoz a szőlőből átnemesült bor: Jézus Krisztus megváltó művének beteljesítése előtt, az utolsó vacsora asztalánál szeretetének és szenvedésének jelét, a kenyér mellett, bor színében hagyta örökül az őt követők számára. A János-napi borszentelés egy olyan áldott pillanat, amikor a Teremtő szentesíti azokat a nemes alkotásokat, melyeket az Ő segítségével a föld ereje és az emberi tudás, sok-sok verejték és a szeretet tesz utolérhetetlen, egyedi és felemelő „teremtménnyét”. A római egyház szertartáskönyve Szent János napjára, azaz december 27.-re, a karácsony utáni napra írja elő a bor megáldásának szertartását.  De mi is ez a szertartás, amely ismét felfedezendőben van hazánkban. Egykor a kereszténység megjelenése előtt is léteztek már különféle italáldozatok, amelyet latinul libationak neveztek. Anyaga különféle lehetet, bor, víz, méz, tej, olaj. Ez akkoriban még azt jelentette, hogy ívás előtt pár cseppet áldozatul a földre, vagy az asztalra öntöttek. Abban az esetben, ha ez a szertartás halotti italáldozat volt akkor bort, mézet, vagy tejet öntöttek a sírra. Mint minden áldozat, az italáldozat is azt fejezte ki, hogy az étel-ital minden munkán túl ajándék is az ember számára az ő fölötte álló erőktől, az istenektől. Ez a pogány italáldozati szokás emléke élt tovább abban a kora középkori szokásban, hogy a szentek ünnepén tiszteletükre bort ittak a templomban, majd, hogy a szokás egyházi értelmezése még inkább kidomborodjék, alakult ki a Szent János-napi borszentelés, ami a 13. században Németországból terjedt el. Német neve „Johannisminne”, mert a pap e szavakkal nyújtotta át a bort híveinek: Igyátok Szent János szeretetét. A szertartás hozzánk is átkerült; főleg a Nyugat-Dunántúlon és a német lakosságú városokban volt általános. A pannonhalmi főapátságban régi időktől kezdve szokásban volt a borszentelés, s az újbort e naptól itták. A bort termő vidékeken a nép is szenteltetett bort, amit fül- és fogfájás, rontás ellen használtak, a boroshordókba öntöttek belőle, hogy a következő esztendőben is jó termés legyen. A középkorban szentelt borral kínálták meg azokat, akik búcsúzkodtak, útnak indultak, hogy Szent János áldása oltalmazza őket. A borivás áldás jellege természetesen oda illő énekkel a lakodalomban, majd a halottitorban is helyet kapott. A Nyitra vidéki magyar falvak lakodalmaiban vacsora után vagy a lakodalom napját követő reggel, mielőtt a vendégek hazamentek volna, énekelték a „Szent János áldása szálljon mireánk…” kezdetű lakodalmas dalt. Szegeden a halotti torban, Jászladányban az új ház felszentelésekor énekelték. A Győr megyei Nagyécsfaluban a borral együtt almát is szenteltettek s torokfájás ellen használták. A szentelt almából a vályúba is tettek s erről itatták meg az állatokat, hogy egészségesek legyenek. A búcsúzáskor megivott pohár bort is szokás Szent János áldása nevén emlegetni. Például Háromszéken: „Igyuk meg Szent János áldását!” Régebben a családok bort vittek a templomba. A pap megáldotta, a hívek meg úgy gondolták, hogy a szentelt bor nem fog megromolni, sőt majd beteg embereket gyógyíthatnak vele. Nem tudjuk, mit szólnának ehhez a mai modern pincészetek borászai, de a hagyományokat illik ápolni legalábbis itt a végeken. Ma már több népi hiedelem is kötődik e névhez és a borhoz. Például: a jánospohár, szentjánosáldás a borozgatás során, hazatérés előtt utolsónak kiivott pohár neve. Már a 11. században felbukkan, hogy lovagi udvarokban a búcsúzkodásnál, csatába indulásnál ürítették a jánospoharat. Haldoklókkal és halálraítéltekkel is itatták, mivel ők is olyan útra mentek, ahonnan nincs visszatérés. A Szent János-napi boráldás eredetét Magyarországon a 15. századig vezethető vissza, de előtte is ismert volt. Nagyon valószínű, hogy a keleti sztyeppei népek közvetítésével jutott el hozzájuk, nálunk és rokonaink között már régóta létezett ez az ősi köszöntési mód, Anonymus például aldumas néven emlegeti azt gesztájában. A kereszténységben a pap áldotta meg a bort, hogy azt követően a hívek illedelmesen fogyasszák a nedűt. Az áldomásból az érett középkor elejére szentelmény lett, amely az egyházi év istentiszteleti szertartásába is belekerült. Hazánkban az első egyházi központban, a pannonhalmi főapátságban is már a régi időktől fogva megáldották e napon az újbort, amelyet ettől fogva kezdték rendesen inni. A János napi borszentelés szigetszerűen az ország több részén, mégis inkább a borvidékeken máig él. A borszentelésnek van egy mágikus oldala is, a megszentelt nedűt gyógyításra is használják, sok helyen a betegeknek adják, máshol a vetőmagot hintik meg szentelt borral, hogy bőségesen teremjen tavasszal. Sok helyen a tehén tőgyét is megkenik vele, hogy elegendő tejet adjon. A keresztény vallásban fontos szerepet betöltő szőlő és a bor több mint 500x szerepel a Bibliában. Legenda szerint Aristodemus pogány főpap mondta azt Szent Jánosnak, hogy akkor hisz Krisztusban, ha megissza a méreggel teli boroskelyhet. A mérget két gonosztevővel is megitatták, akik azonnal meghaltak. János a bor megáldása után: megitta a bort és életben maradt. Köpenyét a két halottra terítette, és azok feltámadtak. A pogányok hittek és megkeresztelkedtek. Ma a szőlős, illetve borosgazdák ezen a napon bort szenteltetnek, s minden hordóba öntenek belőle egy pár cseppet, hogy boruk meg ne romoljon, a többit pedig elteszik gyógyítószerül.

2013. december 26., csütörtök

Konstantinápolyi Birskörte Ágyas Gyümölcs Párlat 2013.



447.

2013/1226
 
 
 
AQUAVINICUM

ÁGYAS

GYÜMÖLCS
 
 

  Konstantinápolyi Birskörte
  üvegben érlelve



Ahogy már tagnap is írtam, és beszéltem róla az ünnepek gyorsan eltelnek. Egyik liturgia a másik után következik, és az egyik ünnep a másik után. Arról már nem is beszélve, hogy a rokon és barát látogatások egymást érő sora, a különlegesebbnél különlegesebb ebéd és vacsorák még inkább felgyorsítják az órák múlását. Ezek között méltó helyett kaphat egy olyan párlat, mint ez az ágyas birskörte, amely illatában, ízében is különleges. Az ókorban aranyalmaként aposztrofált gyümölcs valószínűleg Kréta szigetéről származik, és már a homéroszi időkben is nagy mennyiségben termesztették. A birset egy ókori kardalszerző, bizonyos Alkman említi először, Plutarkhosz szerint a birsalma mágikus erővel bír, távol tartja a gonoszságot. A rómaiak Vénusznak szentelték a birsalmát. Az "aranyalma" a dél-itáliai görög gyarmatvárosokból vándorolt a latin kertekbe. Plinius hat fajtáját írja le, majd ismerteti a legfontosabb termesztési kérdéseket. Hogy a birs milyen népszerű lehetett akkoriban, bizonyítja az a tény, hogy i. sz. 476-ban, amikor a Római Birodalom éppen összeomlani készült, a leggyakrabban termesztett fajtának számított. Valamivel később a spanyolországi zsidók, a szefárdok a sátoros ünnepeken citrom helyett birset helyeztek az élet hármas tartalmát szimbolizáló csokorba. A XV. század közepén Angliában a birs az ünnepi lakomák kedvelt csemegéje. A Kárpát-medencében valószínűleg a kelták honosították meg. A birsből készült pálinka, pedig igazi különlegességnek számít, a megszokottnál ugyanis macerásabb a gyümölcs lelkének cseppfolyósítása. A birs ráadásul hosszabb erjesztést igényel, hogy a vastag héj alól felszabaduljanak az illat- és ízanyagok. A megfelelő feldolgozással és pektinbontással azonban mindig célt érhetünk. Birskörte a tőle megszokott intenzív, lehengerlő illattal nyit, amelyben a citrusos aromák mellett déli gyümölcsök, illatos virágok, és gazdag, egzotikus fűszerek arzenálja is megjelenik. Struktúrája légies, könnyed, krémes és olajos. Íze határozott, csupa gyümölcs, kompót, fűszeresség citrusos lecsengéssel. Az ágyazás hatására ezek az illat és aroma anyagok az aszalványból gyorsan és hatékonyan beleoldódnak. Azonban a birs aszalása sem egyszerű feladat annak keménysége miatt. Mégis ezt a párlatomat a koleszterinszint természetes ápolásának ajánlom.

Konstantinápolyi Birskörte Érlelt Gyümölcs Pálinka 2013.



446.

2013/1225
 
 
 
AQUAVINICUM

ÉRLELT

GYÜMÖLCS
 
 

  Konstantinápolyi Birskörte
  birsfával érlelve
 
 
 
Nem is lehetnénk igazán méltók ezeknek a napoknak a hangulatához, ha közönséges párlatokat, pálinkákat készítenénk el ezekben a szent napokban. Azt sem tudom, hogy valaki fel figyelt-e már arra, hogy szép és kellemes napok milyen gyorsan eltelnek, és szempillantás alatt múlttá válnak. Nem tudjuk lassítani sem, így hát inkább tegyük emlékezetessé, hogy még évek múltán is emlékezhessünk rá. A birskörte tökéletesen alkalmas gyümölcs, ilyen különleges italok elkészítéséhez. Nagyon régóta folyik már a vita, pro és kontra, hogy a birs alma, vagy körte. Általában nem volt alkalmam arra, hogy egy kísérletet elvégezzek, de idén ezúttal sikerrel jártam. Egy nagyon kedves új barátomtól Dunaszekcsőn sikerült birskörtét kapnom, hogy felesben készítsünk magunknak ebből pálinkát. Jómagam szedtem le a gyümölcsöt a fáról és vitathatatlanul Konstantinápolyi birskörte került a birtokomba. Szerencsémre a közelben egy parlagterületnél találtam két másik birsfát, amelynek gyümölcse vitathatatlanul birsalma volt, még pedig a mezőtúri fajtából. Cefrézhettem volna a kettőt egybe is, de úgy határoztam, hogy külön-külön teszem ezt meg és a végén lesz alkalmunk összehasonlítani az egyezéseket, vagy a különbözőségeket. Különbség már a cefrézésben is volt. A körte alakú birset sokkal nehezebben sikerült megmosni, szőrzetét eltávolítani, míg az alma alakú birs esetében ez sokkal könnyebben zajlott. Ellenben a darálásnál éppen fordítva volt a helyzet. Fontos azonban már a birs szedésénél tudni, hogy a birs utóérő fajta, így klimaktérikus légzés elején szedett gyümölcsök tárolhatók a legjobban, a később szedett gyümölcsök gyorsan foltosodnak, esetleg a foltosodás már a fán is felléphet. A birs értékét nem a közvetlen fogyasztás adja, hanem az almánál nagyobb vitamintartalma, valamint igen magas pektintartalma. Ha nem tudnánk a pektin nagy szerepet játszik a szervezet méregtelenítésében, amely megköti a káros anyagokat. A birsfajták nagy részét több száz éve termesztik. Napos, meleg fekvésben fejlődik a legjobban, szereti a kissé meszes talajokat. Termését az egyéves hajtások végén neveli, ezért metszeni nem szabad. Ennek a párlatnak ezt a részét fájával kezdtem el érlelni, hogy színében is tetszetősebbé váljon ne csak Pazar illatában. A gyomort nyugtatja, így másnaposság ellen ajánlom.
 

Fűszeres Fekete Bodza Likőr 2013.



445.

2013/1224
 
 
 
AQUAVINICUM

LIKŐR

GYÜMÖLCS
 
 

  Fűszeres Fekete Bodza
  üvegben érlelve
 
 
 
 Gyermekoromban, de mondhatnám azt is, hogy minden ember gyerekkorában ez a nap a legkülönlegesebb nap az évben, főként addig, amíg elhiszi, hogy valóban eljön a Jézuska. Igazából nem is a személyt várják, hanem az ajándékokat. Felnőve már nem nagyon hisznek a Jézuska eljövetelében, és már az ajándékok is el-elmaradoznak, majd egy idő után meg is szűnnek. Szülőkké válunk, és mi próbáljuk meg Jézuskát helyettesíteni. Aztán lesznek, akik ráébrednek, hogy a Jézuska nem kell, hogy eljöjjön, hiszen itt van mindig velünk, adni pedig, sokkal jobb, mint kapni. E gondolatoknak a szellemében úgy határoztam, hogy én is egy különleges likőrrel készülök erre a napra, de úgy, hogy az, majd húsvét tájékán legyen valójában a mienk. Hiszen Jézus is ilyen, karácsonykor kapjuk a világunkba, de valójában húsvétkor kerül a birtokunkba. Sok éve már elhatároztam, hogy na majd a következő évben készítek ebből a gyümölcsből egy jó kis párlatot, de aztán, amikor végre eljönne az ideje mindig elmarad az elkészítése. Kis mennyiségben mindig sikerül valamennyit begyűjteni, de nagy mennyiségre nincs időm, vagy éppen nincs energiám. Ez a gyümölcs a Fekete Bodza. A magyar népgyógyászatban ott van a kamilla mellett. Talán ez annak köszönhető, mert régebben ott lapult minden ház mezsgyéjén. Hogy melyik keletkezett előbb, a hiedelem, vagy a szokás, hogy a mezsgyére karónak a könnyen gyökeresedő bodzát választották, vagy azért választották azt, mert már élt a hiedelem a védelmező tulajdonságáról, ma már nehéz lenne kideríteni. Egy bizonyos, valamikor nagy becsben tartották őseink a bodzát, s a gyógyászatban megbecsült helyet kapott. Valaha felhasználták e növény minden részét a gyökerétől a kérgén át a leveléig. A bodzapálinka szívgyógyszer, ha jól tudom, rozmaringban áztatva. Reggeli előtt kell inni belőle a szívbetegnek egy gyűszűnyit. Persze a néphagyomány szerint minden jó pálinka gyógyszer, főként, ha azt kis mennyiségben fogyasszuk, de a bodza különösképpen segít a megfáradt testnek visszatérni az egészség harmóniájába. Amellett, hogy a rontó erőket távol tartó növényként tisztelték, a bodza sok olyan ásványi anyagot és vitamint tartalmaz, melyet más gyümölcsök nem, vagy csak kisebb mennyiségben.
 

2013. december 25., szerda

Bosc Kobak Körte Érlelt Gyümölcs Pálinka 2013.



444.

2013/1223
 
 
 
AQUAVINICUM

ÉRLELT

GYÜMÖLCS
 
 

  Bosc Kobak Körte
  körtefával érlelve



A mai nappal meg is érkeztünk karácsony előszobájába, így hogy azt kicsit jobban láthassuk, tisztán, hátra lépünk egyet, és úgy tekintünk előre, akár csak e pálinka családnak is a második tagjára, amely az érlelt kategóriából hoztam létre. Természetesen azon szokásainkon most sem változtattunk, hogy saját fájával végeztük el az érlelést. Érdekes módon a körte egy olyan gyümölcsünk, amelyet hideg gyümölcsnek tartunk. Ezért aztán hűtő hatását télen melegítő fűszerekkel, fahéjjal, gyömbérrel, szegfűszeggel ellensúlyozhatjuk. Íze harmonizál a mandulával, dióval és más olajos magvakkal is. Igaz mindezeket egy fával érlelt pálinkánál nem alkalmazzuk, helyette az érlelés színe képez olyan változást, amelytől melegség önt el bennünket, már akkor is, amikor az üvegben megpillantjuk. Érdekesség, hogy a hazai legjobb kereskedelmi főzdék körtepálinkái nem mindig fajta tiszták, hanem egyfajta válogatásokból állnak, de ebben szinte mindig szerepel ez a körtefajta is komoly százalékban. Európában a körte az egészség, a szerencse és a remény szimbóluma. A kínaiaknál a hosszú élet, az igazság és a helyes ítélőképesség jelképe. Egyébként nem véletlenül: bórtartalma növeli a mentális éberséget. A rómaiak a körtebort a gombamérgezés ellenmérgének tartották. Ez azonban legfeljebb bizonyos gombák ellen lehetett hatásos, hiszen számos gomba okoz biztos halált. A körtebort a 17. században kúraszerűen fogyasztották, vadon termett és termesztett körte kombinációjából készítették. „Mind az összes édes és zamatos fajta, segít a pocakot leapasztani többé-kevésbé. Azok, amelyek kemények és savanyúak, ezzel szemben legalább ennyire eldugítják.” — figyelmeztet Nicolas Culpeper angol füvesember a 17. században. Általában sem ajánlatos éretlen gyümölcsöt enni, ez a körtére fokozottan vonatkozik. A körtefajták legnemesebbjének illatában a gyümölcs felsejlő édességével és citrusos frissességével köszönt. Az érett gyümölcs ízvilágában szépen kidomborodik a kiváló zamatos fajtajelleg, mely fiatalos lendületet kölcsönöz a gazdag aromájú, életteli pálinkának. Ehhez sikeresen hozzáadva a fával történő érlelést a siker nem maradhat el. Pálinkánk simaságával gyorsan levesz mindenkit a válláról. Ezt az italomat ajánlom mindenkinek, aki önbizalom hiányában szenved, de ezen változtatni szeretne.

Bosc Kobak Körte Ágyas Gyümölcs Párlat 2013.



443.

2013/1222
 
 
 
AQUAVINICUM

ÁGYAS

GYÜMÖLCS
 
 

  Bosc Kobak Körte
  üvegben érlelve



Rövid kitérőnk után, amit az almáknál töltöttünk, most ismét visszakanyarodunk a körték világába. Igaz nincs is nagy különbség, hiszen ezek is az almatermésűek közé tartoznak. Az adventi koszorúnkon immár a negyedik gyertya fénye is fellobbant, amely jelzi, hogy igen közel van már a karácsony éjszakája. Ez a körtefajta mindig nagyon ellentmondásos volt számomra. Emlékszem egyszer készítettem ebből párlatot, de talán sok volt benne az éretlen mindenesetre igen kesernyésre sikeredett. Ez figyelmeztető jel mindenki számára, hogy a gyümölcsöt mindig éretten cefrézzük le. Idén ez a gyümölcsfajta is igen bőséges termést hozott, így sikerült belőle némi csekély mennyiséget beszereznem, abban a reményben, hogy ennek sikeres elkészítésével rácáfolhatók régi emlékeim nyomasztó súlyára. Már a gyümölcs neve is, akár a tegnapi almafajtája, igen ritka, igen jellegzetes, ahogy a gyümölcse sem téveszthető össze semmivel. Már Bereczki Máté nagy gyümölcsészünk is kedvesen beszélt erről a fajtáról. A fajta neve Bosc Kobakja. Származása ködös homályba vész. Könyvekre terjedő értekezéseket s vitatkozásokat tartottak már fölötte a tekintélyesebb gyümölcsészek. Hihető azonban, hogy Franciaországból, Apremont nevű mezővárosból (Felsö-Saone megye) veszi eredetét, hol jelenleg is Apremonti vajoncz név alatt is ismeretes; később a jeles természetbúvár és gyümölcsész, Bosc nevéről Bosc vajonczának keresztelték el. Minthogy azonban ugyancsak Bosc nevéről Van Mons is keresztelt el Bosc kobakjának egy körtét t. i. a Swates kobakját; idő jártával a „Bosc kobakja" elnevezés majd egy, majd másféle körtére ruháztatott, úgy annyira, hogy most már a valódi Bosc kobakja teljesen kipuhatolhatatlanná vált. Diel Van Monstól valóban a francziák Apremonti vajonczának vesszeit kapta meg „Bosc kobakja" név alatt és csakugyan „Bőse kobakja" név alatt írta le és terjesztette is el- Ugyancsak Diel később, egy II-od rendű körtét a Sándor cár körte helyett is tévedésből a „Bosc kobakjá"-ról küldött számos megrendelőinek ojtóvesszőket, s így most a Bosc kobakja „Sándor cár" név alatt is szerepel, különösen hazánkban, hol Urbanek és Kovács József is ez utóbbi név alatt nagyban elterjesztették a Bosc kobakját. Ajánlom desszertek mellé.

Bosc Kobak Körte



Herbarium Librum



Körték



Almatermésűek



Rózsafélék családja



Pyrus Communis



Bosc Kobak Körte
 







Nem tudni miért, de valahogy ezt a fajta körtét kicsit talán méltatlanul, de mellőztem nem csak a tudatomból, hanem magából a környezetemből is. Minden bizonnyal mindvégig attól féltem, hogy esetleg a vele való foglalatoskodás kudarchoz vezet. Ezzel szemben a rómaiak a körtének 40 fajtáját ismerték, ma már több mint 300 fajtát termesztenek. Európában a körte az egészség, a szerencse és a remény szimbóluma. A kínaiaknál a hosszú élet, az igazság és a helyes ítélőképesség jelképe. Egyébként nem véletlenül: bórtartalma növeli a mentális éberséget. A rómaiak a körtebort a gombamérgezés ellenmérgének tartották. Ez azonban legfeljebb bizonyos gombák ellen lehetett hatásos, hiszen számos gomba okoz biztos halált. A körtebort a 17. században kúraszerűen fogyasztották, vadon termett és termesztett körte kombinációjából készítették. „Mind az összes édes és zamatos fajta, segít a pocakot leapasztani többé-kevésbé. Azok, amelyek kemények és savanyúak, ezzel szemben legalább ennyire eldugítják.” — figyelmeztet Nicolas Culpeper angol füvesember a 17. században. Általában sem ajánlatos éretlen gyümölcsöt enni, ez a körtére fokozottan vonatkozik. Télire ugyan éretlenül szedjük le a körtét, de úgyis megérik, mire a gyümölcsöstálra kerül. Hűtő hatását télen melegítő fűszerekkel, fahéjjal, gyömbérrel, szegfűszeggel ellensúlyozhatjuk. Íze harmonizál a mandulával, dióval és más olajos magvakkal is. Mindjárt az elején néhány dolgot célszerű ezzel a körtével kapcsolatban tisztázni. Származását tekintve kicsit bizonytalan. Könyvekre terjedő értekezéseket s vitatkozásokat tartottak már fölötte a tekintélyesebb gyümölcsészek. A leghihetőbb azonban, az hogy Franciaországból, annak is egy Apremont nevű mezővárosból, a Felsö-Saone megyéből veszi eredetét, hol jelenleg is Apremonti vajonc név alatt ismeretes. Később a jeles természetbúvár és gyümölcsész, Bosc nevéről Bosc vajoncának keresztelték el. Minthogy azonban ugyancsak Bosc nevéről Van Mons is keresztelt el Bosc kobakjának egy körtét tudni illik a Swates kobakját. Egy bizonyos idő elteltével a „Bosc kobakja" elnevezés majd egy, majd másféle körtére ruháztatott, úgy annyira, hogy most már a valódi Bosc kobakja teljesen kipuhatolhatatlanná vált. Diel egykor Van Monstól valóban a franciák Apremonti vajoncának vesszeit kapta meg „Bosc kobakja" név alatt és csakugyan „Bőse kobakja" név alatt írta le és terjesztette is el. Csakhogy Diel később, egy II- od rendű körte, tudni illik a Sándor cár körte helyett is tévedésből a „Bosc kobakjá"-ról küldött számos megrendelőinek ojtóvesszőket, s így most a Bosc kobakja „Sándor cár" név alatt is szerepel, különösen hazánkban, hol Urbanek és Kovács József is ez utóbbi név alatt nagyban elterjesztették a Bosc kobakját, de nevezik ennek alapján Alexander körtének is. A belga gyümölcsök leírója, Dumortier a „Bosc kobakja" nevet csak egyszer említi föl, s nem számítja azt a belga gyümölcsök közé; különben a többi közt bizonyosan leírta volna azt is. Hasonneveí: Beui-ré Bosc, Poire Bosc, Humbold's Butterbirn, Beurré d'Apremont, Bosc's Flaschenborn, Calebasse Bosc, Sándor cár. Ez utóbbi magyar hasonneve azonban igen hibás; mert az eredeti „Sándor cár" körte egészen más, hitvány gyümölcsöt termő faj, mely napjainkban már tán nem is él többé. Termesztési aránya Magyarországon a legnagyobb. Fája, eleinte buja, később mérsékeltnövésű, elég edzett; korán és rendesen, noha nem is igen bőven termő. Hosszú, nyurga ágaival ritkás koronát alkotó. Birsen nem igen díszlik; vadoncra ojtva gúla- vagy félmagas derekú szálasfának nevelendő. Idősebb korában a sudártól messze kinyújtózkodó ágainak megkurtítása által lombozata sűrűbbé tehető s elég helyes formájú fává alakítható. Helyben és talajban nem igen válogatós; gyümölcsei jól állják helyüket a fán. Téli fagyokra nem érzékeny. Gombás betegségekre fogékony. Vesszői nem számosak, hosszak, meglehetős vastagok, fölfelé állók vagy széles szögekben szétterjeszkedők, hegyük felé is csak kevéssé vékonyodók; könyökösek, kissé hornyoltak, vagyis finoman bordásak; simák, kissé fényesek, pirossal színezett barnák; egyenlőtlen nagyságú szökés pontokkal elég sűrűn, de nem szembetűnően pontozottak; hosszas levélközüek. Porzói: Vilmos, Clapp kedveltje. Érésideje: Október; alkalmas hűvös helyen tartva november közepéig is. Rügyei inkább kicsinyek, mint középnagyok, kúposak, hegyesek, a fától kissé elállók, ezüst szürkével szegélyzett, kissé lazán álló, barna pikkelyekkel borítván, csak kevéssé kiálló ülőlapra helyezkedők. Virágrügyei. Középnagyok, hosszasak, karcsúak, kúposak, hegyesek; kissé vörösesbarna fényes pikkelyekkel borítottak. Levelei nagyok, kissé vastagszövetűek, szív alakúak, vagy széles tojásdadok, inkább vagy kevésbé rövid, szúrós hegyben végződök; laposak vagy csak kissé völgyesek, néha kissé hullámosak; csupaszak, simák, fényesek, világos zöldek; széleiken igen finoman fűrészeltek vagy csaknem ép szélűek. Levélnyelük hosszas, vízszintesen álló kissé merev. Levélpálhái elég hosszak, fonálidomúak, hamar elhullók. Alakja kobak vagy hosszas körtealakú, kelyhe felé mindig hasas. Vastagságának legnagyobb átmérője a szár és kehely közt a középtájon rendesen alul esik, honnét szára felé eleinte domborodva, aztán behajlással fogyva, szembeszökően hosszú vékony kupalakra emelkedik, s többnyire csúcsosan végződik; kelyhe felé, pedig gömb alakúan kidomborodva igen szűk talpban enyészik el, melyre a gyümölcs ritkán állítható föl. Szára hosszú, középvastag, fás, vörhenyes barna, fehér szeplős, a gyümölcs csúcsán függélyesen álló s a gyümölcs folytatásaként húsos gyürüzetből kiemelkedő, vagy némi sekély mélyedésbe helyezett. Kelyhe középnagy, nyílt vagy félig nyílt, rövid, barna osztásokkal ellátott; többnyire csaknem a fölszínen vagy igen sekély és inkább vagy kevésbé tágas mélyedéskében ülő, melynek karimájáról némelykor egyes lapos bordák elenyészően a gyümölcs derekára is szoktak felhúzódni. A gyümölcs mérete nagy vagy igen nagy, 180-280 gramm. Gyümölcsének színe, bőre finom, vékony, nem annyira érdes, mint inkább száraz tapintású, eleinte világos zöld, értével sápadt sárga; napos oldalán is csak kissé élénkebb sárga; pontozata szürkés barna, kissé kiálló, igen szembetűnő; rozsdafoltok és alakzatok nemcsak a szár és kehely körül, hanem a felületén is mindenütt fordulnak elő, s némely földben csaknem teljesen be van vonva finom, fahéjszínű rozsdamázzal. Húsa fehéres, vagy sárgásfehér, igen finom, tömött, teljesen szétolvadó; magháza körül is alig észrevehetően köves szemcsés; leve igen bő, cukros, gyöngéd savannyal emelt, üdítő, kellemes fűszeres ízű. Magháza kicsiny, nyílttengelyű; szűk fiókjaiban ép magvakat rejtő. Jól bírja a szállítást. Bereczki Máté e körte fajtához a következő észrevételt fűzte hozzá írásában:Más, kitűnő francia gyümölcsész föntebb idézett munkájában azt mondja e körtefajról, hogy a ki csak egyetlenegy őszi körtefának adhatna helyet kertében, bízvást ezt választhatná. Annyi bizonyos, hogy vetekedik is a legfinomabb őszi körtékkel s fája a gyümölcs tenyésztésre annyira nem kedvező sík alföldön is egyike a legegészségesebbeknek, s egyike azoknak is, melyek habár nem is sokat, de mindig biztosan teremnek.” Felhasználását tekintve használatos friss fogyasztásra, befőttnek. A körtefajták legnemesebbjének illatában a gyümölcs felsejlő édességével és citrusos frissességével köszönt. Az érett gyümölcs ízvilágában szépen kidomborodik a kiváló zamatos fajtajelleg, mely fiatalos lendületet kölcsönöz a gazdag aromájú, életteli pálinkának. Körtés kompótossága, olvadó vajassága a szájban hosszan megmarad, végül leheletnyi fanyarsággal ragad magával! Húsételek előtt szinte kötelező!