Tombácz Alma Ágyas Gyümölcs Párlat 2014.

559.

2014/0417

AQUAVINICUM

ÁGYAS

GYÜMÖLCS

  Tombácz Alma

  üvegben érlelve

 

 

 

 

 

Elérkeztünk hát az idei év nagyböjti időszakának végéhez. A Szent három nap, amely előttünk áll, egykor, és talán ma is alapjain forgatja fel a világot, és az embereket. Összefog, de egyben szét is választ. Mégis olyan ereje van, hogy azt előszeretettel hívom le italaim védelmére, fejlődésére. Hagyományosan is a mai napon az elkezdet italcsalád harmadik tagjának bemutatása következik, amely szinte minden esetben a saját gyümölcsével történő ágyazás. Ebből a fajta almából bőségesen állt rendelkezésre, így sikerült belőle sokat aszalnunk, amely igen sikeresre is sikeredett, mivel édessége remekül átjut az aszalványba is. Az is nagy előnye ennek az almafajtának, hogy már augusztusban beérik, és amennyiben valaki teljes érettség előtt leszedi, akkor akár hónapokig is eltartható megfelelő páratartalom, és hőmérséklet mellett. Elsőrendű piaci és gazdasági, de csak másodrendű asztali almának tartják. Nagyon tetszetős talán azért is, mert nagysága középnagy, de néha még ennél is nagyobb. Alakja gömbölyded, sokszor lapos bordáktól szabálytalanul boltozott. Zöme a középtájnál alább, vagy jóval alább esik. Szára középvastag, bunkós, rozsdamázas, szabályos mélyedésben ül. Kelyhe nyílt, kehelylevelei aprók, vízszintesen elfekvők, kehelymélyedése lapos, széles, laposbordás. Héja kemény, vastag. Sárgászöld alapszínű, mely azonban leggyakrabban csak a kehelymélyedésben vagy az árnyékolt részén tűnik elő a sötétebb vagy világosabb vérpiros szín alól.

Belseje húsa fehér, kemény, majd teljes értével porhanyó. Magháza elég nagy, a száras vége felé süllyedt. Bár a betegségeknek eléggé ellenáll, a lisztharmat-száraz helyeken-erősebben is ellepi. Gyümölcsei a szállítást kemény húsuk miatt jól bírják. Lágy és elegáns. Illatában enyhén túlérett gyümölcs-jelleget ad, marcipános almatónussal aláfestve, enyhe fűszeressége a héjból származik. Ízében édeskés, gyümölcsös, rendkívüli viaszosságából származó fiatalos csípősséggel. Fűszeres, testes, közepesen hosszú lecsapással, erős nyomással a garaton. Az érlelés következtében színében is halványsárga itallá alakul át. A gyümölcsből származó beoldódó természetes cukrok hatására enyhe édeskés aroma anyaggal párosult. Ajánlható fűszeres szárnyas-pecsenyék, kávé és almáspite, vagy almásrétes mellé. 

 

 

Tombácz Alma Érlelt Gyümölcs Pálinka 2014.

558.

2014/0416

AQUAVINICUM

ÉRLELT

GYÜMÖLCS

  Tombácz Alma

  almafával érlelve

 

 

 

 

 A folytatásban is a tegnapi különleges almafajták, ezúttal annak érlelt változatát szeretném az ínyencek figyelmébe ajánlani. Előtte azonban mindenképpen néhány gondolatot általánosságban szeretnék az almáról közreadni megszívlelendő tudásként. Mint ebből látjuk, az almafajták rendszerében több olyan fajtatulajdonság is kifejezésre jut, amelyek az alma minőségét határozzák meg: így a hús szerkezete, fűszeressége, stb. Fűszeresség tekintetében legjellegzetesebbek a kálvilok, amelyekről azt tanítja a csoportjellemzés, hogy eper- vagy málnaillatúak, a rózsaalmák, ezek meg ánizs- vagy rózsaillatúak, s a reneteknek is jellemző a fűszeressége. Az alma minőségét ezeken kívül cukor-, sav- és vitamintartalma határozza meg. Az almagyümölcsnek átlagban 82-86%-a víz, 6-165-A cukor és 0,2-1,2%-a sav, főként almasav. Tartalmasnak tartjuk és érezzük a savanykás vagy borízű almákat, ezekben sok a sav és sok a cukor, ellenben az édesnek nevezett almák üresebbek, nemcsak a sav kevesebb bennük, hanem a cukor is. A cukor-és savtartalom nemcsak fajtatulajdonság, hanem hely és évjáratok szerint is tág határok közt ingadozik. Az alma az északi mérsékelt földgömb legtartalmasabb és legkedveltebb gyümölcse, különösen értékessé tette már régi időkben is, hogy fajtái, amelyek frissen és könnyen eltarthatók a tél folyamán. Termesztésének eredete ősi időkre visszanyúlik, és nem kétséges, hogy Turkesztánban és Kaukázus vidékén kezdték termeszteni. A Tombácz alma fája teljesen edzett. Erős növekedésű ágai felfelé törekedő, hatalmas, sűrű, zömökebb koronát nevelnek. Bőven és rendesen terem. Minden második évben bő termést várhatunk. Vadalanyon középtörzsű fának való. Koronája a ritkítást megkívánja. Az ifjítást jól bírja. Magasabb fekvésű homoktalajon díszlik a legjobban. Gyümölcsei jól állják helyüket a fán. Vesszői fényesek, pirosodók, erősen molyhosak. Rügyei tompák, simulók. Egyes pikkelyei fénylő piros színezetűek. Virágrügyei középnagyok, nem  olyan molyhosak, mint a Dallos almáé. Levelei vastagok, bőrszerű tapintatúak, durvák, kerekdedek. Nyelük középhosszú, vastag, merev. Levélpálhái rövidek, hamar lehullók. Virágjai középnagyok, gyenge rózsaszínnel árnyaltan fehérek, hasonlók a Simonffy piros alma virágjaihoz. Az érlelés hatására sima, selymes italt nyerhetünk.