Meggy cefre készítése

Meggy cefre készítése

Előző írásomban a meggyre, mint gyümölcsre kívántam rávilágítani, illetve annak élettani hatásaira, amelyből ki is derül, hogy milyen fontos gyümölcsünk ez, és mégis kicsit mostohán kezeljük csupán azért, mert kicsit savanykás. Nem is sejtve, hogy közben ez a savanykásság a leglényegesebb tulajdonsága. A meggy igen értékes gyümölcsünk, fontos üdítő és likőripari ízesítő és színezőanyag. Nem is beszélve arról, hogy a konzervipar mellett, az otthoni felhasználása is igen jelentős. Éppen ezért pálinka gyártására csak kis mennyiségben áll ez az anyag, rendelkezésre. Karaktere, íze, zamata azonban összetéveszthetetlen jegyeket mutat. Feldolgozása a cseresznyéhez hasonlóan történik. Szesz kihozatala csupán 5%. A cefre készítésekor fontos, hogy a gyümölcs szártalanítva és magtalanítva legyen, mert ezt cefre hibának tartják. Ennek ellenére vannak olyan nézetek, amelyek ezt nem teljes mértékben követik. A magban található anyagok a legújabb kutatások szerint hatékony szert képeznek a rák elleni megelőzésben. A mag íz jelenléte a párlatban, ha az nem túlzó még akár kellemes is lehet. Régi gyakorlat az is, hogy a meggy cefrébe nincsen szükség semmiféle adalékanyagra. Én azonban úgy gondolom, hogy ez nem így van, és igazából szakítva a régi, hagyományos módszerekkel, egy új út kipróbálására gondoltam. Évek óta tervezgettem, hogy párlatot készítek belőle, de érési ideje általában más munkákkal esett egybe, és mivel igen kézimunka igényes valahogy sohasem jutottam el a megvalósításhoz, csak nagyon minimális mennyiségben. Most azonban egy közeli felvásárlónál egy komolyabb mennyiség ragadt be, és az felajánlotta nekem. Nem haboztam elfogadni a lehetőséget. A sok mázsa gyümölcs egyszerre teherautón érkezett pincészetembe. Abban mindenképpen egyetértek a régi iskola képviselőivel, hogy ezt a fajta gyümölcsöt gyorsan kell feldolgozni, tudniillik a meggy nem után érő és gyorsan erjedésnek indul a levegővel érintkezve, és főleg meleg hatására. A szállítmány 24 órán belül hordókba került még pedig úgy, hogy a mag teljes mennyisége benne maradt a cefrébe. Természetesen a gyümölcsöt egy pisztolyfúró segítségével, amelybe egy keverőszárat helyeztem alaposan megtörtem anélkül, hogy a magokat megsértettem volna. A sűrű massza, amely keletkezett ezután 20%-ban hígításra került desztillált vízzel. A következő fontos mozzanat a pektinbontás elvégzése enzim segítségével. Alapvetően valóban nem feltétlenül van szükség erre a műveletre, de a célunk az 5 % -nyi alkohol kihozatal elérése, valamint az illat és aromaanyagok lehető legnagyobb részének a kinyerése. A cefrés hordók lezárása légmenetesen történt, azokon kotyogókat helyeztem el, hogy a felszabaduló gázok szabadon eltávozhassanak a vízen keresztül. A cefre belsejében lévő hőmérséklet ellenőrzése is fontos. Az erjedés szinte azonnal, spontán beindult. Ennek ellenére csupán másnap raktam bele a tartályokba a fajtaélesztőt, valamint a tápsókat. Különösen fontos ezen a ponton kihangsúlyozni, hogy a meggy cefre a legjobban felhabzó cefrék közé tartózik, éppen ezért a tartályok feltöltésének határát toljuk lejjebb. A klasszikus értékhatárokat lejjebb kell tolni, mert bizony egy éjszaka küzdöttem a tartályok habosodásával. Az irányított erjesztés jól bevált, annyira, hogy az intenzív erjedés szakasza hat napig tartott. Ebben az időszakban naponta két alkalommal a cefre keverésével visszajutattam a cefrekalapot a cefrébe. Az intenzív erjedés végén a cefre keverését megszüntettem, és plusz fóliával lezártam annak a felszínét. Az erjedés tízedik napján a cefréből eltávolítottam a magokat, majd további tíz napra légmentesen lezártam a felszínét mielőtt desztillálásra került volna a sor. A meggy cefre igen csak hajlamos az illósódásra ezért fontos, hogy a cefrénket a lehető legjobban távol tartsuk az oxigéntől.

A meggypálinka érzékszervi tulajdonságait maga az Európai Unió is elfogadta, amely a következőképpen hangzik:

Tükrösen tiszta, színtelen, kellemes meggy ízű és illatú; jellegében fellelhető a gyümölcs citrusossága és a magjellegből adódó marcipánosság.

Emellett még a kémiai és fizikai tulajdonságokat meghatározta:

Alkohol tartalom: legalább 40 % V/V;

Metilalkohol tartalom: max. 1 000 g/hl abs. alk.;

Illóanyag tartalom: min. 200 g/hl abs. alk.;

Hidrogén - cianid tartalom: legfeljebb 7 g/hl abs. alk.

Fekete Ribizlis Borseprő Ágyas Párlat 2012.

195.

 

2012/0627

 

AQUAVINICUM

 

ÁGYAS

 

VEGYES

 

 

  Fekete Ribizlis Borseprő Párlat

üvegben érlelve

A most bemutatásra szánt párlatom az Aquavinicum Párlat Rendszeremben az Ágyas Párlatok főkategóriájában kapott helyett azon belül is a Vegyes Párlatok alkategóriában. Szent László királyunk ünnepének napjára a pincészetünk udvarának sarkában megérett a Fekete Ribizli a bokorjain. Már messziről felhívja magára a figyelmet nem csupán színével, hanem illatával is, amely némi szél esetén messzire elszáll. Sajnos annyi bokrunk nincsen, hogy önállóan párlatot tudjunk belőle készíteni, de arra minden esetre elegendő, hogy némi Ágyas Párlatot készíthessek belőle különlegességként. Már tavaly is terveztem ezt, de egy vihar az érett gyümölcsöket a földre verte. Idén körül tekintőbbek voltunk és sikerült leszüretelni az apró fürtöket. Nem egy könnyű feladat, mert igen könnyen hullik jól érett állapotban. A szüret utáni megtisztítása sem a legegyszerűbb feladatok közé tartózik, de nem végrehajthatatlan. Óvatos mosással, többszöri szűréssel eltávolíthatók belőle a szennyeződések, és idegen anyagok. Alaposan lecsurgatjuk és ügyelni kell rá, hogy, hogy az apró bogyók ne sérüljenek. A megszáradás után egy tisztára mosott üveg edénybe helyezem el a gondosan megmért gyümölcsöket és ennek mennyiségétől függően tettem hozzá párlatot. A meleg ágyas párlatok esetében literenként 10 dkg gyümölcs elegendő. Én némi képen mindig ráhagyok erre, de ebben az esetben fontos folyamatosan figyelemmel kísérni az érlelési időszakot, nehogy túl dominensé váljon a párlatban. Ezúttal egy vörös bikavér borseprő párlatot tartottam alkalmasnak ehhez a gyümölcshöz, mert illatában talán ez állt legközelebb a fekete ribizli hangulatához, illetve zamat harmóniájához. Érdekes, hogy ez a Közép,- Kelet-Európai növény a fekete ribizli, latinul Ribes nigrum, termesztése majdnem száz évig tiltott tevékenységnek számított az USA-ban, ahol a növényen megtelepedő gomba veszélyforrást jelentett bizonyos, a fafeldolgozó-ipar szempontjából fontos fenyőfélékre. A csipkebogyó után a fekete ribizli tartalmazza a mérsékelt égövi gyümölcsök közül a legtöbb C-vitamint. A fekete színért is felelős antociánjai hatékony antioxidánsok: megakadályozzák a gyulladásokat, csökkentik az arthritis tüneteit. A párlatunk lilás fekete színe igazi csemegének számít, amelyet legjobban köszvény és reumás betegségekre ajánlanám, de csak kis mennyiségben.

Fekete Ribizli I.

Fekete ribizli

Alig tudunk róla valamit, miközben hazánk a fekete ribizli gyógynövényi drogjának egyik legnagyobb európai exportőre. Gyümölcsként rendszerint nyersen fogyasztjuk, ha ugyan eszünkbe jut, mert azért valljuk meg őszintén nem a legközismertebb bokor otthonaink körül.

Fedezzük fel!

Van, aki a fekete ribizlit az ízesített feketeteák "black currant"-jaként fedezte fel újra. A gyümölcslevek között is szívesen isszuk olykor-olykor, de sokan már nem biztos, hogy felismernék a piacon, ha az áfonyával és jóstával kerülne egy pultra. A ribizlit ismerők egy része is gyanakodva nézné, ha vidéki sétáján belebotlana egy fekete ribizli bokorba: "Vajon ehető?". Megkóstolva aztán meglepődne, mivel a fekete ribizli íze nem egészen olyan, mint az élénkpiros, savanykás piros ribizlié. Bogyóinak markáns íze frissen szedve nem is ízlik mindenkinek. A leírások savanykásnak jellemzik, de megérve kellemes édes ízű. Fürtjei kisebbek és sokkal lazábbak piros rokonánál, leve pedig olyan sötét bordó, hogy inkább hasonlít tintára, mint gyümölcslére.
A fekete ribizli (Ribes nigrum) a ribiszkefélék (Grossulariaceae) családba tartozik. A Ribes nemzetségnév a növény arab nevéből származik. Németül e névből kicsinyítőképzős főnévvel "Ribisl" néven is emlegetik, ahonnan a ribizli magyar neve származik. A "nigrum" jelző feketét jelent.
Maga a növény 120-200 cm magas cserje, levelei szeldeltek, apró zöldes fehér virágai jelentéktelenek, április-májusban nyílnak. Az érzékeny orrúaknak bizonyára feltűnik, hogy a gyümölcs és a bokor is jellegzetes illatot áraszt. Termése június végén, júliusban érik be. Közép- és Kelet-Európában elterjedt, de bármilyen meglepő, ismert és termesztett Kanadában és Ausztráliában, Új-Zélandon is. A humuszban gazdag agyagtalajokat kedveli, de homokon is jól megél. Vadon egész Eurázsia erdeiben előfordul. 1-1,5 m magasra növő tüskétlen cserje, amely évenként több fiatal hajtást hoz. Hímnős virágait az 1 évnél idősebb ágak oldalrügyeiből fejleszti ki, miközben 4-5-6 éves vesszői egyre kevesebbet teremnek, míg végül elhalnak. Termése a piros ribizliéhez hasonló alakú, de rövidebb kocsányon elhelyezkedő, fekete színű rekeszálbogyótermés. Április, május hónapban virágzik és termését június, júliusban érleli be. Egyes fajtáknál a bogyók az érést követően vagy szedéskor a kocsányról lepotyognak.

Miért is kellene felfedeznünk?

Nem egyszerűen jó, fogyasztása kifejezetten ajánlott. Gyümölcsét gyógynövény szavunk mintájára joggal nevezhetnénk gyógy gyümölcsnek, amit az idős embereknek gyógyszerek helyett kellene fogyasztani. Hatásaira az 1970-es években figyeltek fel ismét, többek között a középkori európai szerzetesek gyógynövényleírásait tanulmányozva. Az érett bogyók dúskálnak az egyben antioxidáns hatású, szabadgyökfogó, tumorellenes színanyagokban. Különösen sok antocián, flavonoid, polifenol van benne. A gyümölcs 100 grammjában csak antocián-származékokból (cianidin, delfinidin, kumarinsav stb.) több, mint 500 mg található, a többi antioxidánsról nem is beszélve. E tekintetben magasan veri az összes többi piros bogyós gyümölcsöt. Jelenleg is folynak orvosi kutatások antioxidánsainak gyógyhatására vonatkozóan. Vizsgálják érelmeszesedés, ízületi gyulladás, reuma, prosztatarák ellenes hatását, a menopauzában kifejtett hatását, de a sort még jócskán lehetne folytatni a korral járó különböző bajokkal. Nemrég Parkinson-kór ellenes és az időskori demenciát megelőző hatását is felfedezték. Sok található benne az A-vitamin provitaminjából, a karotinból, B1-, B2- és E-vitaminból is és természetesen C-vitaminból. A fekete ribizli levele nagyon gazdag C-vitaminban. 100 g gyümölcsre 130-170 mg C-vitamin jut.
A krónikus fájdalmakat kúraszerűen alkalmazva csökkenti, vitamintartalmánál fogva a meghűléses megfázások kiváló természetes gyógyszere.
Jelentős a kalcium- és vastartalma, fogyasztása ezért segít a vörösvértest-képzésben, emelheti a hemoglobin-mennyiséget. Gyermekek és nők vashiányos vérszegénysége esetén ugyancsak hasznos a fogyasztása.
Tanulmányok foglalkoznak továbbá méregtelenítő és vízhajtó hatásával. Rendszeres fogyasztása mellett a vér kórosan magas koleszterin- és vérzsír szintjének csökkenését is tapasztalták. Segíti a bélflóra egészséges alakulását.
Magjának olaja gamma-linolsavat tartalmaz. A gamma-linolsav, egy fontos telítetlen zsírsav hiánya csökkenti a bőr nedvességmegtartó- és ellenálló-képességét, és így hajlamosít a neurodermitis nevű bőrgyulladásra. Régi, XII. századi kolostori források is említik a fekete ribizlit, mint a kiütéses, gyulladt bőr orvosságát.
A népi gyógyászatban is főként a gyümölcs levét használják, de készítenek szörpöt, gyümölcslevet, cukorkát, a szárított gyümölcsből teát is. A tea is kiváló meghűlésre. Levelének kedvező hatású hatóanyagai a különböző flavonoidok, proantocianidinek, illóolajok, cseranyagok és a rutin. Mindezek hatására levelének teája vizelethajtó, enyhe vérnyomáscsökkentő és izzasztó hatású. Jól csillapítja az ízületi és reumás panaszokat. Hólyag és vese- illetve prosztatabetegségekre is ajánlják. Friss levelei szétdörzsölve enyhítik a rovarcsípések okozta kellemetlenségeket.
100 gramm gyümölcs tápértéke 150 Kj körül van, 1,4 gramm fehérjét, 0,4 g zsírt tartalmaz. A benne található cukor 55%-a gyümölcscukor. A fekete ribizli 9 g fehérjét, 20 g zsírt, 95 g szénhidrátot, 6 g szerves sót és 38 g rostot tartalmaz kilogrammonként.

A fekete ribizli egyetlen darabkája sem mérgező, ezért bátran fogyaszthatjuk. A bogyókat nehéz megtisztítani a száraktól, virágmaradványoktól, a magoktól pedig végkép lehetetlen. Nyers fogyasztásnál ez nem is szokott gondot okozni, de befőttnek, lekvárnak eltéve már felmerülhet ennek szükségessége. Őszintén szólva, ezekkel az apróságokkal nem érdemes nagyon foglalkozni, de aki nem szereti az ilyesmit, átpasszírozhatja a gyümölcsöt. Ezzel azonban megszabadulunk a növény értékes hatóanyagokat tartalmazó magjától is.
Visszatérve a friss gyümölcshöz, nyersen szőrőstől - bőröstül érdemes bekapni, vagy levét kinyomva nektárnak, szörpnek meginni. A gyümölcsöt kis tálkákban összetörve, esetleg kis mézzel és hideg tejszínhabbal, netán kevés rummal elkeverve fenséges csemege készíthető belőle. A napozást kedvelők karotintartalma miatt bőven fogyasszanak belőle, mert segíti a bőrvédő melanin képződését.
Miután nem sokáig áll el, pár nappal meghosszabbíthatjuk eltarthatóságát, ha az odaégés megelőzésére ecettel kiöblített lábasban kevés vizet aláöntve felfőzzük, mintha lekvárt készítenénk. A félig kész feketeribizli-lekvárral szintén elkészíthetjük az előbbi csemegét, végül cukrot hozzátéve eltehetjük lekvárnak. Friss gyümölcsként vagy lekvár formájában különböző sütemények, főleg tejszínes vagy zselés torták ínyenceknek való alapanyaga lehet.
Borecetet is készítenek belőle, mely különleges aromát ad például sült húsoknak, salátáknak. Hasonló savanykás, sült húsokhoz, vadashoz adható csemege házilag is készíthető belőle, ha az ember a nyári melegben nem tudja azonnal kidunsztolni, hanem 1-2 napra "kintfelejti" a melegen. Ne gondoljuk, hogy ekkor már ki kell dobni. Újraforralás után üvegekbe lehet rakni, csak rá kell írni, mi van benne, nehogy lekvárnak tálaljuk föl.
Ínyencek pálinkát is készítenek belőle.

Honnan-hová?

Az első töveket a Földközi-tenger vidékéről hozhatták hozzánk a XIV. században, s Európa északi területein elsősorban a kolostorkertekben leltek otthonra. A fekete ribizlit alig egy évszázaddal a piros változat után, a XVI. században kezdték termeszteni Európában. Tabernaemontanus, német patikus és botanikus az ezerötszázas években levét szájüregi gyulladásokra, ínygyulladásra, sőt, mint a mozgó fogak újbóli rögzítőjét ajánlja, de használták hólyagbántalmak és májbetegségek ellen is, szirupját pedig köhögés elleni szernek.
Magyarország, Lengyelország és Románia mellett jelentős exportőre a gyógynövénydrogként használt fekete ribizlinek. Jelenleg Új-Zéland évi 8000 tonnával a világ egyik legjelentősebb feketeribizli-termelője. Lakosai nem csak termelik, de naponta fogyasztják is munkájuk gyümölcsét, amellyel követendő példával szolgálnak számunkra is.

Pincészetünk tágabb udvarában több bokor is megtalálható, amelyekről, akár több, mint, egy kilónyi termés leszüretelhető.

 Valójában a fekete ribizli a hűvösebb, párásabb klímát szereti, gyakran szenved a forró száraz nyaraktól, ami korai levélhulláshoz vezet. Termesztésének hazánk a déli határa, a mi klímánknál melegebb területek nem alkalmasak a feketeribiszke termesztésére. Hangulatos, visszafogott ízekben adja vissza a gyümölcs lelkét.

Meggy I.

Meggy

A cseresznye és a meggy őse valószínűleg az Ázsiában honos vad- cseresznyék voltak, melyeknek számos fajtája igen mérgező anyagokat tartalmazott. A kínaiak már 3000 évvel ezelőtt termesztették, de ismerték az ókori Egyiptomban, Perzsiában, Görögországban és a Római Birodalomban is. Plinius írásaiban (Kr. u. 1. század) 8 féle „cseresznyefajtát" mutat be, melyek között már cseresznye- és meggyfélék is voltak. A Római Birodalom bukását követően c gyümölcsök művelése hanyatlásnak indult., európai újra bevezetésük csupán a 17. században történt meg. Ősidők óta elterjedt. Származási helye Eurázsia. Már a honfoglaló magyarok is fogyasztották, ezt bizonyítja, hogy a meggy az egyetlen finnugor eredetű gyümölcs szavunk, a többi gyümölcsünk a bolgár, szláv és török nyelvekből kölcsönzött. A középkorban többnyire bokrokon termesztették, csak a 18. sz.-tól kerültek előtérbe a fán termő, nagy szemű nemes meggyek. Itthon a 17. századig a vadmeggy volt ismert, majd következett a spanyolmeggy és a cigánymeggy. Számos helyiségnév (Meggyaszó, Somogymeggyes) és családnév (Meggyesi, Medgyes) bizonyítja, hogy régóta kedvelt gyümölcs hazánkban. Európában is csak a 15-17. századtól terjedt el. Az alföldi gyümölcstermesztés fellendülése idején, a múlt században tűnt fel híres mo.-i fajtája, a Pándi-meggy. Eredete ismeretlen. A hagyomány szerint, egy Pándi nevű debreceni huszárkapitánytól – nemesítőjétől – kapta a nevét, de hívják kecskeméti, kőrösi és szentesi meggynek is. Jelenleg mintegy 300 meggyfajtát ismerünk világszerte.

Savanyú cseresznyeként is ismerjük. A meggy latin neve Prunus cerasus. A rózsafélék (Rosaceae) családjába tartozik, így rokona nemcsak a cseresznye, de az almafélék, a barack és a szilva is. Fehér színű, apró virágai áprilisban nyílnak. Nyár elejétől érik, csonthéjas termésű, bordó színű. Leve erősen fest. Legismertebb fajtái a Meteor, a Csengődi csokros, a Favorit, a Pándy meggy, a Kántorjános, a Debreceni, az Érdi bőtermő és az Újfehértői fürtös. Meggytermesztésben Oroszország és Lengyelország vezet, Magyarország pedig világszerte elismerten kiváló minőségű fajtáival a hetedik helyen áll. A magyarok évente mintegy 5 kg meggyet fogyasztanak fejenként, ezzel a világ élvonalába tartozunk. Egy meggyfa évente 10-70 kg termést biztosít. A meggyfa kemény, színes fája értékes bútoralapanyag.

Színben, nagyságban, érési időben számos fajtát különböztethetünk meg. Az első meggy az évben májusban kezd pirulni, ez a májusi meggy. Még néhány fajtája követi, de sem ízben, sem tartalomban nem múlják fölül a májusi meggyet. Fényes, ép szemeket érdemes választani. Ha sérült szemeket találunk közte, válogassuk ki, majd az épeket azonnal fogyasszuk. A meggy nem utánérő, éretlenül ne vegyünk belőle.

A meggyfolt szódabikarbónával, tejjel tisztítható. A fa kicsorgó gyantáját a népi gyógyászat görcsoldóként használta. A meggymagot ne dobjuk ki, inkább gyűjtsük össze, és töltsük párnába. Jól szellőzik, és alátámasztja a nyakat. Lenzsákba töltve melegítőzsákként is használhatjuk, miután a sütőben jól felmelegítettük. A zsákocskát hűthetjük, is és enyhíthetjük vele a sebek vagy csípések okozta fájdalmat.

100 gr meggy energiatartalma 213 kJ/51 Kcal. 85%-a víz. C-vitamin-tartalma 12 mg/100 gramm. Gazdag vitaminokban és ásványi anyagokban. Vasat, kálciumot, káliumot és magnéziumot, valamint cinket is tartalmaz. Serkenti az idegek működését. Emésztést segítő hatását nagy mennyiség nyers fogyasztása esetén tapasztalhatjuk. Vízhajtó, serkenti a veseműködést, segíti a vitaminok felszívódását. Nagyon sok A-vitamint és szerves savat tartalmaz. B1-, B2 és C- vitaminban is gazdag. A bogyós gyümölcsökhöz hasonlóan kimagasló mennyiségben tartalmaz flavonoidokat, melyek antioxidáns hatásúak. A levében lévő antioxidánsok segítik megőrizni a vénák falának rugalmasságát, és ezáltal a visszérbetegségek elkerülését. Enyhítik az ízületi megbetegedés okozta fájdalmakat, illetve a fejfájást. Vérszegénység ellen is kiváló. Vértisztító hatású. A kalcium, kálium és magnézium együtt dolgoznak a vér megtisztításán, a szívizom megerősítésén és a szabályos szívverés helyreállításán. Serkenti a máj- és vese működését. Különösen azoknak ajánlatos fogyasztani, akiknek az emésztésével nincs minden rendben. A meggy elsősorban a gyomor munkáját gyorsítja meg s azzal hat az egész emésztő rendszer mozgásának felgyorsulására. A legátalkodottabb székrekedést is megszünteti a meggy, mert hat a gyomorsavra, valamint tisztítja a beleket, puha rostja pedig segít a massza eltávolításában. A savas meggy serkentőleg hat az emésztésre és a belek mozgására. A nagy mennyiségű B- vitaminok továbbá serkentik a keményítő és a fehérje feldolgozását, felszívódását. A köszvény könnyítése és gyógyítása akkor következik be, amikor a kálium hatására megtisztul a vér és a lerakodások kezdenek eltűnni. Így a csuklókból is kioldódik a lerakodott húgysavkő és egyéb anyag, hogy eltűnjön a fájdalom addig, amíg ismét meg nem történik a lerakodás.

A meggy összes részét felhasználják gyógyító célokra. Levelei fő hatóanyagai a cseranyagok. Gyógytea-keverékek alkotóiként segíti a vizelet-kiválasztást, vizelethajtó, fogyasztó hatású. Teája kiváló köhögéscsillapító. Levelei gyulladásgátló hatásúak, puffadás ellen is hatásos. Uborkaeltevéshez használják a kapor mellé. A népi gyógyászatban is régóta ismert. A gyümölcskocsányt és leveleket a maihoz hasonlóan, a fa sérülésekor kicsurgó gyantát görcsoldóként használták. A meggy magját széttörve fogyasztják. Ám ezzel nem árt óvatosabbnak lenni, hiszen már jól tudjuk, hogy az összes gyümölcs magjában B17 vitamin található. A megfelelő mennyiségben jelen lévő B-17 gátolja a sejtek rákos elváltozását elindító anyagok működését. Alternatív módszerként egyre több helyen használják injekció formátumban.