Sharon szilva Ágyas Vegyes Borpárlat 2012.

224.

 

2012/1020

 

AQUAVINICUM

 

ÁGYAS

 

VEGYES

 

 

  Sharon szilva borpárlattal

  üvegben érlelve

 

 

Mielőtt még bárki is megijedne attól, hogy vajon milyen gyermekkori élményeim vannak ezzel a gyümölccsel kapcsolatban, rögtön szeretném leszögezni, hogy két nappal ezelőtt még csak nem is hallottam róla. Annak ellenére, hogy nagyon sok gyümölcsöt ismerek, bizony férfiasan bevallom, hogy ezzel még tényleg nem találkoztam. A másik érdekessége a dolognak, hogy egy kereskedelmi üzlet polcán idehaza fedeztem fel, mint kínálatot, amely a mi szilváinkkal hívatott versenyezni. Származási helyének Spanyolországot tüntették fel. Persze azonnal vásároltam is belőle pár darabot, hogy meg tudjam kóstolni. A bolt pénztárosa jó pár percig értetlenkedett a gyümölcs láttám, mivel nem tudta beazonosítani. Valószínűleg nem sokat adhattak el belőle, hiszen az ára sem igazán mi félig Eu-s zsebeinknek való. Végül is úgy tudtam kifizetni a gyümölcsöt, hogy a pénztáros visszament az árupolcához és elhozta a kartonját. Ez tehát ennek a gyümölcsnek a legenda része, és el is határoztam, hogy ágyas vegyes gyümölcs párlatként kipróbálom, milyen ízeket tud, majd produkálni. Természetesen hazaérkezve neki álltam utána kutatni a neten annak, hogy mi is az, amit vásároltam. Mondanom sem kell, hogy meg is lepett az eredmény, hogy milyen közismert ez a gyümölcs, csupán az én tudástáramból hiányzott eddig. Nevét a Sharon- gyümölcs Izrael tengerparti síkságáról kapta, ezzel már el is árultam, hogy egy kóser gyümölcsről van szó. Jó magam és a családom minden tagja is evett belőle, de természetesen az íz, amely a szánkban visszaköszönt nem volt igazán bármihez hasonlítható. Az általam vásárolt gyümölcsök talán kicsit még érhettek volna, bár pár napot én is hagytam útóérni. A belseje nem volt még elég leveses, és az édes íz is kicsit hiányzott belőle. Persze éppen ez a gyümölcs az, amely könnyen megtréfálhatja a fogyasztott, mert ha valaki nagyon mohó és kemény állapotban kóstolja meg, az kiábrándul belőle egy életre, pedig valóban vannak kellemes íz élményei. Egy kísérletet mindenképpen úgy gondolom, megér, és beilleszthető abba a sorozatba, amelyet az elmúlt télen kezdtem el a déli gyümölcsökkel, ágyasként. Ezt is felkockáztam apró darabokra, hogy minél nagyobb felületen találkozón az alappárlattal, és minél jobban kioldódjanak belőle az aroma és íz anyagok. Három hónapos ágyon érlelés után okosabbak leszünk és a párlatunk biztosan, ha ízében nem is, de színében biztosan megváltozik, sárgás árnyalatúra.

 

Jonatán Alma Natúr Gyümölcs Pálinka 2012.

223.

 

2012/1019

 

AQUAVINICUM

 

NATÚR

 

GYÜMÖLCS

 

 

  Jonatán alma

  üvegben érlelve

 

 

 Mondanom sem kellene, hogy a gyermekkori gyümölcs élményeknek se szeri, se száma. Azt azért tudni kell, hogy a hetvenes évek elején, amikor a gyermekkoromat töltöttem itt a vidéki falun, banánról, narancsról, különféle déli gyümölcsökről még csak nem is nagyon álmodhattunk. A nyolcvanas években tűntek fel először ezek az egzotikus gyümölcsök, így gyerekként az alma volt az, amely az estéinket megízesítette. Az almát nem kísérte életünkben különös fény, mert a hétköznapok szerves része volt. Pedig higgyük el, hogy nincsen még olyan gyümölcsünk, mint az alma. Gondoljunk csak bele. Mire nem voltunk képesek egykoron azért, hogy legalább egyet leszakíthassunk az édeni kert tudásfájáról, hogy aztán beleharapjunk? Nos mint tudjuk éppen ennek a csodálatos ízű, kívánatos és illatos gyümölcs fajtának köszönhetjük, mióta Éva anyánk elsőként a tiltás ellenére megkóstolta, hogy nem az édenkerti, édes semmittevés, a gondtalan élet jutott nekünk embereknek, osztályrészül, hanem az almából nyert tudással; a létért való örökös küzdelem. - Az a ronda álnok kígyó -, mondogatjuk még napjainkban is. S mind annak ellenére, hogy a téli estéken örömmel haraptunk az almába, amely saját kertünkben, saját fánkon termett mégis keveset tudtunk pontos eredetéről. Nálunk három féle almafa létezett, ebből most egy kicsit a legmostohábbat a Jonathant mutatnám be: 1800-ban New York államban véletlen magoncként jött létre és értékének felismerőjéről, Jonathan Hasbrouck-ról nevezték el. Egyenes út a gyümölcstől a cefréig, a cefrétől a pálinkáig. El is határoztam, hogy minden fontosabb almafajtát kipróbálok párlatként is. Ennek eredménye lett ez a Jonatán Párlat is, amely valóban könnyed, de mégis intenzív gyümölcsillat citrusokkal és nyári virágokkal, enyhe rózsaillat-benyomással. Telt friss ropogós gyümölcsösség viaszos jegyekkel, hosszan megmaradó ásványos gyümölcsízzel. A Jonatán alma karakterű ital, intenzív fahéjas, kompótos jegyeit leginkább ez a mélyebb viaszos jelleg határozza meg. De mégis az összhangot harmonikus savai, utánozhatatlan zamatai adják meg. Kellemes kísérője lehet nehezebb halételeknek, halászlének, csirkemellnek. Jól fogyasztható nehezebb magyaros ételek pl. toroskáposzta után digestívnek. A társas összejövetelek elengedhetetlen kísérője, amely garantálja a kellemes és felejthetetlen emlékeket.

 

Vadkörte Érlelt Vadgyümölcs Pálinka 2012.

222.

 

2012/1018

 

AQUAVINICUM

 

ÉRLELT

 

VADGYÜMÖLCS

 

 

  Vadkörte

  vadkörtefa hordóban érlelve

 

 

 Mint már írtam, jómagam is meglepődtem azon, hogy milyen rendkívül érdekes és finom párlat született a vadkörte cefréjéből. Őszintén megvallva elcsábította az érzékszerveimet, és ezen keresztül, belopta magát a szívembe is. A magányosság fája, ahogy naponta elnézem a már gyümölcseit elvesztett óriást, amely ettől szinte észrevehetetlenné is tette önmagát. Megérdemli, hogy még egy párlat erejéig visszatérjek ehhez a gyümölcsfához, de most leginkább azért, mert tovább lépve az alappárlaton fahordós érlelésnek vetettem alá. A különlegessége mind ennek az, hogy a párlat alapanyagának saját fáját használtam fel a hordó készítéséhez. A vadkörte rendkívüli méreteket és kort nem ér el, mégis külföldön 500 évesre becsült, 30 méter magas, és 470 cm átmérőjű egyedeket is jeleztek. Ezzel szemben hazánkban a 200 év körüli egyedek már matuzsálemnek számítanak, s nagyon ritkák a 25 méternél magasabb fák. A legnagyobb átmérőjű vadkörtefa példányunk 378 cm-rel a Nógrád megyei Kisternye határában található. Érdekessége, hogy az oldalába magaslest építettek, de ennek ellenére ez a 150 éves fa kiválóan érzi magát. A fája nehezen hasad, nem szívós, rugalmas, éppen ezért jól hajlítható, ami fontos a hordókészítésnél. Kézzel és géppel egyaránt jól megmunkálható. Finom egyenletes szövete miatt minden irányban jól faragható, esztergályozható, gyalulható. Szárítása, ragasztása problémamentes. Sötétre pácolva az ébenfát helyettesíti. A vadkörte fája hajdan a pásztorfaragások, napjainkban a faszobrászok és asztalosok kedvelt faanyaga. Közép-Európában a legtöbb pipa körtefából készül. A nemes szépségű, finom fatestű vadkörtefa a barkócaberkenyével, tiszafával és a dióval együtt Európa legszebb és legértékesebb fái közé tartózik. Újonnan formálódó értékrendünkben az őt megillető helyre kell állítanunk! Ennek a hordós érlelésnek a következtében a levegő, illetve annak oxigénje a fa pórusain keresztül bejut a hordódongába, és az abban felszívódott italban elnyelődik, majd innen lassú diffúzióval a hordóban lévő folyadékba jut. Ennek következtében a fa szín és jellegzetes aroma anyagai mind belekerülnek a párlatba, megfestik azt és megízesítik azt. Kicsit olyan ez a kapcsolat, mint anya és gyermekeinek kapcsolata. A szép sárgás színtől a párlat nemcsak finomabbá, de látványosabbá is változik a magyar gasztronómia asztalán.

 

Vadkörte

Herbarium Librum

Rózsafélék Családja

  Pyrus pyraster

Vadkörte

 

 

 Természetesen nagyon sokat hallottam erről a gyümölcsről egész életemben. Gyermekkoromban, a mesékben tűnt fel időről-időre, majd néhány évvel ezelőtt, amikor a borokkal és pálinkákkal kezdtem el foglalkozni ismét visszatért napjaim köztudatába. Azért nem hétköznapi gyümölcs volt ez ismereteimben, hanem körbe lengte bizonyos misztikum. Igazából sokszor elmentem fája mellett, és még sem tudtam, hogy az, ami. Pedig az. A szeszfőzdében dolgozva naponta láttam, de idén már nem csak a fát láthattam, hanem magát a gyümölcsét is, és ezzel nem csak én voltam így, hanem a környékben élők sem emlékeztek rá mikor volt termés rajta utoljára. Ez a gyümölcs, pedig nem más, mint a vadkörte latinul Pyrus pyraster, a rózsavirágúak rendjébe és a Rosaceae családjába tartozó faj. A vadkörte, népies nevén vackor. Gyümölcsét a kenyérsütés után sütőkemencében aszalták, vagy gabona között érlelték. Télen a lányok a fonáshoz nyálazónak rágcsálták. Káposztasavanyításhoz a vadkörte nélkülözhetetlen volt. Az aszalt gyümölcsök általában ünnepi csemegének vagy böjtös ételnek számítottak. A vackorból kitűnő, orvosságnak számító pálinka is készült. Mint minden gyümölcs fajtának ennek is meg van a maga története. Az 1753-ban megjelent Linné – Species plantarumában a nemes körtét és a vadkörtét még nem választották el egymástól. Pyrus communis néven szerepelt, s a vadkörtét e faj egyik változatának tekintették. Később Burgsdorf 1787-ben önálló fajnak nyilvánította. A nemes körtefajtákkal való kereszteződés és kivadulás miatt azonban nehéz élesen meghúzni a fajok közti határokat, így több botanikus inkább a régi Linné-féle nevet használja. A vadkörte szinonim nevei közül még gyakran felbukkan a Gärtner-féle, az 1791-ben adott Pyrus achras. A vadkörtefák termését már a honfoglaló magyarok is gyűjtötték. Mivel a vadkörte a Kárpát-medencében őshonos, és idős kort megél, igen gyakran hagyásfák formájában is találkozhatunk velük az egykori oklevelek határjárási részeiben. Középkori írásos emlékeinkben, akárcsak az almák esetében, szintén találkozhatunk már körték fajtaneveivel is. Magyarországon mindenhol előfordul. Nem számít ritka növényfajnak. Vannak vidékek, ahol mint például az Alföldön nagyon is gyakori. Utak szélén, felhagyott szőlőkben, gyümölcsösökben, legelőkön fordul elő. A termés változatos alakú lehet. Nagyon hosszú kocsányú, gömbölyded, 2-3 centiméternyi áltermése szeptemberben és októberben érik; kövecses húsú és igen fanyar ízű. Jellemzője, a kiszélesedő vacokba rendszerint csoportos tüsző süllyed. A termésfalak körül kősejtek találhatók, sokszor teljesen kőkeménnyé téve még a megérett termést is. A gyűjtők többnyire a lehullott, erjedésre kevésbé érzékeny gyümölcsöt szedik össze, de szokták azt a fa alá kiterített ponyvára vagy fóliára is leverni. Természetesen nem csak az embernek, hanem termése fontos vadtáplálék is, de éretten, kellemesen fanyar íze emberi fogyasztásra is alkalmassá teszi. Éretten sárgára, majd feketére színeződő. Aszalványként ugyancsak fogyasztható. A friss gyümölcsből préselt lé kitűnő, a musthoz hasonlóan édeskés aromájú, szörpkészítésre is alkalmas. A kissé már megbarnult, szottyosodott, termésből jó ízű pálinka főzhető. Gyógynövényként is használható. Drogja, szárított levelei előnyösek, arbutin tartalmuk miatt kiváló fertőtlenítő hatásúak. Vitamintartalma igen magas. Az utóbbi években ismét felfedezték az ínyencek maguknak. Gyűjtésekor elsőként apróságát kell legyűrnünk, majd a következő próbatétel a keménysége. Íze borzasztóan fanyar, már-már az élvezhetőség határát súrolja, de az ebből készült pálinka íze jóval könnyedebb. Kísérletezgetés képen ledaráltam, pektin bontóval pépesítettem, majd az erjedés végén kipréseltem a cefréjét, és csupán a borát desztilláltam le. E vadpárlat kóstolgatásakor meg lehet érteni, mit áldoztak be a vadgyümölcsök ízéből, illatából a nemesítők, amikor szárazság-, fagytűrő, rezisztens tulajdonságokat, erényeket nemesítettek ki. Intenzív édeskés – fanyar - vad fűszeres illatok keveregnek, inkább kellemes fanyarsággal a háttérben, igazi, érett, szinte harapható vadkörtével a szájban. Nagyon gyümölcsös, fűszeres, harmonikus, intenzív hosszú ízek, közepes testtel rendelkező, telt, kerek pálinka. Őszintén megvallva magam sem gondoltam, hogy ilyen kuriózum születik belőle, szinte már mesébe illő varázslat várja azt, aki belekóstol. Vadszárnyasok, fehérpecsenyék, fagylaltok, grillezések mellé tökéletesen illik.

 

Kékfrankos Rózé Szőlő Natúr Borseprő Párlat 2012.

220.

 

2012/1016

 

AQUAVINICUM

 

NATÚR

 

BORSEPRŐ

 

 

  Kékfrankos rozé szőlő

  üvegben érlelve

 

 

Ma egy olyan párlatot fogok bemutatni, illetve felvezetni, amely szőlő feldolgozás melléktermékeként alakul ki. A szőlő fajtája a kékfrankos. A különlegeségét, pedig az adja számára, hogy a szőlőt, amelyet kézi szürettel szedtünk le, válogatva, szennyeződéstől mentesen, az érési idő elején, rosénak dolgoztunk fel. Ettől kezdve egyértelmű, hogy a vörös borszőlő, fehérként kezelendő. Fontos, és ilyenkor magáról a borkészítésről is kell beszélni, hiszen ez meghatározza a párlat minőségét, valamint milyenségét. Hányszor hallottuk már, hogy borban is, és pálinkában is, egyedi értékeket felmutató fajtákra, illetve márkákra kellene helyezni a hangsúlyt. Talán végre kezd megmozdulni valami ezen a téren: mind a fehér, mind pedig a kék szőlők terén, de ez a tendencia kezd körvonalazódni a cefrekészítés területén is. Az azonban tény, visszatérve a borra, hogy a jellegzetesen magyar vörösbor alapja csakis a hazai szőlő ültetvények uralkodó fajtája, a Kékfrankos lehet. A hajdani Osztrák-Magyar Királyság területén különböző elnevezései ismertek pl.: "Morvai,

Fekete közlegény, Fekete vaskos, Korai fekete, Kései fekete, Fekete frankos, Fekete muskotály, Szerecsen-királynő, Kék frankföldi".

Csak 1875-ben az elzászi Colmórban tartott 2. német szőlészeti kongresszuson állapodtak meg abban a tagok, hogy a sokféle elnevezés helyett hivatalosan "Kékfrankosnak" és szinonimaként "Kék-Limberginek" fogják nevezni. Ennek a borseprőnek az alapját képező szőlő az Őreg-hegyen termett, bora, pedig a Csókai pincesoron készült Sőrés András műhelyében, amelytől, egyedüli zamatát, gyümölcsösségét kapja. A megfelelően kiválasztott szüret, a reduktív technológia, a terméskorlátozott termelés mind olyan tényezők, amelyek a borseprő keletkezését, valamint minőségét befolyásolják. Igen magas alkohol, és savtartalom jellemzi, amely mégis kitűnő harmóniába egyesül. Friss, gyümölcsös illatú szamócás, málnás jegyekkel. Élénk, de nem tolakodó, mindezt ízben is folytatja, virgonc, kerek és arányos, jólesik megforgatni a szájban, és jólesik lenyelni is. Kóstolásakor csak nagy szakértelemmel állapítható meg az alapanyaga, annyira komoly gyümölcsösség jellemzi. A három hónapos pihentetés után fehér húsokhoz, könnyű szárnyas, és halételekhez ajánlom.

 

Vadkörte Natúr Vadgyümölcs Pálinka 2012.

221.

 

2012/1017

 

AQUAVINICUM

 

NATÚR

 

VADGYÜMÖLCS

 

 

  Vadkörte

  üvegben érlelve

 

 

 Természetesen nagyon sokat hallottam erről a gyümölcsről egész életemben. Gyermekkoromban, a mesékben tűnt fel időről-időre, majd néhány évvel ezelőtt, amikor a borokkal és pálinkákkal kezdtem el foglalkozni ismét visszatért napjaim köztudatába. Azért nem hétköznapi gyümölcs volt ez ismereteimben, hanem körbe lengte bizonyos misztikum. Igazából sokszor elmentem fája mellett, és még sem tudtam, hogy az, ami. Pedig az. A szeszfőzdében dolgozva naponta láttam, de idén már nem csak a fát láthattam, hanem magát a gyümölcsét is, és ezzel nem csak én voltam így, hanem a környékben élők sem emlékeztek rá mikor volt termés rajta utoljára. Ez a gyümölcs, pedig nem más, mint a vadkörte latinul Pyrus pyraster, a rózsavirágúak rendjébe és a Rosaceae családjába tartozó faj. A vadkörte, népies nevén vackor. Gyümölcsét a kenyérsütés után sütőkemencében aszalták, vagy gabona között érlelték. Télen a lányok a fonáshoz nyálazónak rágcsálták. Káposztasavanyításhoz a vadkörte nélkülözhetetlen volt. Az aszalt gyümölcsök általában ünnepi csemegének vagy böjtös ételnek számítottak. A vackorból kitűnő, orvosságnak számító pálinka is készült. Vitamintartalma igen magas. Az utóbbi években ismét felfedezték az ínyencek maguknak. Gyűjtésekor elsőként apróságát kell legyűrnünk, majd a következő próbatétel a keménysége. Íze borzasztóan fanyar, már-már az élvezhetőség határát súrolja, de az ebből készült pálinka íze jóval könnyedebb. Kísérletezgetés képen ledaráltam, pektin bontóval pépesítettem, majd az erjedés végén kipréseltem a cefréjét, és csupán a borát desztilláltam le. E vadpárlat kóstolgatásakor meg lehet érteni, mit áldoztak be a vadgyümölcsök ízéből, illatából a nemesítők, amikor szárazság-, fagytűrő, rezisztens tulajdonságokat, erényeket nemesítettek ki. Intenzív édeskés – fanyar - vad fűszeres illatok keveregnek, inkább kellemes fanyarsággal a háttérben, igazi, érett, szinte harapható vadkörtével a szájban. Nagyon gyümölcsös, fűszeres, harmonikus, intenzív hosszú ízek, közepes testtel rendelkező, telt, kerek pálinka. Őszintén megvallva magam sem gondoltam, hogy ilyen kuriózum születik belőle, szinte már mesébe illő varázslat várja azt, aki belekóstol. Vadszárnyasok, fehérpecsenyék, fagylaltok, grillezések mellé tökéletesen illik.

 

Besztercei szilva Natúr Gyülmölcs Pálinka 2012.

219.

 

2012/1015

 

AQUAVINICUM

 

NATÚR

 

GYÜMÖLCS

 

 

  Besztercei szilva

  üvegben érlelve

 

 

A Besztercei szilva is olyan gyümölcsünk, mint a múltunk, lassan, de biztosan feledésbe merül. Pedig nem mindig volt ám ez így, sőt gyermekkoromban sokáig a magyar táj legkedvesebb szilvafajtája volt. Rendszeresen, biztonságosan termett, a talaj iránt nem volt különösebben érzékeny, még az időszakosan víz alá kerülő ártéri és belvizes területeken is megélt, a téli és tavaszi fagyok ritkán okoztak kárt benne. Gyümölcse tetszetős, és noha nem nagy méretű, jelentős értéke az, hogy sokféleképen hasznosítható. Kiváló gyümölcs friss fogyasztásra, aszalásra, lekvár főzésére és pálinka készítésére egyaránt. Egyes gyümölcskertészek azt szokták állítani, hogy a Besztercei szilva igénytelen gyümölcsfajta. Ez azonban téves értékelés! A legősibb magyar szilva ugyanis nem igénytelen, hanem nagyon türelmes fajta, amely kevés gondozással is beéri, de bőséges terméssel, kiváló minőségű gyümölccsel hálálja meg a szakszerű kezelést, a rendszeres koronaritkítást, a tápanyagokkal való ellátást, a talajmunkát és a növényvédelmet. Az utóbbi években azonban elkezdődött a Besztercei fajta visszahúzódása, aminek elsődleges oka a vírus-érzékenységében keresendő. Ez a szilvafajta ugyanis gyakran esik a Sharka-vírus áldozatává. Hiába ültet azonban a gondos gazda egészséges csemetét, ha a közelben levő szilvafák már fertőzöttek a betegséggel, mert akkor a frissen ültetett csemete is rövidesen fertőzötté válik. Ezért nagyon fontos teendője a termesztőknek a fertőzött szilvafák mielőbbi kivágása. Első hazai említése 1522-ből való. Beszterceinek csak itthon nevezzük, a külföld Magyar szilvának tisztelte. A Besztercei Szilvából főzött pálinka összehasonlíthatatlan más pálinkával, hiszen a gyümölcs egyike az aromákban leggazdagabb szilva fajtáknak. Összetett jellegét leginkább egy lágy, édes nektár jelleg és a karakteres marcipános magjelleg határozza meg. Az eperfahordóban történő érlelés nemcsak a pálinka színét tette hangulatosabbá, de ízében is kellemesen jelen van a hordó. Antioxidáns tartalmánál fogva hátráltatja az öregedés folyamatát. Salaktalanító, vizelethajtó. Étvágyfokozó. Az idegrendszert is serkenti. Javítja az immunrendszer ellenálló képességét, szív és érrendszeri betegségekkel szemben is véd. Ez hát az a szilvafajta, amelyet ma más fajtákkal cserélnek le.

 

Bereczki birs

Herbarium Librum

Rózsafélék Családja

Cydonia oblonga

Bereczki birs

Gyermekkoromban a birsalma amolyan titokzatos gyümölcs volt, ennél fogva szerettem, annak ellenére, hogy titkát megfejteni sosem tudtam, hiszen keménysége, erősen savas, szájösszehúzó hatása, fanyar fűszeres íze, gyerekszájnak nem különösebben ingere. Na de ha nem szabad, akkor kell. Akkor még nem tudtam, jót tettem a gyomromnak vele, amikor olykor egyet-egyet beleharaptam. Aztán jött a tél nagyanyám gondosan leszedte a fáról a kemény sárga gyümölcsöket bevitte az első, az ünneplős szobába, ahol nem volt fűtés és felrakta a régi szekrény tetejére. Időről-időre belopakodtam a szobába, felálltam a székre és onnan figyeltem a sárga, citromszerű gyümölcsöket. S ahogy múltak a hetek a szoba egyre inkább megtelt a birs illatával, amelyet mindig szívesen szippantottam be, egészen addig, amíg egyszer karácsony táján eltűntek a szekrény tetejéről, és kompot gyanánt kerültek elém az ünnepekkor az asztalra. Megváltozott, alig ismertem fel, de az illata mindig elárulta. Így vált a birs egy gyermek számára legendává. Aztán a gyermek felnőtt, s birs titokzatossága feledésbe merült. Rengeteget tanultam, rengeteget dolgoztam, de a birs titka a múlt homályába merült. Észre se vettem a fa mikor került kivágásra, hogy az első, ünneplős szoba mikor lett felújítva, észre se vettem, hogy a gyermekkor illatai mikor tűntek el, a felnőtt kor keserves izzadság, verejték, és parfüm illataiban. A világ teljesen megváltozott, mint egy gyorsvonat úgy kezdet elrohanni, s amíg én is rajta voltam nem is láttam a körülöttem lévő világot. Egyszer azonban lepottyantam róla, s hirtelen ismét a való világban találtam magamat. Időbe tellett, míg ismét visszakerültem a természet körforgásába, és ehhez egy papra volt szükségem, aki ismét megnyitotta a szemeimet, valamint 50 ha - nyi szőlőre, amelyben ismét dolgozni kezdtem és szőlőművessé váltam. S mi köze mindennek a birshez? Tehetjük fel jogosan a kérdést. Hát a következő: A Rosa­ceae, vagyis a rózsafélék családjába tartozó birs, latin nevén Cydonia oblonga, az almafélékkel rokon, a köznyelvben birsalma, vagy birskörte, birskörtvély, büdösalma néven ismeretes leginkább. Az eurázsiai kontinensen őshonos. Mivel a meleget kedveli, többnyire azokon a tájakon ültetik inkább, ahol szőlőt is termesztenek. A birs a Kaukázus környékén, Iránban és Turkesztánban őshonos, de előfordul az Arab-félsziget délkeleti részén is. Ezen kívül a mediterrán övezetben találkozhatunk vele. Elterjedéséért a görögök és a rómaiak felelősek, akiknek a mitológiája szerint Aphrodité, illetve Vénusz egy aranyalmát - arany birsalmát - kap Paristól, aki őt a legszebb istennőnek tartja. Így az ókorban a szerelem és a boldogság gyümölcsévé vált. Sajnos környékünkön a 21 századra szinte teljesen eltűnt. A nyugatias táplálkozási, és étkezési szokások teljesen száműzték még a falusi konyhák, háztartások 99%-ból is. A rostszegény táplálkozás, a túlzott hús és fehér lisztből készült kenyér, tészták fogyasztása nem termel elegendő gyomorsavat, ekkor érezzük azt, hogy minden megállt a gyomrunkban. Ha ilyenkor fogyasztunk birsalmát, birsalmalevet, segít a gyomor kiürítésében. Ugyanis a lassú emésztés bélgyulladást is okozhat. A fél pohár birsalmalé a gyulladást is gyógyítja. hűsíti a beleket és csillapítja a fájdalmat. Varró Aladár Béla, aki Gyógynövények gyógyhatásai című könyvében összefoglalja a hagyományos népi gyógyászat ismeretanyagát, a birs magjának, pontosabban az abból áztatással, vagy főzéssel készült vizes nyálkakivonatnak hűsítő, bevonó, lágyító, nyugtató és izgalmat szüntető hatást tulajdonít, ezért gyomor és toroknyálkahártyák gyulladásánál, valamint köhögésnél és hűlésből származó betegségeknél ajánlja. A népi gyógyászat pedig ezen kívül szemgyulladás, repedezett bőr, mellbimbógyulladás, égési seb, aranyeres csomó, fagyás esetén alkalmazza. A népi gyógyászat a birsalmalevet menstruációs fájdalmak enyhítésére használja nyersen, préselt formában, napi háromszor fél pohár birslé elfogyasztásával, de használják hűsítőnek, lágyítónak, nyugtatónak is: szemre, bőrre, égési sebre, fagyásra, sőt reumás tünetekre is. Kenőcsökben repedezett bőr, égési sérülések, felfekvések, aranyér kezelésére használatos, a kozmetikában kenőcsalapanyag. A magjából készült vizes oldat hasznos a gyomor- és toroknyálkahártya gyulladásainak kezelésére. Szintén nyersen őrzi meg A-, B1-, B2-, C-, E- és P-vitamin-tartalmát, valamint a 27- féle ásványi anyagot ( foszfor, kálium, vas, kalcium, stb.). Fanyar, savanyú ízét mézzel enyhíthetjük. Rostjai –melyekből legtöbb a héjában van - az érés során feloldódnak és pektin keletkezik. A gyümölcsök közül a birsnek a legmagasabb a pektin tartalma. A pektin az emberi szervezet számára igen fontos, értékes rost, amely laktatóvá teszi az ételeket. Szintén egyedülálló a P-vitamin (citrintartartom) esetenként megelőzi, vagy elősegíti a skorbut, illetve a vérzékenység gyógyulását és a koleszterinszintet is szabályozza. Magas még ásványi só tartalma, és almasavat, csersavat is tartalmaz. Energiatartalma: 57 kcal, 238 kJ/100 gramm. Magyarországon a berecki és a konstantinápolyi birsfajtákat termesztik. A berecki birs gyümölcse nagy, megnyúlt tojásdad, körte alakú. Felülete gyakran bordás, barázdás, színe élénksárga, narancsos, erősen molyhos felületű. Húsa fehérsárga, kemény kősejtes, tárolása alatt taplósodásra hajlamos. Íze édeskés, igen erősen illatos. Kemény állaga miatt több munkaráfordítást igényel a tisztítása, darabolása és a préselése is, ezért kevesebben vállalkoznak rá. A Bereczki birs: világszerte ismert, régi magyar fajta. Középkorai érésű, szeptember közepétől október elejéig szüretelhető, januárig fogyasztható. Húsbarnulásra hajlamos. Gyümölcse nagyméretű (300-350 gramm), megnyúlt körte alakú vagy ovális, karcsú parás nyakkal. Termőhely iránt igénytelen, ellenálló, szárazságtűrő és télálló fajta. Mindezt jól bizonyítja az a tény is, hogy az ideig igen száraz évben is termett. Tavaly már találkoztam a másik fajtájával, a Konstantinápolyival, amelyből született is kis mennyiségű pálinkám, de idén ezzel a másik fajtával próbálkozom, majd meg. Illata, amelyet tavaly felfedeztem visszaidézte gyermekkorom elsőszobájának téli illatát, amely úgy karácsony tájékán egy gyermek számára félreérthetetlen illat volt. A boldogság illata! Ezt keresem ma is, ezt kell keresni egész életünkben, és nem elég keresni, rá is kell akadni. Nem késő felnőttként sem, és leginkább nem szabad szégyellni, hogy egy gyermekkor illatát keressük halálunkig. Mert gyakran a boldogság apró dolgokban leledzik, nem a pénz, nem a vagyonban, hanem az olyan élményekben, amely többé tesz bennünket, többé, mint egy felnőttet, ismét gyermekké. Ez a birs illata! Ezt találtam meg, ezt zárom palackba, és gyakran ha boldog akarok lenni nem is iszom belőle, csak szippantok egyet az üvegből, és újra ott vagyok gyermekként az elsőszobában a karácsonyt várva.