Bereczki birs

Herbarium Librum

Rózsafélék Családja

Cydonia oblonga

Bereczki birs

Gyermekkoromban a birsalma amolyan titokzatos gyümölcs volt, ennél fogva szerettem, annak ellenére, hogy titkát megfejteni sosem tudtam, hiszen keménysége, erősen savas, szájösszehúzó hatása, fanyar fűszeres íze, gyerekszájnak nem különösebben ingere. Na de ha nem szabad, akkor kell. Akkor még nem tudtam, jót tettem a gyomromnak vele, amikor olykor egyet-egyet beleharaptam. Aztán jött a tél nagyanyám gondosan leszedte a fáról a kemény sárga gyümölcsöket bevitte az első, az ünneplős szobába, ahol nem volt fűtés és felrakta a régi szekrény tetejére. Időről-időre belopakodtam a szobába, felálltam a székre és onnan figyeltem a sárga, citromszerű gyümölcsöket. S ahogy múltak a hetek a szoba egyre inkább megtelt a birs illatával, amelyet mindig szívesen szippantottam be, egészen addig, amíg egyszer karácsony táján eltűntek a szekrény tetejéről, és kompot gyanánt kerültek elém az ünnepekkor az asztalra. Megváltozott, alig ismertem fel, de az illata mindig elárulta. Így vált a birs egy gyermek számára legendává. Aztán a gyermek felnőtt, s birs titokzatossága feledésbe merült. Rengeteget tanultam, rengeteget dolgoztam, de a birs titka a múlt homályába merült. Észre se vettem a fa mikor került kivágásra, hogy az első, ünneplős szoba mikor lett felújítva, észre se vettem, hogy a gyermekkor illatai mikor tűntek el, a felnőtt kor keserves izzadság, verejték, és parfüm illataiban. A világ teljesen megváltozott, mint egy gyorsvonat úgy kezdet elrohanni, s amíg én is rajta voltam nem is láttam a körülöttem lévő világot. Egyszer azonban lepottyantam róla, s hirtelen ismét a való világban találtam magamat. Időbe tellett, míg ismét visszakerültem a természet körforgásába, és ehhez egy papra volt szükségem, aki ismét megnyitotta a szemeimet, valamint 50 ha - nyi szőlőre, amelyben ismét dolgozni kezdtem és szőlőművessé váltam. S mi köze mindennek a birshez? Tehetjük fel jogosan a kérdést. Hát a következő: A Rosa­ceae, vagyis a rózsafélék családjába tartozó birs, latin nevén Cydonia oblonga, az almafélékkel rokon, a köznyelvben birsalma, vagy birskörte, birskörtvély, büdösalma néven ismeretes leginkább. Az eurázsiai kontinensen őshonos. Mivel a meleget kedveli, többnyire azokon a tájakon ültetik inkább, ahol szőlőt is termesztenek. A birs a Kaukázus környékén, Iránban és Turkesztánban őshonos, de előfordul az Arab-félsziget délkeleti részén is. Ezen kívül a mediterrán övezetben találkozhatunk vele. Elterjedéséért a görögök és a rómaiak felelősek, akiknek a mitológiája szerint Aphrodité, illetve Vénusz egy aranyalmát - arany birsalmát - kap Paristól, aki őt a legszebb istennőnek tartja. Így az ókorban a szerelem és a boldogság gyümölcsévé vált. Sajnos környékünkön a 21 századra szinte teljesen eltűnt. A nyugatias táplálkozási, és étkezési szokások teljesen száműzték még a falusi konyhák, háztartások 99%-ból is. A rostszegény táplálkozás, a túlzott hús és fehér lisztből készült kenyér, tészták fogyasztása nem termel elegendő gyomorsavat, ekkor érezzük azt, hogy minden megállt a gyomrunkban. Ha ilyenkor fogyasztunk birsalmát, birsalmalevet, segít a gyomor kiürítésében. Ugyanis a lassú emésztés bélgyulladást is okozhat. A fél pohár birsalmalé a gyulladást is gyógyítja. hűsíti a beleket és csillapítja a fájdalmat. Varró Aladár Béla, aki Gyógynövények gyógyhatásai című könyvében összefoglalja a hagyományos népi gyógyászat ismeretanyagát, a birs magjának, pontosabban az abból áztatással, vagy főzéssel készült vizes nyálkakivonatnak hűsítő, bevonó, lágyító, nyugtató és izgalmat szüntető hatást tulajdonít, ezért gyomor és toroknyálkahártyák gyulladásánál, valamint köhögésnél és hűlésből származó betegségeknél ajánlja. A népi gyógyászat pedig ezen kívül szemgyulladás, repedezett bőr, mellbimbógyulladás, égési seb, aranyeres csomó, fagyás esetén alkalmazza. A népi gyógyászat a birsalmalevet menstruációs fájdalmak enyhítésére használja nyersen, préselt formában, napi háromszor fél pohár birslé elfogyasztásával, de használják hűsítőnek, lágyítónak, nyugtatónak is: szemre, bőrre, égési sebre, fagyásra, sőt reumás tünetekre is. Kenőcsökben repedezett bőr, égési sérülések, felfekvések, aranyér kezelésére használatos, a kozmetikában kenőcsalapanyag. A magjából készült vizes oldat hasznos a gyomor- és toroknyálkahártya gyulladásainak kezelésére. Szintén nyersen őrzi meg A-, B1-, B2-, C-, E- és P-vitamin-tartalmát, valamint a 27- féle ásványi anyagot ( foszfor, kálium, vas, kalcium, stb.). Fanyar, savanyú ízét mézzel enyhíthetjük. Rostjai –melyekből legtöbb a héjában van - az érés során feloldódnak és pektin keletkezik. A gyümölcsök közül a birsnek a legmagasabb a pektin tartalma. A pektin az emberi szervezet számára igen fontos, értékes rost, amely laktatóvá teszi az ételeket. Szintén egyedülálló a P-vitamin (citrintartartom) esetenként megelőzi, vagy elősegíti a skorbut, illetve a vérzékenység gyógyulását és a koleszterinszintet is szabályozza. Magas még ásványi só tartalma, és almasavat, csersavat is tartalmaz. Energiatartalma: 57 kcal, 238 kJ/100 gramm. Magyarországon a berecki és a konstantinápolyi birsfajtákat termesztik. A berecki birs gyümölcse nagy, megnyúlt tojásdad, körte alakú. Felülete gyakran bordás, barázdás, színe élénksárga, narancsos, erősen molyhos felületű. Húsa fehérsárga, kemény kősejtes, tárolása alatt taplósodásra hajlamos. Íze édeskés, igen erősen illatos. Kemény állaga miatt több munkaráfordítást igényel a tisztítása, darabolása és a préselése is, ezért kevesebben vállalkoznak rá. A Bereczki birs: világszerte ismert, régi magyar fajta. Középkorai érésű, szeptember közepétől október elejéig szüretelhető, januárig fogyasztható. Húsbarnulásra hajlamos. Gyümölcse nagyméretű (300-350 gramm), megnyúlt körte alakú vagy ovális, karcsú parás nyakkal. Termőhely iránt igénytelen, ellenálló, szárazságtűrő és télálló fajta. Mindezt jól bizonyítja az a tény is, hogy az ideig igen száraz évben is termett. Tavaly már találkoztam a másik fajtájával, a Konstantinápolyival, amelyből született is kis mennyiségű pálinkám, de idén ezzel a másik fajtával próbálkozom, majd meg. Illata, amelyet tavaly felfedeztem visszaidézte gyermekkorom elsőszobájának téli illatát, amely úgy karácsony tájékán egy gyermek számára félreérthetetlen illat volt. A boldogság illata! Ezt keresem ma is, ezt kell keresni egész életünkben, és nem elég keresni, rá is kell akadni. Nem késő felnőttként sem, és leginkább nem szabad szégyellni, hogy egy gyermekkor illatát keressük halálunkig. Mert gyakran a boldogság apró dolgokban leledzik, nem a pénz, nem a vagyonban, hanem az olyan élményekben, amely többé tesz bennünket, többé, mint egy felnőttet, ismét gyermekké. Ez a birs illata! Ezt találtam meg, ezt zárom palackba, és gyakran ha boldog akarok lenni nem is iszom belőle, csak szippantok egyet az üvegből, és újra ott vagyok gyermekként az elsőszobában a karácsonyt várva.