Köszöntés

Istenhozta virtuális oldalamon! Vegyen részt a valóságban is egy rendhagyó barangoláson a borok, a pálinkák, a likőrök világában! Minden pénteken este pálinka kóstolói tréninget tartok, várom a jelentkezéseket. Ha tetszett, amit itt látott, keressen fel e-mailban: willhar@citromail.hu, vagy telefonon: 06-70/3387-165 Immár a Facebookon is elérhetők vagyunk a https://www.facebook.com/Muthpince oldalon. Jelöljenek ismerősnek bátran.

2012. október 17., szerda

Kékfrankos Rózé Szőlő Natúr Borseprő Párlat 2012.


220.
 
2012/1016
 
AQUAVINICUM
 
NATÚR
 
BORSEPRŐ
 
 
  Kékfrankos rozé szőlő
  üvegben érlelve
 
 
Ma egy olyan párlatot fogok bemutatni, illetve felvezetni, amely szőlő feldolgozás melléktermékeként alakul ki. A szőlő fajtája a kékfrankos. A különlegeségét, pedig az adja számára, hogy a szőlőt, amelyet kézi szürettel szedtünk le, válogatva, szennyeződéstől mentesen, az érési idő elején, rosénak dolgoztunk fel. Ettől kezdve egyértelmű, hogy a vörös borszőlő, fehérként kezelendő. Fontos, és ilyenkor magáról a borkészítésről is kell beszélni, hiszen ez meghatározza a párlat minőségét, valamint milyenségét. Hányszor hallottuk már, hogy borban is, és pálinkában is, egyedi értékeket felmutató fajtákra, illetve márkákra kellene helyezni a hangsúlyt. Talán végre kezd megmozdulni valami ezen a téren: mind a fehér, mind pedig a kék szőlők terén, de ez a tendencia kezd körvonalazódni a cefrekészítés területén is. Az azonban tény, visszatérve a borra, hogy a jellegzetesen magyar vörösbor alapja csakis a hazai szőlő ültetvények uralkodó fajtája, a Kékfrankos lehet. A hajdani Osztrák-Magyar Királyság területén különböző elnevezései ismertek pl.: "Morvai,
Fekete közlegény, Fekete vaskos, Korai fekete, Kései fekete, Fekete frankos, Fekete muskotály, Szerecsen-királynő, Kék frankföldi".
Csak 1875-ben az elzászi Colmórban tartott 2. német szőlészeti kongresszuson állapodtak meg abban a tagok, hogy a sokféle elnevezés helyett hivatalosan "Kékfrankosnak" és szinonimaként "Kék-Limberginek" fogják nevezni. Ennek a borseprőnek az alapját képező szőlő az Őreg-hegyen termett, bora, pedig a Csókai pincesoron készült Sőrés András műhelyében, amelytől, egyedüli zamatát, gyümölcsösségét kapja. A megfelelően kiválasztott szüret, a reduktív technológia, a terméskorlátozott termelés mind olyan tényezők, amelyek a borseprő keletkezését, valamint minőségét befolyásolják. Igen magas alkohol, és savtartalom jellemzi, amely mégis kitűnő harmóniába egyesül. Friss, gyümölcsös illatú szamócás, málnás jegyekkel. Élénk, de nem tolakodó, mindezt ízben is folytatja, virgonc, kerek és arányos, jólesik megforgatni a szájban, és jólesik lenyelni is. Kóstolásakor csak nagy szakértelemmel állapítható meg az alapanyaga, annyira komoly gyümölcsösség jellemzi. A három hónapos pihentetés után fehér húsokhoz, könnyű szárnyas, és halételekhez ajánlom.
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése