Spingcrest Őszibarack

Évről-évre visszatérő cefre gyümölcsöm az őszibarack. Eddig szinte minden évben a Red Haven fajtából készítettem pálinkát, valamint tavaly első alkalommal a vadőszibarackot is ki tudtam próbálni, hiszen annyi termet belőle az elhagyott, elvadult, parlag területeken. Idén erre valószínűleg nem fog, sor kerülni, mert a februári nagy hideg alaposan elbánt ezzel a gyümölccsel is. Ezért aztán nem is tiltakoztam, amikor egy kedves régi barátom felesége, aki gyümölcsössel rendelkezik felajánlotta piacon el nem adható őszibarackjait cefrézésre. Mielőtt azonban az őszibarack cefrézéséről írnák, néhány érdekességet adnék közre magáról a gyümölcsről, amelynek ismerete nélkül nem készíthetünk jó pálinkát sem.

Az őszibarack napos, meleg fekvésben, tápdús, meszes talajon fejlődik legjobban. Minden évben rendszeres metszést igényel. Termését az egyéves vesszőkön hozza a termőcsokrok kivételével.
Megkülönböztetünk magvaváló és magvatartó gyümölcsűeket. Érési időszaka a fajtától függően júniustól szeptemberig tart.

Az őszibarack méltán a gyümölcsök királynője. Az érett, illatos és ízletes őszibarack gyümölcsök fogyasztása üdítő. A lédússágának és a kedvező cukor - sav arányának köszönhetően a többi gyümölcshöz viszonyítva egyszerre jóval nagyobb mennyiség fogyasztható az őszibarackból.

Az őszibarack fajtákat gyümölcstulajdonságaik alapján három csoportba sorolják: 1. hagyományos friss fogyasztású molyhos, 2. ipari rugalmas húsú, 3. nektarin fedőszőr nélküli.
Mindhárom csoportban találhatók sárga és fehérhúsú, maghozkötött és magvaváló fajták.
Ezek a gyümölcstípusok évezredek óta ismertek, de arányuk a termesztésben állandóan változik.
Az őszibarack (Prunus persica) igen jelentős helyet kapott a kínai mitológiában, hagyományokban. Emberemlékezet óta termesztik, és Perzsián keresztül igen korán eljutott Európába is, ahogy erre tudományos elnevezése is utal. Az őszibarack Nyugat-Kína hegyvidékein őshonos. Az őszibarackot éppúgy kedvelik ízletes gyümölcséért, mint virágaiért. A fákat tavaszonként rózsás felhőként beborító virágokat számos irodalmi alkotás fennkölten dicséri, méltatja. A kínaiak varázserővel ruházták fel magát a fát, az ágait, virágait, de különösen a gyümölcsét. Démonűző szerként, gyógyszerként, járványok idején amulettnek használták. Az őszibarack általánosan elterjedt tiszteletét tovább erősítették azok a taoista legendák, amelyek Xiwangmu-ról és a halhatatlanság barackfáival beültetett kertjéről szólnak, s elmondják, hogy a halhatatlanság barackjai csak minden háromezer évben egyszer érnek be. Az őszibarack emiatt a halhatatlanság egyik legfontosabb szimbólumává vált: a halhatatlanság és a hosszú élet istenét gyakran ábrázolják úgy, amint éppen megszületik, kibújik egy barackból. Ezenkívül a barackvirág a nő, a mennyasszony szimbóluma is: tavasszal, a lakodalmak idején a mennyasszonyt mindenképpen megajándékozzák virágos barackággal. Ragyogó rózsaszín virágait gyakran hasonlítják gyönyörű hölgyek hamvas arcához. A szélnek, esőnek ellenállni nem tudó szirmai a tovasuhanó ifjúság mulandóságára emlékeztetnek. A virágnaptárban a 3. hónapot az őszibarackkal szimbolizálják. Tao Yuanming, a híres költő "Az őszibarack-virágos forrás" című története egy varázslatos taoista ihletésű csodálatos mese a boldogság földjéről, amely máig népszerű olvasmány. Másik híres irodalmi vonatkozása a Nyugati utazás című regényhez kapcsolódik, amelyben Sun Wugong, a majomkirály, a mennyben megdézsmálja az egyébként szigorúan őrzött halhatatlanság barackjait, és így ő is halhatatlanná válik.

A rómaiak perzsa gyümölcsnek titulálták, és ennek alapján kapta tudományos nevét (persica = perzsia) is.

Mindezek miatt viszonylag kevés az olyan házikert, amelyből hiányozna az őszibarackfa. És ez annál inkább lehetséges, mert - kevés kivételtől eltekintve - a védettebb kiskertekben az egész ország területén megélnek - ha nem is egyformán jól - az őszibarack fái.

Lippai még közönséges baracknak nevezi, hogy megkülönböztesse a kajszibaracktól. Azután elterjedtek a főleg augusztus-szeptemberben érő, magvaváló fajták, amelyek joggal viselték az őszibarack nevet. Manapság azonban, amikor a kertekben termelt legkorábbi fajták június elején már szüretelhetők, vajmi kevés okunk van arra, hogy ezt a gyümölcsöt őszinek nevezzük. De hát a megszokás nagyúr, és az elnevezésekben sokszor nem elég a logikát követni! Maradjunk tehát az őszibarack névnél.

Az őszibarack termesztése nálunk a 16. században indult meg, de akkor még csak a főúri kertekben és szinte kizárólag a délre néző falak előtt, ún. redélyfaként nevelték. Gyümölcse drága csemegének számított.

A filoxéravész után az őszibarack is alkalmasnak mutatkozott a kopár, meleg, déli domboldalak hasznosítására. Ekkor telepedett le Nagytétényben Lehner Vilmos tanár, aki egész életét az őszibarack-termelés elterjesztésének, a legújabb és legjobb fajták meghonosításának szentelte. Diósd, Budafok, Törökbálint már az első világháború idején ellátták a budapesti piacokat jó minőségű őszibarackkal, és a termelése továbbgyűrűzött a Balaton-felvidéken, a Mecsek lankáin át az ország minden területére.

Eddig általánosságban beszéltünk az őszibarackról most kicsit beszéljünk konkrétan arról a fajtáról, a Spingcrest őszibarackról, amelyből a cefrémet készítettem.

V.E. Prince Fort Valleyban (Georgia, USA) az FV 89-14 =('Fireglow' x 'Hiley') x 'Fireglow' és a 'Springtime' keresztezésével állította elő. Kereskedelmi forgalomba 1969-ben került.
Érése 24 nappal előzi a 'Redhaven' fajtáét.
Gyümölcse kicsi-közepes méretű, átlagos tömege 100 g. Enyhén lapított gömb alakú, bibepontja bemélyedt. Felülete gyengén molyhos, sárga alapszínét 70-90%-ban sötétpiros, márványozott vagy csíkozott fedőszín takarja. Húsa sárga, a csúcsánál pirosan erezett. Húsállománya szilárd, kiváló savas, zamatos ízzel rendelkezik. Éretten félig magvaváló. Magja közepesen kicsi (4,5 g), gömb alakú.
Fája erős növekedésű. Hidegigénye közepes (700 óra). Levélmirigyei kerülékesek. Virága rózsa alakú, korán virágzik.
Érési idejében a legjobb gyümölcsminőséggel rendelkező fajta, az áruvá készítést jól tűri. Termőképessége közepes vagy jó. Terméshozása gyakran a téli és tavaszi fagyok miatt alacsony.
Fája a baktériumos rákosodásra és a leukosztómás ágelehalásra nagyon, a lisztharmatra közepesen fogékony. A sarka vírussal való fertőzöttsége a termés mennyiségének és minőségének jelentős csökkenését illetve romlását okozza. Telepítését a kevésbé fagyveszélyes területekre javasolt.