737.
2014/1129
AQUAVINICUM
ÁGYAS
GYÜMÖLCS
Földicseresznyés Alma
üvegben érlelve
Hogy
továbbra is stílusos maradjak, akkor folytatom azzal is kép játékkal, hogy az
egyes napokhoz bizonyos eseményeket társítok. Ha rossz májú akarnék lenni,
akkor azt mondanám, hogy a szombat a másnaposság napja, de én inkább azt
mondanám, hogy a szombat a bevásárlás napja. Hétköznap nem igazán van időnk, és
módunk erre a tevékenységre, de hát ezt is el kell végezni. Így történt ez ezen
a napon is, de bizony a tegnap este fantasztikusan jól sikerült pálinkakóstoló
után nem volt egyszerű feladat a boltokat járni. A betervezett 12 pálinka
mellett még további nyolc italt is megkóstoltunk, és persze megállapodtunk a
folytatásban is. Visszakanyarodva a bevásárlásra sikerült ismét egy különleges
gyümölcsöt beszereznem, amellyel minden nap nem találkozik az ember. A
földicseresznye, vagy más néven ehető zsidócseresznye a nálunk is fellelhető
lampionvirág, azaz zsidócseresznye
rokona, ám azzal ellentétben nem mérgező. Fontos tudni, hogy mérgező minden
hasonló külsejű növény, ami nálunk erdőn-mezőn megterem, így ha ilyesmit látnak
valahol vadon, ne eszegessék, mert csúnya vége lehet. A nevét állítólag onnan
kapta, hogy amikor megérik, a termés lepottyan a földre. Ha ilyesmit
növesztenének otthon - magról elvileg palántázható -, ne szedjék le a
növényről, mert amíg fent van, éretlen. Mint annyi más Dél-Amerikából származó
növény, így a földicseresznye is hittérítők és felfedezők révén került
Európába. A szalmasárga, csúcsban végződő felfúvódott burok élénksárga,
csillogó héjú bogyót rejt. A gyümölcs mérete megegyezik a meggyével vagy a
cseresznyéével, míg a belsejében sok apró, sárgásfehér mag ágyazódik a
gyümölcshúsba. A bogyó íze édes és "trópusi" illatot áraszt. Amikor
először kóstoltam fura volt, hogy a várakozásommal ellentétben ez nem egy édes
lédús gyümölcs, hanem egy egyszerre fanyar, de közben kesernyésen aromás
érdekesség. Roppanós a héja, és tele van apró, ehető kis magokkal. Olyan mintha
apró szezámmagok lennének benne. Teljesen érett állapotában az ízét úgy szokták
jellemezni, hogy az ananász és a paradicsom között félúton. A húsa nagyon puha,
olyan mintha már elve gyümölcspüré lenne a roppanós vékony héj alatt. Gondoltam
egy próbát ez a gyümölcs is megér, így hát a megszokott receptet követve alma
pálinkába ágyaztam, és izgatottan várjuk a száz nap elteltét.
