391.
2013/0718
AQUAVINICUM
ÉRLELT
GYÜMÖLCS
Árpáskörte
körtefával érlelve
Tisztelt olvasóim és hallgatóim a mai napon
folytatnám őshonos körtefajtánkból készült párlatunknak az ismertetését, annak
is a saját körtefa chipjével történt érlelését. A körte útja megegyezik a
magyarság útjával csak éppen egy kicsit megelőzte azt. Nyugat-Ázsiából kerültek
nyugatra, valószínű még a bronzkorban. Középkori okleveleink többször említenek
körtefát és körtefajtákat, mint almát: vereskörte (1275), telelő (1284), mézes
(1422), később kalamár, remete, csókán, som és gyöngyös körtét emlegetnek.
Legtöbbször határjelző fákról van szó, és a körte nagyobbra nő és nagyobb kort
is megér, mint az almafa. Helynévként Anonymus is megemlíti már: {500.}
Körtvély tó. A Tihanyi alapítólevélben: kurtuel fa, Szikszai Fabriczius Balázs
Nomen-claturájában (1590/1906) még régies írás szerint: Arpaval erő körtueli,
Hosszu szaru körtueli, Muskatal körtueli, Pyros körtueli, Telelő körtueli,
Leves körtueli. Csak a 19. században lesz általános a nyelvhasználatban a
körtvély, s hasonló alakok után a mai körte szó. Régi fajtagazdagsága és
gyümölcsmennyisége vetekszik az almáéval, termesztése azonban jobban
visszaszorult napjainkra, mint az almáé. Mint fa is feltűnő,
óriásira nő és bőven terem. „Aki belőle ültet, nemcsak magáról gondoskodik önző
módra, hanem fiai és unokái élvezetéről is” – írja róla Entz Ferenc. Ő jegyezte
föl azt is, hogy Budakeszin az a szokás, hogy a gyümölcsfákat az özvegy örökli
az elhunyt gazda után, és hogy az özvegy jövője biztosítva legyen. A finomművű faragás
legszebb és legjobb fája, nehezen hasad, kemény. Régi fajtái azonban talán még
jobban kivesztek, mint az almáké. Oka ennek szintén az, hogy a legtöbb fajtája
teljesen megpuhulva, szotykosan, megbarnulva volt fogyasztható. Talán mi
cefrekészítők ennek is köszönhetjük, hogy ebből a körtéből könnyedén
készíthetünk cefrét, hiszen piaci, konzervipari értéke csekély. Persze cefrének
is csak annyit szedjünk össze, amennyit fel tudunk dolgozni, különben gyorsan
erjedésnek indul és megecetesedhet. Fájának már a színe is különleges
pirosassárga, és ettől az érlelés során maga a párlat is ezt a színt veszi fel,
de inkább a sárga felé hajolva. Illata nem is annyira a körtékre jellemző
citrusosságot hozza elő, hanem sokkal inkább muskotályos, erdei illatok,
zamatok fedezhetők fel benne. Faérlelés következtében harmonikus és dinamikusan
erdei illatokat nyer el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése