Vörös Bikavér Érlelt Borseprő Párlat 2013.

273.

2013/0120

AQUAVINICUM

ÉRLELT

BORSEPRŐ

 

Vörös Bikavér

  eperfa hordóban érlelve

 

 

Igazából a lusta pálinkás ember cefréje a borseprő, hiszen igazából semmit nem kell nagyon tenni érte, csupán a borokat fejteni és összegyűjteni a visszamaradt üledéket. Persze a borseprők esetében igazán fontos, hogy lehetőleg minél előbb lepárlásra kerüljenek, mert érzékenyek, romlásra hajlamosak. Azt persze gondolom már mondanom sem kell, hogy ha ez még sem valósul meg, akkor oxigéntől gondosan el kell zárnunk. A vörös bikavér borseprőnek is az a lényege, mint magának a bornak, hogy négy-öt féle vörös borszőlő üledékéből álljon össze. Most azonban nem is annyira a szőlő fajták összetételéről fogok szólni, sokkal inkább a fahordós érleléssel kapcsolatban folytatnám a tavaly elkezdet sorozatomat. A természetes érési folyamatról azért az tudni kell, hogy igen hosszadalmas, és rendkívüli módon megdrágítja a terméket. Az érlelés meggyorsítása elkerülhetővé tenné nagyméretű költséges raktárak létesítését, és persze arról nem is beszélve, hogy ezeknek a raktáraknak a kezelése és az adminisztráció, valamint a folyamatos felügyelet is komoly anyagi ráfordítást követel. Ezek a körülmények ösztönzik még ma is a szakembereket, kutatókat az érlelés gyorsításának megoldására. Ebből kifolyólag számos eljárást dolgoztak ki, amelyek általában a természetes érleléshez hasonló változásokat akarnak előidézni. A kidolgozott eljárások majdnem mindegyike a természetes érlelés egyik tényezőjét és ennek hatását igyekszik mesterségesen fokozni. E módszer azonban magában hordozza a korlátait is, mert eleve lemond a természetes érlelés összetett folyamatainak megvalósításáról. Ezen kívül az egy irányú, erőteljes hatások sokszor már kifejezetten káros elváltozásokat okoznak. Összegezve ezeket a kísérleteket megállapíthatjuk azt, hogy még máig sem sikerült a természetes érlelés folyamatát kiváltani, de még csak felgyorsítani sem. A pálinka ugyanis egy különleges anyag, amely már szinte él és lélegzik. A gyümölcslelke, amelyet a lepárló mesterek beleszőnek a párlatba nem tűrnek semmiféle külső erőszakos és drasztikus beavatkozást, mert az azonnal a párlat halálával jár együtt. A jó pálinkának éppen az a lényege, hogy nem rövidtávra készül, hanem évtizedekre, és ebben éppen az érlelés lassúsága és elnyúlása a lényeg. Az eperfa kellemes édeskés illatával jól megszelídíti a vörös bikavér borseprő karakteres illatait, zamatait, enyhít férfias megjelenésén.