Szerecsendió

Herbarium Librum

   Muskátdiófélék Családja

Myristica fragrans

Szerecsendió

A szerecsendió felelős például Amerika felfedezéséért is, úgyhogy szenteljünk ennek az érdekes izének néhány bekezdést. A szerecsendió Magyarországon szinte kizárólag illatos karácsonyi italok, brokkoli és krumplipüré fűszerezésre használatos, a legtöbben pedig csak őrölt por formájában ismerik. A francia és az angol konyha valamivel gazdagabban bánik vele, de azért a fűszerek királyának, ha egyáltalán van ilyen, régen nem nevezné senki. Az pláne elképzelhetetlen, hogy három-hatszáz évvel ezelőtt nem volt olyan valamirevaló európai étel, amiben ne lett volna belőle egy marékkal. Állítólag évszázadokig minden ételnek teljesen egyforma, szerecsendió-íze és -szaga volt, ami nyilván egy kicsit túlzás, de hát az sem igaz, hogy Amerikában mindent nyakon öntenek ketchuppal (amiben egyébként szintén előfordul a szerecsendió). Ezzel fűszereztek, ezzel tartósították a húst, és ez volt a kor patikáinak aszpirinja is. Valamint a viagrája, bár ez nem mond sokat, az emberiség története során gyakorlatilag mindent kipróbált a Mindent Vivő Erekció reményében. A szerecsendiónak tehát volt honnét lezuhannia a mai ismeretlenségbe, Kolumbusz úticéljából Horváth Rozi konyhájába. Egy piciny mag és némi keményre száradt hártya, ez az, amit mi látunk a szerecsendióból, nem is sejtvén, mekkora harc árán védték, óvták és uralták a gyarmatosító hatalmak ezt a fűszert, és micsoda értéket képviselt egykoron. A szerecsendió egy indonéz szigetről, Bandáról származik. A XIII. században már Európában is ismert fűszer. S bár úgy tudjuk, hogy Európát a középkorban fertőzte meg a szerecsendió ellenállhatatlan íze, az idősebb Plinius írásai azt bizonyítják, hogy már az i.e. 1. században is eljutott errefelé ez az indonéz fűszer. A római utcákat bizonyos alkalmakkor szerecsendió-füsttel illatosították az ókorban, s Indiában a mai napig előfordul, hogy a füstölőkbe szerecsendió kerül. Az iszlám megjelenése (XV. sz.) előtt a térség a jávai Madzsapahit, ill. a szumátrai Srividzsaja Birodalomhoz tartozott. Az indiai, kínai és arab kereskedők Fűszer-szigeteknek nevezték, a szegfűszeget, szerecsendiót Ázsia-szerte forgalmazták. 1512-ig az arabok kezében volt a fűszerszállítás, a tengeri útvonal felfedezésével azonban Vasco de Gama elérte az indonéz szigeteket, majd portugál gyarmatnak minősítette. Ezt a státuszt egészen 1602-ig sikerült megőrizniük, mert akkor jöttek az új tulajok, a hollandok. A szerecsendiónak akkora ázsiója lett, hogy a hollandok már vérre menő háborút folytattak, hogy megszerezzék a Banda-sziget fölötti felügyeletet, így övék legyen a szerecsendió-uralom. A napóleoni-háborúk idején az angolok vették át a sziget felügyeletét. Ekkor kezdték meg Grenadában és Zanzibáron is termeszteni a szerecsendiót. Aztán megint a hollandok nyerték vissza a felügyeletet, akik még Manhattan szigetét is az angoloknak adták, hogy visszakaphassák a fűszerszigetet. Egészen a második világháború végéig az ő fennhatóságuk alá tartozott az egész szigetcsoport, amihez Banda is tartozik. A picike kis diót körülöleli még a "virág", vagyis a maglepel A holland monopóliumnak egy francia kertész vetett véget. 1770 körül Francia Pierre Poivre-nak sikerül Mauritiuson szerecsendió ültetvényt létrehoznia. A kiváló franciának nem ez volt az egyetlen monopólium ellen irányuló tevékenysége, mert a fahéjat és a szegfűszeget is kimenekítette, és termeszteni kezdte a Seychelle-szigeten. Manapság már Nyugat-Indiában, Malajziában, Új-Guineán és Srí Lankán is termesztenek szerecsendiót. A nagy kínálat miatt visszaesett az ára, pedig egykor egy kevés szerecsendió-virág is felhőtlen, gazdag létet biztosíthatott a tulajdonosának. A szerecsendiófa örökzöld, ültetés után 7 évvel hozza az első termését, és nagyjából 20 évesen éri a teljes hozamot. Közel egy évszázadig termő. Bár nem tartozik az igazán gyógyerővel bíró növények közé, az indiai védikus írásokban is szerepel a szerecsendió. Európában főleg gyomorgörcsök ellen használták, sőt megpróbálták vele kezelni a pestist is. Annyi bizonyos, hogy kis mennyiségben jótékony befolyással bír a vérnyomásra, a szerecsendió-olaj pedig oldja a stresszt, javítja a szellemi képességeket. Állítólag álmokat is elő lehet idézni az olaj segítségével. Az olajat ezen kívül még a masszázs területén használják előszeretettel, hiszen enyhíti a ízületi gyulladásokat, és az izomfájdalmakra is remek ír. Gyakori összetevője a köhögéscsillapító tinktúráknak is.  Felhasználása: az érett termés szerecsendiónak nevezett magja többnyire héj nélkül kerül forgalomba. Magbele világszerte az egyik legjelentősebb fűszernek számít, amely egyedülálló zamatával tűnik ki. Az őrölt szerecsendiót ételek, mártások, sütemények, édességek és italok fűszerezésére használják. Ugyancsak fűszerként ismert a magköpeny is, amelyet a köznyelvben szerecsendió-virágnak neveznek. A szerecsendió-virágot ezenkívül kandírozva édességként fogyasztják, és zselé előállítására is felhasználják. A magbél és a magköpeny zsíros és illóolajokban, valamint gyantákban gazdag, amelyek az élelmiszer-, gyógyszer- és kozmetikai iparban szerepelnek. Délkelet-Ázsiában a savanyú és összehúzó hatású terméshúst kandírozzák, eközben sós vízbe helyezik, hogy a cseranyagokat kivonják belőle, befejezésül cukorral többször felfőzik, és végül megszárítják. A szerecsendió kellemesen aromás, de erős fűszer, óvatosan kell használni. Mérsékli a savtúltengést, javítja az emésztést, de stimuláló hatású afrodiziákumak is számít, és nagy mennyiségben fogyasztva mámorító, túladagolva toxikus hatású, és görcsöket okoz. Népszerűségét illóolajainak köszönheti, melynek fő alkotórésze, a miriszticin. A magban 5-16%, magköpenyben akár 15% illóolaj is lehet. Olajában monoterpének, pinenek, szabinén, kb. 13% miristicin, 5-7% elemicin, szafrol, fenol, aromás éterek és lignanok találhatók. A meszkalinhoz hasonló szerkezetű, hallucinogén vegyületet a növény érett magja tartalmazza. A mag 2–8, illetve 5–15 százalékát kitevő illóolaj 4 százaléka miriszticin, amely a szervezetbe jutva a meszkalinhoz hasonló szerkezetű anyaggá bomlik. Egyszeri adagja legfeljebb 10 gramm, nagyobb mennyiség ugyanis eufórián és lebegő érzésen kívül erős szomjúságot, hányingert, idegességet és pánikot idézhet elő. Extrém nagy adagban halálos lehet. Az Egyesült Államokban ismét terjedőben van egy új hóbort: az emberek, akik szeretnének 'elszállni', mostanában a szerecsendiót hívják segítségül ehhez. A szakértők szerint azonban a legtöbben csupán egyszer próbálják ki a bódultság ezen formáját, mivel a mellékhatások borzasztóak. A szerecsendió hallucinogén hatása kevésbé ismert. Nagy mennyiségű fogyasztásával az LSD-hez hasonló hatás érhető el, a bódult állapot azonban akár egy-két napig is kitart. A kellemes állapot elmúltával azonban annyira szörnyű mellékhatások jelentkeznek, hogy a legtöbben nem válnak függővé, sőt ki sem próbálják többé ezt a 'tudatmódosító szert' - írja az ABC News. Úgy tűnik, az emberek találékonysága határtalan. Tény, hogy a szerecsendióban megtalálható egy hallucinogén anyag, a myristicin, de csupán kis mennyiségben. Éppen ezért nagyon sokat kell lenyelni a fűszerként használt növényből ahhoz, hogy bármilyen hatása legyen - a kellemes kábultság után fellépő rosszullét miatt azonban szinte senki nem próbálja ki még egyszer - mondta dr. Jeffrey Bernstein. Ha ugyanis valaki túlzásba viszi a szerecsendió fogyasztását, az súlyos bélrendszeri panaszokat, hányingert, hányást, hasmenést, valamint szív- és érrendszeri, illetve idegi problémákat is okozhat. Amire azonban jó, pozitív hatással van az, például a pattanások elleni küzdelem. Ez a háziszer segít eltüntetni az éppen kialakulóban levő pattanást: egy kis tálban néhány csipet őrölt szerecsendióhoz adjunk annyi tejet, amennyit felvesz, és sűrű kenhető anyag lesz belőle. Ezt fölkenjük a kérdéses bőrfelületre, majd néhány perc múlva leöblítjük. Kipróbálhatjuk továbbá fogfájás csillapítására is. A szerecsendió-olajat már régóta alkalmazzák fogfájás és fogínygyulladás ellen. Néhány csepp szerecsendió-olajjal dörzsöljünk be a gyulladt fogínyt. Külön előnye, hogy a szerecsendió összevetői felveszik a harcot a szuvasodást okozó baktériumokkal is. Egyébként tényleg nagyon kár érte, mert a szerecsendió tényleg nagyon-nagyon érdekes. A verseny elég szoros, hiszen speciel az ananász és a málna sem néznek ki rosszul, de az a helyzet, hogy a szerecsendió a világ legszebb termése. Sokkal inkább néz ki iparművészeti alkotásnak, mint a jóisten szeszélyének. Kívülről leginkább egy éretlen barackra hasonlít, a gyümölcshús takarja magát a lényeget, a szerecsendiót. A mi diónknál valamivel kisebb csonthéjas magot tűzpiros, fantasztikus mintájú hártya veszi körül, olyan, mint a Babybel héja, csak sokkal szebb. Ezt a piros dolgot magyarul tévesen szerecsendió-virágnak hívják, és a növény hőskorában magánál a diónál is sokkal drágább volt. A szerecsendió-virágnak ugyan se különösebb íze, se illata nincs (még szerecsendiós sem), a Coca-Cola mégis évente sok tonnát vásárol belőle a Banda-szigetekről. Van egy olyan érzésünk, hogy a legendásan titkos recept többi összetevőjének felderítéséhez sem kellene többet csinálni, mint átkutatni a világ egyéb eldugott szegleteinek agrár-statisztikáit.