Herbarium Librum
Körték
Almatermésűek
Rózsafélék családja
Pyrus Communis
Hardepont Vajkörte
Származását tekintve érdemes megjegyeznünk, hogy mintegy
másfél századdal ezelőtt, 1759-ben a belga gyümölcsészet atyja, Hardenpont Miklós
apát nyerte magról, Mons városa melletti kertében. Hogy ez így van, arról a műveit
világ gyümölcsészei napjainkban már mind meg vannak győződve. Nálunk azonban
Dr. Entz, ki e körtét „Ferdinánd korona örökös" név alatt leírta (Kert.
füz. V. 71.) a világ valamennyi gyümölcsészeti íróival ellenkezően, hivatkozva
Czukor János Hódmezővásárhelyi gyógyszerész egyik levelére is, oly dolgokat
beszél el e körte eredetéről, melyek minden elfogadható alapot nélkülöznek.
Szeretné ugyanis kisütni, hogy e körte hazánkban a rómaiak idejétől fogva el
van már terjedve és nem más, mint a „Téli Kálmán körte" (Bon ehrétien
d'hiver), melyet, miképp az általa idézett levél mondja, Diel „30 évig
hasztalan hajhászott egész Európában, sehogy sem tehetvén szert a Quintinye
által magasztalt valódi Bon chrétien d'hiver-re". Azonban, már maga, a
levélnek eme néhány szóból álló passzusa eléggé meggyőzhet bennünket arról,
hogy mennyi hitelt adhatunk-e mesés elbeszélésnek? Diel ugyanis a valódi „Téli
Kálmán körtét (Bon-chrétien d'hiver)" soha sem hajhászta; mert ö azt igen
jól ismerte s „Kernohstsorten"' című művében ( I I . 169.)
körülményesen is leírta, ahol aztán magának, Quintinye-nek könyvéből
bebizonyítja, hogy azon körtét maga, Quintinye sem magasztalta annyira, mint
azt Dr. Entz és Czukor János hinni szeretnék. Nem is téveszthető az össze sem
gyümölcsei, sem növényzetére nézve a „Hardenpont vajonczá"-val, melyet Diel
idézett munkájában szintén leirt, még pedig két ízben is. Elöször 1816-ban
„Hardenpont's Winterbutterbim" ; később 1821-ben, Krönprinz Ferdinand von
Ochterreich" név alatt írta azt le. Az pedig bebizonyított dolog
napjainkban, hogy az általa, eme két név alatt leírt gyümölcs egy és ugyanazon
faj, s egyáltalában nincs a Quintinye idejében ismert „Bon ehrétien
d'hiver"-rel semmi rokonságban. Hasonnevei Ferdinánd korona örökös; Beurré d'Aremberg;
Glout-morceau; Beurré Lombard; Kronprinz Ferdinánd von Oesterreich, stb. Fája elég erőteljes növésű,
igen edzett; elég korán termőre forduló, de eleinte csak keveset termő, míg
idősebb korában elég bőven termő; mereven szétálló gyümölcs peckekkel dúsan
beruházott ágaival, melyek kérge két-három éves korában ólomszínű árnyalattal
van bevonva, elég sűrű lombos koronát alkotó. Természeténél fogva, magára hagyatva
is szép gulafákat szokott nevelni. Birsen nem mindenütt díszlik, s ezen alanyon
gyakran igen silány, torzsához hasonló gyümölcsöket terem. Vadoncra ojtva
azonban bármily alakban nevelhető és minden tekintetben ép és kitűnő
gyümölcsöket terem. Szálas fának mégis csak védett helyen alkalmas; mert
gyümölcseit az erősebb szelek könnyen lehányhatnák idő előtt. Koronája jellegzetesen
szabályos, karácsonyfára hasonlító. Elég jól termékenyülő fajta. Virágpora igen
jó. Kismértékben öntermékenyülő. Porzó fajtái a Bosc kobak, a Clapp kedveltje,
az Esperen bergamottja, Conference és a Vilmos körte. Törpe fának kifejezetten
alkalmas, a rövid metszést is jól bírja. Virágai és kötődött gyümölcsei
igen kényesek a kései fagyok iránt.
Vesszői igen számosak, közép hosszak, elég vastagok, merevek,
szétállók, a sudár hegyén azonban egyenest fölállók; alsó részükön könyökösek;
szürkés zöldek vagy sárgával árnyalt sötét olajzöldek; aljuk felé
ezüsthártyával borítván; szennyes fehér pontokkal elég sűrűn és finoman pontozottak;
elég rövid levélközűek. Rügyeit
tekintve azok közép nagyok, zömök kúposak, csak kissé hegyesek; a
vezérvesszők alján és hegye felé csaknem lapulók; a vesszők derekán, pedig
elállók és néha sarkantyúsan kiszögellők, néha még alakulásuk évében
vízirányosan szétálló, merev peckekké fejlődők; sötétbarna pikkelyekkel
borítva; jól kiálló, néha hármasbordás ülőlapra helyezkedők. Virágrügyei meglepően nagyok,
hosszas kúposak, kissé hegyesek, sötétbarnák. Levelei ezzel szemben inkább kicsinyek, mintsem középnagyok;
vékony, de kemény szövetnek, tojásdadok vagy körülékesek; rövid, szúrós hegyben
végződök; hullámos szélűek; csaknem laposak; hegyükkel lefelé s gyakran oldalt
görbülök; csupaszak; fényesek, kissé világos zöldek; széleiken elég sűrű, éles
vagy kissé tompa fogakkal fűrészeltek. Levélnyelük kissé rövid, elég vastag,
merev, rézsunt fölfelé álló. Levélpálhái kicsinyek, fonál ,vagy áridomúak, nem tartósak.
Virágrügyet körítő levelei laposak, kissé íveltek; széleiken hullámosak s apró,
finom fogakkal sűrűn fűrészeltek; hosszú, vékony, kissé hajlékony nyelűek. Nagy, vagy közép nagy gyümölcsű,
180-220 g közöttiek. Gyümölcsének alakja, mint minden körte
esetében változó, gyakran szabálytalan külsővel, a Nyári Kálmán
körtéhez sokban hasonló; hol csigaformán gömbölyű, hol hosszas tojásdad vagy
hasas körte alakú. Vastagságának legnagyobb átmérője a szár és kehely közt
középtájra esik, honnét kelyhe felé összehúzódva többnyire szűk talpban fogy
el; szára felé, pedig gyakran behajlással fogyva tompa csúcsban végződik. Szára
rövid, vagy közép hosszú, elég vastag, fás,
szürkés barna, többnyire mindkét végén bunkós; buckós emelkedésektől
körülvett sekély, és szűk mélyedésben többnyire ferdén helyezett. Kelyhe
középnagy, többnyire nyílt; majd rövidebb, majd hosszabb, keskeny,
hegyes, kissé fölfelé álló osztványokkal ellátott; néha mélyebb, néha
ismét sekélyebb üregben ülő, melynek karimáján egyenetlen lapos
emelkedések láthatók, s ez emelkedések a gyümölcs derekára is fölvonulnak, s
annak egyik felét gyakran hízottabbá teszik, mint a másikat. Bőrének színe
finom, vékony, száraz tapintású; eleinte sápadt zöld, később halvány citromsárga;
napos oldalán is csak igen meleg időjárással kap némi halvány piros árnyalatot.
Pontozata sűrű, apró, alig szembetűnő, szürkésbarna. Rozsdafoltok és alakzatok leginkább
csak a kehely- és szár-üregben fordulnak elő. Húsa fehéres, csaknem áttetsző,
igen finom, teljesen szétolvadó; magháza körül is csak ritkán vehetni észre
némi köves szemcséket; leve igen bő, igen cukros, üdítő savannyal emelt
felséges fűszeres ízű. Magháza kicsiny, nyílt tengelyű; kagyló alakú fiókjaiban
kevés, de ép, barna színű, hosszas, hízott magot rejtő. Érésideje hazánkban november vége, december eleje, viszont alkalmas,
hűvös helyen tartva január végéig is eláll.
Hazai elterjedése a nagyüzemi gyümölcsösökben 4,2%. Ellenálló képességéről azt érdemes tudni, hogy hideg nedves
fekvésben a varasodástól szenved. Bereczki
Máté a következő észrevétel fűzte ehhez a gyümölcshöz: Városi,
házak közt fekvő kertekben, hol a szelek ellen oltalmat talál, s hol a kései
fagyok erejét is nagyon mérsékli az épületekből fölszálló meleg, nagyon
megérdemelné e körtefaj a széles elterjesztést: de az alföld védetlen, sík
lapályán minden kitűnősége mellett is kevés haszonnal járna nagybani
elterjesztése; mert itt ritkán volna képes kielégítő terméssel jutalmazni a
ráfordított fáradtságot. Ha fagy érte kötődött gyümölcseit; akkor ezek, bárha
szépen kifejlődnek is évfolyamán, rendesen ízetlen csemegét szolgáltatnak. Igen jól tárolható,
jól szállítható, de éretten nyomásra érzékeny. A téli körteidény egyik kiváló
árutulajdonságokkal rendelkező fajtája. Termesztési körülményeinek javítása
indokolt. Nagy értékű késői főfajtánk, nagyobb arányú termesztésre érdemes.