Herbarium Librum
Zellerfélék Családja
Anethum graveolens
Kerti Kapor
Magyarországon az uborkafűnek is nevezett, valamint
népies elnevezései: fűszerkapor, kertikapor, kertikömény, egynyári, illatos
fűszernövényünk az ernyősvirágzatúak családjának tagja. Nem is gondolnánk, hogy
ismertebb rokonai a petrezselyem, a sárgarépa és a köménymag. Annak ellenére,
hogy régóta használjuk konyháinkban igencsak kevesen, és keveset tudnak erről a
gyógy, és fűszernövényről. A kapor többet tud annál, minthogy csak a savanyúságok
fűszere legyen. Története is igen érdekes: A kapor Spanyolország és Portugália
partjaitól a Földközi-tenger vidékén át egészen Dél-Oroszországig őshonos, és
vadon jelenleg is megterem. A Bibliában is említik, adófizetésre
is használták, és állítólag óriási értéket képviselt. A Ebers-papiruszban
amment néven leírt növény a kapor. A hagyományos kínai orvoslás már több mint
1000 éve használja emésztést elősegítőnek. Különösen gyermekeknek
ajánlották, mivel
gyengébb hatású más ilyen szereknél, pl. a köménynél, ánizsnál vagy édesköménynél. Egy svájci, tóparti település
régészeti feltárása során bizonyítást nyert, hogy termesztése az újkőkorban
kezdődött, de ókori egyiptomi írások is említik a kaprot, mint természetes
gyógyítót és már a civilizáció kezdete óta használják - okkal. Az ókori orvosok
a jó illatú kaprot, mint emésztés elősegítőt
és gázhajtót
használták, valamint kedvelt volt a görögök és a rómaiak körében is.
Utóbbiaknál egyrészt a tehetősség jelképe volt, másrészt, mint egészséges
fűszernövényt is nagyra tartották. Hippokratész a fehérborban megfőzött, mézzel
édesített kapormag-készítményt szájöblögetésre javasolta, harci sebesülésekre,
a sebek begyógyítására pedig, pirított kapormag-töretet alkalmaztak. A kapor
édeskés illóolaját a római gladiátorok masszázsolaj készítésre használták,
ezzel az erőt adó kencével kenték be testüket. Pannóniába és Európába
valószínűleg a római legionáriusok hozták be. A középkorban a kaprot bájitalok
készítéséhez, gonosz varázslatok kivédése ellen használták, Európában a középkortól terjedt el, ekkor
már nemcsak, mint fűszernövényt használták, de a belőle készült főzetet
bájitalként, boszorkányok
ellen is hasznosnak vélték. Az 1570-es években azonban már,
mint közönséges kerti fűszernövényt említik a leírások. A középkorban a kaprot
varázserővel ruházták fel és a boszorkányok varázslatai ellen, szemmel verés,
és bájital ellen, alkalmazták. A 17. században terjedt el az Újvilágban, a
korai New England-i telepesek segítségével. A XVII. századbeli angol
herbalista, Nicholas Culpeper azt állította, hogy a kapor „erősíti a hasat.. és
a szelek pompás űzője". Ajánlotta még csuklás és duzzanatok ellen,
valamint az agytevékenység
fokozására. Neve az
Ó-norvég dilla szóból származik, de a kapor szó a németben és angolban dill,
mely az angloszaxon „dylle” - álomba ringat kifejezésből
eredhet, és valószínűleg nyugtató hatása miatt kapta ezt a nevet. Napjainkban a
kapor elsősorban Észak-Afrika, Oroszország és Skandinávia konyhájában kap
fontos szerepet. A Földközi-tenger környékén élő ókori népek általánosan
használták gyógyszerként fejfájás és gyomorpanaszok ellen. Teája vízhajtóként,
illetve felfúvódás, emésztési zavarok, bélpangás, hányinger, fogínygyulladás,
álmatlanság, étvágytalanság esetén jó hatású. Magjából teát főzve gyors és kellemes ellenszere a csuklásnak. A kapor
legismertebb tulajdonsága nyugtató hatása. Illóolaja ellazítja az izmokat,
különösen az emésztőrendszer izmait. Évszázadok óta használják gyomorrontás,
puffadás, bélgörcsök, hányinger kezelésére, kisgyermekek hascsikarásának
enyhítésére. Csökkenti a gyomor és a belek puffadását, de serkenti a tejelválasztást
is. Alkalmas az utazási betegség tüneteinek csökkentésére
is. Külsőleg
szemgyulladásra is alkalmazzák. Candida gombák megtelepedését
is gátolja a belekben. Lassítja a szívritmust, serkentőleg hat a légzésre, tágítja az ereket, e tulajdonságai révén vérnyomás csökkenés
következhet be. Aki elejét akarja venni a húgyúti fertőzéseknek, kössön
be egy vászonzacskóba
kapormagokat és tegye a fürdővizébe. Az ásványi anyagok közül igen sokat tartalmaz vasból, mangánból
és kalciumból. Enyhíti a csontritkulás és reumatikus ízületi gyulladás
tüneteit. Három evőkanálnyi kapormag több kalciumot tartalmaz, mint egy jó
pohár tej, vitaminjai közül pedig, a C-vitamin a legfontosabb. Említésre méltó
még élelmi rosttartalma, amellyel hozzájárul az emésztőrendszer kielégítő
működéséhez. A kapor illóolajai megállítják a káros baktériumok termelődését -
antibakteriális hatása megközelíti a fokhagymáét. Antioxidáns vegyületei
(monoterpének és flavonoidok) semlegesítik a szervezetbe jutott szabadgyököket
és más, rákkeltő hatású anyagokat. A kapor rengeteg illóolajat tartalmaz, ez adja jellegzetes ízét,
de ásványi anyagokban is gazdag, nála többet csak a bazsalikom tartalmaz. A
világoszöld illóolaj a zöld növény 0,3-0,5%-át, míg a termés 2,4-4%-át teszi
ki. Az illóolaj fő komponense a d-karvon, d-limonén, dillapiol és fellandrén.
Termésében ezenkívül 15-20% zsírolaj, fehérje is található. Az illóolaj
mennyisége termőhelytől és időjárási tényezőktől is függ. Friss növényben a
legtöbb aromaanyag virágzás után, zöld termés állapotban található. A friss
kapor íze és illóolajtartalma mindenképpen felülmúlja a szárítottét; ezért ha
lehet, frisset válasszunk. Mivel szedés után igen hamar fonnyadásnak indul, a
csak kissé fonnyadtat bátran megvásárolhatjuk. A sárgásra fakult, laposra
aszalódott kapor viszont már régi szedésű; keressünk inkább szárítottat
helyette. A friss kaprot mindig tegyük be a hűtőszekrénybe. Lazán tekerjük
nedvesített konyharuhába, vagy állítsuk vízbe. A kapor jellegzetes ízét
illóolajainak köszönheti, amelyet a növény minden része termel. Ezek védelme
érdekében csak egy-két perccel tálalás előtt adjuk az ételhez. A levél
kellemes, friss ízt kölcsönöz leveseknek, salátáknak, halételeknek. Próbáljuk
ki sajtételekhez, sajtos tésztaféleségekhez, tojásos salátákhoz. Igen jól
harmonizál burgonyával. Segítségével remek fűszervaj készíthető. Húsokhoz és
zöldséges ragukhoz is remek. A skandináv konyhában a kapor halételek gyakran
kizárólagos fűszere. A magokat savanyított zöldségek készítéséhez,
húsok pácolásához, raguk és zöldségételek ízesítéséhez használhatjuk. Próbáljuk
ki rizottókhoz, süssük kenyérbe, ízesítsünk vele gyökérzöldségekből készült
kását. A teljesen kiszárított, ledarált magokkal sót helyettesíthetünk. A kinyílt
virágtányér kiváló ízt ad olajnak, ecetnek. Sajnos a kapor két-három
napnál tovább nem tartható el. A friss szárat és leveleket érdemes ollóval
gyorsan felvagdalni, majd kisebb-nagyobb adagokban lefagyasztani. Ez a fajta
tartósítás szinte változatlan formában őrzi meg a növény ízvilágát. A vastag szárak
és magok inkább szárításra alkalmasak. A likőripar szintén egyik kedvelt
alapanyaga. Amire
azonban vigyáznunk kell!
Érzékeny
embereknél a kapor esetleg bőrkiütést okoz, de a
levelet, a magot s a mag illóolaját nem tekintik toxikusnak.
Egészséges felnőttek, nem állapotos és nem szoptató nők számára a
szokásosan ajánlott mennyiségben biztonságosnak tekinthető.