Zöld Kardamon

Herbarium Librum

Gyömbérfélék Családja

Elettaria cardamomum

Zöld Kardamon

Lehet, hogy sokan megkérdőjelezik, hogy vajon miért is foglalkozok ilyen sokat gyógy és fűszernövényekkel, amikor ez nem tipikusan egy pálinkafőzői feladat. Csakhogy egykor a középkorban, amikor még a szerzetesek végezték el a gyógyszerkészítést és a gyógyítást is, akkor a párlatkészítés, a desztillálás, a bor és sőr készítés is az ő feladatuk volt, ahogy a pezsgőkészítés is. Ma már nem a középkorban élünk, és nem vagyunk szerzetesek sem, de az örökség az örökség. Az Egészségügyi Világszervezet felmérései szerint a Föld népességének kétharmada - kb. 4 milliárd ember - elsődleges orvosságként ma is gyógynövényeket használ. Pár száz éve még alapvető elvárás volt az orvosok felé, hogy ismerjék és használják a gyógynövényeket. Ma már nem. Pedig amit 5000 évvel ezelőtt gyógynövényként ismertek, ma is az. Az egymástól több ezer mérföldre élő, függetlenül létező kultúrákban számos hasonló felhasználású gyógynövény használnak – nem véletlenül. Most egy nem tipikusan közép-európai fűszerrel lesz szó. A babiloni királyok kertjében Krisztus előtt i.e. 721-ben már termesztettek kardamont. Európába a XV-XVI. században került. A kardamom gyógyhatását az i.e. IV. században írja le talán először egy ógörög orvos, Theophrastus, néhány századdal később pedig Dioscoredes tesz róla említést. Az Ezeregy éjszaka legszebb meséiben is többször megemlítik stimuláló- és gyógyhatását. Használják a hagyományos kínai orvoslásban, ahol a gyomor és tüdő csatornákra ható szerként tartják számon. Melegítő energiájú ételként tartják számon, mely - úgy tartják, hogy - elősegíti a csi-, az energia áramlását. Keleten ezenkívül azt tartják, hogy egy csipetnyi kardamom, felér egy csésze erős mokkával. Az indiaiak kedvenc fűszere, és valószínűleg Indiában használták először, bizonyos vallási ceremóniák elengedhetetlen elemeként. Már az egyiptomiak, ókori görögök és rómaiak kereskedelmében is jelen volt. Aromás olajtartalmának köszönheti stimuláló hatását. Használható köhögés, megfázás kezelésére, étvágytalanság, puffadás, emésztési problémák, hasmenés ellen. Cineol tartalmának köszönhetően szájbetegségek, depresszió, nemi betegségek esetében is alkalmazható. Emellett enyhíti a csuklást és a kellemetlen leheletet (az egyiptomiak kardamomot rágtak Orbit helyett). Borneol tartalma gátolja a vesekő kialakulását. A kardamomnak afrodiziákus hatást is tulajdonítanak.  A gyömbérvirágúak (Zingiberaceae) családjába tartozó, Dél-Indiából származó zöld kardamom (Elettaria cardamomum) szárított termése, pontosabban a magja, a világ egyik legértékesebb fűszere (innen a „fűszerek királynője” cím). A világ harmadik legdrágább fűszere (a sáfrány és a vanília után), de ez ne szegje kedvünk, pár százasért vehetünk egy kis zacskónyit. A magas ár az igen munkaigényes termesztés következménye (mint a másik kettőnél is). Termése illóolaj tartalmának köszönhetően íze nagyon jellegzetes és pikáns. Aromás, kissé erős, fűszeres illata az eukaliptuszra emlékeztet. Közkedvelt az indiai, az arab és a skandináv konyhákban. Nálunk csak az ínyencek körében divatos, sajnos. Pedig ízesíthetnénk vele gyümölcskenyeret, mézeskalácsot, kávét, vagy amihez éppen kedvünk szottyan. A világ össztermelésének 60%-a az arab országokba áramlik. Kávéízesítésre használják. A friss magot egyszerűen a lefőtt kávéba szórják, vagy az őrölt kávéhoz adagolják. Gyakori ízesítője a keleti rizses húsoknak. Az étel elkészítésének egyik módja, hogy a húst igen erős, pikáns mártással együtt gyengén átsütik, majd hozzákeverik a nyers rizst, és a hússal együtt készre párolják. Indiában a chai masala nevű fűszeres, igen drága tea egyik jellegzetes ízesítője. A garam masala fűszerkeverék egyik alkotója. Európában kevésbé népszerű, kivéve Skandináviát, ahol az édes süteményeken, pl. karácsonyi kenyéren, kívül felvágottakat és tésztákat ízesítenek vele, vagy a jellegzetes forralt borhoz, a "glögghöz" is használják. Skandináviában körülbelül ezer évvel ezelőtt terjesztették el a vikingek. Jelenleg az egyik legnagyobb kardamomexportőr Guatemala, ott csupán száz éve termesztik, direkt kereskedelmi célból. A "valódi" kardamom a zöld kardamom. Elterjedt néhány további fajta is, amelyek közül a leggyakoribb a fekete kardamom, amit sokszor méltatlanul a zöld kardamom alacsonyabb rendű helyettesítőjének tartanak, pedig Indiában saját, külön funkciója van. Míg a zöld változatot a kifinomultabb, lágyabb ízű ételekhez használják, addig a fekete erős, füstös aromáját a fűszeres, rusztikus fogásokban kedvelik. A fehér kardamom pedig valójában halványított zöld kardamom. A kardamom kapható egészben, saját apró zöld, ill. barnás hüvelyében, vagy őrölve. A főzéshez többnyire a hüvelyen belül található magvakat használjuk, megtörve. Mivel fokozatosan bontakozik ki az íze, a kardamomos ételeket érdemes előre elkészíteni. Elő-India délnyugati partvidékéről, a Malabár-part környékéről és Srí Lankáról származik, de napjainkra már Délkelet-Ázsia számos trópusi éghajlatú vidékén és Guatemalában is nagyban termesztik. A Malabár-parton az ősidők óta fogyasztják (már a szanszkrit írások is említik). A friss Malabár-cardamom aromája, formája és papagájzöld színe különleges. A meleg, párás klímát kedveli, de a talaj nem lehet vizenyős. Tápanyagigényes. Lakásban is nevelhető, vegetatív és generatív módon is szaporítható. Lágyszárú, évelő növény. 2–3 méter magasra megnövő szárai csak a leveleket hordozzák; a külön növő virágos szár 30–50 centiméter hosszú. A hüvelye háromszögletű, 15–20 milliméteres, igen vékony falú. Celláiban 10–20, egyenként 3–4 milliméter vastag mag van. A termés fala semmiféle íz-, olaj- vagy illóanyagot nem tartalmaz; fűszerként a gyengén kámforillatú, édes, fűszeres ízű magvakat (Kardamomi fructus) használjuk. Ezek szaga gyengén kámforos, aromás. Nevéhez hűen javítja a szív saját vérellátását, ezzel fokozza energizáltságát és működésének a gazdaságosságát. A szív ereinek, izomzatának rugalmasságát, ezáltal terhelhetőségét is növeli. Arra viszont figyelnünk kell, hogy epekő esetén nem javasolt a fogyasztása, mivel epekőrohamot idézhet elő, valamint heveny gyulladásokkal járó állapotokban, infarktus közeli állapotokban, vérzések, fekélyek esetén is kerülendő.