Népi hiedelmek LXXXVIII.

Kajszibarack

Népi hiedelmek LXXXVII.

Zölddió

Népi hiedelmek LXXXVI.

Népi hiedelmek LXXXV.

Népi hiedelmek

LXXXV.

Június 26.

Krisztus teste, az Oltáriszentség ünnepe, a pünkösd utáni második hét csütörtökje. Az e napon tartott körmeneteknél ún. úrnapi sátrakat készítettek az oltárak fölé a falu különböző pontjain, újabban csak a templom körül. Kötelező ünneppé IV. Orbán pápa tette 1246-ban. Az ünnep megkedveltetésére közvetlenül sokat tett a XIII. században Szent Júlianna, lüttichi apáca, aki egy látomásában a teliholdat látta, amelyből azonban egy darabka hiányzott. Mennyei sugallat révén megtudta, hogy a hold az egyházi évet jelképezi, hiánya pedig az Oltáriszentség ünnepe. Julianna látomása többek között Pantaleon Jakab lüttichi papot is megindította. Jakab később IV. Orbán néven pápa lett. Éppen Orvietóban nyaralt, amikor hírül vitték neki, hogy a közeli Bolsena városában az ostya a pap kezében átváltozás alatt vérezni kezdett (1264). Ismeretes, hogy a csodát egyik vatikáni freskón Rafael is megörökítette. Orbánt a csoda most már arra bírta, hogy úrnapjának megünneplését az egész Egyházban elrendelje,^* Aquinói Szent Tamást pedig megbízta az ünnep miséjének és zsolozsmájának összeállításával. A filozófus Tamás költőként is remekelt: az ünnep szekvenciája (Lauda Sion, Salvatorem) és körmeneti énekei (Pange lingua gloriosi, Sacris Sollemniis, Verbum supernum) a középkori himnuszköltészet legcsodálatosabb alkotásai közé tartoznak.Az ünnep és a körmenet elterjedésével szokássá vált az oltáriszentség körülhordozása, aminek a népi hitvilág a gonoszt, a betegséget, a természeti csapásokat elűző erőt tulajdonított. Megünneplésére hazánkban 1292-ből és 1299-ból vannak adatok. A XII-XIV. század között keletkezett az a szokás, hogy amerre a körmenet haladt, négy oltárt állítottak fel. Az úrnapi sátrakat zöld gallyakkal, virágokkal díszítik. Az úrnapi sátrak díszítményeit mint szentelt növényeket később mágikus célra használták – a földművelésben, állattartásban, sőt az ember- és állatgyógyításban. Mihálygergén a kunyhóból hazavitt gallyakat a ház négy sarkába tűzték, hogy ne érje villámcsapás. Baranyában az istálló fölé dugták, hogy az állatokon Isten áldása legyen. Székelyföldön az úrnapi virágot a hernyók ellen tették a káposzta közé. Sióagárdon a beteg gyermek fürdőjébe tettek az úrnapjakor hazavitt virágokból. Máshol a virágokat a lábfájás elleni fürdőbe tették és fájós fogat füstöltek vele. Medvesalján is általános vélekedés szerint az úrnapi gallyak a káposzta közé szúrva elűzik a bogarakat. Csallóközben az úrnapi sátorból vitt faágat a kertben a vetemények közé szúrták, hogy megvédjék a növényeket a férgektől. Andrásfalván az úrnapi koszorút az istállóba tették, hogy az állatok egészségesek maradjanak. Úrnapi sással füstölték meg a rúgós tehenet Nagyivánban. Csépán a szemmel vert baromfi, aprójószág gyógyítására is használták a sátorfüvet. Tiszaörsön a hiedelem szerint úrnapi kakukkfűvel kell a tejesköcsögöket kimosni, hogy el ne vigyék a tehén hasznát. Az Ipoly mentén is az úrnapi kakukkfűvel mosták ki a tejesköcsögöket. Zagyvarékason a tehén tőgyét füstölték a sátorfűvel. A földeákiak az úrnapi sátorból hozott füvet a háztető alá vagy a gerendára tették, hogy a villám ne csapjon a házba. Fontos szerepet tulajdonítottak az úrnapi növényeknek az embergyógyításban, rontás elhárításában is. Például az Ipoly menti falvakban az úrnapi kakukkfűből főztek teát köhögés ellen. Kókán az úrnapi virág szirmából főzött teát torokgyulladás, kéz- és lábfájás, szemgyulladás ellen is hasznosnak tartották. Nagyivánban az úrnapi füveket a betegségek gyógyítására használták: „Ha a kisgyerek rontásban volt, akkor azt az úrnapi sást és pókhálót tették a parázsra és ezzel megfüstölték”. Jászdózsán szemverés ellen az úrnapi sátor virágaiból, leveleiből tettek a kisgyermek fürdővizébe. Más jósló, varázsló hiedelmek is fűződtek az úrnaphoz. Egyházasbáston, Medvesalján az asszonyok azért őrizték az úrnapi sátrakat, nehogy a virágból más falubeli lányos anya elvigyen, mert elvinné a helybeli lányok szerencséjét, és a másik falu lányai mennének előbb férjhez. Úrnapja ünnep volt, amikor nem hajtották ki az állatokat, a mezőn sem lehetett dolgozni. A hiedelem szerint az úrnapkor sütött kenyér kővé válna. Időjárásjóslás is fűződik úrnaphoz. A kunmadarasiak szerint a napos idő bő termést jelez, Jászdózsán pedig tiszta idő esetén sok szénát reméltek. A méltatlan ünneplés úrnapi hagyományvilágához, valamint a tiszteletlenül megsértett Oltáriszentséghez több jellegzetes mondai hiedelem fűződik. Dévára települt csángók szerint egy ember úrnapján ment szántani: ő református, neki nem ünnep. Déltájban a Szépasszonyok, vagyis boszorkányok minden erejét elvették. Utána 18 évig feküdt ágyban, amíg meg nem halt. Pocsaj bihari református, illetőleg görögkatolikus faluban régebben úgy tartották, hogy úrnapján nem jó kenyeret sütni, mert kővé válik. Hódmezővásárhely népi hagyománya is így vallja. A munkába is beleüt az Isten haragja. A bokortanyák evangélikus tirpák népét a katolikus földesúr parancsa már régen nem szorítja, de félünnepeként máig megülik. Csanádpalota ünneprontó hagyománya szerint egy gazdag asszony úrnapján kényszerítette a béreseit, hogy a mezőn dolgozzanak. Ő is kiment velük, hogy szemmel tartsa őket. Ezek megvárták, hogy ő fogjon munkába. Alighogy hozzálátott, kígyó tekeredett rá és megfojtotta. Mondják, hogy egy dunabogdáni család több nemzedéktől örökölve, máig szorongó tisztelettel őrizget egy kődarabot, amely családi hagyomány szerint egy úrnapján kővévált kenyér maradványa. Vásárosdombó baranyai faluban az a régi hiedelem járja, hogy az úrnapja hajnalán sütött kenyér kővé válik. Egy ilyen kenyeret később káposztáskőnek használtak, amíg rá nem szakadt a pince. Sokan nem esznek ezen az ünnepen húst, hogy ezzel is védekezzenek a sertésvész ellen. Valamikor olyan szigorú dologtiltó nap volt, hogy még a jószág takarmányát is előtte este előkészítették. Egy öregektől még ismert emberről beszélik, hogy a nap szentségével nem törődve, hajnalban kiment a takarmányért, hogy azért reggelre elvégezzen. Le is kaszálta, de haza már nem vihette, mert ott a mezőn hirtelen meghalt. Ezen a napon a jószágot nem szabad igába fogni. A tilalommal függ össze az ország több helyén, így Veszprémvarsányban és Budaörsön emlegetett hagyomány, hogy tűz üt ki a faluban, házban, ha a körmenet kocsival találkozik, illetőleg a szekér a virágszőnyegen gázol át. Úrnapja rendjéhez csakugyan még századunk elején is hozzátartozott a teljes munkaszünet. A szegedi vízi- és szélmolnárok nem őröltek. Említsük röviden itt meg, hogy valamikor éppen a kenyér eucharisztikus misztériuma nyomán a malmok hajdanában, különös kiváltságként asylum-jogot élveztek.