Minden ember számára, aki valaha is arra adta a fejét, hogy párlatot készítsen dédelgetett álma, hogy egyszer majd, valamikor sikerül egy olyan párlatot készítenie, amely egy versenyen a legjobb lesz. Természetesen minden pálinka készítő azt is pontosan tudja, hogy ez a legjobb cím igen csak relatív, mert ami az egyik embernek nagyon jó, a másiknak kevésbé. Az azonban elvitathatatlan tény, hogy ezen a versenyen, ez a párlat kiérdemelte a kategória győztes címet, még akkor is, ha ez csupán részlegesen valósult meg. Az oklevél azonban bizonyítja ennek létjogosultságát.
Persze a feleségem nevét ezen is rosszul írták fel, de ez kicsit sem zavar. Ennek a pálinkának igen érdekes története van. Egy jó barátomnak, munkatársamnak segítettem a szüretjét lebonyolítani és ezért nem pénzt kértem, hanem egy pár mázsa szőlőt, amit meg is kaptam. Ekkor azonban már javában desztilláltam a cefréket, így a lebogyózás után hagytam a kádon erjedni természetesen légmentesen lefóliázva, hogy csak a gázok tudjanak távozni belőle. Három hét után nem volt időm kipréselni, mert még mindig éjjel-nappal dolgoztam, így nyolc hétig maradt a kádon, igaz légmentesen lezárva végig. Ekkor 60 liter bort levettem róla, majd a többit tartályba raktam és elhatároztam, hogy le desztillálom pálinkának, mert bornak már úgy sem nagyon jó.
A sors fintora, és a történet fordulata, hogy a levett bor arany érmes lett a Bátai borversenyen, aztán a ledesztillált többi része pedig szintén ezt az eredményt volt képes elérni. Sokszor a bor és pálinkakészítők is elvesznek a részletekben, annyira ügyelni akarnak minden apróságra, hogy a végén elveszve a részletekben nem sikerül a nagy dolgot elérniük. Ahogy a bor, úgy a pálinkakészítés is nem egyszerűen csak egy munka, hanem sokkal inkább egy filozófia, és bár szeretnénk azt hinni, hogy mi irányítjuk a dolgokat, de a valóság az, hogy valójában nem uralkodunk minden felett. A természet mindig hozza önmagát, a gyümölcs nem azért terem, mert mi akarjuk, és erre jó példa az idei év is, amikor igen kevés gyümölcs termet, hanem azért terem, mert része ennek a világnak, ahogy mi is.
Büszke is vagyok erre a párlatomra, erre az egyszerű filozófiára, amely önmagát készítette el, és csak minimálisan avatkoztam bele én, mint ember, annyiban, hogy a technológiai korrektség végig megmaradjon. A reá kapott érmet beakasztottam az autómba, a visszapillantó tükörre, és így naponta elégedetten nyugtázhatom, hogy a munka, amelyet végzek valószínűleg jó irányba halad, de azért időről időre le kell ezt is, ismét kontrollálni.
A borversenyek mintájára most már végre megjelentek a nívósabbnál nívósabb pálinkaversenyek is, ahol minden termelőnek, minden készítőnek lehetősége van lemérni munkájának eredményességét. Ezzel természetesen nem csak a szakma fejlődik és maga a készítő, hanem a közvéleményben is tovább finomodik, tovább nemesedik a pálinka fogalma és kultúrája. Ugyan is nem attól lesz egy készítmény hungarikum, hogy arról egy törvény rendelkezik, hanem attól, hogy az beleépül a mindennapok köztudatába. Fogyasztása nem az alkoholizmust, nem a részegesedést szolgálja, hanem szertartássá, eseménnyé nemesedik. Ne a nehézségeinket és szorongásainkat próbáljuk elnyomni vele, hanem élvezzük boldogsággal minden pillanatát, amelyet egy-egy korty, egy-egy cent ad nekünk, mögötte azokkal az élményekkel, amelyet születése körül megéltünk.
A magyar pálinka akkor lesz valóban hungarikum, amikor a legtöbb család ünnepének fénypontjakor kerül család tagjaink kezébe. Nem a hétköznapokban, nem csak a rossz napokon, hanem akkor, amikor mindig emlékezni fogunk egy-egy koccintásra, amikor a családi fotókon ennek fénye, és szelleme ragyogja át az arcunkat. Ekkor ismét a magyar történelem része lesz a pálinka és nem az emberi határokon belül, hanem mindenütt a világban, ahol magyar ember él. Ezért állítom, hogy a pálinkakészítés nem munka, hanem filozófia benne rejlik mindennapi életünk minden nehézsége, verejtéke, de minden öröme, minden boldogsága is. Azt hiszem, hogy erre koccinthatunk egyet minden jó érzésű emberrel.
Jó egészséget, sok örömet kívánok minden pálinkakészítőnek és pálinkabarátnak!
