Bátai Besztercei Szilva Pálinka

Bátai Besztercei Szilva Pálinka


Tegnap közel éjfélig nyúló ünnepség hatására a mai nap bizony elég nehézkesen indul meg. Természetesen a kóstolások ellenére minden gond nélkül ébredtem fel, mert a mértéket sikerült ezúttal is betartanom bár a kísértés elég alapos volt. A reggeli szentmisével hálát is mondtam ezért az Úrnak. Az udvaron közben egész éjjel tizenegy pár edény várt arra, hogy a tegnapi cefre szállítás után elmosogassam. Elsőként azonban nem ezzel foglalatoskodtam, hanem felkészültem egy beton gerenda felrakására, hogy a pince előtti rész építkezését tovább tudjam folytatni. Ehhez persze segítségre volt szükségem, amely Lörinc Zsolti és Apám személyében hamarosan meg is érkezett. A 6,60-as gerenda odaszállítása kézzel és felrakása idő igényes munka volt, hiszen ügyelnünk kellett arra, hogy se sérülést, se kárt ne okozzunk semmiben. A siker így aztán nem is maradt el és a gerenda felkerült a helyére. Miután a segítségek elmennek neki állok az edények elmosogatásának. Közben megérkezik a traktor a kerteket is megszántani. A mosogatással délre végzek. Délután némi pihenés után aztán Tímea húgomtól elhozom a nagy flexet és levágom a gerenda belógó végét ami nem is olyan könnyű feladat a magasban, ahol alig férek hozzá, de végül is sikerül ezt az akadályt is leküzdenem. A traktorosoknak megmutatom a présházat és a pincét és egy kis merlot rozé bort is elfogadnak, ami ízlett nekik. Este aztán még átgondolom az első kifőzésre kerülő pálinka összetételét, amennyiben lesz belőle egyáltalán párlat:

Nagy Szent Albert
Bátai Besztercei Szilva Pálinka


150 kg Besztercei szilva
120 kg Bikavér törköly
70 kg Golden delicates alma
30 kg Őszibarack
20 kg Vilmos körte
10 kg Viaszszilva
------------------------------------------
400 kg összesen

Báta hegyközségi Szent Márton nap 2010.

Szent Márton Nap 2010. Báta
(1)



Fontos napnak számítottam a mai napot a pincészet életében. Eddig most már közel két éve szép csendesen, itt a Rigóvár tövében készülődtem, hogy majd egy szép napon ismét kiléphessek a falu elé. Ez a nap persze még nem ez a nap volt, de próbának, felvillanásnak már jó volt.

A napot munkával kezdtem, hiszen a hétfői pálinkafőzésre már ma le kellett készítenem a cefréket, hogy azt hajnalban a főzőmester megindíthassa. Elhatározásom alapján elsőkét a még kifőzésre váró Besztercei szilva cefrét vittem le, amit egy kicsit megspékeltem bikavér törköllyel és némi almával, hogy azért erjedjen is ki belőle némi párlat. Mikor felnyitottam a légmentesen lezárt tartályokat, szaglás alapján úgy ítéltem meg, hogy abban kell lennie alkoholnak. Ezek a cefrék úgy-e szeptember végén forrtak le, tehát csupán másfél hónapot álltak tárolva. A bikavér törköly igaz egy éve le volt földelve, de az annak felbontása után is olyan volt, mint amikor azt lezártam, igaz kissé száraznak ítéltem meg. Ezt a pálinkafőzdében lerakva már indultam is vissza a második rakodásért, amely 450 liternyi tiszta almacefre volt. Ezt is csak két fordulóval tudtam levinni és ott légmentesen ismét lezárni hétfőig. Közben az első adagot már fel is öntöttük az üstbe. A cefrét a húgom, Heilmannné Muth Erzsébet nevére jelentettem le, hiszen a szilva jó része az ő fájukról származott, így ő is lesz annak a tulajdonosa.
Amikor mindezzel végeztem már készülődhettünk is feleségemmel a művelődési házba a hegyközség minden évben megtartott ünnepségére. Főnökömék meghívására veszünk részt azon, de azok csak este vacsorára érkeznek meg. Így mi miután a Hegybíró Gelencsér Sándor üdvözöl bennünket a csókai csapathoz társulunk, hiszen ott is elég sokat dolgozom a Sőrés Pincében Mesteremmel és Bátyámmal, Andrással. A vetélkedőt, amely elsőként következik 4 csapat hajtja végre. Feleségem. Marika nagyon élvezi a feladatokat, ami talán szakmájából is ered. A vetélkedő igen sok rétű ismereteket és tapasztalatokat igényel nemcsak a borászatban, szőlészetben, de honismeretben és egyéb érdekes területeken is. Végig elég jól szerepeltünk, de aztán az utolsó egy-két fordulóban kicsit kiengedtük a gyeplőt a kezünkből és így a végén, ha csak három ponttal is, de csak a második helyet tudtuk megszerezni. A jutalmunk így is egy hat pohárból álló készlet lett, amelyet hat felé osztottunk el. A következőekben a Polgármester asszony köszöntötte a megjelenteket és egy kis műsort konferált fel a jelenlévők számára. A délutáni áramszünet miatt a vacsora úgy is késett egy kicsit. A fellépők kulturális érzékeinket fejlesztették kissé, legalábbis addig amikor a borok és a pálinkák elő nem kerültek. Ekkor már lassan mindenki megérkezett csak főnökeim késték még, de legalább három munkatársam már csatlakozott hozzánk: Mohr Zoltán, Braun Csaba és Jankovics Feri.

folytatás következik:

2010. november 11. csütörtök

Fermentum Cella


Reggel a szokásos cefre törésnek állok neki, igaz már csupán a Téli Esperes Körte Pálinka cefréje dolgozik. Ezt követően kinyitom a présházat is, ahol a még forrásban lévő borokat tekintem meg. A mai nap idehaza dolgozom, még pedig neki állok a címben megnevezett Erjesztő Terem kitakarításának. Ez a Terem egykor istálló gyanánt szolgált most pedig itt találhatók a műanyag kádakban a cefrék. A takarítás sok időt vesz igénybe, így egész délutánig ezzel tevékenykedem. Furcsa módon már a déli cefre törésnél észreveszem, hogy a forrás intenzitása csökkent az esti törésnél pedig egyértelműen úgy találom, hogy leállt a forrás. Ezért légmentesen lefóliázom mind a két edényt. Átgondolom a hétfői főzés menetét, mert már holnap délután le kell vinnem az első adagot.

Melurarcum Cellarium

Melurarcum Cellarium

Reggel odahaza kezdem a munkámat az Erjesztő Teremben, ahol jelenleg az alma és körte cefrék forrnak, illetve az előbbiek ma reggelre teljesen leálltak a forrással, így azonnal le is fóliáztam azokat, hogy lehetőleg legjobban megóvjam a levegőtől és az alkohol elpárolgásától. A körte cefréket megtöröm, majd indulok a Sőrés Pincébe dolgozni. Onnan hazaérkezve megnézem a pincében még mindig forrásban lévő három borfajtámat. A cabernet rozét megkóstolva azt még mindig édesnek találom tehát hagyom hadd forrjon még tovább. A fehér kékfrankos már bor tehát annak fejtését hamarosan megejthetem. Végül a szürkebarát még félédes ezért azt is hagynom kell még hadd forrja ki a cukrot magából. Az almabor is szépen forrásban van. A körtebor viszont elég vontatottam akar beindulni ezért két liter jól forró almabort öntők hozzá remélve, hogy az segít neki beindulni.
Délután edényeket készítek elő, hiszen pénteken ismét pálinkafőzés lesz. Elhatározom, hogy megpróbálom a besztercei szilvát kifőzetni, mert tovább nem akarom hagyni nehogy az is tönkre menjen, fogok hozzá rakni egy kis törkölyt a bikavérből és majd némi almát is, hogy biztosan legyen belőle pálinka. Pálinka vevőm is érkezik és elvisz 1 l cseresznyeszilva pálinkát. Sztasek is befut, akit megkinálok egy kis vilmoskörte-cserszegi fűszeres pálinkával. Nagyon ízlik neki ezért még három centet adok neki belőle.
A szomszédban található körte fát is megnézem, de nem találok rajta, sem alatta használható körtét, pedig még egy ládával feltudnék dolgozni a többihez. Viszont van három füge fájuk, amelyen rajta a termés. El is határom, hogy kitalálok valamit annak felhasználásáról.

2010. november 9. kedd

Melurarcum Cellarium


Felemásra sikeredet ez a mai napom, amelyet teljesen a pincészetemnek szentelhettem. Feleségemet megkérem a reggeli cefre megtörése után, hogy munkába menet az önkormányzatnál fizessen be engem a pénteki Márton-napi Hegyközségi rendezvényre. Én pedig neki álltam a présház ajtajának lefestéséhez. Aztán András mesterem hív, hogy holnap segítsek neki a kékfrankos borát megfejteni. Örömmel vállalkozom erre a munkára, mert a kénhidrogénes bor megtisztítása jó tanuló feladat a számomra. Aztán Nagy Árpád is felhív, aki a vendégeket hozta hozzám szombaton a pálinka kóstolásra és jót beszélgetünk. Öröm volt hallani, hogy elégedettek voltak velünk és talán sikerült maradandó nyomott hagyni bennük. Eddig jól is ment minden, sikerült kifestenem a fenti felíratott is a présház ajtaja fölé. Hanem érkezik a szeszfőzdéből a snapszmester hívása, hogy vihetem le a Ringlószilva cefrémet. Felnyitom őket és nem érzek rossz illatokat, de azért némi gyanú gyullik is bennem, hogy az elmúlt három hónap tárolása nem tett túl jót a cefrének annak ellenére, hogy légmentesen lezártam. Hogy megnyugodjak 50 liter seprűt is tettem hozzá, hogy biztosan elfogadható mennyiség legyen, mert a seprű nem nyomja el a ringló illatát, aromáit. Két óra múlva viszont hív a snapszmester, hogy baj van a cefrével, mert nincs benne alkohol, nem tudja kifőzni. Le is megyek és megnézem, de hát nem tudunk mit csinálni. Újból tanul az ember valamit és ezután többet pár hétnél nem várok a cefre kifőzésével. Sikerül a festést befejeznem, majd elmosogatom a cefrés edényeket, elvégzem az alma és körte cefre megtörését. Az alma cefre végre elkészült a forrás szinte teljesen leállt. Örülök is ennek, mert pénteken már vihetem is a szeszfőzdébe. Közben felhív a főnökasszonyom Máté Rózsika is, hogy meghív engem és Marikát a feleségemet is a pénteki Márton-napi találkozóra és a vacsora költségeivel ne foglalkozzunk, mert az ő vendégeik leszünk. Köszönettel veszem a meghívást, mert így legalább a feleségem is eljön velem, mert egyébként nem akart.

2010. november 8. hétfő

Golden Delicates Alma Pálinka


Ezen a hétfőn csak a délutánomat tudom pincészetemben munkával tölteni. Hajnalban a cefréket alaposan megtöröm, hogy a tetejére felúszó bunda visszamerüljön a lébe. Ellenőrzöm persze a forrásban lévő borokat is. Ebéd után pedig újra megtöröm a körte cefrét, amelyben az intenzív forrás uralkodik már. Az 500 literes kádban forrt alma cefre még mindig erőteljesen pezseg, viszont a 250 literes kádban már úgy tűnik, hogy rövid időn belül teljesen le fog állni a forrás. Felhívom a szeszfőzdét is és a Ringlószilva cefre kifőzésének részleteit megbeszélem. Ezt követően a pálinka készletem rendezésével foglalkozom. A kóstolásra elkészített 2 decis üvegeket ismét tele töltöm, hogy a következő alkalommal készen álljon. Egy húsz literes ballont is ki kell ürítenem, hogy a szerdán kifőzésre kerülő ringlószilva cefre abba legyen beletöltve. A készletek áttekintése során 18 féle pálinkát sikerül regisztrálnom. Ebben 9 féle natúr pálinka, 7 féle érlelt pálinka és 2 féle ágyas párlat szerepel. Literre a teljes készlet: 76, 3 liter, de ebben van 50%-os és 45%-os párlat is. A főzésre előkészülve tölgyfa ágakat tisztítok meg, majd az egyiket próbaképpen kicsit megpörkölök, hogy annak barricolt illatot nyerjek. Ezt követően a présház ajtaja fölé elkészített felíratott helyezem el, hogy holnap azt lefestve neve legyen, amely egyben az egész ital készítése programom neve is egyben: Melurarcum Cellarium. Ez magyarul annyit tesz, mint Rigóvári Pincészet. Természetesen az esti cefre törés sem maradhat el, amelynek során valóban megállapítható, hogy a 250 literes kádban lassan leáll a forrás, így azt várhatóan holnap légmentesen lezárhatóm.

2010. november 7. vasárnap

Bátai Téli Esperes Körte Pálinka


A mai nap a pincészetben nyugalomban telik el. Reggel megtöröm a még mindig forrásban lévő alma cefréket, valamint az éppen forrásba indult két körte cefrét, amelyek az élesztő és a tápsó hatására szinte azonnal beindult. Holnap remélhetőleg még egy ládával tudok hozzá rakni, hogy a hordó teljesen megteljen. Már most is kiváló illatanyaggal rendelkezik, ahogy a pektinbontó enzim kifejti hatását a sejtek szétroncsolásával. A továbbiakban pedig élvezem a tegnapi nap sikereinek gyümölcsét és kicsit fürdetem magamat az elégedettségben. A pincekönyvbe gondosan bejegyezgetem az elfogyott italokat. Átnézem a még forrásban lévő borokat is, amelyek szintén nem akarnak még megállni. Az almabor is jól forr és bizony a legfrissebb gyümölcsbor a körte is szépen forrásnak indult. A pálinka készletemet kissé felforgattam, de ennek helyre rakását és visszaállítását másik napra hagyom. Hiszen a jövő héten szerdán a ringlószilva kifőzésére fog sor kerülni.

2010. november 6. szombat

Az első pálinkakóstoló



Igen komoly várakozással tekintettem a mai nap elébe, több oknál fogva is. Elsőként, mint pálinka, és borkészítő, aki saját italait kínálhatja, másként pedig, mint tanuló borász, akinek nemcsak saját nedűit kell eladnia, hanem a Mesterének italait is.
Már korán reggel Bajára a piacra utaztam, ahol beszereztem a pálinka bemutatómhoz elengedhetetlen eszközöket és segédanyagokat, majd címkéket készítettem. Már itt meglepetésemre a nyomtatással foglalkozó technikus eladó látva a nyomtatás tárgyát, kollegális örömmel jelzi, hogy ő is pálinkakészítéssel foglalkozik és komoly kapcsolata és piaca van Budapestiekkel. Látva a fajta kínálatomat több is felkelti érdeklődését, főként az erdei gyümölcsök, amelyek szedése nem könnyű feladat. Elhatározzuk a kapcsolat felvételt és egy esetleges kóstolás létrehozását. Hazaérkezve előkészülök a vendégek fogadására, akik kicsit késve, de dél körül megérkeznek. Hatan vannak köztük két amerikai állampolgár is, a többiek pedig Budapestiek. Kis előadást tartók nekik elsőként a saját pincészetről, önmagamról, majd a pálinkakóstolás művészetébe és rejtelmeibe is bevezetem őket. A kínálat felsorolása után egyenként igyekeznek kitalálni a kóstolandó nedű fajtáját. Ezután röviden elmondom nekik, hogy miért is jó az adott fajta pálinka fogyasztása, ilyen egészségre jótékony hatása van a mértékletes pálinka és borfogyasztásnak. Kilenc fajta pálinka végig kóstolása nem kis feladatnak ígérkezett, de négy óra alatt őszintén mondhatom fergeteges sikerrel megvalósult. Nagyképűség nélkül a kóstolás közben elbeszélgetve olyan barátság alakult ki teljesen ismeretlen, idegenekkel, mintha egész életünkben jól ismertük volna már egymást. A kóstolást lerendezve, olyan megrendelést adtak le, hogy bizony attól féltem, hogy nehezen tudom teljesíteni. Ez azonban végül is sikerült és végig kóstolt kilenc párlatból ötöt arra méltónak is találtak, hogy vásároljanak is belőle. Minden várakozásunkat felülmúlta ez a délután. A présházat és a pincét, illetve az istállót is megtekintették, sőt a háziállatainkkal fényképezkedtek, amíg én az italokat előkészítettem, megtekintették a Somosi kápolnát és búcsúzáskor addig integettek az autóból, amíg az első kanyar el nem takarta őket szem elől. Innen a Bodri pincészetet mentek meglátogatni.
Az egykori magyar sportoló, 56-os disszidens, aki ma Los Angelesben él feleségével azzal búcsúzót tőlünk, hogy ha egy komolyan megrendelés összejönne felvinném-e Budapestre? Azt válaszoltam, hogy: Természetesen. Aztán így folytatta, ha egy ennél még komolyabb megrendelés összejönne, elvinném-e Los Angelesbe? Azt feleltem, hogy: Természetesen, ha ehhez küld oda-vissza repülőjegyet is. Ebben maradtunk.

Az este másik fontos eseménye a Sőrés Pincében zajlott, ahol 17 Budapesti vendégnek tartottunk borkóstolást, vacsorával egybekötve. A Sőrés Pincében tanulom a borkészítés titkait. Mesterem és azt hiszem túlzás nélkül mondhatom, hogy Bátyám Sőrés András kiváló boraival nem volt nehéz feladatunk. A vacsora előtt, a vacsora közben, és a vacsora után az éjjel kettőkor befejeződött mulatózás alatt negyven palacknyi bort fogyasztottak el. A vendégek vezetője Tóth Balázs gyermekkori ismerősöm, egykori ELTE diák megtudván természetesen saját ambícióimat, majd egy leendő pálinka kóstolás lehetőségét is felvetette. Utolsóként hagytam el a pincészetet, amikor minden vendéget nyugalomra helyeztem, és a tulajdonos minden értéke biztonságos helyre került.