Köszöntés

Istenhozta virtuális oldalamon! Vegyen részt a valóságban is egy rendhagyó barangoláson a borok, a pálinkák, a likőrök világában! Minden pénteken este pálinka kóstolói tréninget tartok, várom a jelentkezéseket. Ha tetszett, amit itt látott, keressen fel e-mailban: willhar@citromail.hu, vagy telefonon: 06-70/3387-165 Immár a Facebookon is elérhetők vagyunk a https://www.facebook.com/Muthpince oldalon. Jelöljenek ismerősnek bátran.

2014. március 1., szombat

Nyári Fontos Alma Ágyas Gyümölcs Párlat 2014.



512.

2014/0301


AQUAVINICUM

ÁGYAS

GYÜMÖLCS



  Nyári fontos Alma
  üvegben érlelve
 
 
 
 
 Március van, és ezzel kezdetét veszi a meteorológiai tavasz, de ehhez a naphoz a vidéken élő embereknek számos megfigyelése tartozott, így például ha március nedves, gazdának nem kedvez. Ahogy a földművesek számára a március már a tavaszi munka kezdete. Megkezdődik a munka a szántóföldön, a gyümölcsösben, szőlőben. Az asszonyok is vetik a borsót, a répát, zöldséget, a palántáknak való magot, dugdossák a hagymát. A korai krumpli, bab is földbe kerül. Egyszóval vége a téli szobai munkának, a szövésnek, fonásnak, és a kézimunkázásnak. A hónap első szerdáján, sok helyen a méhészek is kiengedik a méheket, és a jószágokat is kihajtják a legelőre. A pálinkakészítéseknek azonban még járt le az ideje, hiszen a tavalyi gyümölcsökben gazdag év termései még folyamatosan érkeznek. Így a mai napon is a boraimmal, és a pálinkáimmal ügyködtem. Tehettem ezt azért is, mert valóban szép napos idővel köszöntött be a hétvége és a március, bár a böjti szelek is megérkeztek. A napokban bemutatott pálinkacsalád harmadik tagjához érkeztem el. Elkészítésében nem ütköztem nagy akadályokba, hiszen az ágyas változathoz készen volt minden, az alappárlat, és az aszalvány is, amelyet már szeptemberben elkészítettünk előre erre a napra. Ezzel el is érkeztünk a gyümölcsfa lényegéhez magához az almához. Ennek alakját Bereczki Máté így írta le könyvében. Aszimmetrikus gyümölcse, lapos gömb alakú, néha rövid kúpos gömb alakú. Egyik oldalán néha hízottabb és emelkedettebb. Zöme a középtájra vagy alább esik, honnét szára felé szelíden gömbölyödve boltozódik, szára körül lapos karimában végződik. Bőrének színe finoman, sima, fényes; eleinte sápadt-zöld; értével fehéres sárga; napos oldalán aranysárga, nagyrészt azonban szakadozott kármin piros csikókkal becsapkodott, s a csíkok közt sápadt pirossal is belehelt. Pontozata ritkás alig szembetűnő s többnyire csak a bőr alul áttetsző, fehér pettyek alakjában jelentkező. Így könnyen felismerhető; a többi nyári és kora őszi almától jól megkülönböztethető. Gyümölcse nagy, vagy igen nagy általában 230-250 g, de néha 500 g is lehet. Gyümölcsének belseje, a húsa fehér, elég finom, kissé laza és kissé roppanós; leve bő, vagy elég bő, elég cukros, finom, néha kissé élénk savannyal emelt, elég kellemes, noha kevéssé vagy éppen nem fűszeres-ízű.
 
 

2014. február 28., péntek

Nyári Fontos Alma Érlelt Gyümölcs Pálinka 2014.



511.

2014/0228


AQUAVINICUM

ÉRLELT

GYÜMÖLCS



  Nyári fontos Alma
  almafával érlelve
 
 
 
 
 Jól eső izgalommal gondolunk arra, hogy ismét péntek van, ami azt is jelenti, hogy elérkezett a hétvége. Sajnos az esők is megérkeztek újfent, de mindent összevetve mégis egy kiegyensúlyozott hét után vagyunk, kivéve a falu vízellátását, ami ma sem volt zökkenőmentes. Szerencsére a tegnap elkezdet párlat családom bemutatásánál ma nem volt már szükség, desztillálásra, hiszen a család második tagja ebben az esetben is az érlelt változat. Ebben az esetben sem volt más feladatom, mint meglátogatni újra gyümölcsöst, és saját fáját levágva, azt chippé alakítottam át, hogy annak segítségével végezzem el az érlelést. Mint minden gyümölcsnek ennek is többféle elnevezése ismert: Tüköralma, Rétesalma, Lothringer rambour, Pfundapfel, Backapfel, Tellerapfel, Rambour franc, Rambour raye, Rambour d été, Breitling; Ilambour-rayé. Fájára jellemző, hogy elég erőteljes növekedésű, edzett, korán és elég bőven termő. Ágai rendezetlenül szétállók, néha lefelé is irányulók, sűrű, terjedelmes, szabálytalan koronát alkotnak. Mindenféle almaalanyon jól díszlik. Vadalanyon középtörzsű fának, törpealanyon bokoralakú fának alkalmas. Nagy gyümölcsei végett, az erősebb szelek ellen védett helyet igyekezzünk számára juttatni. A termőhely iránt igénytelen, de a mélyrétegű, kellően nedves, középkötött, melegebb talajt és a melegebb éghajlatot kedveli, meghálálja, betegségekre nem fogékony, de az almamoly károsítja. Vesszei elég hosszúak, vastagok, merevek, könyökösek, sűrűn molyhosak. Itt-ott csupaszok, gyakran fényesek, sötétpirossal mosott szennyes-barnák, nagy kerek pontokkal sűrűn és szembetűnően pontozottak. Virágzási ideje középkorai. Öntermékeny, de porzófajtaként felhasználhatók az 'Egri piros' és a 'Jonathán M 41.' fajták. 100 g alma energiatartalma 31 kcal (131 kJ), amely jelentősebb mennyiségben tartalmaz fruktózt, magnéziumot, káliumot, C-vitamint, almasavat, csersavat, és organikus sókat. Az alma jellemző rostjai a pektinek, amelyek összetett poliszaharidok és többféle formában vannak jelen a gyümölcsben: protopektin, amely vízben oldhatatlan, illetve található benne a savanyú vagy éretlen almában; valódi pektin, azaz zselésítő anyag, bőségesen van az éppen érett gyümölcsben; pektinsav pedig, amely a pektin bomlása során keletkezik, akkor van jelen, amikor az alma eléri az optimális érettséget.
 
 

2014. február 27., csütörtök

Nyári Fontos Alma Natúr Gyümölcs Pálinka 2014.



510.

2014/0227


AQUAVINICUM

NATÚR

GYÜMÖLCS



  Nyári fontos Alma
  üvegben érlelve
 
 
 
 
 Végre egy olyan hetet hagyunk lassan magunk mögött, amikor nem esett az eső, és így a szőlészetben megfelelően aktivizálhattuk magunkat a metszési munkálatokban. Persze nemcsak a szőlők metszésének célszerű ilyenkor már neki állni, ha valakinek komolyabb területe van, hanem nyilvánvalóan a gyümölcsfák metszését is meg kellett kezdeni. A mai nappal maradva természetesen a gyümölcs pálinkák kategóriájánál egy új pálinka családot kívánok a kedves olvasók, és hallgatóim figyelmébe ajánlani. Különlegességét már az elnevezése is előre vetíti. Nyári fontos Alma, mert ebből a gyümölcsből készült a cefrénk, majd annak desztillálása után a pálinkánk. Biztos vagyok ebben, hogy így ezen a néven csak nagyon kevesen vannak, akik rögtön tudják, hogy melyik igen csak kedvelt almafajtánkról van szó. Ha viszont azt mondom, hogy rétes alma, akkor biztos vagyok abban, hogy már mindenkinek beugrik nem csak a külseje, a formája, hanem az íze is a szánkban. Mondom mindezt annak ellenére, hogy ez a fajta alma nem jellemzően közvetlen étkezési célt szolgál, viszont feldolgozva igen csak közkedvelt, például rétesben. Még jó magam is emlékszem nagyanyámra, amint a nyár végén reszelgeti az asztalnál. Viszont még egy rövid gondolat erejéig visszatérnék az elnevezésére, amellyel a bemutatását kezdtem. Joggal merülhet fel a kérdés, hogy miért hívják fontos almának, amikor a nagyüzemi termesztése, amely egykor kimagaslóan nagyarányú volt hazánkban mára szinte teljesen lenullázódott, és csupán a háztáji kertekben találhatóak meg. Nem csigázom tovább a kíváncsiságot és elárulom, hogy a mérete miatt kapta a nevét, hiszen képes akkorára megnőni, hogy egy font-nyi is lehet a súlya. A kiskertekben, itt vidéken úgy gondolom, hogy csatlakozhatnák Bereczki Máté egykor elhangzott felhívásához, hogy ültessünk ilyen almafát, mert az meghálálja az ember közelségét. Kártevői alig akadnak ennek a fajtának, de permetezni is alig kell, így biotermesztése is előtérbe kerülhet. Számtalan hasonló régi mondás igazolja, hogy a távoli múltban az almát is a gyógynövények közé sorolták. Egészen különleges tisztelet övezte, mint a gyógyászat egyik hajtóerejét. Az a hatalmas gyógyító erő, amit ennek a csodálatos gyümölcsnek tulajdonítottak az ősi gyógynövényekkel foglalkozó emberek, kiemelte a gyümölcsök sorából.
 
 

Nyári fontos Alma



Rózsafélék családja

Almatermésűek

Malus domestica

Nyári fontos Alma



Egy kétségkívül különleges almáról van szó, amelyet mi magyarok hajlamosak vagyunk felhasználásából kiindulva magyarnak tekinteni, pedig sajnos be kell ismernünk, hogy származását tekintve igen régi, sőt talán kicsit bizonytalan is, de minden valószínűség szerint azonban Franciaországi Lotharingiából származik. Leroy nevezetű francia botanikus szerint Amiens-ben, „Nyári fontos" (=Rambour d'été) név alatt, már 1535-ben ismeretes volt. Brózik piros színű változatáról is említést tett. Egész Európában el van már terjedve, bár elterjedését úgy szólván csak nagyságának és szépségének köszönheti. Legfontosabb, és legáltalánosabb felhasználása a konyhai használás, ahol azonban egyike a legkapósabb almáknak. Ennek köszönhetően hazánkban több helyen is rétes almának, vagy rétesbe való almának nevezik. Bereczki Máté neves gyümölcsészünk maga is ellenőrizte a fenti állításokat, és könyvében leírta azokat. Ő ojtóvesszejét 1871-ben kapta Oberdieektól, Jeinsenből. Több ízben termett már nála is. Így alkalma volt alaposan megfigyelni és leírni ezt a gyümölcsfát és terméseit. Mint minden gyümölcsnek ennek is többféle elnevezése ismert: Tüköralma, Rétesalma, Lothringer rambour, Pfundapfel, Backapfel, Tellerapfel, Rambour franc, Rambour raye, Rambour d été, Breitling; Ilambour-rayé. Fájára jellemző, hogy elég erőteljes növekedésű, edzett, korán és elég bőven termő. Ágai rendezetlenül szétállók, néha lefelé is irányulók, sűrű, terjedelmes, szabálytalan koronát alkotnak. Mindenféle almaalanyon jól díszlik. Vadalanyon középtörzsű fának, törpealanyon bokoralakú fának alkalmas. Nagy gyümölcsei végett, az erősebb szelek ellen védett helyet igyekezzünk számára juttatni. A termőhely iránt igénytelen, de a mélyrétegű, kellően nedves, középkötött, melegebb talajt és a melegebb éghajlatot kedveli, meghálálja, betegségekre nem fogékony, de az almamoly károsítja. Vesszei elég hosszúak, vastagok, merevek, könyökösek, sűrűn molyhosak. Itt-ott csupaszok, gyakran fényesek, sötétpirossal mosott szennyes-barnák, nagy kerek pontokkal sűrűn és szembetűnően pontozottak. Rügyközei rendetlenül hosszabbak vagy rövidebbek. Rügyei kicsinyek, simulók, sűrűn molyhosak. Virágrügyei kicsinyek, vagy középnagyok, hasas kúposak, sűrűn fehérmolyhosak, elég korán nyíló, nagy világos szirmúak. Virágzási ideje középkorai. Öntermékeny, de porzófajtaként felhasználhatók az 'Egri piros' és a 'Jonathán M 41.' fajták. Leveleiről a következőket tudhatjuk. Igen nagyok, vastag és keményszövetűek; széles tojásdadok vagy körülékesek, majd szabályosan, majd hirtelen elkeskenyült, rövid vagy hosszas, éles hegyben végződök; csaknem laposak vagy széleiken csak kevéssé fölhajlók, inkább vagy kevésbé íveltek; itt-ott szelíden hullámosak; alsó lapjukon molyhosak; felső lapjukon csupaszak, elég fényesek, élénk világos zöldek; széleiken apró, éles fogakkal jellemzően sűrűn, de nem szabályosan fűrészesek. Levélnyelük rövid, igen vastag, merev, molyhos, tövénél violaszin-pirossal mosott; csaknem vízirányosan el- vagy nyílt szögekben fölfelé álló. Levélpálhái fejletlenek, áridomúak, vagy keskeny lándzsásak, hamar elhullók. Virágrügyet körítő levelei hosszabbak, keskenyebbek, mint a vesszőkön levők: laposak vagy visszásán öblözöttek; hosszas és hajlékony nyelőkről lefelé csüggök. Ezzel el is érkeztünk a gyümölcsfa lényegéhez magához az almához. Ennek alakját Bereczki Máté így írta le könyvében. Aszimmetrikus gyümölcse, lapos gömb alakú, néha rövid kúpos gömb alakú. Egyik oldalán néha hízottabb és emelkedettebb. Zöme a középtájra vagy alább esik, honnét szára felé szelíden gömbölyödve boltozódik, szára körül lapos karimában végződik. Kelyhe felé kissé összébb húzódva boltozódik és kelyhe felé szintén széles, kissé hullámos karimában fogy el. Szára rövid, vastag, görbe, szabályosabb tágnyílású alján összeszűkülő mély üregbe helyezett, melynek sokáig zölden maradó falát sugaras rozsdamáz szokta borítani. Kelyhe nagy, többnyire zárt, összehajló, hosszas és molyhos kehelylevélkéivel tág és elég mély, tányér alakú üregben ülő, melynek alján finom, lapos dudorkák mutatkoznak, de karimája ritkán hullámos, bár a gyümölcs derekán néha elenyésző lapos bordák nyomai is mutatkoznak. Bőrének színe finoman, sima, fényes; eleinte sápadt-zöld; értével fehéres sárga; napos oldalán aranysárga, nagyrészt azonban szakadozott kármin piros csikókkal becsapkodott, s a csíkok közt sápadt pirossal is belehelt. Pontozata ritkás alig szembetűnő s többnyire csak a bőr alul áttetsző, fehér pettyek alakjában jelentkező. Szármélyedését kivéve, rozsda nem mutatkozik a gyümölcsön. Így könnyen felismerhető; a többi nyári és kora őszi almától jól megkülönböztethető. Gyümölcse nagy, vagy igen nagy általában 230-250 g, de néha 500 g is lehet. Gyümölcsének belseje, a húsa fehér, elég finom, kissé laza és kissé roppanós; leve bő, vagy elég bő, elég cukros, finom, néha kissé élénk savannyal emelt, elég kellemes, noha kevéssé vagy éppen nem fűszeres-ízű. Magtokja nyílt tengelyű; nagy, nyílt és fehérrel sávolt fiókjaiban számos, világos vöröses, ép magot rejtő. Kehely csöve rövid kúpalakú. Érése nagyon elhúzódó, augusztus elejétől szeptember elejéig, csaknem egy hónapon át, olykor 4-5 menetben szüretelik. Elsősorban, mint rétes- és főzőalma jelentős, nyersen kevésbé kedvelt. Szedés után mintegy 3-4 hétig tartható el, de legkésőbb októberig. Jól szállítható. Friss fogyasztású, asztali alma és kiváló rétesalma - féléretten konzervipari és háztartási célokra igen jól felhasználható. Érdekessége, hogy a híres pesti vásárok és piacok egyik kedvelt gyümölcse volt már a XIX. század közepén. A Kerti Gazdaság című szaklap 1858-ban arról panaszkodott, hogy a pesti piacon azért volt kevés nyári alma, mert főleg a rétesalmákat elkapkodták, illetve még a piacra kerülésük előtt a paraszti háztartásokban rétesként felhasználták. Termesztését és a fajta elterjesztését Bereczki 1882-ben is sürgette. Az 1960-as évekig Magyarországon az egyik legnagyobb mennyiségben termesztett fajta volt, a nagyüzemi almatermesztésből viszont mára már kiszorult. Éves szaporítása 4-5000 darab. Becslések szerint 1000-1500 termelő kertjében található meg. Rétesalmaként a háztáji termesztésben azonban a mai napig fontos szerepe van. Noha – a korszerű hűtőtárolásnak kö­szönhetően – a tavaly termett téli almafajták is szinte szakasztott olyanok, mintha nemrég szüretelték volna, azonban az ideiekkel már nem tudják fölvenni a versenyt. A most termett nyári alma ugyanis frissességben, ízben, zamatban már biztosan veri a tavalyit. Ajánlott termőtájai: Dél-Dunántúl, Duna-Tisza köze, Tiszántúl, Nyírség.


2014. február 26., szerda

Champion Őszibarack Érlelt Gyümölcs Pálinka 2014.



509.

2014/0226


AQUAVINICUM

ÉRLELT

GYÜMÖLCS



  Champion Őszibarack
  őszibarackfával érlelve
 
 
 
 
 Folytatódik a szép időjárás, de azért kissé megviccel bennünket hajnalban, amikor a szőlőültetvényekbe megyünk. A zúzmarás fűben lépkedni nem a legjobb élmény, de ma reggel például kárpótolt érte a hold vékonysarlójának és a közelében álló vénusz bolygónak a látványa, ritka szép együttállás volt. A főzdében ma sem tudtam remekelni, mert éppen megint vízhiány volt egész nap. Szerencsére a tegnap elkészített pálinkánk folytatása az érlelt őszibarackhoz ma már nem kellett más tennem, mint lemenni a gyümölcsösbe és egy élő ágát levágni arról a champion őszibarackfáról, amelyről a gyümölcs is származott. Gyümölcse nagy szabályos gömb alakú, méretét tekintve nagy, fehér húsú, molyhos, magvaváló, kiváló ízű. Fája erős növekedésű, felfelé álló koronát nevel. Későn fordul termőre, rendszeresen, de bőven terem. Augusztus közepén, végén érik a napsütéses órák számától függően. Megél a szárazabb területeken is, de a tápanyagokkal jól ellátott talajokon érzi magát a legjobban. Fontos, hogy a gyökerek nagyon levegőigényesek, tehát a vizenyős, magas talajvizű területeken nem is érdemes az őszibarack ültetésével kísérletezni. A meszet is tartalmazó talajokat kedveli, de a túlságosan sok mész is hátrányos a számára, az ilyen termőterületeken gyakori jelenség a levelek sárgulása, és a mézgásodás. A téli fagyokat jelentékenyebb károsodás nélkül átvészeli, annál nagyobb veszélyt jelent számára a kora tavaszi fagy, ami a korán fejlődő bimbókat teheti tönkre. A szárazságot csak látszólag viseli könnyen, valójában a tartós nyári aszálytól éppen úgy szenved, mint a kajszibarack vagy a szilva - gyümölcsei aprók és ízetlenek maradnak. Az őszibarack csemetéje elég nehezen indul növekedésnek, ezért lehetőleg ősszel ültessük, és a fák egymástól mért távolsága legalább öt méter legyen. Az őszibarack frissít, üdít, jó kedvre derít. Ezt részben niacin-tartalmának köszönheti; csökkenti a vérnyomást, jót tesz a szívnek és az érrendszernek. Viszonylag sok C-vitamin van benne. B-vitamin- és biotin-tartalmuknál fogva főként a sárga húsú fajták kiváló haj- és bőrszépítők. Sárga antioxidáns xantofill színanyagaik rákellenes hatásúak. A kevésbé leveses barack is hasznos, mert rengeteg rostjával és pektinjével az emésztést segíti, megakadályozza a székrekedést, ami idegen helyen, nyaraláskor segíthet. A pektin egyébként a koleszterinszintet is egészséges irányba tolja el.