Nyári fontos Alma

Rózsafélék családja

Almatermésűek

Malus domestica

Nyári fontos Alma

Egy kétségkívül különleges almáról van szó, amelyet mi magyarok hajlamosak vagyunk felhasználásából kiindulva magyarnak tekinteni, pedig sajnos be kell ismernünk, hogy származását tekintve igen régi, sőt talán kicsit bizonytalan is, de minden valószínűség szerint azonban Franciaországi Lotharingiából származik. Leroy nevezetű francia botanikus szerint Amiens-ben, „Nyári fontos" (=Rambour d'été) név alatt, már 1535-ben ismeretes volt. Brózik piros színű változatáról is említést tett. Egész Európában el van már terjedve, bár elterjedését úgy szólván csak nagyságának és szépségének köszönheti. Legfontosabb, és legáltalánosabb felhasználása a konyhai használás, ahol azonban egyike a legkapósabb almáknak. Ennek köszönhetően hazánkban több helyen is rétes almának, vagy rétesbe való almának nevezik. Bereczki Máté neves gyümölcsészünk maga is ellenőrizte a fenti állításokat, és könyvében leírta azokat. Ő ojtóvesszejét 1871-ben kapta Oberdieektól, Jeinsenből. Több ízben termett már nála is. Így alkalma volt alaposan megfigyelni és leírni ezt a gyümölcsfát és terméseit. Mint minden gyümölcsnek ennek is többféle elnevezése ismert: Tüköralma, Rétesalma, Lothringer rambour, Pfundapfel, Backapfel, Tellerapfel, Rambour franc, Rambour raye, Rambour d été, Breitling; Ilambour-rayé. Fájára jellemző, hogy elég erőteljes növekedésű, edzett, korán és elég bőven termő. Ágai rendezetlenül szétállók, néha lefelé is irányulók, sűrű, terjedelmes, szabálytalan koronát alkotnak. Mindenféle almaalanyon jól díszlik. Vadalanyon középtörzsű fának, törpealanyon bokoralakú fának alkalmas. Nagy gyümölcsei végett, az erősebb szelek ellen védett helyet igyekezzünk számára juttatni. A termőhely iránt igénytelen, de a mélyrétegű, kellően nedves, középkötött, melegebb talajt és a melegebb éghajlatot kedveli, meghálálja, betegségekre nem fogékony, de az almamoly károsítja. Vesszei elég hosszúak, vastagok, merevek, könyökösek, sűrűn molyhosak. Itt-ott csupaszok, gyakran fényesek, sötétpirossal mosott szennyes-barnák, nagy kerek pontokkal sűrűn és szembetűnően pontozottak. Rügyközei rendetlenül hosszabbak vagy rövidebbek. Rügyei kicsinyek, simulók, sűrűn molyhosak. Virágrügyei kicsinyek, vagy középnagyok, hasas kúposak, sűrűn fehérmolyhosak, elég korán nyíló, nagy világos szirmúak. Virágzási ideje középkorai. Öntermékeny, de porzófajtaként felhasználhatók az 'Egri piros' és a 'Jonathán M 41.' fajták. Leveleiről a következőket tudhatjuk. Igen nagyok, vastag és keményszövetűek; széles tojásdadok vagy körülékesek, majd szabályosan, majd hirtelen elkeskenyült, rövid vagy hosszas, éles hegyben végződök; csaknem laposak vagy széleiken csak kevéssé fölhajlók, inkább vagy kevésbé íveltek; itt-ott szelíden hullámosak; alsó lapjukon molyhosak; felső lapjukon csupaszak, elég fényesek, élénk világos zöldek; széleiken apró, éles fogakkal jellemzően sűrűn, de nem szabályosan fűrészesek. Levélnyelük rövid, igen vastag, merev, molyhos, tövénél violaszin-pirossal mosott; csaknem vízirányosan el- vagy nyílt szögekben fölfelé álló. Levélpálhái fejletlenek, áridomúak, vagy keskeny lándzsásak, hamar elhullók. Virágrügyet körítő levelei hosszabbak, keskenyebbek, mint a vesszőkön levők: laposak vagy visszásán öblözöttek; hosszas és hajlékony nyelőkről lefelé csüggök. Ezzel el is érkeztünk a gyümölcsfa lényegéhez magához az almához. Ennek alakját Bereczki Máté így írta le könyvében. Aszimmetrikus gyümölcse, lapos gömb alakú, néha rövid kúpos gömb alakú. Egyik oldalán néha hízottabb és emelkedettebb. Zöme a középtájra vagy alább esik, honnét szára felé szelíden gömbölyödve boltozódik, szára körül lapos karimában végződik. Kelyhe felé kissé összébb húzódva boltozódik és kelyhe felé szintén széles, kissé hullámos karimában fogy el. Szára rövid, vastag, görbe, szabályosabb tágnyílású alján összeszűkülő mély üregbe helyezett, melynek sokáig zölden maradó falát sugaras rozsdamáz szokta borítani. Kelyhe nagy, többnyire zárt, összehajló, hosszas és molyhos kehelylevélkéivel tág és elég mély, tányér alakú üregben ülő, melynek alján finom, lapos dudorkák mutatkoznak, de karimája ritkán hullámos, bár a gyümölcs derekán néha elenyésző lapos bordák nyomai is mutatkoznak. Bőrének színe finoman, sima, fényes; eleinte sápadt-zöld; értével fehéres sárga; napos oldalán aranysárga, nagyrészt azonban szakadozott kármin piros csikókkal becsapkodott, s a csíkok közt sápadt pirossal is belehelt. Pontozata ritkás alig szembetűnő s többnyire csak a bőr alul áttetsző, fehér pettyek alakjában jelentkező. Szármélyedését kivéve, rozsda nem mutatkozik a gyümölcsön. Így könnyen felismerhető; a többi nyári és kora őszi almától jól megkülönböztethető. Gyümölcse nagy, vagy igen nagy általában 230-250 g, de néha 500 g is lehet. Gyümölcsének belseje, a húsa fehér, elég finom, kissé laza és kissé roppanós; leve bő, vagy elég bő, elég cukros, finom, néha kissé élénk savannyal emelt, elég kellemes, noha kevéssé vagy éppen nem fűszeres-ízű. Magtokja nyílt tengelyű; nagy, nyílt és fehérrel sávolt fiókjaiban számos, világos vöröses, ép magot rejtő. Kehely csöve rövid kúpalakú. Érése nagyon elhúzódó, augusztus elejétől szeptember elejéig, csaknem egy hónapon át, olykor 4-5 menetben szüretelik. Elsősorban, mint rétes- és főzőalma jelentős, nyersen kevésbé kedvelt. Szedés után mintegy 3-4 hétig tartható el, de legkésőbb októberig. Jól szállítható. Friss fogyasztású, asztali alma és kiváló rétesalma - féléretten konzervipari és háztartási célokra igen jól felhasználható. Érdekessége, hogy a híres pesti vásárok és piacok egyik kedvelt gyümölcse volt már a XIX. század közepén. A Kerti Gazdaság című szaklap 1858-ban arról panaszkodott, hogy a pesti piacon azért volt kevés nyári alma, mert főleg a rétesalmákat elkapkodták, illetve még a piacra kerülésük előtt a paraszti háztartásokban rétesként felhasználták. Termesztését és a fajta elterjesztését Bereczki 1882-ben is sürgette. Az 1960-as évekig Magyarországon az egyik legnagyobb mennyiségben termesztett fajta volt, a nagyüzemi almatermesztésből viszont mára már kiszorult. Éves szaporítása 4-5000 darab. Becslések szerint 1000-1500 termelő kertjében található meg. Rétesalmaként a háztáji termesztésben azonban a mai napig fontos szerepe van. Noha – a korszerű hűtőtárolásnak kö­szönhetően – a tavaly termett téli almafajták is szinte szakasztott olyanok, mintha nemrég szüretelték volna, azonban az ideiekkel már nem tudják fölvenni a versenyt. A most termett nyári alma ugyanis frissességben, ízben, zamatban már biztosan veri a tavalyit. Ajánlott termőtájai: Dél-Dunántúl, Duna-Tisza köze, Tiszántúl, Nyírség.