Augusztus 24. kedd

Rigóvári Merlot Siller


Ez a borászatom eddigi legsikeresebb bora, már mint, ahogy azt zsűrik értékelték. Szintén Július 7.-én történt meg ennek a bornak is a derítő anyaggal való ellátása. Időszerű volt már tehát ennek is a megfejtése. Ezt azonban most már úgy akartam elvégezni, hogy ne a hordóba kerüljön vissza, hiszen ebben a tölgyfa eszközben már több mint kilenc hónap eltöltött. Tehát a kifejtett anyagot egy ideiglenes műanyag hordóban helyeztem el és abban történt meg a kénezése, hogy őt nappal később elvégezzem e megpihent, lecsillapodott bornak a palackba töltését. Ebben az üvegben aztán végleges helyére kerül és fogyasztásra onnan történik. A megüresedett hordót azonnal tiszta vízzel kimostam, kiszárítottam, majd külsőleg is alaposan lesikálva visszahelyeztem helyére a pincébe, ahol kénes vízzel ismét csurdig feltöltöttem, hogy egészen az új bor belehelyezéséig ebben a folyadékban készüljön fel az új bor fogadására. Ezt a módszert most tanultam Sörés András borásztól. A következő öt nap alatt lesz időm felkészülni a palackozásra. A beszerzett vörösboros palackokat a palackozás napján fogom előkészíteni.

Augusztus 23. hétfő

Rigóvári Kékfrankos Rozé


Igaz, hogy a gyümölcs cefre készítés közepén tartunk pincénkben, de közben nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy a tavalyi boraink már jól összeértek és letisztultak a pincében a hordókban. Ennek eredményeként és nem elhanyagolható tényezőként természetesen a közelgő idei szüret okán ezen a téren is meg kellett kezdenem a munkát. A július 7.-én elvégzett derítés után augusztus 5.-én megfejtettem a kékfrankos rozé borom maradékát. Ezen a napon pedig szénsavat adtam hozzá, hogy majd két nappal később bepalackozzam a megmaradt mennyiséget. A bronzérmes bor érdemesült arra, hogy abból valamennyi megmaradjon még az elkövetkezendő évre is, hogy megfelelő alkalomkor elővéve eszünkbe jussanak a hozzákapcsolódó szebbnél szebb emlékek. E bort a feleségemnek készítettem és ajánlottam a Rigóvári sorozatban és az ő nevén futott a helyi borversenyen is, ami szép oklevelet hozott a számára, így már nemcsak az egykori keszeg-fesztiválon elért halsütő verseny arany érme, és halpucoló verseny ezüst érme füződik a nevéhez, hanem ez is. Sőt, majd ha ismét halsütő versenyen indulunk arra bátran vihetjük és ajánlhatjuk fogyasztásra a 2009-es évjáratú bronzérmes kékfrankos rozéját is.