Rigóvári Kékfrankos Rozé
Igaz, hogy a gyümölcs cefre készítés közepén tartunk pincénkben, de közben nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy a tavalyi boraink már jól összeértek és letisztultak a pincében a hordókban. Ennek eredményeként és nem elhanyagolható tényezőként természetesen a közelgő idei szüret okán ezen a téren is meg kellett kezdenem a munkát. A július 7.-én elvégzett derítés után augusztus 5.-én megfejtettem a kékfrankos rozé borom maradékát. Ezen a napon pedig szénsavat adtam hozzá, hogy majd két nappal később bepalackozzam a megmaradt mennyiséget. A bronzérmes bor érdemesült arra, hogy abból valamennyi megmaradjon még az elkövetkezendő évre is, hogy megfelelő alkalomkor elővéve eszünkbe jussanak a hozzákapcsolódó szebbnél szebb emlékek. E bort a feleségemnek készítettem és ajánlottam a Rigóvári sorozatban és az ő nevén futott a helyi borversenyen is, ami szép oklevelet hozott a számára, így már nemcsak az egykori keszeg-fesztiválon elért halsütő verseny arany érme, és halpucoló verseny ezüst érme füződik a nevéhez, hanem ez is. Sőt, majd ha ismét halsütő versenyen indulunk arra bátran vihetjük és ajánlhatjuk fogyasztásra a 2009-es évjáratú bronzérmes kékfrankos rozéját is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése