Vadgyümölcsök gyűjtése

VADGYÜMÖLCSÖK

 

Hamarosan megkezdődik a vadgyümölcsök szezonja is, ennek apropója alkalmából néhány történelmi emléket szeretnék a kedves pálinkakedvelők figyelmébe ajánlani a teljesség igénye nélkül, csupán azért, hogy érzékeltethessem, hogy ez a tevékenység mennyire fontos volt egykor a vidéken élő emberek számára, és mennyire szervesen hozzátartozott a mindennapi életükhőz.

A vadalmát és vadkörtét nemcsak nyersen fogyasztják, hanem ecetet és bort (csügör) is készítenek belőle. A Lápos völgyében az összezúzott gyümölcsöt egyszerű préssel sajtolják ki. Az Ormánságban sajtolás előtt kör alakú vályúban mozgó, malomkő nagyságú koronggal törik össze a vackort, a vadalmát. A székelyek hasonló eszközzel bükkmakkot zúznak össze. Az ilyen törők, zúzók Kelet-Európa mediterrán kultúrelemei. A vadalma-, vadkörte-, berkenyefákat erdőirtás alkalmával nem vágják ki. A székely falutörvények már a 17. század végén tiltják és büntetik a határban lévő vadalma-, körte-, és cseresznyefák kivágását. Vadgyümölcsöt szüretelni is csak akkor szabad, ha a faluközösség a begyűjtést már elhatározta. Szent Mihály-nap előtt vadalmát szedni nem volt szabad (Ozsdola, 1774). Zabolán –1847-es faluhatározat szerint – szeptember 1-jén harangszóval jelezték, hogy mikor indulhatnak a közerdőre vadalmát szedni. Az úgynevezett hagyás fák nagy számban láthatók a hegyi falvak határában. Az ilyen fákat a nap jobban éri, növekedésüket más erdei fa nem akadályozza, a fák környékét a legelő jószág megtrágyázza, és így a gyümölcs élvezhetőbb lesz. Ezek a ki nem irtott fák a gyümölcsfa „kultiválásának” kezdeti formái. Hasonló formáját ismerjük a Kaukázusból és Turkesztánból. A Hargitában az erdőszéli vagy magányos fenyő szállásfája a pásztornak, szénacsinálónak. Fekvőhelyül csereklyét (apró fenyőág), szénát terítenek a fa alá. Az Alföldön a szántóföldek közötti mezsgyén a kökénybokrokat (Prunus spinosa) nem irtja ki a földműves, mert a tüskés ágakból boronát készít. Az utak mentén, a réteken meghagyják a gyepűrózsa (Rosa canina) bokrokat is, mert a növény terméséből lekvárt főznek. A cirbolya (Pinus cembra), a boróka vagy szemerke (Juniperus communis), a kökény (Prunus spinosa), a som (Cornus mas), a mogyoró (Corylus avellana), a barkóca (Sorbus torminalis), a málna (Robus ideaus), a földieper (Fragaria vesca), a fekete áfonya (boronyica, havasi meggy – Vaccinium myrtillus), a vörös áfonya (brusnyica, fojminc – Vaccinium vitis-idaea) és más növények termését – ott, ahol a növényföldrajzi viszonyok lehetővé teszik – szintén gyűjtik és fogyasztják. Az áfonya termésének gyűjtéséhez egy lapát formájú fésűt (ref) használnak Ez az eszköz a Kárpátokban lakó szlovákoknál, németeknél, lengyeleknél, ukránoknál és románoknál is ismeretes. Használják az Alpesekben és Skandináviában is. A boróka bogyóiból pálinkát főznek, amely a székelyeknél fenyővíz, a palócoknál borovicska (szlovák borovička) néven ismert. A som termését nemcsak nyersen és aszalva eszik, hanem pálinka ízesítésére is használják. Lekvárt (csete) főznek a gyalogbodza, borzang (Sambucus ebulus) terméséből. A virágját régebben tojással kirántották; ez volt a bodzafánk.

Bízom abban, hogy az iménti sorok kellőképpen felkeltik a pálinkakedvelők érdeklődését, és ezeknek a növényeknek a védelme, megóvása, szeretete, valamint ápolása ismét része lesz mindennapi életünknek, és majdan a belőlük készülő csodálatos párlatokkal még nagyobb örömet tudunk okozni barátainknak, ismerőseinknek, és végül nem utolsó sorban önmagunknak.

Cseresznye pálinka készítése

Az utóbbi időben már naponta több alkalommal is felkeresnek e-mailban, vagy telefonon cefrézési tanácsokkal. Örömmel veszem tudomásul, hogy Szigetvártól, Győrig, Győrtől - Nyíregyházáig, valamint Nyíregyházától - Szegedig érkeznek a megkeresések. Csak továbbra is biztatni szeretném a pálinkakészítőket, hogy ha kérdésük van bátran keressenek.

Először is szeretném megköszönni Önnek, hogy látogatja blogomat. Nem titkolt célom, hogy szeretném felkelteni a pálinka kedvelők figyelmét arra, hogy a kedvtelésük mellett, esetlegesen felbukkanó szakmai hiányosságokra rávilágítsak. Pálinkafőző mesterként elég sok cefrével találkozom, és bizony még vannak hiányosságok ennek a készítése során. Sok helyen leginkább az örökölt technikák és szokások uralják ezt a tevékenységet, ahelyett, hogy kicsit utána járnának a végzett tevékenység lényegének és szakmaiságának. Mind amellett nem szeretnék senkit sem akarata ellenére kioktatni, illetve más útra terelni, de mindenképpen fel akarom villantani annak a tényét, hogy ezt is lehet profi módon csinálni, úgy, hogy akár a nagy kereskedelmi főzdékkel is feltudjuk venni a versenyt.

Valóban már a 2012-es szezon pálinkáinak cefrézésénél járunk és ebben itt is a cseresznye, illetve a szamóca jár az élen. A jó cefre készítésénél a tudatosság éppen olyan fontos, mint a borászatnál. Nem szabad a véletlenre és a szerencsére bízni a dolgokat, akkor amikor komoly összegeket fordítunk esetleges gyümölcs vásárlásra. Az egyik legfontosabb és elsőként használt enzimünk a pektinbontó enzim, amelyből igen széles választék állhat rendelkezésünkre, ha az interneten kicsit utána kutatunk. Itt a legegyszerűbb és a legolcsóbb is már kedvező hatással van a cefrénk végkimenetelére, ha pedig kicsit többet áldozunk rá, olyan aroma irányú speciális anyagokat szerezhetünk be, amelyeket a kereskedelmi főzdék is használnak. A következő anyagunk az élesztőgombák készítménye, amelyben szintén nagyon széles választékban válogathatunk. Jó magam inkább a középmezőnyben keresgetnék, mert talán ott a legkedvezőbbek az ár-érték arányok. Az élesztők mellé pedig természetesen mindig szükséges a tápsók hozzá adagolása, mert nélküle az élesztőgombáink sem működhetnek megfelelően. A cseresznye esetében szintén nagyon fontos a sav szint beállítása, mert a gyümölcsünk igen savszegény. Ha valaki azonban ezt természetesen akarja megoldani, akkor hozzáadott sav helyett meggyet rakjon bele a cefrébe, amely pótolja a hiányzó savtartalmat. A bodzavirággal kapcsolatban, ha azt a cseresznye cefrébe szeretnénk belerakni, akkor azért óvatosan bánjunk, mert ennek a virágnak igen tömény és intenzív illata van. Amennyiben a cseresznye fajtatiszta, erős karakterrel bíró gyümölcsből készült, akkor minimális mennyiségben javaslom a hozzáadását. Abban az esetben, ha a cseresznyénk több fajtából áll össze, és nem eléggé karakteres, akkor valamennyivel többet is hozzáadhatunk. Végül a harmadik esetben, ha igazából bodzavirág párlatot akarunk készíteni, akkor többet is tehetünk bele, és akkor a cseresznyénk hagyja, hogy a párlatban a bodzavirág illatai domináljanak. Bár melyik esetet is választjuk ez mindig egyedi döntés kell, hogy legyen, és minden esetben a virágokat le kell szednünk a szárról, mert annak a zöld íze nem kívánatos a párlatunk végső aroma összetételébe.

A cefre erjesztése során a cseresznye kevés aromaanyaggal bír, így nagyon fontos, hogy jól végezzük el. Cefrénket minél kevesebb oxigén érje, tehát az úgynevezett reduktív technológia felé kell elmozdulnunk. Napi kapcsolatban kell legyünk a cefrével, és amikor már kevésbé intenzív az erjedést, tegyünk meg mindent azért, hogy megvédjük azt a levegőtől. Még a jól záródó műanyag hordók esetében is javaslom a nyugalomban lévő cefre felszínére a takaró fólia elhelyezését, és lehetőség szerint a mihamarabbi desztillálás elvégzését. A párlat végső sikeressége 80%-ban a cefrétől függ, de a későbbiekben a 20% a desztillálás technológiájától, és a főzőmester filozófiájától függ. Ennek jó és alapos megválasztása sem elhanyagolható tényező, ahogy az sem, hogy a pálinkánk a desztillálás befejezésével még nem készült el, a pihentetés, a megfelelő érlelés legalább olyan fontos, mint a cefre gondos elkészítése. A kiváló minőségű pálinka elkészítése nem olcsó játék és gyakran annyiba fog kerülni egy liter saját pálinkánk, mintha azt megvásárolnánk, de tudni kell, hogy ez a milyenk és első lélegzetétől az utolsóig a saját lelkünk egy kis darabkája kerül bele. Nem egyszerűen csak alkohol, hanem maga a mi párlatunk, nem lehet célunk a mennyiség növelése a minőség rovására, ahogy annak fogyasztása is szinte cseppenként kell, hogy visszakerüljön belénk. Végső összefoglalásként pálinkát csak mértékkel, alaposan megfontolva, kipihenten, határozott céllal fogyasszunk és ez a cél sohasem a lerészegedés legyen, hanem egy magasabb és magasztosabb lelkiállapot elérése!

 

 

Tisztelettel:

 

Muth József

okleveles pálinkafőző, kóstoltató és bíráló