2010. december 11., szombat
2010. december 10., péntek
Adventi Eperfa hordóban érlelt Királyleányka Törköly Pálinka
Adventi Eperfa hordóban érlelt
Királyleányka Törköly Pálinka
Ennek az érlelt pálinkának is az alapja egy tavalyi évben szüretelt Királyleányka bogyózott szőlő törkölyből készült pálinka volt. Az azóta eltelt idő elején a törkölypálinka üveg edényben került pihentetésre, majd három hónap eltelte után az üvegedényből átkerült az eperfa hordóba, ahol tovább folytatódott a párlat érlelése. A reduktív módon erjeszt törköly cefre kiváló minősége remekül visszaadta a szőlő eredeti íz és aroma világát. A bogyózottság következtében nyoma sem volt a párlatban a törkölypálinkákra jellemző csuta ízre. Az első három hónapban az üvegben remekül kisimultak és megpihentek az ízek és az aromák, és csak ezt követően került a további finomításra az eperfa hordóba. Köztudott, hogy a törkölypálinkákra rendkívül jó hatással van a hordós érlelés, ezen belül az eperfa mivel önmagában is igen ritkaság még plusz pozitív aromákat ad az alap párlatnak. Az eperfa hordóban a párlat színe sárgára változik és az ízek és aromák is teljesen megváltoznak, kitelnek, bársonyossá, kisímultá válnak. Az egyébként nőies fehér bor törkölypálinkája ennek következtében még nőiesebbé, még gyengédebbé vált. Alkohol fokát ennek is visszacsökkentjük a palackozás előtt 45 fokra és hagyjuk, hogy a továbbiakban lepalackozva mindvégig megőrizze minőségét és gyengéd karakterét.
Kis mennyiségben jó egészséget kívánok a fogyasztásához!
2010. december 9., csütörtök
Vizkereszti Érlelt Téli Körte Pálinka
Vízkereszti Eperfa hordóban érlelt
Téli Esperes Kört Pálinka
A tavalyi év egyik legsikeresebb gyümölcs pálinkám lett ez a fajta. Az alma után a körte a második legjelentősebb gyümölcsünk. Általában véve igényesebb, mint az alma, a későn érő fajták pedig kifejezetten válogatósak. Mindenekelőtt a csapadékra és a kiegyenlített páratartalomra kényesek. Ráadásul ahhoz, hogy megbízhatóan teremjenek, még porzófajtát is igényelnek.
A körte genetikai sajátosságai és termesztési hagyományai az évszázadok során csak lassú fajtaváltást tettek lehetővé. Fajtaszortimentjére és annak változására a statikusság jellemző. A világ körteellátásának nagyobb hányadát jelenleg is a 100-200 éves fajták termesztése alapozza meg. A 17–19. században Nyugat-Európában nemesített fajták jelentős részének fogyasztási értéke ma is felülmúlhatatlan. Leváltásukra végül is a fokozott termőhelyi igény kielégítésének nehézségei, a termesztés, a növényvédelem, a szállítás, a tárolás és áruvá készítés gazdaságossági és piaci követelményei kényszerítenek bennünket. A több száz éves fajták helyettesítésével a nemesítők a 20. század elejétől próbálkoztak. Ebből a szempontból azonban századunk első 5-6 évtizede szinte semmilyen eredményt nem hozott. Születtek ugyan új fajták, amelyekkel választékosabb lett a szortiment gyümölcsmorfológiai szempontból, de a körtetermesztés továbbfejlődését nem tették lehetővé.
A pálinka mennyiségemet három hatalmas méretű körtefa adta.
A körte ásványi anyagokban (kálcium, magnézium, kálium, cink, vas, jód) gazdag, magas vitamintartalmú (A, B1, B2, C) gyümölcs. Egyes kutatók depresszió ellen is ajánlják.
Mint általában a gyümölcsök, a körte is pozitív fogalmak szimbóluma: a reményé és az egészségé, emellett pedig formája miatt a nőiséghez köthető. Homérosz az istenek ajándékának nevezte. A mitológiai történet szerint Zeusz egyik fiát, Tantaloszt gonosz tettei miatt büntetésből az alvilágba száműzték, és gaztetteit egy körtefa alatt kellett meggyónnia. Amikor éhes volt, a feje fölött lógó gyümölcsökért nyúlt, az ágak azonban visszahúzódtak, így mindig éhes maradt.
Az első nemesített fajtákat a görögök kísérletezték ki körülbelül háromezer évvel ezelőtt. Theophratosz már az i. e. III. században megkülönbözteti a nemesített körtét a vackortól, és az oltás módját is részletezi. A rómaiak korában már negyven különböző fajtát termesztettek: a zöldtől a sárgán és a barnán át a pirosig terjedő színeivel a körte ma is az egyik legváltozatosabb színű gyümölcsünk, alakja a hosszúkás, alul szélesedő, tipikus körtealaktól az almához hasonlóan kerekdedig terjed.
A kínai hagyományban a körtefa a szomorúságot és az elválást, a keresztény kultúrkörben viszont csoportos, hófehér virágaival Szűz Máriát jelképezi. Európában a gyümölcstermesztés a szerzetesek feladata volt, a középkorban a körtéket mindig megfőzték, mert a nyers körtét rossznak, sőt mérgezőnek tartották. Ám a Napkirály, XIV. Lajos korában a gyümölcs már uralkodói ínyencségnek számított.
Rendkívül hasznos, ha minden étkezés előtt elfogyasztunk egy gyümölcsöt. Ha sok körtét eszünk, megelőzhetjük a reumát, az ízületi gyulladást, a vérszegénységet, a szív- és érrendszeri problémákat, a tuberkulózist, sőt a végbélrák kialakulásának az esélyét is csökkenti. A körtét cukorbetegek is fogyaszthatják, alacsony kalóriatartalma miatt fogyókúrához is ajánlják. A gyümölcs pektintartalma miatt segíti az emésztést, jó hatással van a belek működésére, tehát méregtelenítéshez, salaktalanításhoz is ideális, ezért kúraszerű fogyasztása is ajánlatos: tíz napon keresztül együnk naponta másfél kilogramm hámozott körtét.
Köztudott, hogy a legjobb bort, whiskeyt, cognacot hordóban érlelve kapjuk. Ez ugyanúgy igaz a valódi pálinkákra is. A pálinka lefőzés után ízében friss, a toroknak "karcos". Amikor a pálinka elkészül, kb. egy negyed évre szükség van ahhoz, hogy letisztuljon. A letisztulás azt jelenti, hogy lágyabb, kevésbé "karcos" lesz fogyasztásakor a pálinka és az adott gyümölcs illata, íze tökéletesen megmutatkozik a pálinkában. A legjobb hatást akkor érjük el, ha pálinkánkat hordóban érleljük. Az eperfa ritkasága miatt szinte már kuriózumnak számít, de természetesen eperfából is készül pálinkás hordó.
Az a pálinka, amely ízében amúgy is kissé fanyar - pl. birskörte-, birsalma-, dió-, törkölypálinka- tölgyfahordóban érlelve ízében selymesebbé, színében aranysárgává, cognacra emlékeztetővé válik. Ezen pálinkám esetében is, amely most már alapjában véve is egy éves lesz, színében rögtön halványsárga lett és rendkívüli módon sima italú, ami egyrészt köszönhető a pálinka korának, a körte ízének, és eperfahordós érlelésnek, e három összetevő miatt biztosan állíthatom, hogy kiváló itallal állunk szemben.
Kis mértékben jó egészséggel ajánlom fogyasztását!
2010. december 8., szerda
Kármel-hegyi Boldogasszony
Fehér Faeper Ágyas Pálinka
Régen az őseink egyébként úgy tartották, hogy a piros eperből bort készítettek, míg fehér eperből készült a pálinka. Az ágyas pálinka régi hagyományokkal rendelkező magyar ital. Az elmúlt századokban sokféle recept alapján készítették. A népi főzésben kétféle ágyas pálinkát különböztettek meg, a nyárit és a télit. Az előbbit friss gyümölcsök hozzáadásával, míg az utóbbit a legkülönfélébb fűszernövények felhasználásával készítik. E párlat esetében nyári ágyas pálinkáról beszélhetünk, hiszen friss gyümölcs került saját párlatába érlelésre. Mivel pedig a Faepernek két fajtája létezik mind a kettőből készítettem italt. A fehér eper kevésbé látványos, mint a piros eper, hiszen annak rubintvörös kristálytiszta színe ritka a pálinkák körében, ellenben a fehér eper halványsárgás színt kölcsönzött az egyébként fehér párlatnak ezzel hasonlóvá lett az eperfahordóban érlelt eperpálinkához. Íz anyagban azonban sokkal édesebb és gyümölcsösebb annál. Egyébként a két ágyas pálinkának mind a készítése, mint a feldolgozása teljesen hasonló, azok csupán színükben különböznek egymástól.
Az ágyas pálinkát a Magyar Köztársaság 2008. évi LXXIII. törvénye (a Pálinkatörvény) határozza meg. Gyümölcságyon érlelt pálinka vagy ágyas pálinka az a gyümölcspálinka, amelyet gyümölccsel együtt érleltek legalább 3 hónapig. A gyümölcságy a pálinka fajtájával azonos, ha egy gyümölcs megnevezésével jelölik, illetve tartalmazhat többfajta gyümölcsöt, de ebben az esetben csak vegyes gyümölcságyas pálinkának nevezhető. 100 liter gyümölcságyon érlelt pálinkához vagy ágyas pálinkához legalább 10 kg érett („nyári ágyas pálinka”) vagy legalább 5 kg aszalt gyümölcsöt („téli ágyas pálinka”) kell felhasználni. A palack címkéjén a pálinka nettó mennyiségét kell feltüntetni. Az érlelés időtartamát az érlelés helyszínén, ellenőrizhető módon dokumentálni kell.
A Pálinkatörvény szerint csak az a speciális eljárással készített gyümölcspárlat nevezhető pálinkának, amelyet Magyarországon termett gyümölcsből készítettek, és amelynek cefrézését, párlását, érlelését és palackozását is Magyarországon végezték. A sűrítményből, aszalványból, szárítmányból készült termék nem nevezhető pálinkának.
Az ágyas pálinka mindenféle színárnyalatban előfordulhat a kristálytisztától a dióbarnáig. Íze többnyire édeskés. Az ágyas szó onnan ered, hogy a rendszerint nagy fenekű üveg alján található az ágy (ezt több helyen ágyásnak nevezik), amely többféle lehet aszerint, hogy milyen összetevőket tartalmaz.
Ágyas pálinkának tehát a nyers vagy aszalt gyümölcsre a saját érlelése után rátöltött, azonos gyümölcsből készült pálinka minősíthető.
2010. december 7., kedd
Kármel-hegyi Boldogasszony Piros Faeper Ágyas Pálinka
Kármel-hegyi Boldogasszony
Piros Faeper Ágyas Pálinka
Az ágyas pálinka régi hagyományokkal rendelkező magyar ital. Az elmúlt századokban sokféle recept alapján készítették. A népi főzésben kétféle ágyas pálinkát különböztettek meg, a nyárit és a télit. Az előbbit friss gyümölcsök hozzáadásával, míg az utóbbit a legkülönfélébb fűszernövények felhasználásával készítik. E párlat esetében nyári ágyas pálinkáról beszélhetünk, hiszen friss gyümölcs került saját párlatába érlelésre. Mivel pedig a Faepernek két fajtája létezik mind a kettőből készítettem italt. A piros eper sokkal látványosabb, hiszen rubintvörös kristálytiszta színe ritka a pálinkák körében.
Az ágyas pálinkát a Magyar Köztársaság 2008. évi LXXIII. törvénye (a Pálinkatörvény) határozza meg. Gyümölcságyon érlelt pálinka vagy ágyas pálinka az a gyümölcspálinka, amelyet gyümölccsel együtt érleltek legalább 3 hónapig. A gyümölcságy a pálinka fajtájával azonos, ha egy gyümölcs megnevezésével jelölik, illetve tartalmazhat többfajta gyümölcsöt, de ebben az esetben csak vegyes gyümölcságyas pálinkának nevezhető. 100 liter gyümölcságyon érlelt pálinkához vagy ágyas pálinkához legalább 10 kg érett („nyári ágyas pálinka”) vagy legalább 5 kg aszalt gyümölcsöt („téli ágyas pálinka”) kell felhasználni. A palack címkéjén a pálinka nettó mennyiségét kell feltüntetni. Az érlelés időtartamát az érlelés helyszínén, ellenőrizhető módon dokumentálni kell.
A Pálinkatörvény szerint csak az a speciális eljárással készített gyümölcspárlat nevezhető pálinkának, amelyet Magyarországon termett gyümölcsből készítettek, és amelynek cefrézését, párlását, érlelését és palackozását is Magyarországon végezték. A sűrítményből, aszalványból, szárítmányból készült termék nem nevezhető pálinkának.
Az ágyas pálinka mindenféle színárnyalatban előfordulhat a kristálytisztától a dióbarnáig. Íze többnyire édeskés. Az ágyas szó onnan ered, hogy a rendszerint nagy fenekű üveg alján található az ágy (ezt több helyen ágyásnak nevezik), amely többféle lehet aszerint, hogy milyen összetevőket tartalmaz.
Ágyas pálinkának tehát a nyers vagy aszalt gyümölcsre a saját érlelése után rátöltött, azonos gyümölcsből készült pálinka minősíthető.
2010. december 6., hétfő
Myrai Szent Miklós Gyógylikőr
Elkészítése:
A likőr elkészítésének mindenféleképpen decembernél előbb ne álljunk neki, akkor is csak abban az esetben, ha volt több napos fagy, amely a kökény megfelelően beérlelte. A leszedése is sokkal könnyebb, ha már a bokrokon nem találunk levelet és a sok hegyes tüskét könnyebben kikerülhetjük. Szedéskor ügyeljünk arra, hogy a bogyókat szárastól szedjük le ellenkező esetben nagyon gyorsan romlásnak indulnak a gyümölcs szemeink. Szedésnél azt is figyelembe vehetjük, hogy már ott az egészséges szemeket szedjük le. Mindenesetre otthon, amikor elkezdjük a bogyók feldolgozását elsőként alaposan válogassuk át azokat és likőrnek a sértetlen, egészséges, érett szemeket használjuk fel. Válogatáskor már eltávolíthatjuk a szárdarabokat is. Amikor ezzel megvagyunk, alaposan mossuk meg az alapanyagunkat és csurgassuk le, hogy felesleges víz ne maradjon a viaszos bogyókon. A feldolgozás többféle módon történhet, lehet darálni és törni a szemeket a fontos az, hogy a magokat is összezúzzuk. A darálás kicsit kockázatos, mert a magok elég nagyok és kemények, így én inkább elővettem a nagyanyai örökségből ránk maradt rézmozsarat és abban törtem össze gondosan, hogy a magok minden esetben összezúzódjanak. Ekkor egy pépes masszát kapunk, amelyet edénybe rakunk és ráöntjük az 1 liter merlót rozé boromat, alaposan elkeverem abban, majd a tűzhelyen elkezdem felhevíteni. Folyamatosan keverni kell, nehogy leégjen az alapanyagunk, arra is ügyelni kell, hogy ne forrjon fel teljesen az anyag. Amikor olyan 80 C fok körüli a hőmérséklete akkor szinten tartva a hőfokát hozzáadjuk a cukrot, majd a vaníliát és legvégül a mandarint, amelynek levét belepréselve, majd magát a héját is apró kockákra vágva belerakjuk. Negyed órát forrás előtti állapotban hevítjük, majd letakarva hagyjuk, hogy annyira kihűljön, hogy az üveg edényekbe bele tudjuk rakni. Ez a feldolgozott mennyiség nálam egy 5 literes és egy 3 literes üvegbe került elosztásra. Merőkanállal gondosan elosztom a mennyiségeket, amikor már kihűlt és következik a 3 liter Golden Delicious Alma Pálinka (50%) ráöntése. Azért az alma pálinkát választottam és ajánlom, mert annak aroma és íz világa hagyja kibontakozni a kökényből kioldódó anyagokat és nem viszi el semmilyen irányba a likőrünk illatát. Amikor ezzel is megvagyunk, akkor gondosan lezárjuk az üvegjeinket és lehetőleg szoba hőmérsékleten tartva azokat legalább 30 napig hagyjuk összeérni. Időnként természetesen megrázogathatjuk, de e nélkül is tökéletes eredményt kapunk. Arra is figyeljünk, hogy az üvegek ne legyenek teljesen megtöltve egy kis levegő, ha marad benne, az nem árt a likőr fejlődésének, de természetesen feleslegesen nyítógatni nem kell. Türelmesen várjuk ki legalább a 30 napot és utána bontsuk fel, szűrjük le a likőrünket, hogy a folyadék üledék és rost daraboktól, no és főleg magdaraboktól mentes legyen. Amennyiben nem akarunk túl erős likőrt fogyasztani, abban az esetben ilyenkor némi desztillált vízzel hígíthatjuk az italunkat. Semmiképpen ne csapvízzel, mert az klóros és a desztillált vizünk is ugyanolyan hőmérsékletű legyen, mint a likőr, és mindig a vizet öntsük a likőrbe ne pedig fordítva.
2010. december 5., vasárnap
Aquavinicum II.
Aquavinicum
A párlatkészítés művészet, de nem az a fajta habókos, kiszámíthatatlan fajta művészet, hanem az a fajta, mint a hangszergyártás, mint egy jó hegedűkészítő mester itt is sohasem készül két teljesen egy forma párlat, mindig egyedi és megismételhetetlen. Hogy mitől válik azzá?
Alkoholkinyerésre tulajdonképpen minden cukor- és keményítő tartalmú gyümölcs, gyökér, gabonaféleség és valamennyi alkoholtartalmú folyadék felhasználható. A cukortartamától függ, hogy mennyi alkohol nyerhető ki belőle, de a minősége a felhasznált anyag érettségi fokának függvénye. Az is nagyon fontos, hogy a felhasznált anyagok lehetőleg magas cukortartalmúak, aromásak, egészségesek és érettek legyenek. Amennyiben egyfajta alapanyagból készítjük a párlatunkat viszonylag egyszerű a feladatunk, de ha több féle anyagot vegyítünk össze, akkor nagyon fontos, hogy az arányokat mindig feljegyezzük. Lehetőleg olyan anyagokat házasítsunk össze, amelyek nem ellentétesek egymással. Az alapanyagok kiválasztásánál igen fontos, hogy tudjuk, hogy mit is csinálunk, és mit akarunk vele elérni. Ezért fontosnak tartom, hogy mindig ismerjük az alapanyagunk összetételét és a várható párlat tulajdonságait. Ha ezeket ismerjük és megfelelően házasítjuk össze, akkor a keletkezet párlat egyedi és gyógyító hatású lesz. Ezért az én rendszeremben ennek igen fontos szerepe van, és az általam használt anyagokat a Herbarium Librum nevezetű könyvemben gyűjtöttem össze. Ha az Aquavinicum rendszerében tovább haladunk, akkor a párlatokat évjáratok szerint csoportosítottam össze. Az egyes évjáratokon belül három fő csoportot alakítottam ki. Az első csoportba a natúr pálinkák kerültek. Ez alatt azt értem, hogy egy fajta gyümölcsből készült párlat, amely üvegedényben kerül tárolásra. A következő csoportba azok a pálinkák kerülnek, amelyek érlelését nem üvegben, hanem különböző fahordókban ejtem meg. A harmadik csoportba végül az ágyas pálinkák kerülnek. Ezek már tulajdonképpen nem is nevezhetők a törvény előírásai szerint pálinkának, mert hozzáadott gyümölcscukrot tartalmaznak. Mind a három csoporton belül további hat azonos alkategória lett kialakítva. Borpárlatból készült pálinkák, Törköly pálinkák, Borseprő pálinkák, Gyümölcs pálinkák, Erdei gyümölcs pálinkák és végezetül az utolsó alkategóriába a vegyes pálinkák kerültek. E hat csoport jól elkülöníthető egymástól íz, aroma és érték kategóriában is. Tehát az Aquavinicum elnevezésű pálinka rendszerem ezek alapján épül fel és alkot egységet. A későbbiekben természetesen ezekről az alkategóriákról is külön fogok részletesen írni. Tehát folytatás következik…
Aquavinicum
A magyar pálinkakultúra manapság körülbelül ott tart, ahol a borkultúra 15 évvel ezelőtt. Vagyis már tucatnyi, igazán remek főzde található az országban, a fogyasztó is kezd már érdeklődni, de a pálinkát elismerő és kereső tömegbázis még tagadhatatlanul hiányzik. És vásárló tömegbázis addig nem is lesz, amíg mi, fogyasztók nem leszünk olyan jól informáltak az előállítás és az értékelés területén, mint a bor esetében.
Magyarország a Kárpát-medencében szerencsés helyet foglal el a világ egyéb tájaihoz képest. Mikro- és makroklímája a növénytermesztés számára optimális feltételeket biztosít még az évjáratok szeszélyessége ellenére is. A termesztett zöldségfélék, a szőlő, a gyümölcsök és a vadon termő gyümölcsök kiváló összetételűek és aroma gazdagok – az egyéb földrajzi fekvésekhez képest -, ami a feldolgozó iparok, így a pálinkafőzdék számára is kifogástalan minőségű alapanyagokat biztosít.
A borfogyasztás kultúrája már hazánkban is kezd kialakulni, a magasabb szesztartalmú párlatok fogyasztásában azonban eltérő trendek érvényesülnek. Elsősorban a divatirányzatok hódítanak az égetett szeszek fogyasztása területén, de fontos lenne a hagyományos, kiváló minőségű pálinkáink fogyasztási helyét is behatárolni, megfelelő terjesztésüket preferálni.
Az alkoholtartalmú termékek készítése több évezredes múltra vezethető vissza. Őseink mindig a jobbra törekedtek, így helyes megfigyeléseik alapján kezdték készíteni a sört, a bort. Ezen alkoholos italokat azonban nem tarthatták el hosszú ideig változás, romlás nélkül.
Az alkimisták kísérleteinek köszönhetően felfedezték és fejlesztették a desztilláció tudományát, melynek segítségével az alkoholtartalmú italok töményítésére, eltarthatóságára is törekedhettek elődeink, munkájuk eredményeképpen létrejöttek a mai szeszesitalok eredeti alapváltozatai. Az első borpárlatok valószínű, hogy mai szemmel élvezhetetlen, de hosszabb ideig eltartható italok voltak, ezek körülbelül a mai alszeszeknek (első, finomítatlan párlat a kétszeri lepárlású, valódi kisüsti pálinkáknál) feleltek meg. Ezek a párlatok alkalmasak voltak fogyasztásra, fertőtlenítésre, új oldószernek, vagyis létrejöttek a gyógynövények kivonatai, mint gyógyszerek, és mint a likőripar megteremtésének egyik alap aromaelemei. Az alkoholos termékek (párlatok, kivonatok) gyógyításban használt szerepére utal a terminológiákban előforduló „Élet vize”- „Aqua Vitae” elnevezés is, vagyis a gyógyhatású, életvitelt segítő anyag elnevezés is, amely utal a pálinka gyógyhatására is.
A desztillálással készített szeszesitalok nevezéktana az idők folyamán sokat változott. A 14. század elején fordult elő először az Aqua Vitaê - az Élet vize -, majd az Akovita szó. Az 1400-as évek közepén a párlatok neve Szublimata volt és később jelent meg az Égetett bor jelölés. A világon mindenütt a helyi párlatokat nevezték így, vagy valamilyen hasonló jelzővel..
A pálinkafélék hazai elterjedése a 14. századi királyi udvarhoz kötődnek, ahol Károly Róbert felesége, Erzsébet királyné gyógyította a köszvényt „aqua vitae”-vel, melyhez a párlatba rozmaringot áztatott be. A 17. századtól használták a szlovák eredetű pálinka elnevezést, elsősorban a gabonaalapú párlatokra, és csak később vált kizárólagosan, mint a pálinka elnevezés, a gyümölcs eredetű termékekre használatossá. A pálinka szó az írásos emlékekben először kb. 1630-tól jelenik meg. A 16.-17. században a párlatfőzés már elterjedt a világon mindenütt. Az idők múlásával, elsősorban értékmentő céllal, vagyis a mezőgazdasági hulladékokból, de egyre jobban meghonosodott a különböző gyümölcsökből direkt történő párlat főzése a Kárpát-medencében is. A 16. században a legkedveltebb pálinkafajta a szilvórium volt. Ebben az időben egyénileg, kis főzdékben folyt a pálinkakészítés hazánkban. Már ekkor az állam igyekezett hasznot húzni a pálinka előállításából, magas áron kellett megváltani a főzési jogot a főzdéknek, a szeszadót azonban csak a 19. század második felében rótták ki a szesztartalmú párlatokra.
Az alkohol tartalmú termékek elterjedését, minőségének javulását az ipari forradalom tette lehetővé. A gőz felhasználása forradalmasította az alkoholgyártást, elősegítve a szesztartalmú termékek minőségi és mennyiségi növelését. A mennyiség növelésével csökkentek az alkohol árak, tehát a „gyógyszerből” lassan élvezeti cikké váltak a termékek, ennek hatására kezdődött el ipari méretekben az ital- és likőrgyártás.
Fontos tisztázni a pálinka megítélésében azt a tényt, hogy minden élelmiszerrel kapcsolatban van fogyasztói elvárás. Ez miből és honnan ered? Egyrészt a fogyasztási szokásokból, másrészt az érzékszervi elvárásainkból. A fogyasztott élelmiszerekhez, italokhoz mindenkiben tartozik egy, „emlékkép”, vagyis valamilyen tapasztalat, ami lehet pozitív és negatív benyomás is. Ha ez a kép jó volt, akkor memorizáljuk az étel, ital színét, illatát, ízét, harmóniáját. További fogyasztások alkalmával mindig ehhez fogunk viszonyítani, értékelni. Ebből következik az a termelői probléma is, hogy mit fogad el a fogyasztó (az áron kívül) jónak, vagy mit utasít el. Tehát, ha kifogástalan termékkel ismerkedünk meg először, akkor a továbbiakban is ezt keressük, mint fogyasztó, de ha kissé, vagy nagyon hibás termékre „neveltek”,ezt ismertük meg, akkor bizony a szakmailag hibásnak minősített termékeket keressük, mint fogyasztó.
A pálinkákra, párlatokra lefordítva ez azt jelenti, hogy a fejlődéstörténetben fellelhető technikai, technológiai hibákat is elvárhatja a fogyasztó termékeinknél, mivel környezetében ez jelentette az „igazi pálinkát”. Sajnos a pálinkáknál, párlatoknál a készítés során elkövetett technológiai, technikai hibák nem jelentenek minőség javulást, és a piaci eladhatóságuk is jelentősen csökken. Az elmúlt évtizedek kereskedelmi termékei elsősorban aromásított italok voltak, melyek csak részben tartalmaztak gyümölcspárlatot.
Szeretnénk, ha gyümölcseink igazi zamatát, illatát küldhetnék pálinka formájában is a világ minden tájára, de ehhez szükség van az igazi értékek elismerésére, elfogadására, és a hibák tényleges felismerésére is.