Vízkereszti Eperfa hordóban érlelt
Téli Esperes Kört Pálinka
A tavalyi év egyik legsikeresebb gyümölcs pálinkám lett ez a fajta. Az alma után a körte a második legjelentősebb gyümölcsünk. Általában véve igényesebb, mint az alma, a későn érő fajták pedig kifejezetten válogatósak. Mindenekelőtt a csapadékra és a kiegyenlített páratartalomra kényesek. Ráadásul ahhoz, hogy megbízhatóan teremjenek, még porzófajtát is igényelnek.
A körte genetikai sajátosságai és termesztési hagyományai az évszázadok során csak lassú fajtaváltást tettek lehetővé. Fajtaszortimentjére és annak változására a statikusság jellemző. A világ körteellátásának nagyobb hányadát jelenleg is a 100-200 éves fajták termesztése alapozza meg. A 17–19. században Nyugat-Európában nemesített fajták jelentős részének fogyasztási értéke ma is felülmúlhatatlan. Leváltásukra végül is a fokozott termőhelyi igény kielégítésének nehézségei, a termesztés, a növényvédelem, a szállítás, a tárolás és áruvá készítés gazdaságossági és piaci követelményei kényszerítenek bennünket. A több száz éves fajták helyettesítésével a nemesítők a 20. század elejétől próbálkoztak. Ebből a szempontból azonban századunk első 5-6 évtizede szinte semmilyen eredményt nem hozott. Születtek ugyan új fajták, amelyekkel választékosabb lett a szortiment gyümölcsmorfológiai szempontból, de a körtetermesztés továbbfejlődését nem tették lehetővé.
A pálinka mennyiségemet három hatalmas méretű körtefa adta.
A körte ásványi anyagokban (kálcium, magnézium, kálium, cink, vas, jód) gazdag, magas vitamintartalmú (A, B1, B2, C) gyümölcs. Egyes kutatók depresszió ellen is ajánlják.
Mint általában a gyümölcsök, a körte is pozitív fogalmak szimbóluma: a reményé és az egészségé, emellett pedig formája miatt a nőiséghez köthető. Homérosz az istenek ajándékának nevezte. A mitológiai történet szerint Zeusz egyik fiát, Tantaloszt gonosz tettei miatt büntetésből az alvilágba száműzték, és gaztetteit egy körtefa alatt kellett meggyónnia. Amikor éhes volt, a feje fölött lógó gyümölcsökért nyúlt, az ágak azonban visszahúzódtak, így mindig éhes maradt.
Az első nemesített fajtákat a görögök kísérletezték ki körülbelül háromezer évvel ezelőtt. Theophratosz már az i. e. III. században megkülönbözteti a nemesített körtét a vackortól, és az oltás módját is részletezi. A rómaiak korában már negyven különböző fajtát termesztettek: a zöldtől a sárgán és a barnán át a pirosig terjedő színeivel a körte ma is az egyik legváltozatosabb színű gyümölcsünk, alakja a hosszúkás, alul szélesedő, tipikus körtealaktól az almához hasonlóan kerekdedig terjed.
A kínai hagyományban a körtefa a szomorúságot és az elválást, a keresztény kultúrkörben viszont csoportos, hófehér virágaival Szűz Máriát jelképezi. Európában a gyümölcstermesztés a szerzetesek feladata volt, a középkorban a körtéket mindig megfőzték, mert a nyers körtét rossznak, sőt mérgezőnek tartották. Ám a Napkirály, XIV. Lajos korában a gyümölcs már uralkodói ínyencségnek számított.
Rendkívül hasznos, ha minden étkezés előtt elfogyasztunk egy gyümölcsöt. Ha sok körtét eszünk, megelőzhetjük a reumát, az ízületi gyulladást, a vérszegénységet, a szív- és érrendszeri problémákat, a tuberkulózist, sőt a végbélrák kialakulásának az esélyét is csökkenti. A körtét cukorbetegek is fogyaszthatják, alacsony kalóriatartalma miatt fogyókúrához is ajánlják. A gyümölcs pektintartalma miatt segíti az emésztést, jó hatással van a belek működésére, tehát méregtelenítéshez, salaktalanításhoz is ideális, ezért kúraszerű fogyasztása is ajánlatos: tíz napon keresztül együnk naponta másfél kilogramm hámozott körtét.
Köztudott, hogy a legjobb bort, whiskeyt, cognacot hordóban érlelve kapjuk. Ez ugyanúgy igaz a valódi pálinkákra is. A pálinka lefőzés után ízében friss, a toroknak "karcos". Amikor a pálinka elkészül, kb. egy negyed évre szükség van ahhoz, hogy letisztuljon. A letisztulás azt jelenti, hogy lágyabb, kevésbé "karcos" lesz fogyasztásakor a pálinka és az adott gyümölcs illata, íze tökéletesen megmutatkozik a pálinkában. A legjobb hatást akkor érjük el, ha pálinkánkat hordóban érleljük. Az eperfa ritkasága miatt szinte már kuriózumnak számít, de természetesen eperfából is készül pálinkás hordó.
Az a pálinka, amely ízében amúgy is kissé fanyar - pl. birskörte-, birsalma-, dió-, törkölypálinka- tölgyfahordóban érlelve ízében selymesebbé, színében aranysárgává, cognacra emlékeztetővé válik. Ezen pálinkám esetében is, amely most már alapjában véve is egy éves lesz, színében rögtön halványsárga lett és rendkívüli módon sima italú, ami egyrészt köszönhető a pálinka korának, a körte ízének, és eperfahordós érlelésnek, e három összetevő miatt biztosan állíthatom, hogy kiváló itallal állunk szemben.
Kis mértékben jó egészséggel ajánlom fogyasztását!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése