Kármel-hegyi Boldogasszony

Fehér Faeper Ágyas Pálinka

Régen az őseink egyébként úgy tartották, hogy a piros eperből bort készítettek, míg fehér eperből készült a pálinka. Az ágyas pálinka régi hagyományokkal rendelkező magyar ital. Az elmúlt századokban sokféle recept alapján készítették. A népi főzésben kétféle ágyas pálinkát különböztettek meg, a nyárit és a télit. Az előbbit friss gyümölcsök hozzáadásával, míg az utóbbit a legkülönfélébb fűszernövények felhasználásával készítik. E párlat esetében nyári ágyas pálinkáról beszélhetünk, hiszen friss gyümölcs került saját párlatába érlelésre. Mivel pedig a Faepernek két fajtája létezik mind a kettőből készítettem italt. A fehér eper kevésbé látványos, mint a piros eper, hiszen annak rubintvörös kristálytiszta színe ritka a pálinkák körében, ellenben a fehér eper halványsárgás színt kölcsönzött az egyébként fehér párlatnak ezzel hasonlóvá lett az eperfahordóban érlelt eperpálinkához. Íz anyagban azonban sokkal édesebb és gyümölcsösebb annál. Egyébként a két ágyas pálinkának mind a készítése, mint a feldolgozása teljesen hasonló, azok csupán színükben különböznek egymástól.

Az ágyas pálinkát a Magyar Köztársaság 2008. évi LXXIII. törvénye (a Pálinkatörvény) határozza meg. Gyümölcságyon érlelt pálinka vagy ágyas pálinka az a gyümölcspálinka, amelyet gyümölccsel együtt érleltek legalább 3 hónapig. A gyümölcságy a pálinka fajtájával azonos, ha egy gyümölcs megnevezésével jelölik, illetve tartalmazhat többfajta gyümölcsöt, de ebben az esetben csak vegyes gyümölcságyas pálinkának nevezhető. 100 liter gyümölcságyon érlelt pálinkához vagy ágyas pálinkához legalább 10 kg érett („nyári ágyas pálinka”) vagy legalább 5 kg aszalt gyümölcsöt („téli ágyas pálinka”) kell felhasználni. A palack címkéjén a pálinka nettó mennyiségét kell feltüntetni. Az érlelés időtartamát az érlelés helyszínén, ellenőrizhető módon dokumentálni kell.

A Pálinkatörvény szerint csak az a speciális eljárással készített gyümölcspárlat nevezhető pálinkának, amelyet Magyarországon termett gyümölcsből készítettek, és amelynek cefrézését, párlását, érlelését és palackozását is Magyarországon végezték. A sűrítményből, aszalványból, szárítmányból készült termék nem nevezhető pálinkának.

Az ágyas pálinka mindenféle színárnyalatban előfordulhat a kristálytisztától a dióbarnáig. Íze többnyire édeskés. Az ágyas szó onnan ered, hogy a rendszerint nagy fenekű üveg alján található az ágy (ezt több helyen ágyásnak nevezik), amely többféle lehet aszerint, hogy milyen összetevőket tartalmaz.

Ágyas pálinkának tehát a nyers vagy aszalt gyümölcsre a saját érlelése után rátöltött, azonos gyümölcsből készült pálinka minősíthető.

A törvényi előírással ellenben én mindig sokkal több gyümölcsöt használok fel ágyas pálinkáim elkészítésénél. Minden esetben 1 literbe 0,2 kg gyümölcs kerül. A minimum 3 hónap ezen esetben is szigorúan betartásra kerül és minden esetben üveg edényekben történik az érlelés, amely nem ad hozzá más ízt és nem is veszít el semmit alapjaiból. Az érlelés letelte után a palackozást azonban nem a gyümölccsel együtt hajtom végre, hanem alapos szűrés után kristály tisztán kerül az üvegbe, mert az így sokkal élvezhetőbb. A visszamaradt ágyra ismét lehet pálinkát tölteni és az érlelést újból megkezdeni, de ebben az esetben már 1 liter pálinkát 0,5 kg gyümölcsre önthetünk, hiszen a második érlelés során már sokkal kevesebb beltartalom képes kioldódni a gyümölcsökből, sőt ilyenkor egy hónappal meg is nyújthatjuk az érlelés idejét. Az 50%-os pálinkával érlelt ágyaspálinkák többnyire veszítenek alkoholtartalmukból, viszont nyernek szabad cukor tartalmat, így bár édesebbnek érezzük, egyben gyengébb alkohollal is bírnak. Az ilyen párlatokat én 42% alkohol tartalomra gyengítek vissza, hogy a gyümölcsaromák még fokozottabban érvényre jussanak.