Tisztelt
Olvasóim, Kollégáim!
Kedves
Barátaim!
Nagy
örömömre szolgál, hogy ismét, egy új borászati év kezdetén köszönthetlek
benneteket. Már maga az a tény, hogy újfent billentyű elé ülhettem azt jelenti,
hogy ismét vannak új boraink, hogy hálát adhatunk Istennek, hogy termetek a
szőlők, voltak ügyes két kezi emberek, akik fáradtságot, verítéket nem kímélve
dolgoztak egész évben az ültetvényekben a metszéstől a szüretig. Így visszagondolva
az elmúlt szőlészeti évre megállapíthatjuk, hogy valóban hálát kell adnunk,
hogy minden nehézséget leküzdve eljuthatunk odáig, hogy a lemetszett elhalt
vesszők helyén, új termő vesszők jelentek meg, majd a megerjesztett gyümölcs,
lefejtve újbort eredményezett a pincéinkbe. Ezt az utat végig küzdjük minden
évben, hogy a borospalackokba kerülő nemes italaink, az elkövetkezendő év
ünnepeinek méltó emléke legyen. Nem megbántva azokat a polgárokat, akik csupán
fogyasztják ezeket a nemes nedűket, de meg kell állapítanunk, hogy igazán csak
az tudja értékelni ezeket az italokat, akik a születésüktől a fogyasztásig velük
éltek. Biztos vagyok abban, hogy egy alkoholos ital, ezen esetben a Bor,
valóban nagy betűsen írva, értékét nem az ára, hanem az abba belefektetett
munka, szeretett, bánat és öröm adja meg, amely végig kíséri megszületését.
Mondhatják sokan, hogy ezek csak nagy szavak, és ez is csak egy termék, mint
egy bejárati ajtó. Sajnos, akik ezt mondják nem értették és nem értik meg egy
Bor születését. A Tesco, Spar, Lidl, a Metró, az Auchan, és még sorolhatnám
tovább az áruházakat, polcairól levett üvegek nem mindig adják vissza a Bornak
a szellemiségét. Ezeken a helyeken a Bor árúvá alacsonyodik, akár milyen jó, és
finom is. A Bor egy termelőjével, vagy ha nagyképű akarnák lenni, akkor azt
mondanám egy a Teremtőjével. Ha nem ismerjük a helyet, ahol születik, ha nem
ismerjük a kezeket, akik megteremtik, ha nem ismerjük a borhoz kapcsolódó
történeteket, anekdotákat, akkor minden Bornak más íze van. A Bort lehet otthon
fogyasztani az étkezőasztalnál, lehet fogyasztani étteremben, bárokban, de
sokkal másabb fogyasztani a pincében. A Bornak az igazi helye a pince. Hiszem,
hogy ha egy bort termő helyén, otthonában kóstolunk meg először, megismerve
készítőit, azoknak vendégszeretetét, barátságát, akkor később azt a Bort bárhol
fogyasztjuk, mindig az Ember jut róla eszünkbe és nem az alkohol. Mert a Bor a
barátság itala, nem a lerészegedéssé. Ismerve a Bort, tudunk mértéket tartani,
tudunk örülni minden cseppjének, tudjuk élvezni születési helyének minden
aromáját, a föld, a nap, a levegő minden pillanatát, amely benne van a
legördülő kortyokban.
Kedves
Borbarátaim!
Szeretnélek
meginvitálni benneteket, hogy látogassatok el kedvenc boraitok pincészeteibe,
ismerjétek meg a helyet, és az embereket, legyen részetek olyan vendégségben,
amely a barátságról szól, ahol olyan borokkal koccinthattok, amelyek
felejthetetlen élményt nyújtanak. A Bor nem egy napos ital! A Bor egy éjszakás
és legalább kétnapos ital. Töltsetek el egy ilyen hétvégét azon a tájon, ahol a
Bor születik, lássátok lemenni ott a napot, feljönni a csillagokat, hallani a
szél suttogását, érezni a föld illatát, átélni a koccintás pillanatának minden
varázsát!
Várunk
hát benneteket, természetesen nem csak borral, hanem tájunk minden
gasztronómiai élményével, turisztikai látványosságával, múltunk, jelenünk, és magyar
jövőnkbe vetett minden reménységünkkel!
Muth József
pincemester
