Népi hiedelmek VIIIL.

Népi hiedelmek

VIIIL.

Április 1.

„Április, bolond, aki járja is”

Április 1-je Hugó napja, a téli napfordulótól számított századik nap, ezért népünk régente „száznapnak” is nevezte. Egyébként pedig „negyvenesnap” volt, e nap időjárásából a terméskilátásokra következtettek. Április 1-je az indás növények vetőnapja volt, minden más munka végzésére szerencsétlennek tartották, mert a nép úgy hitte, Júdás ezen a napon akasztotta fel magát (kötél → inda).

Az „áprilist járatás”, „április bolondja” az ókori tavaszkezdő tréfás örömünnepekre vezethető vissza. Hozzánk talán német közvetítéssel került. Erre vall, hogy elsősorban városi és gyermekmulatság, a felnőtt falusi nép körében sohasem gyökeresedett meg.

Ezen a napon nem volt tanácsos tyúkot ültetni, esküvőt tartani, útnak indulni, építkezést kezdeni, sőt eret vágatni sem. Az asszony- és lánynép feketébe öltözve ment templomba. Ha eső támadt abból rossz, a derült időből pedig jó és bőséges termést jósoltak.
Egyébként az "áprilisjáratás" sokakat rászedő, beugrató, tréfás, bolondozó szokása szinte egész Európa szerte ismert. A hagyomány gyökerei az ókorba nyúlnak vissza, és igen gazdag irodalma van már a letűnt századokból is az e naphoz fűződő, híres-hírhedt bolondériáknak. Ilyen volt például az augsburgi országgyűlés által 1538. április elsejére meghirdetett nagy pénzleértékelés, amely csak trükk maradt, és amire kegyetlenül ráfizettek a spekulánsok. Alkalmasnak vélték e napot a régiek az indás növények, a dinnye, az uborka vagy a tök vetésére és ettől számítva a századik napon várták a zsendülésüket.
A régi magyar kalendáriumok "Virághozó, vigasztaló Szent György havának" - is nevezték az áprilist, amikor már a gazdák figyelmét a sürgető, kinti tennivalókra terelte a gyümölcsfák virágait kipattantó vegetáció. "Nyessd a barackfát. Irtsd a kerti férget. Most ültesd, akkor lesz szép sűrű sövényed. Szőlőt is bujthatsz még, most a legjobb karózni. A palántát is lehet ki szabadba hozni" - ezt ajánlotta dédanyáink korában Szent György, azaz április havára a Bácskai naptár.

Népi hiedelmek IXL

Népi hiedelmek

IXL.

Április hónapja

A hagyomány szerint e hónapnak is Romulus adott nevet, isteni anyjának, Venusnak etruszk neve után (Apru, lsd. görög Aphrodité). Terentius Varro, római tudós a név eredetét népies etimologizálással az aperire "kinyílni, feltörni" igére vezeti vissza, mondván, most nyiladozik a természet, most töri fel az eke a talajt.
Ha a márciust Romulus atyjának, Marsnak szentelték, csak méltányos volt, ha a rákövetkező hónapot Mars kedvesének, Venus-istenasszonynak dedikálták, annál is inkább, mert hiszen a naptárt reformáló Julius Caesar a maga családjának ősanyját tisztelte ebben az istenasszonyban. Márpedig Venus mellékneve "aprilis" volt. Ez a szó az "aperire", "megnyitni" (tulajdonképpen ad-parire) igéből ered. Venusszal kapcsolatban eredetileg a szülési aktusra vonatkozott ez a "megnyitás". Mint naptári fogalmat aztán úgy magyarázták, hogy ezen a napon hivatalba lépett konzulok, akikről tehát magát az illető esztendőt elnevezték, hivatalosan "megnyitották" hivatalba lépésük napján, "Aperilis" vagy "Április" elsején az esztendőt.

Népi megfigyelések:
- április esője elkergeti a fagyot
- áprilisi hó, nem jó
- áprilisi hó trágyáz, márciusi szalmáz
- április hónap, ha nedves, aratás lesz bő és kedves
- lucskos áprilist, virágos május és száraz június követ
- áprilisban hét tél, hét nyár
- áprilisi zivatar kergeti a fagyot
- hideg április, rossz esztendő

Ez a hónap a megújhodás ideje. Megérkeznek a fecskék, a vándormadarak. A kis bárányok is vígan ugrándoznak a gyenge, ízes füvet kínáló réten, bár "a pásztorok félnek, mert még akolba szorulhatnak a bárányok a hidegtől". A meteorológusok Tavaszhó-ként tartják számon, a régi Székely-Magyar naptár szerint Szelek havának nevezik, eleink pedig (az Avisura szerint) a Báránytor (Rügyezés) hava elnevezést használták áprilisra. A hónap régi magyar (katolikus) neve Szelek hónapja. A Nap a Bika jegyébe lép.

Népi mondóka
György-nap előtt, ha nem esik,
György-nap után sok is esik.
Hogyha Vitálisz didereg,
Tizenötször lesz még hideg!
Áprilisnak szárazsága,
Jó gazdának bosszúsága.
Áprilisnak nedvessége
Fáknak termőképessége.

Mit jövendöl a 100 éves naptár?
Ha az idő áprilisban igen kellemetes, rossz május szokott rá következni. Ezen hónapi égiháborúk nedves esztendőre mutatnak. Ha a szivárvány kék és sárga színe jól látszik, néhány napra jó időt lehet várni. Húsvét körüli nedves idő rossz rozsaratást okoz. Ha Szent György napja körül a rozs akkora, hogy a varjú elbújhatik benne, gabonabőségre mutat.

A hónap római ünnepei a növényzet sarjadzását, az állatok szaporodását, általában a termékenységet voltak hivatottak elősegíteni. Április 4-én volt a Megalesia, a kisázsiai Kübelé (latin Cybele) ünnepe. A Megalé Métér (görög „Nagy Istenanya”) Venus phrűg megfelelőjeként Attisz (Adónisz) párja volt. Április 12-én a gabonaanyát, Cerest ünnepelték a Ceralia ünnepen. 15-én vemhes teheneket áldoztak nyilvánosan a szaporulatért, a Fordicidia ünnep erről kapta a nevét. 21-én tartották a Palilia ünnepet, Palesnek, a nyájak istenének neve után. E napon emlékeztek meg Róma alapításáról. Ennek során a Vesta-szüzek tisztító és termékenyítő máglyatüzeket gyújtottak, melyeken a résztvevők átugráltak és áthajtották rajtuk barmaikat. 23-a a Vinalia Urbana, a Borkóstoló ünnep napja, 25-e a Robigaliáé, amikor körmenetet tartottak és állatáldozatot mutattak be Robig(o) istennőnek, hogy a vetést elkerülje a gabonarozsda (robigo jelentése: „gabonaüszög,” „rozsda”). A megelőzés sajátos módját gyakorolták a rómaiak. Az üszög ellen vörös rókákat hajtottak a gabonatáblákba. Érdekes, hogy a bibliai Sámson – noha bevallottan egészen más céllal – hasonlót cselekedett a filiszteusok gabonaföldjeivel. Összefogott 300 rókát, égő csóvát kötött a farkukra, és a vetésbe hajtotta őket. A filiszteusok gabonája megsemmisült, akárha üszög esett volna bele. (A mi üszög, üszök szavunk nemcsak „betegséget”, hanem „parazsat, pernyét” is jelent!) Figyelemre méltó az is, hogy a néphit szerint az „üszögöt” asszony szüli („üszöggyerek”), s azért lesz „üszög” a magzatból, mert a viselős asszony a tűzhely parazsát vízzel öntötte le, s a szoknyája alá felcsapó gőz bejutott a méhébe. Az „üszöggyerek” – úgy tartják – szőrös állathoz hasonló. Mindez arra vezethető vissza, hogy a vörös rókát, úgy is mint napállatot, de főleg azért, mert a rágcsálók irtásával nagy hasznot hajt, egykor Eurázsia-szerte, mint Japánban még ma is, gabonaszellemként tisztelték. Visszatérve április havához, a hónap utolsó ünnepea 28-ától május 3-ig tartó Floralia, Flora virágistennőt tiszteli meg. Ez azonban már a májust vezeti be.

Rigóvári Portugeise Rozé 2010. 2.

Rigóvári Portugeise Rozé
2010.



A tavalyi év talán leghányatottabb sorsú bora lett ez minden akaratom ellenére. A szőlőt főnököméktől kaptam a jó munkámért cserébe. Amikor nekik szüreteltünk amit kaptam nem szedtük le, remélve, hogy még egy kicsit javul a mustfoka és időm sem lett volna a szüretek miatt vele foglalkozni. Csakhogy az időjárás kissé megtréfált bennünket és egy tíznapos esős, párás időszak következett, úgyhogy, amikor már leszedtünk bizony kezdet a szőlő lefolyni a tőkéről. Mustfok nem hogy nem emelkedett, de még csökkent is ráadásul. A rozénak szánt szőlőből azt is készítettem. tizenkét órát állt lebogyózva a héján, majd lefejtettem, enyhén kipréseltem és fahordóban kotyogóval indítottam el az erjedését. Mindent megkapott amire szükség volt és forrt is annak rendje és módja szerint két nap múltán némi cukorral erősítettem fel. Ettől aztán a forrás még hevesebben beindult és valahogy egy beletévedt szőlőmag eldugította a kotyogót. Amikor felismertem a bajt, a gázok már feszítették széjjel a hordót, ahogy hozzáértem a dugóhoz kivágta azt kotyogóstul és majd fele a mustnak el is folyt a pincében. Később sikerült helyes mederbe terelni a folyamatot és fejtéskor egy másik hordóba került a rozé. Itt közepes kénnel kezeltem, de őt nappal később kiéreztem a kénhidrogénes szagot a borból, amit aztán rezes kezelésnek vetettem alá. Februárban már nem éreztem ezt a szagot a kezelés sikerült. A nevemen futó bort elsőként Szabó komám kóstolta, de ő annak ellenére, hogy az kristály tiszta volt úgy ítélte meg, hogy kicsit jellegtelen zamatokkal bír. A Bátai borverseny előtt Becze sógorom kóstolta, de ő akkor már úgy ítélte meg, hogy a bor elvihető versenyre. Ezzel hasonló véleményen volt Németh keresztapám is, de még a főnökasszonyom is. Annak ellenére, hogy ez is március 12.-én lett derítve. A borversenyen a 97-es sorszámot kapta, de érem díjazásban nem részesült, valószínűleg ez is a derítés közelsége miatt. Március 28.-án aztán megfejtettem leszedve a derítőszerről. 4 liternyi seprű keletkezett, ami a cefrébe került a 75 liternyi rozé bort 1,6 dl kénnel fejtettem meg remélve, hogy a Bátaszéki borversenyre javulni fog a minősége.

Népi hiedelmek XL.

Népi hiedelmek

XL.

Március 30.

Kerény, deákul Quirinus, katonatiszt, aki a legendai hagyomány szerint Hadrianus császár alatt a II. században szenvedett Rómában vértanúhalált. Az örökvárosból származó ereklyéit a rajnavidéki Neuss őrzi. Matthias Zender kiváló kutatásaiból tudjuk, hogy a szent ottani hatalmas román temploma messzesugárzó Kerény-kultusz forrása, amely Belgiumra, Luxemburgra, Franciaország északi részére, szórványosan a keleti német vidékekre, így – ezt már mi tesszük hozzá – a XIII. század folyamán a Szepességbe is eljutott. Főleg járványos betegségek és jószágvész idején folyamodtak hozzá. A rajnai jámborságban a négy marsall, Vier Marschalle, eredetileg "istállómester" közé tartozott, tehát ott Remete Szent Antallal, Kornéllal és Huberttel együtt a legtiszteltebb középkori jószágpatrónusok között tartották számon. Tiszteletét Orsolya, Kordula, Szervác, bizonyos vonatkozásokban még a Háromkirályok társaságában rajnavidéki bevándorlóink egy része (latini) hozta magával az Árpád-korban. A régi hazai patronátusokat Zender nem említi, talán mert nem Neuss városából származtatja. Sajnos, a magyar patrocinium-kutatás még mindig nagyon az elején van, pedig a külföld is tőlünk várná a tájékoztatást. Fekete Nagy Antal kevéssé valószínű nézete szerint a Szepességben arról a szintén Kerény nevezetű vértanúról (†269) van szó, akihez járványok idején szoktak könyörögni, és akinek ereklyéit viszont a bajor Tegernsee bencés apátságában tisztelték (márc. 25).

Rigóvári Rizlingszilváni 2010. 3.

Rigóvári Rizlingszilváni
2010.



Pincészetünknek ez az a bora, amelyet a derítés előtt elvittünk a Minerág Kft-hez, hogy annak beltartalmát megvizsgálva, legyen valami fogalmunk arról, hogy vajon milyenek is lehetnek a boraink a tartályokban. Végső során az eredmény nem mutatott rosszat, kivéve a kénszegénységet, amely azonban elég kritikusan alacsony szintre süllyedt az utolsó fejtés óta. De savra és illóra is kedvező értékeket mutatott, a cukor szintje pedig azt mutatta, hogy egy jól leforrt száraz borral van dolgunk. 145 nap elteltével március 12.-én hajtottam végre ennél a bornál is a derítést. Öt nap elteltével már kóstoltuk a borokat, de ennél a fajtánál, mind a Bátaszéki Becze sógorom, mind pedig Máté Rózsa főnökasszonyom kiérezték a derítő szer ízét a borban és nem javasolták, hogy a versenyre benevezzem azt. Meg is fogadtam a tanácsukat és így ez fajta borunk, amely egyébként az én nevemen futott volna nem szerepelt a Bátai megmérettetésen. Én ennek ellenére optimista vagyok ezzel a borral kapcsolatban és bízom abban, hogy most, hogy eltelt a derítéstől számított két hét és megfejetettem a jövő héten sorra kerülő Bátaszéki borversenyre olyan állapotba kerül, hogy ott indítható lesz. Tehát március 28.-án végrehajtottam a fejtést és 87 liternyi bor került vissza a tartályba, amelybe 2 dl. ként öntöttem. 7 liternyi seprő maradt vissza a fejtés után, amelyet a cefrés hordóba öntöttem miután gondosan megszűrtem. A fejtés során visszakerülő bort is megszűrtem és úgy öntöttem vissza az úszófedeles tartályba. A következő napok kénnel való érlelése megfogja hozni várhatóan a kedvező eredményt, és majd a kóstoláskor kiderül, hogy indíthatom-e a versenyen vagy sem.

Rigóvári Zalagyöngye 2010. 2.

Rigóvári Zalagyöngye
2010.



A tavalyi évben a megszokottnál kicsit korábban került sor ennek a szőlőfajtának a szüretelésére, így nem tudta hozni a nagy esőzések miatt a cukortartalmát sem, mert az erős vastagbőrű bogyók minden nedvességet magukba szívva valósággal szétrobbantak a fürtben. A rothadás pedig nagyon gyorsan megindult a magas páratartalmú levegőben. Az első fejtésre negyven nap után került sor, amikor is közepes kénnel megfejtettem, de már ekkor is látszódott rajta némi opálosság. A János-napi borszenteléskor ez a mérték még elenyészőnek volt mondható, de az új év első hónapjaiban már szembetűnő mértéket öltött. Minden valószínűség szerint a bor felemésztette a kéntartalmát és talán ezért kezdet el behomályosodni. A fejtést még sem hajtottam végre, már arra vártam, hogy majd a derítés megoldja ezt a problémát. Március 12.-én hajtottam végre a derítést, amit öt nap elteltével ellenőriztem és meg kellett állapítanom, hogy az eredmény nem lett elég jó ahhoz, hogy a borversenyre benevezzem ezt a bort. Természetesen főnökasszonyommal megkóstoltattam, aki a homályosság ellenére ízre, zamatra korrekt bornak értékelte. Becze sógorommal is megkóstoltattam, de ő már úgy vélte, hogy nem érdemes arra, hogy versenyezzen és ezzel én is egyetértettem. Így a feleségemnek ezt a borát nem neveztem erre a Bátai borversenyre. Március 28.-án aztán levettem a bort a derítőszerről és alaposan meg is lepődtem azon, hogy milyen sok seprő keletkezett az aljában. 10 liternyi mennyiséget kellett kivennem ahhoz, hogy a visszafejtésre kerülő bor tiszta maradjon. Ez 9% volt a teljes mennyiségnek. Végül 95 liter fejtett bort 2,1 dl kénnel kezelve zártam vissza légmentesen az úszófedeles tartályba. 5-6 nap elteltével már visszalehet ellenőrizni a fejtés eredményét, hogy vajon az opálosság megszűnt-e.

Rigóvári Szürkebarát 2010. 2.

Rigóvári Szürkebarát
2010.



Megmondom őszintén, hogy ez a fehér borom, úgy mond a legkisebb az összes közül, amelyet tavaly készítettünk. Azért a legkisebb, mert ebből készült mennyiségre a legkevesebb. Mielőtt azonban a Bátai borversenyre beneveztem volna ezt a bort több alkalommal, több személlyel is megkóstoltattam a legtöbb boromat, így ezt is. A legelső borkóstoló alkalmával Szabó Péter keresztkomám, aki maga is borászkodik, úgy vélte, hogy ez a bor rendkívül finom és nagyra hívatott. Később közvetlenül a borverseny előtt, de már a derítés után főnökasszonyommal Kocsisné Máté Rózsa borásszal is megkóstoltattam. Ő azonban kóstolás helyett azonnal meg is itta, mert mint állította a legfinomabb fehér borom, amelyet eddig készítettem. Én magam is nagyon odafigyeltem rá, mivel tavaly sikerült elrontanom és csak nagyon nehezen tudtam helyrehozni, de versenyre alkalmas állapotba nem is tudtam hozni. Most ezzel azonban én magam is úgy éreztem, ha mással nem is, de ezzel a borral esélyesek vagyunk az aranyérem elnyerésére. Az igazság az, hogy a verseny előtt négy nappal bérmakomám édesapjával is, Németh Józseffel is megkóstoltattam, aki, akkor kiérezte a derítés ízét. Végül is az ő véleménye egyezett meg a bíráló bizottság véleményével, mert a versenyen emiatt a mellék illat miatt nem díjazták éremmel. A tegnapi nap folyamán a derítés két heti időtartalma eltelt, így neki álltam és megfejtettem, hogy a Bátaszéki borversenyre bírálatra alkalmas legyen. A fejtés során gondosan levettem a színbort az üledékről, még akkor is, ha ezzel három liternyi mennyiséget elvesztettem és csupán a fejtés 27 liter maradt a műanyag tartályban, ahol is 0,6 dl kénnel le is kezeltem és gondosan le is zártam.