Vörös Bikavér Borseprő Párlat 2010.

Virágvasárnapi

Vörös Bikavér Borseprő Párlat

2010.

Tíz nap telt el azóta, hogy a Vörös Bikavér boraimnak az alapborait sikeres derítés után megfejtettem. A második fejtés alkalmával összegyülemlett derítési aljat gondosan összegyűjtöttem, és összeházasítottam. Normál esetben ilyenkor 4-8 % seprő gyülemlik össze a hordó aljában, amely már többnyire olyan anyagokat tartalmaz, amely szinte szabad szemmel nem is látható a borban, a derítőszer azonban mégis képes azokat a borban megfogni, magához szippantani és a mélybe rántani. A hordók, illetve a tartályok fenekén összegyülemlett anyag nagy része maga is bor, így aztán annak párlattá alakítása során jó minőségű italt kaphatunk. A törkölynél finomabb, de a borpárlat minőségét el nem érő italunkat azonban a hatályos törvények értelmében a szó igazi értelmében nem is nevezhetjük pálinkának, csupán párlatnak, mert hozzáadott anyagokat tartalmaz. Régebben ezt a seprőt önállóan nem is főzték ki, hanem többnyire a törkölyhöz rakva azzal együtt került az üstökbe. Az utóbbi években azonban ismét felismerték ennek jelentőségét, lényeges különbségét mind a törkölytől, mind pedig a bortól, így ismét önállóan kerül kifőzésre. Tíz napig hagytam, hogy a különböző hordókból és tartályokból egybe öntött aljak, kissé összeérjenek, lecsillapodjanak, majd április 15.-én, illetve 16.-án kifőzésre alkalmasnak találtam. A bérelt üstben odahaza, Schillingi Imi szaktanácsadása mellett került kifőzésre és lefinomításra. A cefre kiválóságának legjobb bizonyítéka az lett, hogy a főzésre szánt mennyiségből 20 liternyi párlat finomodott le, amely mind illat, mind aroma anyagában igen ígéretes jegyeket viselt magán. Mivel igen jeles ünnep előtt álltunk a párlat méltán erről kapta elkeresztelésekor a nevét Virágvasárnapi Vörös Bikavér Borseprő Párlat elnevezést. Egykor a mi Urunk, Jézus Krisztus is dicsőségesen vonult be Jeruzsálembe, ugyan így azt remélem, hogy ez a párlat is legalább ilyen dicsőségesen vonul be Pincészetünk történelmébe. Egyrészt az első ilyen típusú párlat, de sikerén felbuzdulva biztos vagyok benne, hogy még sok ehhez hasonló fogja követni a sorban. Mivel italrendszeremben, a Melurarcum Vinoricumban ez a párlat is önálló kategóriát képvisel, így ennek is lesznek alitalai, amelyek további finomságait fogják kiemelni ennek a párlatnak.

Kis mennyiségben jó egészséget kívánok a fogyasztásához!

Rigóvári Királyleányka 2010.-2.

Rigóvári Királyleányka

2010.

Száraz fehérbor

Most már kétségtelenül úgy tűnik, hogy ez a bor lesz a fehér boraim zászlós hajója. Második évben készítek belőle italt és a második évben is igen ígéretes nedűnek ígérkezik. Igazi magyarfajta, igazi magyaros temperamentummal, fűszerezettséggel, amely csak neki a tulajdonsága. A tél folyamán a megszokott fahordójában érlelődött ebben az évben is. Megszokta és szereti a helyét a tölgyfa hordó pedig jól kiegészíti zamatosságát aromáival. Ellenben a tavalyi évvel idén szemmel láthatóan gyorsan és kiválóan letisztult nem kellett sok és bonyolult eljárást elvégeznem vele, hogy a végére versenyképes állapotba kerüljön. A tavalyival ellentétben idén lényegesen alacsonyabb alkoholtartalommal sikerült kihoznom belőle az illatanyagokat és ennek ellenére a savai nem emelkedetek a többi illatanyag fölé. Március 12.-én határozom el a megderítését annak ellenére, hogy szemmel láthatóan tiszta már a bor. 5 nappal később március 17.-én elsőként a bátaszéki sógorral Becze Józsival ízleltetem meg. Mind külsőre, mind belsőre hibátlannak és versenyre képesnek találja. Ezzel párhuzamosan a főnökasszonyommal, Máté Rózsikával is besoroltatom és nála szintén remekre sikeredett, annyira, hogy jókat bele is ivott. Így aztán március 17.-én 96-os sorszámmal az én nevemen el is indítottam a bátai borversenyen. Nálam ugyan nem ez a legfinomabb fehér bor, de mind a besoroláson, mind a bírálaton igen előkelő helyre került és a végén 19.-én bronzérem díjazásban részesült. Március 28.-án aztán a derítési két hét elteltével lefejtettem az aljáról a bort, amely során 6,5 l derítési alj keletkezett, amit a cefrébe gyűjtöttem össze a többi fehér bor társaságában. 2,6 dl kénnel kezeltem a 115 liternyi fehér bort. Április 3.-án a borász főnökömmel kóstoltattam végig a boraimat a bátaszéki borverseny előtt. Ennek alkalmával Sőrés Andrásnak is igen jó véleménye volt a királyleányka fehér borról és mindenképpen a versenyre alkalmasnak találta. Április 8.-án aztán el is érkezett a borverseny napja, ahol meglepetésre ez a fehér bor ismét jól szerepelt, és újfent bronzérem díjazásban részesült immár második alkalommal. A kénjét egy kicsit magasnak tartották, de mivel az pár nappal korábban került bele én biztos voltam abban, hogy az mire a palackozásra sor kerül pont megfelelő szintre fog kerülni.

Népi hiedelmek VL.

Népi hiedelmek

VL.

Április 14.

Április 14.-én a Tiborok tartják névnapjukat, amelyet elsősorban idő- és termésjós napként tartott számon a néphagyomány. A következő rigmust költötték és ezzel vidították egymást találkozásaik alkalmával a gazdaemberek: "Tiborc király könyve szerint, ha zöldül a nyírfa, nem kell félni már a fagytól, akárki is írta". Természetes persze, hogy a szőlősgazdák sem akartak lemaradni ezen a téren, de őket már ekkor is a várható szőlőtermés érdekelte, így az ő mondókájuk szerint: "ha Tibor napján virágos a cseresznyefa, virágos lészen a szőlő is". Népi megfigyelés szerint ezen a napon szólal meg a kakukk és a pacsirta. Ha erre a napra kizöldül a rét, jó szénatermésre lehet számítani, - így tartják Muravidéken, ha pedig a varjú nem látszik ki a búzavetésből, akkor bizony jó termésre számíthatnak a szántó-vető gazdaemberek.

Rigóvári Fehér Cuvée 2010. - 2.

Rigóvári Fehér Cuvée

2010.

A kísérletezésnek ez is egyfajta állomása. Eredetileg Cuvéenek a pezsgő alapanyag borait nevezték, ma pedig már nem is igen használatos ez a kifejezés, mert nem magyaros, így ez a házasítás szó váltotta fel a szakirodalomban. Pontosan azonban azt jelenti, hogy két, vagy több féle bor tudatos megválasztásával, tudatos arányú egymáshoz adásával egy új, egy harmadik bor készítünk el. Annyira azonban még fajta kísérlet, mert e két szőlőfajtából már mások is készítettek ígéretes fehér házasítás. Ez a két fajta fehér szőlő pedig nem más, mint a francia származású, igen közkedvelt és világmárka Chardonnay, valamint a nem annyira ismert, de magyar származású Királyleányka, amely sokkal nagyobb tekintélynek is örvendhetne, mint, amelyet eddig sikerült neki elérnie. A kísérlet számomra új, mert mindeddig én nem házasítottam fehér bort csak vöröset, amelynek tavalyi sikerei nehezen lesznek túlszárnyalhatóak az idei évben. A házasítást fele-fele arányban hajtottam végre. Az első fejtést követően a pihentetési időszak ezúttal kicsit hosszúra nyúlt. Március 12.-én hajtottam végre rajta a derítést. Március 17.-én Becze sógorommal kóstoltattam meg elsőként, aki jónak ítélte a bort. A második kóstoltatást főnökasszonyommal, Máté Rózsikával végeztettem el, aki megérezte rajta a derítőszer illatát. Ennek ellenére elvittem a március 19.-ei Bátai borversenyre, ahol nem kapott díjat éppen amiatt, hogy érezhető volt rajta a derítőszer illata. Március 28.-án miután letelt a derítéstől számított két hét lefejtettem az üledékről. 2 liternyi derítési alj jött össze a borban, amelyet a cefrébe raktam. A fent maradó 58 liternyi bort az uszófedeles tartályba helyeztem és 1,2 dl kénnel kezeltem. Április 6.-án borász mentorommal, Sőrés Andrással kóstoltattam meg a bort, aki nem igazán érezte kiemelkedően sikeres házasításnak. Ennek ellenére javasolta a Bátaszéki borversenyre való benevezését. Mivel a bor feleségem nevén szerepel, így ő is indult vele a versenyen és nem kis meglepetésünkre Április 8.-án bronzérem díjazásban részesítették. Igaz ekkor már tudtuk, hogy mind két összetevője is bronzérmes volt Bátán, tehát legalább ennek is hoznia kellett ezt a szintet. Annyi megjegyzést tettek a borokra, hogy kicsit magas a kénszintjük. Mindezek ellenére én azért úgy vélem, hogy egy hónap múlva már sokkal harmonikusabb és összeérettebb bor arculatot fog mutatni és mire a palackokba kerül tényleg méltó tagja lesz pincénknek.

Népi hiedelmek VIL.

Népi hiedelmek

VIL.

Április 12.

Ceres a római mitológiában a növények ültetése (főleg a gabonáé) és az anyai szeretet istennője volt. Saturnus és Ops lánya volt és Jupiter testvére-felesége. Ő szülte Jupitertől Proserpinát. A testvérei voltak Juno, Vesta, Neptunus és Pluto. Ő volt Szicília védőistene.

Általában jogarral, virágokkal és gyümölcsökkel teli kosárral és búzaszálakból szőtt koszorúval ábrázolták.

Ceres a mai szicíliai Enna város patrónusa volt. A monda szerint egyszer azért könyörgött Jupiterhez, hogy helyezze át Szicíliát a mennyekbe és így jött létre a szigethez hasonlóan háromszögű északi Triangulum csillagkép, amelynek korai neve Szicília volt.

A rómaiak 496-ban fogadták be isteneik közé Cerest, amikor egy pusztító éhínség közepette a Sibylla könyvei azt tanácsolták, hogy imádják az istennő görög megfelelőjét, Démétért is és rajta kívül Korét (Perszephoné-Proserpina) és Iacchust (valószínűleg Dionüszosz.

A májusban tartott Ambarvalia ünnepen Cerest titkos rituálék során nők személyesítették meg és ünnepelték. Fő ünnepe azonban a Cerealia vagy Ludi Ceriales („Ceres játékai”) volt, a Kr. e. 3. századtól, április 12. és április 19. között.

A római Aventinus dombon Ceresnek temploma volt.

Tisztelete főleg a búzakereskedelem jórészét kezében tartó plebeius osztályokkal forrott össze. Ennek eredete az, hogy a plebeiusok az Aventinus-dombon helyezték el közös pénztárukat, amiből később felkeléseiket és secessioikat fedezték anyagilag. Az Aventinus-dombi Ceres-templom és a támogató plebeius-pénztár összefonódott.

Ceres imádásának rituáléiról kevés tényt ismerünk. Ezek közül az egyik fura szokás az volt, hogy rókák farkához égő tárgyakat kötöttek és szabadon engedték őket a Circus Maximusban.

Ceresnek 12 isteni segítője volt, akik a földművelés különböző ágazataiért voltak felelősek. A Ceres-kultusz a késői antikvitás korában misztériumvallássá alakult, részben ötvöződött Attis és Magna Mater rituáléival, és egy termékenység-központú kultuszkörré vált.

A népi kalendárium egyik jeles napját - április 12-ét - Szent Gyula Pápa névünnepe jelöli. Némi pontatlansággal, az esztendő századik napjaként emlegették a veteményezők, amikor már a dinnyések is hozzáfogtak a munkához. A dinnye ültetése után az asszonyok pördültek egyet, hogy amilyen gömbölyűre terül szét forgás közben redőződő szoknyájuk, olyan nagy kerek dinnyék teremjenek. A nap időjárásából ellentétes negyven napot jósoltak a legvénebb megfigyelők, és ezen a napon igyekeztek elvetni a dinnye mellett a krumplit és a salátát.

Borseprő párlatok

Borseprő

Az erjedés után letisztult borból a mustban levő szennyeződések por, növényi rostok, de található benne élesztő és borkő is, amelyek lerakodnak a hordó, vagy a tartály aljára, és amelyet az első tisztító fejtés alkalmával választunk le a borról. Nevezik még bor-fosának, aljbornak is. Ezek az élő és holt erjesztő anyagok a hordó fenekén vastag rétegben leülepednek, így az könnyen leválasztható a tiszta borról. Ebből lesz a borseprő. Eger vidékén ruskónak is nevezik. A törkölyén erjesztett vörös bornak és a gázolt bornak jóval több a borseprője, mint a sajtolt, vagy fehér bornak. Általában 1/11-ed részt számítottak a borból borseprőre. A borseprőből többnyire seprőbort szoktak készíteni, vagy pálinkát főznek belőle, amely a törkölypálinkához hasonló, de annál valamivel értékesebb párlatot eredményez. Az előbbi a gazdaságosabb felhasználás, mert a híg seprőnek 50–60%-a bor, de a törvényi szabályozás ma már nem engedi meg az ebből való borkészítést, így annak megsemmisítése párlat gyanánt történik. A borseprőből főzött pálinka ennek ellenére nem túlságosan gyakori párlat, mert többnyire összegyűjtés után a törköllyel együtt, keverve főzik ki. Előállítása a törkölypálinkáéhoz hasonló módon történik. Mennyiségre kevesebb, de értékesebb pálinka főzhető belőle. Bár rávonatkozó adatok csak a 17. századtól vannak, miszerint a csaplárok és a kevesebb borral rendelkező gazdák égettboros asszonyoknak adták el a seprőt, készítése régebbi keletű lehet. Borseprőnek tekintendők a következők is: a derített mustnak és bornak az üledéke az úgynevezett derítési alj, továbbá a kékderítési seprő a kékalj, valamint a sárgavérlúgsóval derített bor üledéke, illetve ezeknek a szűréséből vagy centrifugálásából származó maradék, amit seprőtésztának is neveznek. A derítés során körülbelül 2-3% derítési alj keletkezik, melyet, akárcsak a seprőt, külön tartályban gyűjthetünk, esetleg a seprővel együtt lepárlási céljára felhasználhatunk.

Bátaszék Térségi Hegyközség Borversenye Bátaszék 2011.

Bátaszék Térségi Hegyközség

Borversenye Bátaszék

2011. április 8.

A borverseny mintáinak besorolása már egy nappal korábban megkezdődött szakemberek segítségével. 68 minta érkezett be a borászok részéről, amelyből 3 nevezett bort kellett kizárni egér íz és magas illó tartalom miatt. További tíz borminta nem érte el azt a szintet, hogy érem díjazásban részesüljön. Sajnos a mi 6 borunk is ezek között volt, mert a szakemberek szerint ezúttal magas volt a kénszintje. A három érem közel egy forma mértékben osztódott el a borok között. Az oklevél egy régi borverseny kézzel festett emléklapjának mintájára készült el. Gelencsér Sándor hegybíró fehér asztalnál osztotta ki a jutalmakat, miután a Hegyközség Elnöke Nagy István szólt a jelenlévőkhöz, valamint a zsűri elnöke Récsei János is szólt a borokról és a tavalyi évről. Ezt követően tokaji borkóstolót tartottak, majd következet Kubik József által megfőzött marhapörkölt elfogyasztása. A vacsora után természetesen a nyertes borok körbe jártak és mindenki megízlelhette azt. Különlegességnek számított Fazekasné Lukács Veronika ürmösbora. A nagydíjat a Werner pincészet nyerte el boraival, de csak hajszálnyival előzte meg mentorom Sőrés András borait, amelyek többsége aranyérem díjazásban részesült. Német komám borai is jól szerepeltek, mert egy ezüst és egy bronz díjat is elhozott. Ezúttal nekünk két bronzérem jutott, egy a feleségemnek, egy pedig az én egyetlen nevezett boromnak, amely már Bátán is bronzot kapott és ez a Rigóvári Királyleányka 2010.-es volt. Ezzel szemben feleségem egy újabb borral tudott is bronzot elérni, még pedig a fehér házasítással, amely Bátán nem kapott érmet. Érdekes módon az édes borokat itt sem díjazták különösebben. A kén szint valóban egy kicsit talán magas volt, de ez néhány hónap múlva már el fog tűnni a borból és palackozásra pont olyan mértékű lesz, amilyennek lennie kell. Estébe nyúló beszélgetés, szakmai tanácskozás zajlott, ahol a vincellérek kicserélték tapasztalataikat egymással. Nekünk sikerült pálinkás kapcsolatokat is kiépíteni, ami remélhetőleg a bor mellett azt az utat is egyengetni fogja. A végső összefoglalásként látható, hogy van még mit tanulnunk és fejlődnünk a nagy borászokhoz mérten.