Pap körte

Pap körte

Társneve Kaludjerka, Curato, vagy Pap körte. 1760-ban a francia Leroy nevű lelkész nemesítette ki, amelyet egy elzászi erdőben talált, ahol spontán magoncként kelt, és azóta, világfajta lett. Hozzánk Magyarországra déli szomszédunktól, Szerbiából érkezett. Hazai elterjedése az üzemi gyümölcsösökben 7,1% . Bereczki Máté szerint Magyarországon sokáig Kossuth körte néven szaporították. Mára elsősorban igénytelensége és konzervipari, illetve pálinka feldolgozása miatt maradt jelentősfajta. Érési ideje szerint késői érésű körte szeptember végétől, október közepéig érik be. Fogyasztani, pedig egészen tavaszig lehet, remek eltarthatóságának köszönhetően. Bőven és igen rendszeresen terem, fája, pedig gyorsan termőre fordul. Jól termékenyülősége mellett azonban érdekes módon virágpora igen rossz minőségű. Legjobb termékenyítői a Bosc kobak, a Vilmoskörte, valamint a Hardepont téli vajkörte. Levele széles tojásdad, majdnem kerek, sötétzöld színű. Pálhája elég nagy és keskeny. Vesszei görbén nőnek, barnák. Hajtásrendszerére az a jellemző, hogy koronája jellegzetesen erős, fiatalon feltörekvő, majd széthajló. Betegségekkel szemben igen ellenálló, kivéve egyedül a varasodást. Másik igen előnyös tulajdonsága, hogy a termőhely iránt igénytelen, szinte mindenütt termeszthető, a hideget jól tűri és igen hosszú életű is lehet. Gyümölcse középnagy, 180-300 gramm súlyú, megnyúlt körte alakú, egy harmaddal hosszabb, mint széles, egyenletesen elkeskenyedő nyakkal. Színe világoszöld, éretten szalmasárgára színeződve. Jól felismerhető az oldalán végig húzódó jellegzetes barna csíkról, amely a kocsánytól a csészéig húzódó parás csík. Húsa fehér, félkemény, lédús, kövecsesedésre hajlamos. A héjon, főként a gyümölcs alján barna paraszemölcsök láthatók. Íze jellegtelen, gyenge illatú, édes savas ízű, mégis néha íztelen, konyhai fogyasztásra alig alkalmas. Konzervipari fajta. Művelés-módja: vadkörtére való, birsen korán elpusztul. Korábban alakfának is használták. Termesztése gazdaságos, de árutulajdonságai elmaradnak a jobb fajták mögött. A gyümölcs minősége erősen változékony. A minőségi követelmények fokozódásával ennek az egyébként hálás fajtának mindinkább csökken a jelentősége. Tárolhatósága jó, akár 4-5 hónapig is, és szállítani is remekül lehet. Kiváló pálinka alapanyag annak ellenére, hogy igen alacsony a savtartalma.

Esperen bergamottja körte

Esperen bergamottja

A körte az északi földrészek egyik legváltozatosabb megjelenésű és legkedveltebb minőségű gyümölcse. A közismert és széles körben elterjedt fajták, valamint a tájtípusok nyártól a következő tavaszig az előnyös tápanyagtartalom bősége mellett, a különleges ízek, a kellemes illatok sokféleségével vonzzák és serkentik a velük való bíbelődésre a cselekvő embert. Serres Olivér szerint „egy körtefák nélküli gyümölcsös meg se érdemli a nevét".A sorozat folytatásában folytatnám a különleges körték bemutatását, amely során most egy, talán a legkésőbben beérőt keríteném sorra. P. Esperen őrnagy, a kiváló nemesítő 1830-ban nevelte magról Malines-ban, Belgiumban. Az egész világon elterjedt körtefajta. Hosszú téli fogyasztási idénye és kitűnő árutulajdonságai miatt az egyik legfontosabb árufajtánk. Hazai elterjedése az üzemi gyümölcsösökben 7,5%. Későn, október második felében érik, az első kisebb fagyok után szedik. Novembertől márciusig fogyasztható, tárolásra való, késő téli fajta. Levele nagy és megnyúlt, végig lecsüngő, a csúcsán gyakran bekunkorodó. Pálhája nagy, szálas, a hajtáscsúcson lándzsás. Vesszeje sárgászöld, rügyei elállók, vaskos rügytartókkal. Koronája fiatalon is széthajló, hosszú termőrészeket visel. Fája rendszeresen és rendkívül bőven terem, gyümölcseit csomósan hozza. Edzett, közepes növésű, alakos törpefának is alkalmas. Igen jól termékenyül, virágpora jó. Porzófajtája a Hardenpont téli vajkörte, a Clapp kedveltje és a Vilmos körte. Általában szabálytalan, elmosódott domborulatokkal és horpadásokkal, de olykor szinte szabályos, igen érdekes alakú körte. Némelyik olyan, mint egy cipó. Gyümölcse középnagy, sőt nagy, lapított alakú, tizedrésszel szélesebb, mint amilyen magas. Színe zöldes citromsárga, felerészben barnásan parás, száraz és érdes, sűrű, nagy sötétbarna pontozottsággal. Kocsánya fás, dudoros, néha rügyet visel. Kiemelkedő púpon levő sekély mélyedésben ül. Csészemélyedése széles és nagy. Húsa olvadó, bő levű, alig kövecses. Íze igen kitűnő, erősen illatos. Méretei: magassága: 57-67 mm, átmérője: 68-83 mm, súlya: 150-200 g;. Szára: 18-22 mm; rövid, esetleg közepes hosszúságú, egyenetlen, kis göcsös felületű, kissé ívelt és ferdén tűzött. Szármélyedése: szűk kis egyenetlen gödörke a szárcsúcs köiül, de hiányozhat is. Csészemélyedése: tálacska alakú, jó széles, mérsékelten mély és egyenetlen fala gyakran vékony rozsdázattal borított. Csészéje: közepes méretű vagy kisebb, félig nyitott, a rövid és hegyes csészelevelek ferdén szétállók, nemritkán sodrottak. Csésze alatti ürege: kupak vagy tölcsér alakú, kissé mély és közepesen széles. Vacoköble: orsó alakú, lehet keskenyebb vagy szélesebb, de mindig kisebb a húsos rész felénél, hatái^vonalát keskeny kősejtes réteg jelzi. Tüszője: közepes nagyságú, hosszúkás, hegyesedő, lapított tojásdad, fala vékony. Magvai: kicsik vagy közepes nagyságúak, csőrük hosszabb és világosabb barna, mint a felület. Tengelye: vékony és hosszú hasítékos, csatlakozása a csésze alatti üreghez jól látható. Téli tárolásra való, zamatát jól megőrző fajta, de korán szedve ráncosodik. Igen jól szállítható. Esetében a hűtőtárolás semmilyen körülmények között sem maradhat el, mert a kiváló fogyasztási minőséget képviselő gyümölcsjellemzők (íz, zamat, illat és olvadékonyság) csak megfelelő hideghatás nyomán alakulhatnak ki. A 8-10 napos utóérlelést igénylő fajták közé tartozik - a Bosc kobak, Hardenpont téli vajkörte, Serres Olivér és Téli esperes fajtákhoz hasonlóan. Termőhely szerint meleg fekvést kíván, különben nem érik be. Igényes, intenzív, ellenállófajta. A meszes talajt nem kedveli. Vadkörtén, és megfelelő kultúrában birsen is jól tenyészik - hosszúra kell metszeni. Kitűnő tulajdonságai miatt - megfelelő intenzív körülmények között – még nagyobb arányú hazai termesztése is indokolt.

Giffard Vajkörte

Giffard Vajkörte

A körte - az almához hasonlóan - egész évben beszerezhető, mégis évente csak hat kilót eszünk meg belőle fejenként. Pedig levesként, köretnek, mártásnak és desszertként is fogyaszthatjuk, ezért most reklámot csinálunk, ennek a gyümölcsnek! Nem beszélve arról, hogy ennek a gyümölcsnek a párlata is különlegesen finomnak számít. A kínai hagyományban a körtefa a szomorúságot és az elválást, a keresztény kultúrkörben viszont csoportos, hófehér virágaival Szűz Máriát jelképezi. Európában a gyümölcstermesztés a szerzetesek feladata volt, a középkorban a körtéket mindig megfőzték, mert a nyers körtét rossznak, sőt mérgezőnek tartották. Ma több mint 5000 körtefajtát ismerünk. Ezek közül ezúttal a francia eredetű Giffard vajkörtét szeretném kicsit bemutatni, amelynek latin neve Pyrus communis ''Beurre Giffard''. Nevét Nicolas Giffard termelőről kapta, aki 1825-ben nemesítette ki a Franciaországi Fouassières-ben. Magoncára véletlenül talált rá Nicolas Giffard, de rögtön felismerte a benne rejlő lehetőségeket. Az Árpával érő körte és az Arabitka után a harmadik jelentős, korai érésű, aromás körtefajtánk. 1840-ben már elkezdik szélesebb körben termeszteni. Gyenge növekedési erénye van ennek a fajtának. A fa virágzáskori ködökre és enyhe fagyokra is érzékenynek mutatkozik, sajnos ugyanez elmondható nem csak a virágra, hanem magára a fára is, amelynek alacsony tél és a szárazságtűrő képessége. Fájának formája jellegzetes; fiatal hajtásai hosszúak, a fa kérge vörösesbarna színű. Levele kicsi, a levélnyele hosszú és vékony. Gyümölcse szép alakú, kicsi, súlya 100 g, zöldessárga, napos oldalán világos pirosas színnel. Húsa fehér, olvadó, lédús, friss, édes-savas ízű, fűszeres illatú. Érési ideje július elejére - közepére esik. Húsa finoman szemcsés - kivéve a gyümölcs belső részét. Emellett rendszeres termésritkítást is igényel. Még zölden érdemes leszedni, fogyasztása frissen és desszertként ajánlott. A szüret időpontját érdemes jól megválasztani, mert gyümölcse hirtelen érik be, szotyósodásra hajlamos, ahogyan a varasodásra is. Kiválóan használható cefrézésre, de ebben az esetben is igencsak oda kell figyelni cukor-sav arányára, amely jelentősen befolyásolja a leendő párlat illat és zamat anyagait. Porzófajtái a Hardenpont téli vajkörte, Vilmos körte és a Guyot Gyula körte.