Esperen bergamottja körte

Esperen bergamottja

A körte az északi földrészek egyik legváltozatosabb megjelenésű és legkedveltebb minőségű gyümölcse. A közismert és széles körben elterjedt fajták, valamint a tájtípusok nyártól a következő tavaszig az előnyös tápanyagtartalom bősége mellett, a különleges ízek, a kellemes illatok sokféleségével vonzzák és serkentik a velük való bíbelődésre a cselekvő embert. Serres Olivér szerint „egy körtefák nélküli gyümölcsös meg se érdemli a nevét".A sorozat folytatásában folytatnám a különleges körték bemutatását, amely során most egy, talán a legkésőbben beérőt keríteném sorra. P. Esperen őrnagy, a kiváló nemesítő 1830-ban nevelte magról Malines-ban, Belgiumban. Az egész világon elterjedt körtefajta. Hosszú téli fogyasztási idénye és kitűnő árutulajdonságai miatt az egyik legfontosabb árufajtánk. Hazai elterjedése az üzemi gyümölcsösökben 7,5%. Későn, október második felében érik, az első kisebb fagyok után szedik. Novembertől márciusig fogyasztható, tárolásra való, késő téli fajta. Levele nagy és megnyúlt, végig lecsüngő, a csúcsán gyakran bekunkorodó. Pálhája nagy, szálas, a hajtáscsúcson lándzsás. Vesszeje sárgászöld, rügyei elállók, vaskos rügytartókkal. Koronája fiatalon is széthajló, hosszú termőrészeket visel. Fája rendszeresen és rendkívül bőven terem, gyümölcseit csomósan hozza. Edzett, közepes növésű, alakos törpefának is alkalmas. Igen jól termékenyül, virágpora jó. Porzófajtája a Hardenpont téli vajkörte, a Clapp kedveltje és a Vilmos körte. Általában szabálytalan, elmosódott domborulatokkal és horpadásokkal, de olykor szinte szabályos, igen érdekes alakú körte. Némelyik olyan, mint egy cipó. Gyümölcse középnagy, sőt nagy, lapított alakú, tizedrésszel szélesebb, mint amilyen magas. Színe zöldes citromsárga, felerészben barnásan parás, száraz és érdes, sűrű, nagy sötétbarna pontozottsággal. Kocsánya fás, dudoros, néha rügyet visel. Kiemelkedő púpon levő sekély mélyedésben ül. Csészemélyedése széles és nagy. Húsa olvadó, bő levű, alig kövecses. Íze igen kitűnő, erősen illatos. Méretei: magassága: 57-67 mm, átmérője: 68-83 mm, súlya: 150-200 g;. Szára: 18-22 mm; rövid, esetleg közepes hosszúságú, egyenetlen, kis göcsös felületű, kissé ívelt és ferdén tűzött. Szármélyedése: szűk kis egyenetlen gödörke a szárcsúcs köiül, de hiányozhat is. Csészemélyedése: tálacska alakú, jó széles, mérsékelten mély és egyenetlen fala gyakran vékony rozsdázattal borított. Csészéje: közepes méretű vagy kisebb, félig nyitott, a rövid és hegyes csészelevelek ferdén szétállók, nemritkán sodrottak. Csésze alatti ürege: kupak vagy tölcsér alakú, kissé mély és közepesen széles. Vacoköble: orsó alakú, lehet keskenyebb vagy szélesebb, de mindig kisebb a húsos rész felénél, hatái^vonalát keskeny kősejtes réteg jelzi. Tüszője: közepes nagyságú, hosszúkás, hegyesedő, lapított tojásdad, fala vékony. Magvai: kicsik vagy közepes nagyságúak, csőrük hosszabb és világosabb barna, mint a felület. Tengelye: vékony és hosszú hasítékos, csatlakozása a csésze alatti üreghez jól látható. Téli tárolásra való, zamatát jól megőrző fajta, de korán szedve ráncosodik. Igen jól szállítható. Esetében a hűtőtárolás semmilyen körülmények között sem maradhat el, mert a kiváló fogyasztási minőséget képviselő gyümölcsjellemzők (íz, zamat, illat és olvadékonyság) csak megfelelő hideghatás nyomán alakulhatnak ki. A 8-10 napos utóérlelést igénylő fajták közé tartozik - a Bosc kobak, Hardenpont téli vajkörte, Serres Olivér és Téli esperes fajtákhoz hasonlóan. Termőhely szerint meleg fekvést kíván, különben nem érik be. Igényes, intenzív, ellenállófajta. A meszes talajt nem kedveli. Vadkörtén, és megfelelő kultúrában birsen is jól tenyészik - hosszúra kell metszeni. Kitűnő tulajdonságai miatt - megfelelő intenzív körülmények között – még nagyobb arányú hazai termesztése is indokolt.