Mézes
Őszintén szólva, évek
óta én magam is kicsit méltatlanul hátrányosan megkülönböztettem ezt a fajta
italt, amelyről a pálinkatörvény kimondja, hogy a pálinka nevet csak olyan
párlat viselheti, amely semmilyen adalékanyagot nem tartalmaz. Még mézet sem.
Ezzel szemben némi küzdelem után sikerült elérni, hogy az ágyas más kérdés lett,
hiszen érveltek a szakemberek, ez nem más, mint a gyümölcs, amiből a pálinkát
főzték, és ez, pedig természetes alapanyaga a párlatnak. Óriási vitákat
generált a kérdés, végül a gyümölcságy maradhatott, a méznek mennie kellett. A
mézes verzió ezzel éppen azt veszítette el, amely az identitását adta, mert a
mézes likőr, vagy párlat, valljuk be, mégsem ugyanaz. A pálinka kedvelők
többsége a likőröket elnéző, kicsit lekicsinylő atyáskodással kezeli, sőt
kizárólag női, azaz valami édes, szirupos, ragacsos italként aposztrofálja. A
nőknek ehhez természetesen semmi köze. Itt azért lényegesen másról van szó.
Ugyanakkor a mézes pálinka, attól, hogy megfosztjuk pálinka mivoltától,
még nem biztos, hogy likőrök közé besorolható. Tudniillik a likőr definíciója
szerint ugyanis: „olyan alkoholos ital, melynek cukortartalma fajtától függően
legalább 70–100 g/l, alkoholtartalma legalább 15%.” A piacon megtalálható
mézesek éppen emiatt még mindig sokkal közelebb állnak a pálinkához, mint a
likőrökhöz. Igazság szerint a pálinkakultúra újjászületésében, vagy éppen
megújulásában úttörő szerep jutott a mézes pálinkának. Azt is mondhatnánk, hogy
a pálinkakultúra éppen ezekben a hamvakban szunnyadt, majd támadt fel főnixként
hamvaiból. Bizony sokan rajta keresztül találtak vissza a valódi műfajhoz.
Felmérések szerint máig mézesből fogy a legtöbb, ezt isszák a fiatalok,
boldogok és boldogtalanok. Mégis tartja magát, illetve létezik egy, lehet, hogy
csupán legenda miszerint a férfiak ősellenségei a mézes pálinkának. Fejben sokáig
én is közéjük tartoztam, de aztán egy új régi családtagon keresztül mondhatni
szinte napi-heti kapcsolatba kerültem a mézzel, illetve a mézes pálinkával.
Tagadhatatlan, hogy voltak, talán vannak mai is olyan kereskedelmi főzdék,
akiktől a piac tele van gagyi termékekkel, sok esetben a méz meg a gyümölcságy
csak arra jó, hogy elfedjék az apróbb hibákat, a kicsit több elő - és utópárlat
kellemetlen aromáit. Sajnos ez is csak azt mutatja, hogy a pálinkafőzdék
többsége készségesen kiszolgálja a populáris elvárásokat, alacsonyabb
alkoholszint, ragacsos édességgel, mert ez olcsóbban előállítható, olcsóbban
eladható, és nagy mennyiségben fogy. Végül mégis elfogadva a tényt, hogy valójában
inkább likőrök ezek, mint pálinkák, én is úgy gondolom, hogy ezen a helyen kell
kezelnünk ezeket az italokat. Arról sem szabad viszont megfeledkeznünk, hogy ebben
a szegmensben is léteznek igényesebb fogyasztók. Talán idővel magamat is
majd ezek közé sorolhatóm majd, de addig nem is sokat kell a mézessel együtt
fejlődnöm. Új kihívás, új feladat, amelyben bizonyítani lehet rá termetségünket.
Azt azonban tartsuk mindig észben, és mindig szem előtt, hogy nem mi találtuk
fel ezt a dolgot, még ha előszeretettel beszélünk is erről. A modern
orvostudomány és a népi gyógyászat, sokszor kerül szembe egymással abban a
kérdésben, hogy a pálinkának valóban létezik-e gyógyító hatása? Hajdanán,
amikor még nem létezett tudományos orvoslás vagy rendszeres orvosi rendelés, a
betegségekkel és járványokkal szembeni védekezés céljából kénytelenek voltak az
emberek a természetben meg található alapanyagok felhasználásával saját
maguknak orvosságot készíteni. Korunkban, ha csak részben is, a
természetgyógyászat újra alkalmazza a hagyományos gyógymódokat és
gyógyszereket, amelyek közül néhány még mindig ismert. A „Pálinkás jó reggelt!”
köszönés eredendően egy, a vidéki ember reggeli szokására utal. A pálinka
reggeli fogyasztása a paraszti élet elmaradhatatlan része volt. Segítette az
állati eredetű zsírok megemésztését, és a fizikai munka fáradalmainak megkönnyítését
is szolgálta. Magas alkoholtartalom miatt erősen fertőtlenítő hatású a pálinka,
a gyomorfertőzések megelőzésére is alkalmazták. A mézzel ízesített vagy a mézből készített alkoholos termékek készítését
már igen régen felismerte az emberiség, talán első szeszesitala is ehhez
hasonló lehettek. A mézzel ízesített bort gyógybornak, a mézzel ízesített
pálinkát gyógypálinkának szokták nevezni. A mézes pálinka készítésének
és fogyasztásának kultúrájának sok népi hagyományban említésre kerül.
Jelentősége a mai napig változatlan. A főleg nőknek készített pálinkafélét
családi ünnepek, névnap, keresztelő, lakodalom és búcsúk alkalmával fogyasztották
előszeretettel. A mézespálinkát a 16-17. századi Magyarországon ismerték az
ekkor széles körben elterjedt mézkultúra a 18. századra eltűnni látszott. Ezt
követő századokban gyógypálinkák között találkozhatunk vele. A magyarok állítólag
a pálinkát a kalandozások idejéből ismerik. Anonymus Gesztájából tudhatjuk,
hogy a magyarok Saint Gallenben ismerték meg az alkohol hatását és erejét. Az
első pálinka igen alacsony szeszfokkal bírt, az első párlás 10-22 fok körüli.
Az úgynevezett tömény italokat a XI. századtól már ismerték, ezek már szó
szerint méregerősek voltak. Báró Apor Péter (1676-1752) azt írta, hogy az ő
korában nem kávét ittak reggelire, hanem akovitát. A derék ősanyáink, az
asszonyok az akovitát poharakba töltötték, mézzel édesítették, egy-két
széttépett fügét, vagy mazsolát dobtak bele, majd meggyújtották, megkeverték és
a lángok elhamvadása után kortyolgatták. Ez volt az első mézes pálinka. A mézes
pálinka készítéséről Reguly Antal nyelvtudós (1857) is megemlékezik. Eszerint a
mézet serpenyőben felolvasztották, majd miután kihűlt, pálinkát öntöttek rá,
ismét a tűzre tették és összemelegítették. Ezt az édes italt főleg asszonyok
fogyasztották lakodalmakban. Akárcsak a kovászt, úgy tanulták meg és adták
tovább a mézes pálinka receptjét, főként a méhészek. Mit is tud ez a méz, miért
is jó, ha belekerül párlatainkba? Tulajdonképpen a méhek sem tesznek mást, mint
keresik azokat a növényeket, amelyek mézelnek, és a virágporukat összegyűjtve
alakítják azt át méz, amely
1 - mézben található hidrogénperoxid a szuvasodás kórokozója ellen is
hatásos?
2 - amíg a mézet vízzel fel nem hígítják, erjedésnek sem indulhat?
3 - a kristályosodó méznek a kémiai tulajdonságai semmit sem változnak,
ez csupán fizikai jelenség
4 - a méz jó nyugtató és altató, segíti az ébrenlétből az alvó állapotba
való áthajlást.
5 - az ikrás méz apró szemcséivel jobban tisztítja a torkot, mint a
folyékony?
6 - a méz nemcsak fertőtlenít, hanem tisztít is?
7 - a folyékony mézet hígítatlanul eredményesen használhatjuk nagyobb
felületű horzsolt, zúzott sebek gyógyítására?
8 - A mézzel borított felületet nem kell bekötözni!
9 - a mézet hígítva a szem felszínes gyulladásaira, sérüléseire
hatékonyan alkalmazhatjuk?
10 - a méz egyes cukor-összetevői gyorsan és átalakulás nélkül
felszívódnak? Ezért a méz az izomfáradtságot hamar megszüntetheti, ugyanezért a
terhességi vészes hányásban szenvedő nők is fogyaszthatják.
11 - a méz gyümölcscukrából nem lesz zsír, mert a májban glikogénként
raktározódik?
12 - a méz szőlőcukrából nem lesz zsír, mert rövidesen elég az izmokban?
13 - a méz tejcukrából nem lesz zsír, mert azt a bél hasznos mikroorganizmusai
használják fel?
14 - egyes mézfajták a szervezet vízháztartását is befolyásolják? A méz
a felesleges vizet kihatja, ami egészséges fogyáshoz vezet.
Azt is tudjuk már, hogy akár csak a gyümölcsöket, úgy a mézeket is már
fajtánként külön gyűjtik és készítik. Meg is oszlik a vélemény azzal
kapcsolatban is, hogy melyik mézfajta, melyik pálinkához társítva a legjobb. Én
úgy gondolom, hogy ez is bizony ízlés kérdése, és nem egymás fölé kell őket
rangsorolni, hanem inkább egymás mellé, egymást jól kiegészítve.
A legtöbben, a legegyszerűbb módon készítik el saját
mézesüket, mert azért abban ne kételkedjünk, hogy mindenki a saját
készítésére esküszik. Általában a szokás az, hogy 1 liter pálinkához 30 deka
mézet adunk, felkeverjük és már fogyasztható is. Ez a pálinka azonban opálos és
kissé zavaros lesz. Asztalra rakva, pohárba töltve nem éppen bizalomgerjesztő
látvány. Van azonban az igényesebb
készítési mód is, amely során 1 liter pálinkát felmelegítünk, figyelve
arra, hogy a pálinka forrás pontja 78 fok körül van, majd külön felmelegítünk
30 deka mézet, összeöntjük és felkeverjük. Figyelnünk kell arra is, hogy a
mézben található beltartalmi értékek 40-50 C. hőmérsékleten károsodnak,
elpusztulnak. A másik fontos tényező, hogy a házasítandó anyagok hőmérséklete
ne térjen el 10%-nál jobban. A harmadik dolog, hogy sohasem a pálinkát tesszük
a mézbe, hanem fordítva. A negyedik meghatározója a házasításnak az arány,
amely függ a pálinka és a méz fajtájától is. Amennyiben mézes pálinkát akarunk
készíteni, és nem akarjuk, hogy a pálinkánk tulajdonságai fölé kerekedjen a méz,
akkor kevesebbet javaslok beletenni, amitől az alkoholtartalma is magasabb
marad. Amennyiben pálinkás mézet akarunk inni, akkor szabad a pálya az
arányokat tekintve. Az érlelés szabályai továbbra is érvényesek erre az italra,
a 3-4 napot kicsit elhamarkodottnak tartom. Az viszont igaz, hogy minél kisebb
alkoholtartalmú az italunk, annál hidegebben fogyaszthatjuk. A mézes pálinka már nevében is egészséget, szép színt,
zamatos ízt és különleges komplexitást ad.
A mézes pálinka már
történelmi időkben is kedvenc volt, miért ne lehetne kedvence az eljövendő
generációknak is. Mézes pálinkát inni egy kicsit az alkoholtartalom
lecsökkentését is jelenti. A hölgyek, és Urak is szívesebben fogyasztják az így
legyengített mézes pálinkát, mert a pálinka fogyasztás kultúrájának
legfontosabb kitétele, hogy nem a lerészegesedés a cél, hanem gasztronómiai
élvezet. Az orvosság, pedig méz formájában a mézes pálinkában benne foglalt,
jól körbeölelt. A különleges gyümölcsből készült illat- és ízgazdag pálinkák
mézzel ízesítve kellemes és mindenek előtt egyedi harmonizált élményt
nyújtanak. A ritka gazdag íz és gyümölcshatás a nagy odafigyeléssel válogatott
gyümölcsöknek köszönhető és a méztől kicsit likőrszerű élményhez juttat bennünket.
A pohárba öntve lassan telíti el az orrot a kellemes gyümölcs illat, amely
sokáig megmarad. Mindenképpen úgy gondolom, hogy helye van a mézes italoknak a
köztudatban, és a mindennapokban, azt azonban nem hinném, hogy főként nyáron,
de télen mindenképpen. Megígérhetem barátaimnak és ismerőseimnek, hogy mindent
elkövetek azért, hogy e téren is megtaláljam a megfelelő arányokat.