Herbarium Librum
Árvacsalánfélék
Családja
Lavandula
officinalis
Levendula
Rák, cukorbetegség, emésztési rendellenességek – ezek
a legsúlyosabb betegségek, amelyekhez a stresszel terhelt életmód vezethet, de
ugyanígy kiváltója lehet az asztmának, a fejfájások zömének, a menstruáció
előtti tünetegyüttesnek. A figyelmeztető jelek viszont már jóval előbb
jelentkeznek, általában azonban nem vagyunk tudatában annak, hogy a fejünk
felett tornyosuló, megoldásra váró problémák milyen mértékben hatnak
testi-lelki állapotunkra. Sokszor csak akkor döbbenünk rá, hogy valami nem
stimmel, amikor az életvitel következményeként megjelennek a stressz fizikai
jelzései. Nem szabad az utolsó pillanatig várni, meg kell tanulnunk törődni
önmagunkkal! A rendszeres és tartós feszültség káros hatással lehet az
egészségre. A feszültségkeltő helyzeteket, a kihívásokat persze nem iktathatjuk
ki teljesen az életünkből, de a stressz kezeléséhez tartozhat minden, ami segít
ellazulni és eltávolítja gondolatainkat egy nyomasztó, megoldásra váró
helyzettől. Természetes módon, gyógynövényekkel sokat tehetünk lelki
egyensúlyunk fenntartása érdekében. Néhány gyógynövényünk különösen alkalmas
tea, inhalálószer, masszázsolaj vagy fürdő formájában. Próbáljuk ki, és rá
fogunk jönni, hogy nem csak hasznos, hanem felettébb kellemes módjára találtunk
rá egészségünk megőrzésének. A levendula sem ismeretlen virágunk, de a
fejünkben ilyenkor főleg a szekrényben lógó molyűző és illatosító csokrocskák
bukkannak fel. Pedig az egyik leghatásosabb nyugtató hatású növény, melyet
elsősorban fürdőkhöz alkalmaznak. Amellett, hogy oldja a feszültséget, élénkítő
és serkentő hatása is van. Ha nagyon elgyötörtnek érezzük magunkat egy
átdolgozott nap után, vagy ha csak egyszerűen rossz kedvünk van, tegyünk egy
marék levendulavirágot az esti fürdővizünkhöz, üljünk bele és élvezzük a
nyugalmat 20-25 percig. Egy ilyen fürdő az alacsony vérnyomásra és annak kísérő
tüneteire (szédülés, fülzúgás) is kedvező hatással van. Álmatlanságban
szenvedőknél, akiknek a feszültség miatt nehezen megy az elalvás, gyógyfüves
álompárna lehet a segítségükre, melynek fontos alkotórésze a levendula.
Illóolajai nyugtatólag hatnak a központi idegrendszerre. A levendula illatát
a kényelemmel társítják, és az aromaterapeuták régóta használják a depresszió és az
idegrendszeri betegségek kezelésében. Ha hirtelen
hangulatváltozásoktól, szorongásoktól szenvedünk, vagy túlérzékenyek vagyunk,
párologtassunk levendulaolajat szobánkban. Olaja a feszült idegállapotra
jellemző izomfájdalmakat és izomgörcsöket enyhíti, de alkalmas migrén és ideges
fejfájások leküzdésére is. A növény 90 centiméteres magasságra is megnőhet, de törpeváltozatai is
léteznek, amelyek csak 25 centiméter magasak. A levelek
hosszúak, hegyesek, nagyon keskenyek, és a földhöz közel ágaznak el. A pici,
csőszerű virágok hosszú kalászban, sűrű fürtökben nőnek, amelyek a szárat a
csúcstól kb. 10 centiméteren át borítják. A levendula használata és ismertsége
majdnem egyidős az emberiséggel. Mit rejt egy név? A rómaiak levendulának
nevezték, ami talán a latin lavare szóból ered, ami ˝mosást˝
jelentett, vagy a livendulo szóból, ami ˝ólomszürkét vagy kékest˝
jelent. A görögök nardusként utaltak rá, a Szíriában levő Naardus város
tiszteletére. Az indiaiak pedig a tüskés virága után nevezték el. Több mint 2500 éve
használják gyógynövényként, amit írásos források is rögzítenek.
Az ókorban az egyiptomiak, a föníciaiak és Arábia népei a növényt mumifikálásra
és parfümként használták. Egyiptomban a levendulát balzsamozásra és
kozmetikumok készítésére használták. Amikor felnyitották Tutanhamon sírját,
több cserépedényt találtak, amiben a levendulához hasonló balzsamot találtak.
Ezeket a balzsamokat csak a királyi család és a magas rangú papok használták
kozmetikai szerek, masszázs olajok és gyógyszerek formájában. A gazdag emberek
szilárd állapotban levő balzsamot kentek a fejükre, ami olvadáskor
illatosította a testüket. A görögök sokat tanultak az egyiptomiaktól a
kozmetikai és az illatosító szerek területén. A görög orvos, Theophrastus
(Kr.e. 3. század) írt egy könyvet az illatok gyógyító hatásáról. Az
egyiptomiaktól eltérően, akik a fejüket dörzsölték be a parfümmel, a görög
filozófus Diogenész a lábát dörzsölte be vele. Így érvelt: ˝Ha a fejedet kened
be vele, elszáll a levegőbe, és csak a madarak érzik a jótékony hatásukat, de,
ha a lábamra kenem, az illat az egész testemet beborítja, és nagyszerűen
felszáll az orromig.˝ Anakreón azt mondta, hogy a mellkast kell bedörzsölni
vele, mert az a szív otthona. A rómaiak a levendulaolajat fürdésre, főzésre és a
levegő illatosítására használták, és valószínűleg ők adták a
latin eredetű nevet (lavare - mosni, vagy livendula - fakó és kékes), amelyből
a mai név ered. A növény nyugtató és frissítő tulajdonsága, az erős illat
rovarűző hatása, és a szárított növény dohánykeverékekben történő használata
szintén emelte a növény értékét az ókoriak szemében. A római férfiak a
közfürdőkben testükre kenték. Az ókori rómaiak felismerték a
gyógyító és fertőzésgátló tulajdonságait, de rovarriasztóként és mosásra is
használták. Az első írásos feljegyzés a levendula gyógyító hatásairól a görög
katonai orvostól, Dioszkoridésztől származik, Kr. e. 77-ből. Dioszkoridész
Néró, római császár uralkodása alatt gyűjtött gyógynövényeket a mediterrán
vidékekről. Részletes leírást adott a növényről és annak gyógyászati
használatáról az öt kötetes ˝De Materia Medica˝ című könyvében. Feljegyzései
szerint, ha a levendulát lenyelik, segít az emésztésben, és megszünteti a
fejfájást és a torokfájást. Külsőleges használata segít kitisztítani a sebeket,
és enyhíti a bőrbetegségek tüneteit. A római katonák vittek magukkal levendulát
a haditáborba, hogy azzal kezeljék a sebeiket. Ezen kívül beszórták vele a
földet, hogy illatosítsa a levegőt, fertőtlenítse a szobákat, és még vallásos
szertartásokhoz is használták tömjénként. Idősebb Plinius, a görög író és
enciklopédista írt a levendula jótékony hatásairól a menstruáció, a hasfájás,
a vese rendellenesség, a sárgaság, a vízkórosság és a rovarcsípések kezelése
során. A rómaiak, akik bőségesen használták illatszerként, ezzel illatosították
a hajukat, a testüket, a ruhájukat, az ágyukat, a fürdővizüket, a katonai
zászlóikat és az otthonuk falait. Az egyik leghíresebb illatos olajuk a
˝nardinum˝ volt, ami tartalmazott levendulát is. A nők levendulát tettek az
ágyuk mellé, hogy azzal fokozzák a szenvedélyt. Lehet, hogy a rómaiak tudtak a L.
denata és a L. pendunculata fajokról, de azokat is a L. stoechas
fajhoz sorolták. A ˝De Materia Medica˝ szolgált alapul az arab orvosok számára,
akik szíriai és ó-perzsa fordításokat olvastak. Kr. e. a 7. században az arabok
uralták a mediterrán kultúrát. Orvosságaikat bevitték Spanyolországba, ahonnan
aztán elterjedt egész Európában. A legismertebb orvosuk Abu Ali Sina, aki
Avicenna (980 - 1037 Kr. e.) néven ismert, beszélt a levendula gyógyító
hatásairól. Először úgy vélték, hogy a levendula egyes fajtáit Arábiában
honosították meg. Egy ókori keresztény hiedelem szerint a növény Ádám és Éva Édenkertjéből
származik. Egy másik legenda azt mondja, hogy Szűz Mária egy
bokorra helyezte a kis Jézus ruháját száradni, és az adta az illatot a
bokornak. Ez lehet a magyarázata annak, hogy a növényt miért tartják a gonosz
elleni szent védőerőnek. Sok keresztény házban egy levendulakeresztet
akasztottak az ajtó fölé a ház védelmére. A növényt valószínűleg először az arabok
honosították meg, azután Görögországból terjedt el Európában.
I. e. 600 körül érkezhetett a görög Hyeres szigetekről Franciaországba. Jelenleg sokfelé
termesztik, pl. Franciaországban, Spanyolországban, Olaszországban és Angliában.
A középkori és reneszánsz Európában a mosó nőket "lavender"-ként
ismerték, akik levendulával illatosították a fiókokat, és levendulabokrokon
szárították a ruhákat. Ebben az időben sok más gyógynövénnyel együtt a
kolostorok "gyógynövény-kertjeiben" termesztették. A levendula és a szerelem
kapcsolata az ókorra nyúlik vissza. A Biblia egyik apokrif könyvében
olvashatunk a levendula alkalmazásáról. A történet arról mesél,
hogy Judit, az ellenséges parancsnok, Holofernes elcsábítása előtt különböző
parfümökkel, köztük levendulával kente be magát. Így tudta meggyilkolni
Holofernest, és megvédeni Jeruzsálemet. A csábító illat hatalmas erejét
Kleopátra is kihasználta Julius Caesar és Marcus Antonius elcsábítására. A Tudor-időkben a fiatal
lányok Szt. Lukács napján levendulafőzetet ittak, hogy meglássák, ki lesz
az igazi szerelmük. A lányok párnáiba rakott levendula a
szerelem reményét hordozta, a friss házasok ágya alatt pedig szenvedélyt
biztosított. A Középkorban nem
igazán használták a levendulát, kivéve a szerzetesek és az apácák. A kolostorok
életben tartották a gyógynövényekről tanultakat azáltal, hogy saját gyógynövény
kertjük volt. Lemásolták az ókori kéziratokat és feljegyezték a különböző
növények jótékony hatásait. A Szent Római Birodalom egyik Kr.e. 812-ben hozott
rendelete rájuk ruházta bizonyos zöldségek, gyógynövények, virágok és fák
termesztését. A levendula egyike volt azoknak a növényeknek,
amelyet a Merton kolostorban termesztettek, ami aztán Anglia (Mitcham)
levendula termesztésének a központjává vált. Először 1301-ben említik meg a
levendulát Merton Prioiry feljegyzéseiben, mivel ezzel teremtették elő a pénzt
I. Eduárd királynak. A Tudorok korában a levendula használata újra feléledt.
Amikor VIII. Henrik feloszlatta a kolostorokat a levendula bekerült a családi
kertekbe. Az uradalmakban a hölgyek sok mindenre használták a levendulát. A
ruhák közé tették, légfrissítőként használták, és méhviasszal keverve bútor
fényesítőként alkalmazták. Hagyományosan a mosókonyha mellé ültették, és a
ruhákat a növények fölé terítették száradni, hogy közben magába szívhassa a levendula illatát.
Rovarriasztóként is használták. Erzsébet királynő, aki szerette a levendulát,
parfümként és teaként használta, hogy ezzel kezelje gyakori migrénjeit.
Angliában a levendula az egyik legrégebben használt parfüm. Erzsébet királynő
mozdította elő a levendula ültetvények létrejöttét. I. Károly felesége, Henrietta
Mária, aki bevezette a kozmetikai szereket az angol udvarba, illatos
szappanként, potpourriként és fürdéshez használta a levendulát. VI. Károly
francia királynak a székpárnájába levendula volt téve. A 12. században Bingeni
Szent Hildegárd felfedezte, hogy a levendula hatásos a fejtetű és a
bolha kezelésében. A 16. században a francia levendulát hatásos és megbízható
védelemnek tekintették a fertőzések ellen. Azok a kesztyűkészítők, akik
használhattak levendulát a termékeik illatosítására, gyakran elkerülték a
kolerát. A 17. században a levendula a legtöbb füvészkönyvben megtalálható volt. A
híres gyógyfűvel gyógyító orvosok, Gerald, Parkinson és Culpepper, mind írtak a
levenduláról. Ekkor nagy érdeklődés támadta a levendula iránt, így megjelentek
az utcai levendulaárusok. Az 1665-ös pestisjárvány ideje alatt magas ára volt a
levendulának, mert úgy vélték, hogy védelmet nyújt a borzasztó betegséggel
szemben. A sírrablók egy ˝ Four Thieves Vinegar˝ nevű szerrel mosták át a
holtak holmijait, ami levendulát tartalmazott. Az 1700-as években került
Magyarországra. Viktória királynő lelkesen használta a levendulát.
Az ő idejében nagyon divatos volt a levendula a hölgyek körében. Utcai
árusoktól vásárolták a levendulát, akik Mitcham-ből hozták. A friss levendulát megszárították,
és kis zacskókba tették, amiket aztán betettek a ruhás szekrénybe; ezzel mosták
le a falakat és a bútorokat, ezen kívül a fehérneműs szekrénybe is ezt tettek
zacskókba csomagolva. A levendulát használták rovarriasztásra, fejtetűk
eltávolítására, parfümként, potpourriként, bútorfényesítőként, szappanként, és
nagyjából minden bántalmat ezzel kezeltek otthon. Kis levendulás zacskókat
készítettek a fiatal hölgyeknek, amiket a dekoltázsukba tehettek, abban a
reményben, hogy illatukkal magukhoz vonják az udvarlókat. A levendula megjelent
a Londoni Gyógyszerkönyvben is. A 20. század elején vesztett népszerűségéből a
túl nagy használatnak köszönhetően, ekkor már csak az idős hölgyekkel hozták
összefüggésbe. A Viktoriánus korban, Micham, London egyik külvárosa volt a
levendulaolaj termelés központja. Az angol levendula termékek világszerte
híressé váltak, a levendulatermesztés azonban majdnem megszűnt, amikor
Mitchamben, Wallingtonban és Carshaltonban felmentek a telkek árai. Az Amerikai
Egyesült Államokban a ˝shaker˝ nevű vallásos csoport termesztett levendulát eladásra.
Itt ajándékok és gyógyszer formájában volt nagyon népszerű. Rene Gattefosse, az
egyik modern aromaterápia megalapítója, igazolta a levendula gyógyító
és fertőzésgátló hatását, amikor csúnyán megégette a kezét a laboratóriumában.
Levendulaolajjal kezelte a sebét, és a fájdalom megszűnt, az égési sérülés
pedig gyorsan begyógyult, anélkül, hogy megfertőződött vagy sebhelyes maradt
volna. Levendulaolajat használtak a háborús sebek tisztítására az I.
világháború során, amikor kevés gyógyszeres fertőzésgátló volt. 1920-as évek
közepén Bittera Gyula – korának neves gyógynövényszakértője - telepítette
Magyarországon az első levendula ültetvényt, egyenesen Franciaországból hozott
szaporítóanyaggal. Addig az országban csak a középkori kolostorkertekből volt
ismert a levendula. A 20. században a pásztorok gyűjtötték a levendulát, és a
Grasseban levő parfümkészítőknek adták el. Az I. világháború előtt a francia
kormány és a parfümkészítők úgy gondolták, hogy a levendulatermesztéssel
megakadályozhatják az emberek elvándorlását a térségből, így kipusztították a
mandula gyümölcsösöket, és levendulát ültettek helyette. A levendulát széles
körben alkalmazzák gyógynövényként. Kevés növény dicsekedhet ilyen mértékű
nyugtató és relaxáló hatással. A levendulaolaj alkotóelemei hatásosak a
hiperaktivitás, az álmatlanság, szélszorulás, baktériumok, gombák,
fogíny-mikrobák, penész valamint (fenyő-, kakukkfű-, menta-, rozmaring-,
szegfűszeg- és fahéjolajjal keverve) a "Staff" baktériumként is
ismert Staphyloccus baktérium ellen. A növény alkotóelemei
bizonyos típusú rák kezelésében is ígéretesek lehetnek, például egereknél
csökkentették a mellrák-daganatokat. A levendula az impotencia ellenszere is
lehet. Rovarcsípésre
kitűnő a levendulaforrázat. Szárított virággal és magokkal
megtöltött kispárnákkal nyugodt az alvás, a főzet pedig megnyugtatja a megtépázott
idegeket. A halántékokat levendulaolajjal bedörzsölve enyhíthető a fejfájás.
Lefekvés előtti nyugtató tea készíthető belőle, rakjon három virágfejet
forrásban lévő vízbe. Habár a hivatalos orvostudomány szerint az aromaterápia
egy be nem bizonyított terápia, amelynek csak annyi az előnye, hogy
látszatgyógyszer hatással rendelkezik. Egy Japánban végzett tanulmány nemrég
pont az ellenkezőjét bizonyította be. A tanulmány szerint, amely az American
Chemical Society`s Journal of Agricultural and Food Chemistry című
folyóiratában jelent meg, a linalol illatösszetevő belégzése normál szintre
csökkentette a stressz által megnövekedett fehérvérsejtek és nyiroksejtek
szintjét (a fehérvérsejtek és a nyiroksejtek az immunrendszer fontos elemei).
Arra hivatkoztak, hogy a levendula az a növény, amely a legnagyobb koncentrációban
tartalmaz linalolt. Számos tanulmány bebizonyította, hogy a levendula
illóolajai sok betegség esetén hasznosak, például a migrén, a fejfájás, a
depresszió, a szorongás, a hangulatingadozás, a félelem és a kimerültség
kezelésében. A levendula terhesség közben is használható és rájöttek, hogy
hasznos lehet az ekcéma és a bőrgyulladás kezelésében is. A levendulát továbbá
mellrák, májrák és léprák kezelésére is használják. A következő betegségek
esetében is használják a levendulát: szív palpitáció, ízületi gyulladás,
ájulás, neuralgia, szédülés, álmatlanság, epilepszia és más rohamok, reuma,
izomfájdalmak, ficamok, felfúvódás, hasfájás, hányinger, hányás, fogfájás,
pattanás, sebek, kígyómarás, rekedtség, hang elvesztése, allergiák, leégés és
napszúrás, tályog, hajhullás, asztma, ótvar, rovarcsípések, kelések, égések,
hűlés, bélgörcs, köhögés, hólyaghurut, fülfájás és légúti fertőzések. A
levendula illata átható, tiszta és üde, egyszerre élénkít és nyugtat.
Tartalomanyagai: illóolaj (1-3%), fő összetevői a linalol (20-25%) és
linalil-acetát (30-40%), cserzőanyagok, rozmaringsav, kumarinok, flavonoidok. A levendula eredetileg a mediterrán
térségekben volt őshonos növény. Manapság Európában, Ausztráliában és az
Amerikai Egyesült Államok déli részén is megtalálható. A friss
levendulavirágokat zselészirupok valamint gyümölcssaláták, desszertek, tej és krémek
ízesítésére is lehet használni. Csirkehúsok elkészítésénél rozmaring helyett is használható. A
levendulafagylalt igazi ínyenc meglepetés, hiszen az íze is fantasztikus,
különösen eperrel, limonádéba vagy borba keverve. Illóolaját belsőleg csak
orvosi utasításra szabad alkalmazni.