Levendula

Herbarium Librum

Árvacsalánfélék Családja

Lavandula officinalis

Levendula

Rák, cukorbetegség, emésztési rendellenességek – ezek a legsúlyosabb betegségek, amelyekhez a stresszel terhelt életmód vezethet, de ugyanígy kiváltója lehet az asztmának, a fejfájások zömének, a menstruáció előtti tünetegyüttesnek. A figyelmeztető jelek viszont már jóval előbb jelentkeznek, általában azonban nem vagyunk tudatában annak, hogy a fejünk felett tornyosuló, megoldásra váró problémák milyen mértékben hatnak testi-lelki állapotunkra. Sokszor csak akkor döbbenünk rá, hogy valami nem stimmel, amikor az életvitel következményeként megjelennek a stressz fizikai jelzései. Nem szabad az utolsó pillanatig várni, meg kell tanulnunk törődni önmagunkkal! A rendszeres és tartós feszültség káros hatással lehet az egészségre. A feszültségkeltő helyzeteket, a kihívásokat persze nem iktathatjuk ki teljesen az életünkből, de a stressz kezeléséhez tartozhat minden, ami segít ellazulni és eltávolítja gondolatainkat egy nyomasztó, megoldásra váró helyzettől. Természetes módon, gyógynövényekkel sokat tehetünk lelki egyensúlyunk fenntartása érdekében. Néhány gyógynövényünk különösen alkalmas tea, inhalálószer, masszázsolaj vagy fürdő formájában. Próbáljuk ki, és rá fogunk jönni, hogy nem csak hasznos, hanem felettébb kellemes módjára találtunk rá egészségünk megőrzésének. A levendula sem ismeretlen virágunk, de a fejünkben ilyenkor főleg a szekrényben lógó molyűző és illatosító csokrocskák bukkannak fel. Pedig az egyik leghatásosabb nyugtató hatású növény, melyet elsősorban fürdőkhöz alkalmaznak. Amellett, hogy oldja a feszültséget, élénkítő és serkentő hatása is van. Ha nagyon elgyötörtnek érezzük magunkat egy átdolgozott nap után, vagy ha csak egyszerűen rossz kedvünk van, tegyünk egy marék levendulavirágot az esti fürdővizünkhöz, üljünk bele és élvezzük a nyugalmat 20-25 percig. Egy ilyen fürdő az alacsony vérnyomásra és annak kísérő tüneteire (szédülés, fülzúgás) is kedvező hatással van. Álmatlanságban szenvedőknél, akiknek a feszültség miatt nehezen megy az elalvás, gyógyfüves álompárna lehet a segítségükre, melynek fontos alkotórésze a levendula. Illóolajai nyugtatólag hatnak a központi idegrendszerre. A levendula illatát a kényelemmel társítják, és az aromaterapeuták régóta használják a depresszió és az idegrendszeri betegségek kezelésében. Ha hirtelen hangulatváltozásoktól, szorongásoktól szenvedünk, vagy túlérzékenyek vagyunk, párologtassunk levendulaolajat szobánkban. Olaja a feszült idegállapotra jellemző izomfájdalmakat és izomgörcsöket enyhíti, de alkalmas migrén és ideges fejfájások leküzdésére is. A növény 90 centiméteres magasságra is megnőhet, de törpeváltozatai is léteznek, amelyek csak 25 centiméter magasak. A levelek hosszúak, hegyesek, nagyon keskenyek, és a földhöz közel ágaznak el. A pici, csőszerű virágok hosszú kalászban, sűrű fürtökben nőnek, amelyek a szárat a csúcstól kb. 10 centiméteren át borítják. A levendula használata és ismertsége majdnem egyidős az emberiséggel. Mit rejt egy név? A rómaiak levendulának nevezték, ami talán a latin lavare szóból ered, ami ˝mosást˝ jelentett, vagy a livendulo szóból, ami ˝ólomszürkét vagy kékest˝ jelent. A görögök nardusként utaltak rá, a Szíriában levő Naardus város tiszteletére. Az indiaiak pedig a tüskés virága után nevezték el. Több mint 2500 éve használják gyógynövényként, amit írásos források is rögzítenek. Az ókorban az egyiptomiak, a föníciaiak és Arábia népei a növényt mumifikálásra és parfümként használták. Egyiptomban a levendulát balzsamozásra és kozmetikumok készítésére használták. Amikor felnyitották Tutanhamon sírját, több cserépedényt találtak, amiben a levendulához hasonló balzsamot találtak. Ezeket a balzsamokat csak a királyi család és a magas rangú papok használták kozmetikai szerek, masszázs olajok és gyógyszerek formájában. A gazdag emberek szilárd állapotban levő balzsamot kentek a fejükre, ami olvadáskor illatosította a testüket. A görögök sokat tanultak az egyiptomiaktól a kozmetikai és az illatosító szerek területén. A görög orvos, Theophrastus (Kr.e. 3. század) írt egy könyvet az illatok gyógyító hatásáról. Az egyiptomiaktól eltérően, akik a fejüket dörzsölték be a parfümmel, a görög filozófus Diogenész a lábát dörzsölte be vele. Így érvelt: ˝Ha a fejedet kened be vele, elszáll a levegőbe, és csak a madarak érzik a jótékony hatásukat, de, ha a lábamra kenem, az illat az egész testemet beborítja, és nagyszerűen felszáll az orromig.˝ Anakreón azt mondta, hogy a mellkast kell bedörzsölni vele, mert az a szív otthona. A rómaiak a levendulaolajat fürdésre, főzésre és a levegő illatosítására használták, és valószínűleg ők adták a latin eredetű nevet (lavare - mosni, vagy livendula - fakó és kékes), amelyből a mai név ered. A növény nyugtató és frissítő tulajdonsága, az erős illat rovarűző hatása, és a szárított növény dohánykeverékekben történő használata szintén emelte a növény értékét az ókoriak szemében. A római férfiak a közfürdőkben testükre kenték. Az ókori rómaiak felismerték a gyógyító és fertőzésgátló tulajdonságait, de rovarriasztóként és mosásra is használták. Az első írásos feljegyzés a levendula gyógyító hatásairól a görög katonai orvostól, Dioszkoridésztől származik, Kr. e. 77-ből. Dioszkoridész Néró, római császár uralkodása alatt gyűjtött gyógynövényeket a mediterrán vidékekről. Részletes leírást adott a növényről és annak gyógyászati használatáról az öt kötetes ˝De Materia Medica˝ című könyvében. Feljegyzései szerint, ha a levendulát lenyelik, segít az emésztésben, és megszünteti a fejfájást és a torokfájást. Külsőleges használata segít kitisztítani a sebeket, és enyhíti a bőrbetegségek tüneteit. A római katonák vittek magukkal levendulát a haditáborba, hogy azzal kezeljék a sebeiket. Ezen kívül beszórták vele a földet, hogy illatosítsa a levegőt, fertőtlenítse a szobákat, és még vallásos szertartásokhoz is használták tömjénként. Idősebb Plinius, a görög író és enciklopédista írt a levendula jótékony hatásairól a menstruáció, a hasfájás, a vese rendellenesség, a sárgaság, a vízkórosság és a rovarcsípések kezelése során. A rómaiak, akik bőségesen használták illatszerként, ezzel illatosították a hajukat, a testüket, a ruhájukat, az ágyukat, a fürdővizüket, a katonai zászlóikat és az otthonuk falait. Az egyik leghíresebb illatos olajuk a ˝nardinum˝ volt, ami tartalmazott levendulát is. A nők levendulát tettek az ágyuk mellé, hogy azzal fokozzák a szenvedélyt. Lehet, hogy a rómaiak tudtak a L. denata és a L. pendunculata fajokról, de azokat is a L. stoechas fajhoz sorolták. A ˝De Materia Medica˝ szolgált alapul az arab orvosok számára, akik szíriai és ó-perzsa fordításokat olvastak. Kr. e. a 7. században az arabok uralták a mediterrán kultúrát. Orvosságaikat bevitték Spanyolországba, ahonnan aztán elterjedt egész Európában. A legismertebb orvosuk Abu Ali Sina, aki Avicenna (980 - 1037 Kr. e.) néven ismert, beszélt a levendula gyógyító hatásairól. Először úgy vélték, hogy a levendula egyes fajtáit Arábiában honosították meg. Egy ókori keresztény hiedelem szerint a növény Ádám és Éva Édenkertjéből származik. Egy másik legenda azt mondja, hogy Szűz Mária egy bokorra helyezte a kis Jézus ruháját száradni, és az adta az illatot a bokornak. Ez lehet a magyarázata annak, hogy a növényt miért tartják a gonosz elleni szent védőerőnek. Sok keresztény házban egy levendulakeresztet akasztottak az ajtó fölé a ház védelmére. A növényt valószínűleg először az arabok honosították meg, azután Görögországból terjedt el Európában. I. e. 600 körül érkezhetett a görög Hyeres szigetekről Franciaországba. Jelenleg sokfelé termesztik, pl. Franciaországban, Spanyolországban, Olaszországban és Angliában. A középkori és reneszánsz Európában a mosó nőket "lavender"-ként ismerték, akik levendulával illatosították a fiókokat, és levendulabokrokon szárították a ruhákat. Ebben az időben sok más gyógynövénnyel együtt a kolostorok "gyógynövény-kertjeiben" termesztették. A levendula és a szerelem kapcsolata az ókorra nyúlik vissza. A Biblia egyik apokrif könyvében olvashatunk a levendula alkalmazásáról. A történet arról mesél, hogy Judit, az ellenséges parancsnok, Holofernes elcsábítása előtt különböző parfümökkel, köztük levendulával kente be magát. Így tudta meggyilkolni Holofernest, és megvédeni Jeruzsálemet. A csábító illat hatalmas erejét Kleopátra is kihasználta Julius Caesar és Marcus Antonius elcsábítására. A Tudor-időkben a fiatal lányok Szt. Lukács napján levendulafőzetet ittak, hogy meglássák, ki lesz az igazi szerelmük. A lányok párnáiba rakott levendula a szerelem reményét hordozta, a friss házasok ágya alatt pedig szenvedélyt biztosított. A Középkorban nem igazán használták a levendulát, kivéve a szerzetesek és az apácák. A kolostorok életben tartották a gyógynövényekről tanultakat azáltal, hogy saját gyógynövény kertjük volt. Lemásolták az ókori kéziratokat és feljegyezték a különböző növények jótékony hatásait. A Szent Római Birodalom egyik Kr.e. 812-ben hozott rendelete rájuk ruházta bizonyos zöldségek, gyógynövények, virágok és fák termesztését. A levendula egyike volt azoknak a növényeknek, amelyet a Merton kolostorban termesztettek, ami aztán Anglia (Mitcham) levendula termesztésének a központjává vált. Először 1301-ben említik meg a levendulát Merton Prioiry feljegyzéseiben, mivel ezzel teremtették elő a pénzt I. Eduárd királynak. A Tudorok korában a levendula használata újra feléledt. Amikor VIII. Henrik feloszlatta a kolostorokat a levendula bekerült a családi kertekbe. Az uradalmakban a hölgyek sok mindenre használták a levendulát. A ruhák közé tették, légfrissítőként használták, és méhviasszal keverve bútor fényesítőként alkalmazták. Hagyományosan a mosókonyha mellé ültették, és a ruhákat a növények fölé terítették száradni, hogy közben magába szívhassa a levendula illatát. Rovarriasztóként is használták. Erzsébet királynő, aki szerette a levendulát, parfümként és teaként használta, hogy ezzel kezelje gyakori migrénjeit. Angliában a levendula az egyik legrégebben használt parfüm. Erzsébet királynő mozdította elő a levendula ültetvények létrejöttét. I. Károly felesége, Henrietta Mária, aki bevezette a kozmetikai szereket az angol udvarba, illatos szappanként, potpourriként és fürdéshez használta a levendulát. VI. Károly francia királynak a székpárnájába levendula volt téve. A 12. században Bingeni Szent Hildegárd felfedezte, hogy a levendula hatásos a fejtetű és a bolha kezelésében. A 16. században a francia levendulát hatásos és megbízható védelemnek tekintették a fertőzések ellen. Azok a kesztyűkészítők, akik használhattak levendulát a termékeik illatosítására, gyakran elkerülték a kolerát. A 17. században a levendula a legtöbb füvészkönyvben megtalálható volt. A híres gyógyfűvel gyógyító orvosok, Gerald, Parkinson és Culpepper, mind írtak a levenduláról. Ekkor nagy érdeklődés támadta a levendula iránt, így megjelentek az utcai levendulaárusok. Az 1665-ös pestisjárvány ideje alatt magas ára volt a levendulának, mert úgy vélték, hogy védelmet nyújt a borzasztó betegséggel szemben. A sírrablók egy ˝ Four Thieves Vinegar˝ nevű szerrel mosták át a holtak holmijait, ami levendulát tartalmazott. Az 1700-as években került Magyarországra. Viktória királynő lelkesen használta a levendulát. Az ő idejében nagyon divatos volt a levendula a hölgyek körében. Utcai árusoktól vásárolták a levendulát, akik Mitcham-ből hozták. A friss levendulát megszárították, és kis zacskókba tették, amiket aztán betettek a ruhás szekrénybe; ezzel mosták le a falakat és a bútorokat, ezen kívül a fehérneműs szekrénybe is ezt tettek zacskókba csomagolva. A levendulát használták rovarriasztásra, fejtetűk eltávolítására, parfümként, potpourriként, bútorfényesítőként, szappanként, és nagyjából minden bántalmat ezzel kezeltek otthon. Kis levendulás zacskókat készítettek a fiatal hölgyeknek, amiket a dekoltázsukba tehettek, abban a reményben, hogy illatukkal magukhoz vonják az udvarlókat. A levendula megjelent a Londoni Gyógyszerkönyvben is. A 20. század elején vesztett népszerűségéből a túl nagy használatnak köszönhetően, ekkor már csak az idős hölgyekkel hozták összefüggésbe. A Viktoriánus korban, Micham, London egyik külvárosa volt a levendulaolaj termelés központja. Az angol levendula termékek világszerte híressé váltak, a levendulatermesztés azonban majdnem megszűnt, amikor Mitchamben, Wallingtonban és Carshaltonban felmentek a telkek árai. Az Amerikai Egyesült Államokban a ˝shaker˝ nevű vallásos csoport termesztett levendulát eladásra. Itt ajándékok és gyógyszer formájában volt nagyon népszerű. Rene Gattefosse, az egyik modern aromaterápia megalapítója, igazolta a levendula gyógyító és fertőzésgátló hatását, amikor csúnyán megégette a kezét a laboratóriumában. Levendulaolajjal kezelte a sebét, és a fájdalom megszűnt, az égési sérülés pedig gyorsan begyógyult, anélkül, hogy megfertőződött vagy sebhelyes maradt volna. Levendulaolajat használtak a háborús sebek tisztítására az I. világháború során, amikor kevés gyógyszeres fertőzésgátló volt. 1920-as évek közepén Bittera Gyula – korának neves gyógynövényszakértője - telepítette Magyarországon az első levendula ültetvényt, egyenesen Franciaországból hozott szaporítóanyaggal. Addig az országban csak a középkori kolostorkertekből volt ismert a levendula. A 20. században a pásztorok gyűjtötték a levendulát, és a Grasseban levő parfümkészítőknek adták el. Az I. világháború előtt a francia kormány és a parfümkészítők úgy gondolták, hogy a levendulatermesztéssel megakadályozhatják az emberek elvándorlását a térségből, így kipusztították a mandula gyümölcsösöket, és levendulát ültettek helyette. A levendulát széles körben alkalmazzák gyógynövényként. Kevés növény dicsekedhet ilyen mértékű nyugtató és relaxáló hatással. A levendulaolaj alkotóelemei hatásosak a hiperaktivitás, az álmatlanság, szélszorulás, baktériumok, gombák, fogíny-mikrobák, penész valamint (fenyő-, kakukkfű-, menta-, rozmaring-, szegfűszeg- és fahéjolajjal keverve) a "Staff" baktériumként is ismert Staphyloccus baktérium ellen. A növény alkotóelemei bizonyos típusú rák kezelésében is ígéretesek lehetnek, például egereknél csökkentették a mellrák-daganatokat. A levendula az impotencia ellenszere is lehet. Rovarcsípésre kitűnő a levendulaforrázat. Szárított virággal és magokkal megtöltött kispárnákkal nyugodt az alvás, a főzet pedig megnyugtatja a megtépázott idegeket. A halántékokat levendulaolajjal bedörzsölve enyhíthető a fejfájás. Lefekvés előtti nyugtató tea készíthető belőle, rakjon három virágfejet forrásban lévő vízbe. Habár a hivatalos orvostudomány szerint az aromaterápia egy be nem bizonyított terápia, amelynek csak annyi az előnye, hogy látszatgyógyszer hatással rendelkezik. Egy Japánban végzett tanulmány nemrég pont az ellenkezőjét bizonyította be. A tanulmány szerint, amely az American Chemical Society`s Journal of Agricultural and Food Chemistry című folyóiratában jelent meg, a linalol illatösszetevő belégzése normál szintre csökkentette a stressz által megnövekedett fehérvérsejtek és nyiroksejtek szintjét (a fehérvérsejtek és a nyiroksejtek az immunrendszer fontos elemei). Arra hivatkoztak, hogy a levendula az a növény, amely a legnagyobb koncentrációban tartalmaz linalolt. Számos tanulmány bebizonyította, hogy a levendula illóolajai sok betegség esetén hasznosak, például a migrén, a fejfájás, a depresszió, a szorongás, a hangulatingadozás, a félelem és a kimerültség kezelésében. A levendula terhesség közben is használható és rájöttek, hogy hasznos lehet az ekcéma és a bőrgyulladás kezelésében is. A levendulát továbbá mellrák, májrák és léprák kezelésére is használják. A következő betegségek esetében is használják a levendulát: szív palpitáció, ízületi gyulladás, ájulás, neuralgia, szédülés, álmatlanság, epilepszia és más rohamok, reuma, izomfájdalmak, ficamok, felfúvódás, hasfájás, hányinger, hányás, fogfájás, pattanás, sebek, kígyómarás, rekedtség, hang elvesztése, allergiák, leégés és napszúrás, tályog, hajhullás, asztma, ótvar, rovarcsípések, kelések, égések, hűlés, bélgörcs, köhögés, hólyaghurut, fülfájás és légúti fertőzések. A levendula illata átható, tiszta és üde, egyszerre élénkít és nyugtat. Tartalomanyagai: illóolaj (1-3%), fő összetevői a linalol (20-25%) és linalil-acetát (30-40%), cserzőanyagok, rozmaringsav, kumarinok, flavonoidok. A levendula eredetileg a mediterrán térségekben volt őshonos növény. Manapság Európában, Ausztráliában és az Amerikai Egyesült Államok déli részén is megtalálható. A friss levendulavirágokat zselészirupok valamint gyümölcssaláták, desszertek, tej és krémek ízesítésére is lehet használni. Csirkehúsok elkészítésénél rozmaring helyett is használható. A levendulafagylalt igazi ínyenc meglepetés, hiszen az íze is fantasztikus, különösen eperrel, limonádéba vagy borba keverve. Illóolaját belsőleg csak orvosi utasításra szabad alkalmazni.