Levendulával Ágyas Portugieser Szőlő Borpárlat 2013.

344.

2013/0401

AQUAVINICUM

ÁGYAS

BOR

 

 

  Levendulás Portugieser Szőlő

  üvegben érlelve

 

 

 Mint minden jó, és kellemes, ezek az ünnepek is nagyon gyorsan elmúltak, de még utoljára az utolsó nap Bátán a fiatalok különös, és régi hagyománynak tisztelegnek a lányok, asszonyok meglocsolásának, hogy azok el ne hervadjanak. Természetesen egykor magam is örömmel vettem részt ezen a megmozduláson, és ilyenkor akarva akaratlan mindig előkerült a fiúk zsebéből egy kis pálinka, amely a hangulatért volt felelős. A másik zsebben pedig, a megszokott kölni illatozott. Igaz manapság már szódával járnak a fiúk, azelőtt pedig vizes vödörrel öntötték meg az udvarra kihúzott lányokat. Ennek a nagyon szép népszokásnak szeretnék a ma bemutatásra kerülő párlattal emléket állítani, és bár fiaim nincsenek, akik az életben is valóra váltanák az ide készített pálinkámat, de vannak keresztfiaim, akik azért remélem, hogy megnőve, majd a valóságban is kipróbálják, hogy a levendulával ágyas borpárlatom nemcsak kölniként, hanem italként is megállja a helyét. A természet ugyanis nemcsak jó emberekről, vidám fiatalokról gondoskodik, hanem olyan gyógy és fűszernövényekről is, amelyeket éppen ezeknek a lelkeknek teremnek a környezetünkben. Ilyen növény a levendula is, amely nemcsak szép, nemcsak vidám, nemcsak illatos, hanem roppantul egészséges is, amennyiben ismerjük annak természetet, annak ránk gyakorolt hatásait. A gyógynövények áldásos hatásait évezredek óta ismerjük. A természet számtalan gyógyerejű csodája közül most részletesebben bemutatjuk a levendulát. Ez a szerény, de kedves küllemű virág nemcsak illatos - kellemes aromája nyugtat is. Egy ókori keresztény legenda szerint a növény Ádám és Éva Édenkertjéből származik. Egy másik legenda pedig, azt mondja, hogy Szűz Mária egy bokorra helyezte a kis Jézus ruháját száradni, és az adta az illatot a bokornak. Ez lehet a magyarázata annak, hogy a növényt miért tartják a gonosz elleni szent védőerőnek. Sok keresztény házban egy levendulakeresztet akasztottak az ajtó fölé a ház védelmére. A középkori és reneszánsz Európában a mosó nőket "lavender"-ként ismerték, akik levendulával illatosították a fiókokat, és levendulabokrokon szárították a ruhákat. Ebben az időben sok más gyógynövénnyel együtt a kolostorok "gyógynövény-kertjeiben" termesztették. Bár virága szép lilaszínben pompázik, ennek ellenére párlatba ágyazva annak mély zöld színt kölcsönöz.