Orvosi Zsálya

Herbarium Librum

Árvacsalánfélék Családja

Salvia officinalis

Orvosi Zsálya

Az ókor óta tudjuk, hogy egészséges és finom, manapság azonban nem túl gyakran találkozunk vele, pedig érdemes zsályát enni. Sajnos Magyarországon nem őshonos, de gyógynövényként termesztik, dísznövényként kertekben, temetőkben sokfelé ültetik. Az ókori görögök és rómaiak a bölcsesség és a kifinomult gondolkodás növényeként tartották számon a Földközi-tenger térségéből származó zsályát. A zsálya Földközi-tenger mentén, de különösen a dalmát tengerpart karsztos vidékéről származó, és nálunk kertekben ültetett, jellemző illatú, kesernyésen aromás ízű növény. A zsálya jelképezte az öregek bölcsességét, a hosszú életet. Sőt a rómaiak és az arab orvosok hittek benne, hogy akár halhatatlanná is teheti az embert ez a zöld fűszer. A zsályáról úgy tartják, hogy meghosszabbítja az életet. „Hogy öregedhetne meg az, akinek zsálya van a kertjében?” szól a régi mondás. Hírnevét tükrözi neve is: „salvia”, amely a salvere, meggyógyít igéből. A csodavárás mellett emésztési problémákat orvosoltak vele, a franciák teát is főztek belőle, ami a kínaiaknak annyira ízlett, hogy olyan – mondhatni előnytelen – üzletbe is belementek, hogy egy adag zsályát négy adag teával honoráljanak. A középkori kolostorkertek megbecsült gyógynövénye volt. A 17. században a hollandok szállították a kínaiaknak a zsályát. Ebben a században hódította meg a zsálya Amerikát, bár Közép-Amerikában létezik őshonos zsályafaj, ami hallucinogén s a sámánok használták (látnokzsálya). Már az aztékok is nagyra becsülték. A legenda szerint Szűz Máriától kapta gyógyító erejét, mivel a kis Jézust a zsálya levelei takarták el Heródes katonái elől. Sebgyógyító, vizelethajtó, vérzéscsillapító hatásáért már az ókorban becsülték. Az ártalmatlanabb – Európából érkezett – zsályával az indiánok a fogukat ápolták (ugyanúgy, ahogy már a régi rómaiak is), és az égési sérülésekre is használták. A zsálya latin jelentése „gyógyítani”. Franciául toute bonne-nak azaz „minden rendben”-nek nevezik, ami utal arra, hogy errefelé a zsálya bevett kedélyjavító „gyógyfűként” volt ismeretes. Az olaszoknál az általános egészségmegőrzés részeként fogyasztották a zsályát. A nők régóta alkalmazták tejelapasztásra is, sőt ösztrogéntartalma miatt a menopauza tünetei is jól kezelhetőek vele. A zsályát a levegő illatosítására is használták – a levendulával együtt – a 17. század környékén. Az orvosi zsálya a Mediterráneum szülötte, de a középkorban már nálunk is kedvelték. „Kevés avagy egy kert is nincsen vagy városban, vagy mezőben, melyben zsálya nem volna, melyet salvának hivnak a deákok, hogy salvusokká, vagy egészségesekké tesz sokakat” - írja Nadányi János 1669-ben. De a történelem folyamán gyógyszerként is rengeteg bajra írként szolgált: használták szembetegségek, bélproblémák kezelésére, memóriazavarra vagy epilepsziás rohamok enyhítésére. Nagyon jó úton jártak a régi orvosok, mert a zsálya antiszeptikus, gyulladáscsökkentő, antioxidánsokban gazdag, jól hat a memóriára, nyugtatja a bél- és idegrendszert, javítja a koncentrációt. Gyomor és bélpanaszok enyhítésére, epe, máj és cukorbajra, ajánlják. A zsálya a legrégebben használt és ismert gyógynövény. Haj- és bőrproblémákra is remek megoldást jelent. A skarlát zsályához hasonlóan jelentős fertőtlenítő hatása van, emellett nagy töménységben olyan erős fiziológiai hatású, hogy szívbénulást is okozhat. A növény jellegzetes illatát a tujon-izomérek és a kámfor adja, mellettük még megtalálhatók a mono- és szeszkviterpének, di- és triterpének, flavonoidok is. A gyógyászatban az ókortól kezdve izzadásgátlóként terjedt el, bizonyos betegségekhez kapcsolódó fokozott verejtékezést igen jól csökkenti. Teája többhetes kúra után szabályozza a vegetatív idegműködést és normalizálja a verejtékmirigyek elválasztását. Külsőleg alkalmazva gyulladáscsökkentő hatású, ezt az illóolajában megtalálható pinénnek és a tujonnak köszönheti. Aranyérbántalmak, kelések és lábszárfekélyek kiváló gyógyítója. Miután az antibiotikus hatáson túl nagyon jó összehúzó is, a nyálkahártya-gyulladások ellen is bevált. Főleg a száj- és torokterápiában terjedt el. Hosszabb ideig, kúraszerűen alkalmazva makacs bronchitiszeket is meggyógyíthatunk vele. A zsálya Szent Hildegárd szerint meleg és száraz természetű és bármilyen formában is fogyasszák (pl. porrá törve, borban vagy vízben megfőzve), "csökkenti az ártó nedvek túlságát" és elveszi a bűzlő lehelet rossz szagát. Bénulás ellen azonban csak vízben főzve használ. Étvágytalanság ellen azt ajánlja, hogy zsályát, turbolyát és fokhagymát törjön össze a beteg ecetben és az ételt ebbe belemártva visszatér az étvágya. És egy magától értetődő megjegyzés: "ha valaki valamely mocskos dolog bűzétől szenved, dugja a zsályát az orrába és ez használni fog". Hieronymus Bock minden fontos tudnivalót összefoglalt a zsályáról: "... Minden német növény között nincs hasznosabb, mint a nemes zsálya, a konyhákban és borpincékben is nagyra tartják. Galénosz azt írja, hogy nemcsak meleg és száraz, hanem összehúzó erővel is bír. Dodonaeus melegnek és száraznak tartja a harmadik fokon vagy a második legvégén. A gyógyszertárakban a széleset és a hegyeset tartják, de csak virágait és leveleit. A virágokból konzervát készítenek, ami nagyon jó a hideg, nedves és beteg főre. Emiatt használják szélütés, féloldali szélütés, nyavalyatörés, görcsök, remegés, folyások és a gondolatok zavarodottsága ellen is. A levelekből és a virágokból vizet égetnek, ami a mondott panaszokra használatos belsőleg és külsőleg. Visszahozza az elment beszédet és megerősíti a lötyögő fogat, ha gyakran a szájában tartja az ember. Az összetett zsályavíz sokkal erősebb: mert a zsályalevelek és virágok mellett levendulavirágokat, szerecsendióvirágokat, szegfűszeget, gyömbért, fahéjat, almamagot és kubébát is tartalmaz, amit 4 napon át jó borban áztatnak és azután desztillálják le. A zsálya specifikus orvossága a hideg, nedves és beteg főnek, idegeknek, szerveknek, gyomornak és méhnek. Jó méreg ellen is... Sokan úgy tartják, ha reggelente három zsályalevelet sóval megesznek, egész napra megvédi őket a mérgektől és a rossz levegőtől. A zsályabor vagy a fű borban megfőzve hasznos minden belső szervnek, mert kihajtja a mérgeket, lágyítja a köhögést, csillapítja az oldalfájást, melegíti a májat és a méhet, hajtja a húgyot és a hószámot. Jó minden hideg bajra, nemcsak megiva, hanem a tagokat ezzel kenve is. Főzete jó a vérhas ellen, a belek tisztítására. Minden zsályával készített étel nagyon kellemes és egészséges. Agrippa azt írja, hogy ha az asszonyok hajlamosak túl korán szülni, akkor gyakran kell a zsályát használniuk. E bajokra a zsályavirágok cukra is hasznos és jó. A zsálya bora jól bevált negyednapos lázra. Jó a remegőknek. Igyák a hideg és nyálkás méhük miatt terméketlen asszonyok, mert melegíti, szárítja és erősíti a méhet. A zsálya vízben főzve és ezzel mosva feketévé teszi a hajat, elűzi az atkákat, tisztítja és gyógyítja a sebeket és a harapásokat, amit mérges állatok ejtettek, csillapítja a vérzést és tisztítja a régi, gennyes keléseket. Ugyanígy használva gyógyítja az ótvart és a dagadásokat az ágyéktájon. A zsálya gőzfürdője jó fájdalmas húgyozásra, izzaszt és csillapítja a vérhas fájdalmát és sok másféle fájdalmat is. A vadzsálya ereje és hatása a muskotályzsályáéhoz és a mentákéhoz hasonló, de minden részében lágyabb és kellemesebb. Ha friss zsályalevéllel dörzsölik a fogakat, tisztán és erősen tartja azokat. A zsálya borban megfőzve és azzal gargalizálva segít rekedtség ellen. A zsálya levelei megrágva tisztítják az agyat és kihúzzák a nyálkákat. Ugyanezt teszi a desztillált víz is, ha az orron át beszippantják. Lehet hozzá majoránna, rozmaring, bakfű, levendula vagy citromfűvizet is tenni. Egy kevés fehér bor is jó hozzá. A zsályából füstöt is lehet csinálni és egy alkalmatosságon át az asszonyi hüvelybe juttatni, ez csillapítja a túlzott vérzést." Gyakran használják parfümökben és kozmetikumokban is, sőt szájvizet is készítenek belőle. 2001-ben az év fűszerévé választotta a Nemzetközi Gyógynövény Szövetség. Zsályával fűszerezhetjük a zsíros húsételeket és azok körítéseit (kacsa, liba, pulyka, vadhúsok, hústöltelékek), de máj, főtt és sült halak, pástétomok, lágy sajtok és főtt tészták ízesítésére is kiválóan alkalmas. A zsályalevelek egyben hasznos gyógynövényt is jelentenek házpatikánk részére, mivel forrázata illóolaj-, cseranyag-tartalmánál fogva torokgyulladásnál, szájbetegségeknél öblögetésre, belsőleg pedig izzadás; bélhurut ellen nagyon jó hatású. Erős íze van, elősegíti a zsíros ételek emésztését; ezért főzzük együtt zsíros húsokkal, kacsával, sertéshússal, vagy tegyük hurkába. Idegerősítő hatása is ismert. A levél nagyon jó vöröshagymával együtt tölteléknek csirkéhez. Muskotály zamatú borok készítésére alkalmazható. Fűszernövényként igen ízletes joghurtos öntethez adagolni, úgy is kifejti gyógyhatását, sőt a joghurt savas hatása miatt még koncentráltabban! A zsálya leveleit közvetlenül a virág megjelenése előtt kell leszedni és szárítással tartósítani. Jól zárható edényben tartandó! A zsálya szárított levele ruhák közé rakva elűzi a rovarokat. Illatos virágkompozíciók részeként is használhatjuk a leveleket. A zsálya leve segít halványítani a bőrön lévő foltokat. Hogy pontosan mit is tartalmaz ez a növény? 1-3% illóolaj, 3-8% kateincsersav, keserűanyag, savanyú glikozida, gyanta, fumársav, urzolasav, oleandolsav, oxitriterpénsav, klorogénsav, kávésav, nikotinsav, nikotinsavamid, viasz, ösztrogén hatású anyag, fitoncida (tbc bacillusokra hat), 30-50% tujon, 8-14% borneol, 15% eukaliptol, linaool. A zsálya magas C-vitamin tartalommal dicsekedhet, sőt kalciumban, magnéziumban is gazdag. A mai kor tudománya szerint a következő betegségekre használható: Az orvosi zsálya illóolaja Jean Valnet szerint belsőleg általános élénkítő, beszabályozza az idegek és a paraszimpatikus idegrendszer egyensúlyát, görcsoldó, szélhajtó, étvágygerjesztő, antiszeptikus, izzadásgátló, vértisztító, vizelethajtó, vérnyomásemelő, havi vérzést serkentő, fogamzást elosegítő, rákellenes, tejfogó hatású; az emésztő-szervek és a máj, a húgyutak, a tüdő betegségeire, általános, valamint idegi alapú gyengeség, étvágytalanság, remegés, bénulás, szédülés, gutaütés, asztma, krónikus hörghurut, tuberkulózis és lábadozás esetén fellépő éjjeli izzadás, mirigygyulladás, limfatizmus, váltóláz, oligúria, alacsony vérnyomás, fájdalmas menstruáció, klimax, sterilitás, tuberkulózisos betegeknél és csecsemőknél fellépő hasmenés kezelésére, valamint a csecsemők elválasztása idején alkalmazott szer. Külsőleg összehúzó, sebgyógyító, antiszeptikus, tonizáló, reumaellenes hatású; fehérfolyás, szájpenész, szájgyulladás, torokfájás, gégegyulladás, fogfájás, fogínygyulladás, asztma, sebek, fekélyek, ekcéma, gyerekkori gyengeség, angolkór, skrofulózis, hajhullás, darázscsípés kezelésére, valamint házi fertőtlenítőként is használható. A magas tujon-tartalom miatt az illóolaj hosszan tartó használata nem javasolt. Szoptató anyáknak, terhes nőknek és alacsony vérnyomásúaknak a zsályatea ellenjavallt.