343.
2013/0331
AQUAVINICUM
ÉRLELT
BOR
Portugieser Szőlő
diófahordóban érlelve
Elérkezett tehát a reggel! Keleten felcsillannak az
első bizonytalan halványsárga fénysugarak! Az éjszaka sötét és bizonytalanul
imbolygó árnyai még makacsul kapaszkodnak a tárgyakba, de a fény már
visszafordíthatatlan. A vidéki paraszti világban ez már a munka ideje, és a
munkát mindig egy kupica pálinkával kezdték meg az őseink. Akkor még nem volt
autó, nem volt szonda, nem volt rohanás, az élet úgy lüktetett, és úgy pulzált
csendben, harmonikusan. Amilyen harmonikusan illik össze ez a borpárlat a diófa
életének szöveteivel. A diófa annyira életünk részévé vált, ahogy az út mentén
álló Jézus keresztek is, gyakran már nem is tudjuk, hogy miért is állnak ott,
mikor kerültek is oda. Gyorsan
növő, hosszú életű fa. Kertek, gyümölcsösökbe, házak udvarára gyakran ültetik,
utak mellett is számtalan helyen megtalálható. A nálunk termesztésben lévő
közönséges diót az ókori görögök valószínűleg Prezsiából szerezték. A
görögöktől került a mag Rómába, ahol először Jovis Galans vagy Jupiter makkja
néven nevezték, és valószínűleg innen ered a Juglans név. A Juglans regia
Itáliából terjedt el Európa többi országába. Az árnyas terebélyes növényről
kevesen tudják, bár termését sokan kedvelik, hogy mennyi gyógyhatást
köszönhetünk e növénynek. Mikor legközelebb a tűző napsugarak elől védelemért
egy diófa lombja alá menekülsz, gondolj arra is, hogy a kellemes, hűvös
árnyékon túl mennyi csodát adhat neked ez a fa, szeresd, légy a barátja! S ne
feledd el, hogy ő attól boldog, ha segíthet, termésével, levelével, árnyékával.
Élj vele! A dióról nem lehet lelkesedés nélkül írni, hisz tavasztól őszig a
legtöbb élmény, beszélgetés, eszegetés a diófa hűs árnyékában történik. A
régiek nem véletlen tisztelték, hiszen nem csak termése, hanem levele is igazi
elixírnek számított. Az a sok-sok módszer, amit most átnyújtunk, sok nemzettől
származó, vidéki tapasztalati megfigyeléseken alapul, de ma már tudományos
alapja is van. Ezért igaz az ismert mondás, hogy a diófa az ember legnagyobb
barátja, mert ha elfogadjuk a diófát barátunknak, és gondozzuk,
kártevőit pusztítjuk, akkor segítségünket ugyanolyan módon hálálja meg,
rengeteg gomba, rovar, féreg, baktérium fertőzésétől tud minket megszabadítani.
Mintegy szimbiózis alakult ki a diófa és az ember között. Biztos vagyok benne,
hogy különleges élményeket ad a borpárlatunk illat és zamat világához.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése