2010. november 6. szombat

Az első pálinkakóstoló



Igen komoly várakozással tekintettem a mai nap elébe, több oknál fogva is. Elsőként, mint pálinka, és borkészítő, aki saját italait kínálhatja, másként pedig, mint tanuló borász, akinek nemcsak saját nedűit kell eladnia, hanem a Mesterének italait is.
Már korán reggel Bajára a piacra utaztam, ahol beszereztem a pálinka bemutatómhoz elengedhetetlen eszközöket és segédanyagokat, majd címkéket készítettem. Már itt meglepetésemre a nyomtatással foglalkozó technikus eladó látva a nyomtatás tárgyát, kollegális örömmel jelzi, hogy ő is pálinkakészítéssel foglalkozik és komoly kapcsolata és piaca van Budapestiekkel. Látva a fajta kínálatomat több is felkelti érdeklődését, főként az erdei gyümölcsök, amelyek szedése nem könnyű feladat. Elhatározzuk a kapcsolat felvételt és egy esetleges kóstolás létrehozását. Hazaérkezve előkészülök a vendégek fogadására, akik kicsit késve, de dél körül megérkeznek. Hatan vannak köztük két amerikai állampolgár is, a többiek pedig Budapestiek. Kis előadást tartók nekik elsőként a saját pincészetről, önmagamról, majd a pálinkakóstolás művészetébe és rejtelmeibe is bevezetem őket. A kínálat felsorolása után egyenként igyekeznek kitalálni a kóstolandó nedű fajtáját. Ezután röviden elmondom nekik, hogy miért is jó az adott fajta pálinka fogyasztása, ilyen egészségre jótékony hatása van a mértékletes pálinka és borfogyasztásnak. Kilenc fajta pálinka végig kóstolása nem kis feladatnak ígérkezett, de négy óra alatt őszintén mondhatom fergeteges sikerrel megvalósult. Nagyképűség nélkül a kóstolás közben elbeszélgetve olyan barátság alakult ki teljesen ismeretlen, idegenekkel, mintha egész életünkben jól ismertük volna már egymást. A kóstolást lerendezve, olyan megrendelést adtak le, hogy bizony attól féltem, hogy nehezen tudom teljesíteni. Ez azonban végül is sikerült és végig kóstolt kilenc párlatból ötöt arra méltónak is találtak, hogy vásároljanak is belőle. Minden várakozásunkat felülmúlta ez a délután. A présházat és a pincét, illetve az istállót is megtekintették, sőt a háziállatainkkal fényképezkedtek, amíg én az italokat előkészítettem, megtekintették a Somosi kápolnát és búcsúzáskor addig integettek az autóból, amíg az első kanyar el nem takarta őket szem elől. Innen a Bodri pincészetet mentek meglátogatni.
Az egykori magyar sportoló, 56-os disszidens, aki ma Los Angelesben él feleségével azzal búcsúzót tőlünk, hogy ha egy komolyan megrendelés összejönne felvinném-e Budapestre? Azt válaszoltam, hogy: Természetesen. Aztán így folytatta, ha egy ennél még komolyabb megrendelés összejönne, elvinném-e Los Angelesbe? Azt feleltem, hogy: Természetesen, ha ehhez küld oda-vissza repülőjegyet is. Ebben maradtunk.

Az este másik fontos eseménye a Sőrés Pincében zajlott, ahol 17 Budapesti vendégnek tartottunk borkóstolást, vacsorával egybekötve. A Sőrés Pincében tanulom a borkészítés titkait. Mesterem és azt hiszem túlzás nélkül mondhatom, hogy Bátyám Sőrés András kiváló boraival nem volt nehéz feladatunk. A vacsora előtt, a vacsora közben, és a vacsora után az éjjel kettőkor befejeződött mulatózás alatt negyven palacknyi bort fogyasztottak el. A vendégek vezetője Tóth Balázs gyermekkori ismerősöm, egykori ELTE diák megtudván természetesen saját ambícióimat, majd egy leendő pálinka kóstolás lehetőségét is felvetette. Utolsóként hagytam el a pincészetet, amikor minden vendéget nyugalomra helyeztem, és a tulajdonos minden értéke biztonságos helyre került.