Kerti Kapor

Herbarium Librum

Zellerfélék Családja

Anethum graveolens

Kerti Kapor

Magyarországon az uborkafűnek is nevezett, valamint népies elnevezései: fűszerkapor, kertikapor, kertikömény, egynyári, illatos fűszernövényünk az ernyősvirágzatúak családjának tagja. Nem is gondolnánk, hogy ismertebb rokonai a petrezselyem, a sárgarépa és a köménymag. Annak ellenére, hogy régóta használjuk konyháinkban igencsak kevesen, és keveset tudnak erről a gyógy, és fűszernövényről. A kapor többet tud annál, minthogy csak a savanyúságok fűszere legyen. Története is igen érdekes: A kapor Spanyolország és Portugália partjaitól a Földközi-tenger vidékén át egészen Dél-Oroszországig őshonos, és vadon jelenleg is megterem. A Bibliában is említik, adófizetésre is használták, és állítólag óriási értéket képviselt. A Ebers-papiruszban amment néven leírt növény a kapor. A hagyományos kínai orvoslás már több mint 1000 éve használja emésztést elősegítőnek. Különösen gyermekeknek ajánlották, mivel gyengébb hatású más ilyen szereknél, pl. a köménynél, ánizsnál vagy édesköménynél. Egy svájci, tóparti település régészeti feltárása során bizonyítást nyert, hogy termesztése az újkőkorban kezdődött, de ókori egyiptomi írások is említik a kaprot, mint természetes gyógyítót és már a civilizáció kezdete óta használják - okkal. Az ókori orvosok a jó illatú kaprot, mint emésztés elősegítőt és gázhajtót használták, valamint kedvelt volt a görögök és a rómaiak körében is. Utóbbiaknál egyrészt a tehetősség jelképe volt, másrészt, mint egészséges fűszernövényt is nagyra tartották. Hippokratész a fehérborban megfőzött, mézzel édesített kapormag-készítményt szájöblögetésre javasolta, harci sebesülésekre, a sebek begyógyítására pedig, pirított kapormag-töretet alkalmaztak. A kapor édeskés illóolaját a római gladiátorok masszázsolaj készítésre használták, ezzel az erőt adó kencével kenték be testüket. Pannóniába és Európába valószínűleg a római legionáriusok hozták be. A középkorban a kaprot bájitalok készítéséhez, gonosz varázslatok kivédése ellen használták, Európában a középkortól terjedt el, ekkor már nemcsak, mint fűszernövényt használták, de a belőle készült főzetet bájitalként, boszorkányok ellen is hasznosnak vélték. Az 1570-es években azonban már, mint közönséges kerti fűszernövényt említik a leírások. A középkorban a kaprot varázserővel ruházták fel és a boszorkányok varázslatai ellen, szemmel verés, és bájital ellen, alkalmazták. A 17. században terjedt el az Újvilágban, a korai New England-i telepesek segítségével. A XVII. századbeli angol herbalista, Nicholas Culpeper azt állította, hogy a kapor „erősíti a hasat.. és a szelek pompás űzője". Ajánlotta még csuklás és duzzanatok ellen, valamint az agytevékenység fokozására. Neve az Ó-norvég dilla szóból származik, de a kapor szó a németben és angolban dill, mely az angloszaxon „dylle” - álomba ringat kifejezésből eredhet, és valószínűleg nyugtató hatása miatt kapta ezt a nevet. Napjainkban a kapor elsősorban Észak-Afrika, Oroszország és Skandinávia konyhájában kap fontos szerepet. A Földközi-tenger környékén élő ókori népek általánosan használták gyógyszerként fejfájás és gyomorpanaszok ellen. Teája vízhajtóként, illetve felfúvódás, emésztési zavarok, bélpangás, hányinger, fogínygyulladás, álmatlanság, étvágytalanság esetén jó hatású. Magjából teát főzve gyors és kellemes ellenszere a csuklásnak. A kapor legismertebb tulajdonsága nyugtató hatása. Illóolaja ellazítja az izmokat, különösen az emésztőrendszer izmait. Évszázadok óta használják gyomorrontás, puffadás, bélgörcsök, hányinger kezelésére, kisgyermekek hascsikarásának enyhítésére. Csökkenti a gyomor és a belek puffadását, de serkenti a tejelválasztást is. Alkalmas az utazási betegség tüneteinek csökkentésére is. Külsőleg szemgyulladásra is alkalmazzák. Candida gombák megtelepedését is gátolja a belekben. Lassítja a szívritmust, serkentőleg hat a légzésre, tágítja az ereket, e tulajdonságai révén vérnyomás csökkenés következhet be. Aki elejét akarja venni a húgyúti fertőzéseknek, kössön be egy vászonzacskóba kapormagokat és tegye a fürdővizébe. Az ásványi anyagok közül igen sokat tartalmaz vasból, mangánból és kalciumból. Enyhíti a csontritkulás és reumatikus ízületi gyulladás tüneteit. Három evőkanálnyi kapormag több kalciumot tartalmaz, mint egy jó pohár tej, vitaminjai közül pedig, a C-vitamin a legfontosabb. Említésre méltó még élelmi rosttartalma, amellyel hozzájárul az emésztőrendszer kielégítő működéséhez. A kapor illóolajai megállítják a káros baktériumok termelődését - antibakteriális hatása megközelíti a fokhagymáét. Antioxidáns vegyületei (monoterpének és flavonoidok) semlegesítik a szervezetbe jutott szabadgyököket és más, rákkeltő hatású anyagokat. A kapor rengeteg illóolajat tartalmaz, ez adja jellegzetes ízét, de ásványi anyagokban is gazdag, nála többet csak a bazsalikom tartalmaz. A világoszöld illóolaj a zöld növény 0,3-0,5%-át, míg a termés 2,4-4%-át teszi ki. Az illóolaj fő komponense a d-karvon, d-limonén, dillapiol és fellandrén. Termésében ezenkívül 15-20% zsírolaj, fehérje is található. Az illóolaj mennyisége termőhelytől és időjárási tényezőktől is függ. Friss növényben a legtöbb aromaanyag virágzás után, zöld termés állapotban található. A friss kapor íze és illóolajtartalma mindenképpen felülmúlja a szárítottét; ezért ha lehet, frisset válasszunk. Mivel szedés után igen hamar fonnyadásnak indul, a csak kissé fonnyadtat bátran megvásárolhatjuk. A sárgásra fakult, laposra aszalódott kapor viszont már régi szedésű; keressünk inkább szárítottat helyette. A friss kaprot mindig tegyük be a hűtőszekrénybe. Lazán tekerjük nedvesített konyharuhába, vagy állítsuk vízbe. A kapor jellegzetes ízét illóolajainak köszönheti, amelyet a növény minden része termel. Ezek védelme érdekében csak egy-két perccel tálalás előtt adjuk az ételhez. A levél kellemes, friss ízt kölcsönöz leveseknek, salátáknak, halételeknek. Próbáljuk ki sajtételekhez, sajtos tésztaféleségekhez, tojásos salátákhoz. Igen jól harmonizál burgonyával. Segítségével remek fűszervaj készíthető. Húsokhoz és zöldséges ragukhoz is remek. A skandináv konyhában a kapor halételek gyakran kizárólagos fűszere. A magokat savanyított zöldségek készítéséhez, húsok pácolásához, raguk és zöldségételek ízesítéséhez használhatjuk. Próbáljuk ki rizottókhoz, süssük kenyérbe, ízesítsünk vele gyökérzöldségekből készült kását. A teljesen kiszárított, ledarált magokkal sót helyettesíthetünk. A kinyílt virágtányér kiváló ízt ad olajnak, ecetnek. Sajnos a kapor két-három napnál tovább nem tartható el. A friss szárat és leveleket érdemes ollóval gyorsan felvagdalni, majd kisebb-nagyobb adagokban lefagyasztani. Ez a fajta tartósítás szinte változatlan formában őrzi meg a növény ízvilágát. A vastag szárak és magok inkább szárításra alkalmasak. A likőripar szintén egyik kedvelt alapanyaga. Amire azonban vigyáznunk kell! Érzékeny embereknél a kapor esetleg bőrkiütést okoz, de a levelet, a magot s a mag illóolaját nem tekintik toxikusnak. Egészséges felnőttek,  nem állapotos és nem szoptató nők számára a szokásosan ajánlott mennyiségben biztonságosnak tekinthető.