Noah Szőlő

Herbarium Librum

Szőlők

Bogyósok

Szőlőfélék családja

Vitis labruska

Noah Szőlő

Ez a gyümölcsfajta rendkívül érdekes, és hányatott életet, sorsot mondhat a magáénak. Az újvilágból azért hozták a vén Európába, hogy itt a filoxéria járvány után megtizedelt szőlőkultúrát ismét talpra állítsa. Ennek köszönhetően gyorsan és sok országban telepíteni kezdték, így aztán elnevezését tekintve is igen sokféle megnevezésével találkozhatunk. Ejtik simán Noa, Noénak, Novanak, de Charvátnak, Belo otelonak, illetve Flaga albának, Fragának, Nokának, Nohanak, végül a Tatár Rizling elnevezéssel is összefuthatunk tanulmányaink során. Azt is tudni kell róla azonban, így elöljáróban is, hogy a leggyengébb minőséget adó, erősen labruska mellékízű, igen kései érésű, direkt termő szőlőfajta. Eredetét tekintve az Amerikában honos Vitis labrusca és Vitis riparia ősöktől származó Hartford és Taylor fajtákból 1896-ban Otto Wasserzieher Minnesotában állította elő. Jelentős nemzetközi termőterületei USA, Európában, pedig Franciaország, Románia, Horvátország, Olaszország és Ausztria szőlő- és bortermelő vidékein fekszenek, de az európai termőterületekről fokozatosan kiszorul. Magyarországon régebben a Nyugat, és Dél-Dunántúlon, valamint Heves megyében termesztették. Telepítése, pótlásra való felhasználása évtizedek óta tilos, a jelenlegi Bortörvény rendelkezése alapján tőkéit 2000 végéig ki kellett vágni. Ha mindezt nem vesszük figyelembe, akkor termesztési értékeként a következőket érdemes megjegyezni. Tőkéje erős növekedésű, bőtermő, termésátlaga elérheti a 10-13 tonnát hektáronként. Fekvés iránt nem igényes, fagytűrő, szárazságra azonban érzékeny, gombás megbetegedéseknek ellenálló, nem rothadó, ellenben bogyópergésre túlérett állapotban igencsak hajlamos, kevés zöldmunka igényű. A hajtásai elterülőek. A vitorla nyított, lapított, nemezesen gyapjas, zöld levelei homorúak, kiterítettek. A szártag barnászöld, pókhálós, pontozott, csíkos, alig hamvas, a kacsképződés rendszertelenül szaggatott. A levele, ötszögletű, nagy, olyan hosszú, mint széles, hullámos, kissé fényes, sima hólyagos, zsíros, sötétzöld, tagolatlanul karéjozott. Karéjainak száma 0-4. Vállöble nyílt, ék alakú, hasonlóan alapjai is, melyet a levéllemez határol, oldalöblei határozatlan alakúak, hasonlóan alapjuk is. Felszíne csupasz, fonáka szőrösödő és gyapjas, de a gyapjas szőrök őszre bebarnulnak. Széle fűrészes, sekélyen és sűrűn bemetszett, erezete zöld, vagy az erek töve vörös. A levélnyél barnászöld, bársonyos, mintázatlan, rövid.  Fürtje hengeres, vagy szárnyas, közepesen nagy, tömött, átlagtömege 78 gramm. A bogyói kicsik, átlagtömegük 1,6 gramm gömbölyűek, világos sárgászöldek, gyéren pontozott, feltűnően hamvas, húsa kásás, nyálkás, kocsonyás könnyedén peregnek, erős labruska ízűek. Héja középvastag, szívós. Szeptember második felében, október elején érik. Bora labruszkaízű és illatú, durva savú, silány minőségű asztali bor. Klónja nem ismert. Hazánkban csak kiskertekben, leginkább étkezési szőlőként termesztik, csak kis pincékben bukkan fel bora.