Bátai Zalagyöngye Fehérbor
Egész éjjel és hajnalban zuhogót az eső, dörgéssel és villámlással. Így dolgozni csak két óra késéssel indulunk ki az emberekkel. A határt járva és a különböző fajtájú szőlőket figyelve megállapítható, hogy a négy napja tartó esős-ködös időjárás visszafordíthatatlan folyamatokat indított el a szőlőkben. A bogyók túlnyomás alá kerültek és a fülledt melegben megindult kinyílásuk. A penész, a botritisz szinte minden fajta ültetvényben felütötte a fejét. A legsúlyosabb a helyzet a rothadásra érzékeny fajtáknál, illetve azoknál az ültetvényeknél, ahol elmaradt a zöld munka több fázisa is a spórolás jegyében. A kadarka és a bíborkadarka annyira beindult, hogy a délután folyamán kénytelenek vagyunk bepermetezni azokat rothadás ellen egy hét alatt immár másodszor, ha még szeretnénk róluk szüretelni. A fehér szőlők helyzete is megpecsételődött, itt a permetezés már nem jöhet szóba az érés miatt, így itt neki kell állni sürgősen szüretelni.
Ezt kellett tennem a zalagyöngye szőlővel is. Ebéd után sikerül belőle összeszednem 127 kg-ot és még 7 kg királyleánykát tettem melléje. A fürtök gondosan válogatottak voltak, így abban sem penészes, sem lisztharmatos fürt nem volt. Otthon a mérés után elkezdtem a bogyózását a szőlőnek. A kocsány eltávolítása után, összecsömiszöltem a kádban a zúzott bogyókat, majd következett a must fokának bemérése. Sajnálatos módon csupán 15 fokos lett a must. A bogyók még elég kemények voltak, így úgy határoztam, hogy 16 órát állni hagyom a mustot és csak aztán kezdem el a sajtolását.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése