2009-es Rigóvári Bikavér
A mai munkanap már sokkal frissebben indul annak ellenére, hogy a földig érő ködben alig találok ki a határba. Itt ismét összeszedem a lehullott körtéket, majd természetesen szedek egy másfél vödör besztercei szilvát is, de ezt már a fáról. Ebből többet is szedtem volna, hanem kezd el ismét esni az eső, pedig most ez egyáltalán nem hiányzott senkinek sem. Haza menve a határból otthoni munkák végzésének fogok neki. Az utolsó előtti palackozásra váró borunk a 2009-es Rigóvári Bikavér, amelynek neki is kezdek az előkészítésének, hogy vasárnap belehessen ezt is a palackba zárni. Legnagyobb meglepetésemre a hordóból való kifejtéskor elég sok bor kijön abból, igaz, hogy elég sok alja is lesz, amelyet beleöntök a kilencedik vilmoskörte cefrébe. Körülbelül 175 liternyi vörös házasítású bort kénezek le és zárok le, hogy azt öt nap múlva palackozáskor bontsam fel. Természetesen mindet nem akarom üvegbe rakni, hogy lehessen miből fogyasztani is, illetve eladni, ha valaki nem palackost kér. Ez a legnagyobb hordóm, így elég kihozni a zsúfolt pincéből, présházból. Kimosni sem könnyű, hát még megszárítani ilyen esős, párás időben. Amíg ez szárad elkészítem a tizedik hordó körtecefrét. Amikor a hordó nagyjából megszáradt apósommal visszaviszem a pincébe és feltöltöm kénes vízzel. Elmosogatom a felhasznált eszközöket és elhatározom, hogy 150 boros palackot fogok holnap Baján vásárolni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése