330.
2013/0318
AQUAVINICUM
NATÚR
BOR
Kékfrankos Szőlő
üvegben érlelve
Az az igazság, hogy a vidéki, falusi kisdombok
pincéi nagyon nagy kincseket rejtenek a gyomrukban. Újra és újra van módomban
ezt felismerni, mert egyre többen hívnak meg, kérnek fel, hogy menjek el
pincéjükbe, nézzem meg, kóstoljam meg borukat, vajon mit lehetne vele kezdeni.
Sajnálatos módon nem csak a szőlőtőkék, nem csupán a gyümölcsfák törzsei
öregednek meg, hanem egyre inkább kihalnak, megöregednek, megbetegszenek az
idősebb generáció tagjai. Már nem tudják a szőlőjüket gondozni, egyre több lesz
a parlagon maradt domboldal, egyre kevesebb hordót képesek felemelni, kimosni,
így a borok gondozatlanok lesznek, elöregednek. Egy ilyen beteges, idős bácsi
pincéjébe kaptam nem régen meghívást. Két hordót is felajánlott, hogy a
tartalmát nekem adja, és azt teszek vele, amit akarok. Az első, amit megkóstoltam
nagyon rossz volt, szabályosan ihatatlan. Javasoltam is a bor kiöntését és a
hordó tűzre vágását, de a második már felkeltette a kíváncsiságomat, mert mind
illatra, mind ízre elfogadhatónak tűnt, no nem annyira, hogy borként
használható legyen, de lepárlással még meglehetett menteni, így azt elhoztam.
Természetesen a tulajdonosa elmondta, hogy egy három éves kékfrankos bor van a
hordóban, amely nem volt darabban, csupán régen volt már megfejtve. A
desztillálás során egy viszonylag magas alszesszel lefolyt párlat keletkezett,
amely viszonylag gyenge kén jelenlétére utalt illatában. A bor fáradt öreg íze
végül is nem jött át a párlatba, amely elég fiatalos lendületet szerzett a
kétszeres lepárlás következtében, ahol az átlag alkoholját sikerült 72%-os
mértékre kihozni. Minden évben sikerül kékfrankos bor ledesztillálnom, mert ez
elég gyakori a falu pincéiben. Maga a
szőlő a legenda szerint onnan kapta a nevét, hogy az 1809-es francia
megszálláskor a francia katonák Sopronban kék színű frankkal fizettek volna
érte. Ez a legenda nagyon szép, de nem sok köze van a valósághoz. Tény viszont,
hogy az 1830-as évektől használják ezt a nevet. A hegyközségünk területén igen
közkedvelt szőlőfajta, és a borát is sokan kedvelik, mind önmagában, mind
házasításban. Mind a szőlőjének, mind a borának igen jelentős, magas
savtartalma van. Ebben az esetben ez a párlatba nem jött át, hiszen több éve
állt a hordóban, és úgy mond, megszelídültek a savai. Ígéretes párlat, amelyből
sokat szeretnék kihozni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése