Piros Tramini Szőlő Érlelt Gyümölcs Pálinka 2013.

438.

2013/1217

 

 

 

AQUAVINICUM

ÉRLELT

GYÜMÖLCS

 

 

  Piros Tramini Szőlő

  szilvafával érlelve

Azért nyilvánvalóan a tegnapi nap eseményeinek a nyoma még a mai napon is rajta maradt foszlányaiban. Sőt az operatőrök még néhány kezdőkép erejéig vissza is tértek falunkba, pincészetünkhöz, a pálinkafőzdéhez. Nyáron az árvízkor mindennaposak voltak a hatalmas kamerával sétáló idegenek, de ilyen szürke adventben azért, akik csak látták alaposan rácsodálkoztak a dologra. Persze az örömök mellé mindig fellép a kellemetlen dolgok verejtéke is. Az egyik ismerősünk, a falu zöldségese nagy reményekkel hozta hozzánk cefréjét, de csak amikor desztillálni kezdtük vettük észre, hogy földdel súlyozta le a nylonját, és szállításkor a föld belekerült a cefrébe. Nem könnyű ilyenkor bérfőzde vezetőnek lenni. Na, de térjünk rá párlat családunknak a második tagjára, amely nyilvánvalóan az érlelt kategóriába tolta át italunkat. Lépten-nyomon, és sokat beszéltem már arról az elvről, hogy saját fájával kell a párlatot érlelni, mert az áll nyilvánvalóan legközelebb hozzá. Amikor szőlő, vagy törköly, de akár borseprő párlatokról van szó, akkor nyilván nem kezdjük el a szőlőtökét kivagdosni, meghántolni és a pálinkát azon érlelni. Vannak ilyen esetekben nyilván a klasszikus fák, mint az eperfa, vagy tölgyfa, esetleg akác, vagy gesztenyefa. Most azonban én úgy döntöttem, hogy húzok egy merészet és szilvafával érlelem meg ezt a pálinkát, amelytől nyilván sokkal másabb lesz mind az aromája, mind az illata. A pálinka színében pedig kicsit hasonlítani kezd a szőlőszemek egykori színére, vagyis pirosas, rozsdás beütésűvé válik. Nyilvánvaló, hogy egy ilyen, nagyon karakteres pálinka érlelése alapos megfontolást igényel, hiszen elnyomni sem akarjuk, de mégis szeretnénk, ha kicsit másabb lenne, mint maga az alappárlat. Mindezzel együtt a tramini nem egyszerű fajta. A tramininek egyénisége, karaktere van, ráadásul nem is kicsi. Hogy ezt az egyéniséget, bujaságot és feltárulkozó, már-már orrba vágó harsányságot valaki szereti-e vagy sem, az megint csak közhelyszerűen szubjektív. Vannak helyzetek és alkalmak, amikor ez a bukéjelleg csábító tud lenni, és van, amikor taszító. Az sem magától értetődő, hogy milyen ételekhez érdemes egy jó traminit inni. Ez a terület is erősen szubjektív, de szerintem májas ételekhez, mint sült borjú- vagy libamáj mindenképpen jó választás egy tramini. E párlatomat ajánlom házassági évfordulókra.

 

Piros Tramini Szőlő Natúr Gyümölcs Pálinka 2013.

437.

2013/1216

 

 

 

AQUAVINICUM

NATÚR

GYÜMÖLCS

 

 

  Piros Tramini Szőlő

  üvegben érlelve

Nem volt könnyű ezen a napon a munkáimmal foglalkozni, hiszen az esti órákban olyan esemény várt rám, amely azért semmi képen sem mondható szokványosnak, vagy legalábbis eddig nem volt az. A televíziótól vártam egy háromtagú stábot, akik riportot készítettek velem, és az egyik likőrömről. Nap, mint nap kapok munkámmal kapcsolatban pozitív visszajelzéseket, de azért az überelte mindet. Többen látták, így valószínűen növekedett az irigyeim száma, de én ettől még tovább végzem a munkámat. Így hát a mai nappal egy újabb pálinka család bemutatását indítom el, még pedig egy szőlőfajtáét, a Piros Traminiét. Nem nagy területen, de azért megtalálható Bátai Hegyközség területén is ez a szőlőfajta, és nemcsak a kis kerti ültetvényekben, hanem pótlásként az egykori téesz nagy szőlőjében is. A kékfrankossal közel egy időben érő, küllemre is különleges szőlőt, étkezésre is kellemes fogyasztani, bár bogyóit leszedni a fürtről nem könnyű, annyira tömör, és rövid száron helyezkednek el. A szőlőben dolgozik meg is jegyzik az ilyen tőkéket és akár a seregélyek oda-oda járnak kóstolgatni azt. Visszaemlékezve gyermekkoromban, a kiskerti szőlőnkben is, helyett kapott, hiszen növényvédelme nem túlzottan bonyolult, eléggé ellenálló a betegségekkel szemben, és be is érik mire az októberi esők, elkezdenének lehullani. Érdekes módon azért a német nemzetiségű, vagyis sváb településeken sokkal inkább elterjedt, hiszen a kultúráját is valószínűleg ők hozták be hazánkba. Nagyüzemi művelésben nem terjedt el, és valószínűleg már nem is fog elterjedni, hiszen szerényen terem és ez mellé elég nagy kézimunka igény társul. A fajta leírásában kiemelten kezeltük a savtartalommal való helyes bánásmódot, amely borát meghatározza, cefréjéhez azonban nem feltétlenül szükséges. Így, aki tudja, hogy ebből a szőlőből pálinkát akar készíteni, az bátran kint hagyhatja kicsit tovább a gyümölcsöt a tőkén, amennyiben az időjárás nem fordul túl csapadékosra. Ennek hatására magasabb alkoholtartalmat tudunk elérni, ízében és illatában azonban a túlérettség megérezhető, amennyiben a cefréjének savját nem állítjuk be. Korai szedésnél idén is az éretlen szemekre kell ügyelnünk, nehogy a párlatban a zöld íz váljon uralkodóvá. Ez a pálinka nekem mindenképp emlékezetes lesz az interjú miatt, de valószínűleg a pálinka is, majd maradandó élménnyel szolgáltat. Ajánlom e pálinkát a délutáni kávékhoz és szivarokhoz.

Piros Tramini Szőlő

Herbarium Librum

Szőlők

Bogyótermésűek

Szőlőfélék Családja

Vitis Vinifera

Piros Tramini

Az a gyümölcs, amelyet most szeretnék bemutatni a kedves érdeklődőknek, rendkívüli módon kétarcú. Ebből még nem lehet kitalálni, hogy a Tramini szőlőről van, pedig így van. De hogy mindjárt meg is magyarázzam ennek a kettőségnek a miben létét, el kell árulnom, hogy, mint szőlésznek a tramini kevésbé, míg a borászoknak, és a fogyasztóknak annál nagyobb kedvence. Furcsa fajta a tramini, már a neve is félreértés. A manapság traminiként emlegetett szőlőfajta tulajdonképpen a fűszeres vagy piros tramini, az ősi tramininek egy muskotályos mutációja. Egyszer egy szakíró a következő képen jellemezte ezt a fajtát: „A Tramini manapság a magyar borfogyasztók félreértett fajtája, de írhatnám azt is, hogy egy meg nem értett zseni. Ahhoz a helyzethez tudnám leginkább hasonlítani, amikor egy komoly előadáson a híres professzor rózsaszín pólóban és kockás rövidnadrágban jelenik meg a pulpituson. Ember legyen a talpán, aki vissza tudja fojtani a mosolyát. A traminivel pont ez a helyzet. Hajlamosak vagyunk az első benyomás alapján ítéletet mondani róla, holott ennél komolyabb figyelmet érdemelne.” Mind a gyümölcs maga, mind bora, vagy éppen pálinkája erősen fajtajelleges, kissé muskotályos, fűszeres zamatú, amelyben a rózsára emlékeztető illat, és ízjegyek dominálnak. De ne fussunk ennyire előre, hanem ismerkedjünk meg egy kicsit magával a gyümölccsel. Annak ellenére, hogy a feljegyzések már a XI. században említést tesznek e szőlőfajtáról, pontos eredetével nem tudunk elszámolni. Vannak, akik Délkelet-Európából, megint mások Észak-Görögországból származtatják, de egyes források szerint talán Egyiptomból. Annyi minden esetre biztos, hogy első ismert borai Dél-Tirolban születtek, egy bizonyos Tramin nevű község határában, s végül innen kapta nevét is, míg mások a Rajna mentét és megint mások Franciaországot jelölik meg származási helyeként. A természetes fajtarendszerezés szerint a nyugati változatcsoportba tartozik. Gyűjteményekben ismert a Fehér és a Kék tramini is, de termesztési jelentősége csak a Piros tramininek van. A traminit gyakran azonosítják a Gewürztraminer szőlőfajtával (amit Gewürz, illetve Traminer neveken is emlegetnek), bár az Office Internationale de la Vigne et du Vin szerint nagyon hasonló, de mégis külön fajták. Épp ezért a tramini és a Gewürztraminer hasonnevei, mint például Tramin cervené és Traminer Rosso is keverednek. Egyéb hasonnevei a Traminer, Traminac, Traminer Musqué, Traminer Parfumé, Traminer Aromatico, Roter Traminer, Edel Traube, Rousselet, Savagnin és a Savagnin Rosé.A tramini hűvösebb klímájú termőhelyeken adja legélvezetesebb borait. Ennek oka, hogy a déli vidékek nyári melegében könnyen veszíti el savait, s ezek hiányában bora lágy és rövid életű lesz. A szürkebaráthoz hasonlóan a tramini is kedvelt szőlőfajtája a magyar borvidéknek annak ellenére, hogy kiváló illatokkal bír, napjainkban termesztése kissé háttérbe szorult. Nem véletlen, hogy hazánk borvidékein általában északi fekvésű, árnyékos, „savkímélő” területekre telepítik. Megfigyeléseim szerint, legizgalmasabb borai vulkáni alapkőzettel rendelkező szőlőskertekről származnak. Nemzetközi összefüggésben Alsace és Dél-Tirol említendő, mint klasszikus tramini termőhelyek. Különféle változatokban terjedt el, mint például a fűszeres tramini, a piros tramini és a gyümölcsös tramini (mely önálló változatnak tekinthető, ám a gyakorlatban ritkán teszünk különbséget). Hazánkban elsősorban a fűszeres tramini vált ismertté, amellyel a Pannonhalma-Sokoróaljai, Mátraaljai, Egri és Móri borvidéken találkozhatunk. Badacsonyra inkább a Piros Tramini a jellemző. Termőterülete Magyarországon 760 hektár körül mozog. Keveset terem, kicsi, szabálytalan alakú fürtökkel, kevés savval. Az alacsony terméshozam miatt nem igazán elterjedt. Szőlőként és borként is nagyon kényes, megfelelő szakértelmet kíván. Szőlőjének színe éretten pirosas. Levele apró, kerek, vastag szövetű, alig tagolt (esetleg három karéjú) részaránytalan és hólyagos felületű. Kis tömött fürtjei szorosan a vesszőn ülnek. Az aranysárga, testes, alacsony savtartalmú, kissé olajos szerkezetű bort adó tramini azonnal felismerhető egzotikus illatáról, amelyben a licsi rózsaszirommal, törökmézzel, ritkábban gyömbérrel keveredik. Édes iskolázásban ez késői szüretelésű, vagy botrytises borokat jelent ízvilága mézes jegyekkel egészül ki. Bár sokfelé termesztik Németországban, Ausztriában, Olaszország Alto Adige tartományában, Svájcban és felénk is, sokan a legpikánsabbnak és, ízgazdagabbnak az elzászit tartják. Az Újvilág legtöbb borvidéke túl meleg számára, bár Új-Zélandon, és Chilében több tramini is bizonyítja, hogy a hűvösebb területeken mindenhol érdemes kísérletezni vele. Elzászon és Pfalzon kívül persze még terem tramini szerte a világon. Ausztráliában az Adelaide Hills és az Eden Valley vidékén, Kanadában a Vancouver-szigeten, Kaliforniában a Monterey, Mendocino és Sonoma területeken, valamint Washington és Oregon borvidékein is szűrnek traminit; ha nem is sokat, de mindenképpen jót. A traminiben tehát sokat látott világfajtát tisztelhetünk. A muscat fajta rokonának tartják. Tőkéje középerős növekedésű, sűrű vesszőjű, fürtje kicsi, szabálytalan, tömött vagy közepesen tömött. Bogyói kicsik, vagy közepesek, kicsit megnyúlt gömbölyű alakúak, húspiros színűek és hamvasak, vastag héjúak, ropogósak, édesek és lédúsak, de a sok mag miatt viszonylag kevés levet adnak. Szeptember vége felé érik viszonylag magas 18-20 –as mustfokkal szüretelhető. Apró fürtjei miatt termőképessége kicsi, ezért hosszú, szálvesszős metszést igényel. Ernyőművelésen kifejezetten jól érzi magát. Fagytűrése a tiszta vinifera fajták között kiemelkedő, alig rothad. Hátrányos tulajdonsága, hogy sűrű lombot nevel és zöldmunka igénye nagyobb az átlagosnál, továbbá rövid, elfásodó fürtnyele miatt kézzel nehezen szüretelhető. A tramini egy úgynevezett „buké-szőlő”. Jellegzetes, intenzív aromavilágú bort ad. A borát általában fiatalon fogyasztják, de vannak olyan fajták, amelyek a fahordós érleléssel évekig élvezetesek maradnak, de a könnyedebb, csak acélban érett stílus sem áll messze tőle. Öt évnél tovább viszont ritkán élnek. Későnyári esték a kertben a rózsabokrok mellett, amikor a déli tikkasztó hőség kifacsarja a rózsaszirmokból az utolsó csepp olajat is, majd a levegőbe hinti. Ez a vízió egy kellemes, simogató bort jellemez, melyben a lágy, légies savak és az ásványi anyagok bűvölik el fogyasztóját. Jelenleginél nagyobb arányú elterjedésére a jövőben nem számíthatunk. A száraz traminit fehér húsú szárnyasokhoz, az édes traminit gyümölcsös édességekhez ajánlják  A tramini a Gewürztraminerrel együtt a kevés fehérborok egyike, amely kellemes curryvel, de fogyasztható zsíros vadhúshoz is. Aromáinál fogva jól illeszkedik keleti fűszerezésű ételekhez, valamint igazán nagyszerű társa azon fogásoknak, amelyekben dominánsan jelenik meg a gyömbér. Világszerte első számú sushi-kísérőként lett elkönyvelve. Emellett saláták és spárga alapú fogások remek kísérője. Kiváló kiegészítő étkezés utáni kávézáshoz, süteményekhez, szivarokhoz. Mindezzel együtt a tramini nem egyszerű fajta. A tramininek egyénisége, karaktere van, ráadásul nem is kicsi. Hogy ezt az egyéniséget, bujaságot és feltárulkozó, már-már orrba vágó harsányságot valaki szereti-e vagy sem, az megint csak közhelyszerűen szubjektív. Vannak helyzetek és alkalmak, amikor ez a bukéjelleg csábító tud lenni, és van, amikor taszító. Az sem magától értetődő, hogy milyen ételekhez érdemes egy jó traminit inni. Ez a terület is erősen szubjektív, de szerintem májas ételekhez, mint sült borjú- vagy libamáj mindenképpen jó választás egy tramini, vagy, mint a Fülöp-szigeteki sinigang vagy a thai tom yum levesek. Ahogy egy kései szüretből származó, illatával egy marrákesi bazár arab parfümárusát leiskolázó illatú, olajosan édes tramini kiválóan helytállhat desszertborként, úgy egy könnyedebb iskolázású, friss tramini fröccs alapnak is kitűnő választás. A tramini esetében nem kell túl sokat gondolkodni a pohárválasztáson. Én mindenképp a chardonnay pohárba tölteném, ami széles szájkiképzésének köszönhetően kellően felerősíti savérzetét, s harmonikusabbá varázsolja a bor ízét. Befejezésül rátérve a mi szakterületünkre, pálinkafogyasztói szemmel a tramini a kezdő vakkóstolók kedvence. A legkisebb kóstolói gyakorlattal is minden gond nélkül fel lehet ismerni már az első szippantás után. Az illatjegyei közül a rózsavíz, a licsi és a marakuja illata a legjellemzőbb. A tramini illata az egyik legszebb bizonyítéka annak, hogy amikor a pálinka illatáról szólunk, akkor nemcsak asszociációkról és benyomásokról beszélünk, hanem bizony az orrunk felismeri a konkrét kémiai molekulákat is. A tramini fajtajellegét meghatározó rózsás illatot például pontosan ugyanaz a C₁₀H₁₈O molekula adja, mint a licsi illatát. Az ízét rendszerint ugyanez a bukés aroma uralja, de egy-egy jobb traminiben néha mogyoró- és dióíz is felfedezhető. Fajtajellegként szinte közhelyszerűen szokás a tramini szemére vetni a gyenge savakat. Az biztos, hogy vibráló, délceg és izgalmas savai ritkán vannak a traminiból készült pálinkának, vagy ha mégis, akkor érdemes gyanút fogni. A savak megmentésére vagy javítására ugyanis több mód is van. A legjobb és legetikusabb mód az ültetvény helyének helyes megválasztása. Sűrű, árnyékos sorokban, esetleg terebélyes fák alatt, nyugati-keleti kitettségű területen jobb eséllyel maradnak meg a tramini savai. A másik, etikai szempontból még elfogadható út az, hogy a gazda több lépcsőben szüretel, és az első szüretek savtartalma meg tudja menteni a későbbi szüret lágyabb mustjait. Ennek persze megvan az a kockázata, hogy korai szüret mustja nemcsak jó savtartalmú lesz, hanem zöld és éretlen is. Az ilyen traminikre próbálják néha elsütni a florális, vegetális ízjegyeket, pedig csak arról van szó, hogy a gazda simán éretlen traminivel mentette meg a savakat. A harmadik és vélhetőleg a legelterjedtebb módja a tramini savmentésének, hogy 5-15% más fajtájú, de jó savú musttal vagy borral támasztják meg a túl lágy traminit. Magyarországon erre a legalkalmasabb fajta az Olaszrizling, mivel az olaszrizling jellegzetes rezedaillata soha nem fog érződni a minden illatot leuraló tramini mellett. Ellenben az olaszrizlingre jellemző mandulás utóíz minden kétséget ki tud zárni afelől, hogy az adott tramini savkészletét mivel is pótolta ki a gazda. Végső esetben a sima, művi savpótlás is megoldás lehet annak, aki ezt elfogadhatónak tartja. Mindenesetre akár a cserszegi fűszeres esetében, itt is megállja a helyét azaz állítás miszerint sokkal jobb ennek a szőlőfajtának a pálinkája, mint a bora.

Fétel Apát Körte Érlelt Gyümölcs Pálinka 2013.

436.

2013/1215

 

 

 

AQUAVINICUM

ÉRLELT

GYÜMÖLCS

 

 

  Fétel Apát körte

  körtefával érlelve

Még mielőtt azt gondolnák a kedves olvasók, vagy éppen a hallgatóim, hogy, majd ezután következik ennek a párlat családnak a harmadik natúr változata is, azok nem jól gondolják. Már ez a most bemutatásra került érlelt változat is csupán ennek a mai napnak tiszteletére készítettem el. Ma, amikor a harmadik gyertyát is meggyújtottuk a koszorúnkon, akkor a rózsaszínűt kellett lángra lobbantani. Az adventi harmadik gyertya az öröm vasárnapja, az öröm gyertyája. Az Anyaszentegyház, mint jó édesanyánk, ezzel az örömmel akarja enyhíteni a bűnbánat szigorúságát. Az egész istentisztelet alaphangulata az öröm. Ma szabad rózsaszínben mondani a misét és szólhat az orgona. Az öröm forrása: közel van az Úr. Ez a pálinka is ennek az örömnek a tiszteletére készült el, mert az örömet sokféle képen ki lehet fejezni, de annál jobban semmiképp sem, mint amikor egy kiváló itallal, egy baráti társaságban, egyszerre csendül fel a pohárral történő koccintás. Ez a körte pálinka mind ízében, mind illatában, selymességével, mégis a mélyben megbújó rejtelmes tűzével a harmadik gyertya fényét villantja fel a lelkünkben. Közel a karácsony, közel a megváltás, közel az Úr! Amikor ezt az italt apró kortyokkal a megfelelő hőmérsékleten, a hozzá illő tulipános pohárban, beengedjük a szánkba, olyan gyümölcsösséget, olyan tiszta citrusosságot kapunk, mintha ott lennénk kétezer évvel ezelőtt a közel-keleten, ahol a levegőben is ezek az illatok terjedtek. Aztán, amikor a kortyok melege végig gördül a torkunkban, és pikáns zuhatagként megindul a gyomrunk felé, már tudjuk, hogy csak meg kell ismételni ezt az érzést, újra és újra. A harmadik-negyedik korty után, már az ujjaink is meleg bizsergéssel jelzik, hogy az ital aromája, és alkoholja oda is elért. És, ahogyan e pálinka elterül a zsigereinkben, úgy terül el bennünk a boldogság és az öröm érzése is. Ilyenkor elmúlik minden a rossz, elmúlik minden, ami bántó, csak az ünnep marad, és a gyertyák fénye. Persze az érzés gyorsan elillan, hiába kutatjuk buzgón, a hétköznapok valósága újra eluralja lelkünket és testünket. De emlékezni még sokat fogunk arról a percről, arról a pillanatról, amikor a baráti koccintás emléke melegséggel tölti el a szívünket. A körtefával történő érlelés hatására e pálinka szép sárga színével is melegséget ad, éppen ezért ezt az italomat nem is másra ajánlom, mint a barátságra, amely a legjobb gyógyszer minden bajra.

 

Fétel apát kobakja

Herbarium Librum

Körték

Almatermésűek

Rózsafélék Családja

Pyrus communis

Fétel Apát kobakja

Magyarországon több száz fajta körte van forgalomban, illetve áll telepítés alatt. Ezek közül is, ez a fajta nagyon kis területen van használatban. Származásának ehhez azonban nincsen semmi köze. A Fétel apát körte Franciaországból származik, ezen felül Olaszország és Dél-Amerika egyes területein terem novembertől nyár elejéig. Nevét Fétel apátról kapta, aki Franciaországban nemesítette ki ezt a fajtát a 19. században, egészen pontosan 1866-ban. Hazai termesztése szűk körben terjedt el, ennek oka egyrészt az alacsony hozam, másfelől azoknak a hegyoldalaknak a hiánya, melyek a körtefák védettségét biztosítják. Ezek a tényezők egyben magyarázatot is adnak az Fétel apát körte magasabb árfekvésére. A többi körtéhez képest durva héjon található rozsdafoltok nem jelentenek minőségbeli problémát. E kitűnő újdonságot, hihetőleg a ezernyolcszázhatvanas években nyerte magról Liabaud. A Simon-Luis testvérek 1875. évben kiadott pótkatalógusa csak ennyit jegyez meg Fétel apát körte eredetéről. Ki az a Liabaud? Hol nyerte magról körtéjét? Arról most még hallgat a krónika. Úgy a gyümölcs nagysága, sajátszerű és finom íze, valamint fájának edzettsége és rendkívüli termékenysége végett megérdemli a legszélesebb elterjesztést. Tudtommal még nem írta le senki körülményesen. A Simon-Luis Testvérek, akiktől 1876-ban meghozattam e fajt, következő, rövid jellemzést közölték róla, föntebb említett pótkatalógusukban: „Gyümölcse nagy, igen hosszú alakú, egy közönséges vizes üveg hosszával vetekedő, szára felé madárfej alakúlag kinyújtózkodó; napos oldalán világos piros; finom, olvadó, leves, cukros húsú; kitűnő, I. rendű; szeptember végén november elején érő. A lyoni gyümölcstárlaton 1874-ben első rendű jutalomban részesült.” Fajom mindenben egyezik ezen jellemzéssel. Mindezt nagy gyümölcsészünk Bereczki Máté írta erről a gyümölcsről. Nagyon sok féle képen nevezik ezt a körtét, ami némi keveredésre is adhat okot. Ilyen nevei vannak, mint például Abate, ahogyan nálunk is nevezik, vagy Fétel körte, Fétel apát kobakja, a franciák pedig eredetileg Calebasse abbé Fétel-nek hívják. Fája vígnövésű, egészséges, edzett; korán és igen bőven termő; fölálló vagy rézsút felfelé törekvő ágaival, melyek gyümölcsöző szervekkel hamar és jól beruházkodnak, sűrűlombos, magas, gúla alakú koronát alkotó. Vadoncon és birsen is díszlik; nagy gyümölcsei miatt inkább való gúlafának, mintsem szálasfának; úgy látszik, helyben és talajban nem válogatós. Gyümölcsei nagyságuk mellett is eléggé jól állják helyüket a fán. Őnmeddő, így porzását más fajtákkal szükséges elvégezni, ilyen példának okáért a Nemes krasszán, Vilmos körte, Hardy vajkörte. Vesszői elég számosak, elég hosszúak, vékonyak vagy középvastagok, hegyük felé is csak keveset vékonyodók; egyenesek, alig könyökösek; szelíden és nem szembetűnően bordázottak, fölállók, vagy inkább vagy kevésbbé éles szögekben fölfelé törekvők, gyenge korukban ritkásan és finoman molyhosak. Éltesebb korukban csupaszak, hegyük felé barnás sárgák; aljuk felé olajszín barnák; apró, kerek, vagy itt-ott hosszas, fakó pontokkal ritkásan és nem szembetűnően pontozottak; rendetlen, többnyire azonban rövid levélközűek. Levelei kicsinyek, a vesszők alján középnagyok, kissé vastag és törékenyszövetűek, tojásdadok vagy körülékesek, itt-ott csaknem lándzsásak; többnyire hirtelen elkeskenyedő, rövidke, szúrós hegyben végződök; laposak vagy lapos völgyesek, alig íveltek, nyelőkről csaknem vízirányosan elállók. Gyenge korukban csak alig észrevehetően, ritkásan és finoman molyhosak; éltesebb korukban csupaszak, simák, bágyadtan fénylők, világos zöldek; széleiken előrehajló, tompa fogakkal nem mélyen és nem szabályosan fűrészesek. Levélnyelük rövid, középvastag, elég merev, inkább vagy kevésbé nyílt szögekben fölfelé álló. Levélpálhái áridomúak, hegyűkkel a vesszőt ölelők, elég tartósak. Virágrügyet körítő levelei többnyire nagyobbak, mint a vesszőkön levők; körülékesek, laposak; hosszas, rugalmas nyelőkről majd vízirányosan szétterülök, majd kissé lefelé konyulok. Rügyei kicsinyek, kúposak, hegyesek csaknem lapulók; szürkével tarkázott pirosas barnák; inkább vagy kevésbbé kiemelkedő, alig észrevehetően bordázott talapon ülők. Virágrügyei szintén kicsinyek, tojásdadok, hegyesek, simák, pirosasbarnák. Gyümölcsének nagysága nagy, vagy igen nagy, 180-320 g. Alakját tekintve szabálytalan gúla vagy karcsú kobak alakú; bárha szabálytalanul hullámos; mégis síkfelületűnek nevezhető. Zöme a középtájnál jóval alább, a kelyhes vég felé esik, honnét kelyhe felé szelíden gömbölyödik s kelyhe körül szűk karimában végződik; szára felé pedig eleinte szelíden, aztán behajlással vagy anélkül is, szabálytalanul és mintegy hullámosan fogyva, mindinkább összehúzódik s karcsú csaknem hegyes csúcsban enyészik el. Szára középhosszú, elég vastag, csaknem húsos, rugalmas, kissé bunkósan végződő ; fényes sárgásbarna mázzal végig bevont; a gyümölcs csúcsából, többnyire ennek folytatásaként húsosán és görcsösen kiemelkedő. Kelyhe nyílt; fölálló, rövides, sárgásbarna, szaruszerű osztványaival szűk, és nem mély üregben ülő, melynek falain, finom, lapos ráncok és barázdák váltakoznak, melyek azonban a karimát nem teszik hullámossá s a gyümölcs derekára sem vonulnak föl. Bőrének színe kissé vastag és szívós, sima, gyöngéd tapintású, bágyadtan fénylő; eleinte sápadt zöld; értével zöldessárga vagy sápadt sárga; napos oldalán némi szelíd pirossal, gyakran belehelt vagy színezett. Pontozata elég sűrű; egyenlően elszórt, barnás vagy fahéjszínű pettyecskék alakjában jelentkező, igen szembetűnő. Rozsdaalakzatok csak elvétve mutatkoznak felületén; de száras és kelyhes végén inkább vagy kevésbé sűrűn összefolyt, finom rozsdamáz majd mindig jelentkezik. Gyümölcs húsa szép fehér, csaknem áttetsző, finom, tömöttes, olvadó; magtokja körül sem köves-szemcsés; leve igen bő, cukros, finom savannyal emelt, igen kellemes, sajátszerűen illatos és fűszeres ízzel. Magtokja zárttengelyű; tágas tömlőcskéi mindenikében egy-egy ép, karcsú tojásdad, hegyes, világos barna magot rejtő. Nagy mennyiségben találhatunk benne rostokat, C és A vitamint, valamint káliumot. A körte fontos B vitamin féleséget, folsavat is tartalmaz, ami a szervezetben található boldogsághormon működését javíthatja. A körtefogyasztás jót tesz az idegeknek, oldja a húgykősavat és a káros sólerakódásokat. Salaktalanítja a szervezetet. Tartalmaz még vasat, foszfort, szénhidrátot, fehérjét és rostokat. Segíti a gyomor és vese problémák leküzdését, segíti az emésztőrendszer zavartalan működését, valamint jótékonyan hat a csontok és izmok állapotára.  Gyorsítja az emésztést, enyhíti a reumatikus panaszokat, vértisztító hatású. Érés után gyorsan megpuhul, így egyszerre csak annyit érdemes venni, amennyit el is fogyasztunk. Szívós héjú, enyhén savanykás, nagyon légazdag, ezért biztonságosan csak szívogatással összekötött harapással fogyasztható gyümölcs. Fogyasztható frissen, levesekben, dzsemekben, süteményekben, jégkrémekben, szószokban. Bereczki Máté végül leírását ezzel a megjegyzéssel zárta le: E jeles körtefajnak hazánkban egyetlen egy kertből sem volna szabad hiányoznia. Jólélekkel merem ajánlani mindenkinek.

Fétel Apát Körte Ágyas Gyümölcs Párlat 2013.

435.

2013/1214

 

 

 

AQUAVINICUM

ÁGYAS

GYÜMÖLCS

 

 

  Fétel Apát körte

  üvegben érlelve

Na most, ha már ilyen jól belejöttünk a körtefajtákból készített pálinkák ismertetésébe, akkor a folytatásban is maradjunk ennél a gyümölcs családnál. És, ha már a Pálinka Rendszerünknek az Ágyas Kategóriájánál fejeztük be tegnap, akkor ma is egy ágyas körte pálinkával folytassuk. Néhány általános gondolattal vezetném be. A körtefának mélyreható karógyökere van. Egyszerű lomblevelei vannak, melyeknek a széle gyakran fűrészes vagy csipkézett. A sátorozó fürtvirágzatban 6-12 darab virág fejlődik. A virágok színe fehér, vagy ritkábban rózsaszínű. Tüszős terméscsoportja van, melyet szorosan elhúsosodott vacok vesz körül. A termés alakja alulról gömbölyű, a szár felé gömbölyödő, hosszú felső résszel. A nyers gyümölcs zöld színű, de szobahőmérsékleten sárgáspiros színűvé, és puhává válik. A gyümölcs húsa hófehér és édes, némi savas mellék ízzel. Az Abate körte Franciaországból származik, ezen felül Olaszország és Dél-Amerika egyes területein terem novembertől nyár elejéig. Az Abate körte nevét egy Fetelről, egy francia apátról kapta, aki 1866-ban kezdett el gyümölcsöt termeszteni. Hazai termesztése szűk körben terjedt el, ennek oka egyrészt az alacsony hozam, másfelől azoknak a hegyoldalaknak a hiánya, melyek a körtefák védettségét biztosítják. Ezek a tényezők egyben magyarázatot is adnak az Abate körte magasabb árfekvésére. A többi körtéhez képest durva héjon található rozsdafoltok nem jelentenek minőségbeli problémát.  A Fétel apát körtét, abate néven árulják Magyarországon. Szeptember közepén érik és sárgászöld színű, piros folttal a napos oldalán. Szívós héjú, enyhén savanykás, nagyon légazdag, ezért biztonságosan csak szívogatással összekötött harapással fogyasztható gyümölcs. Nagy mennyiségben találhatunk benne rostokat, C és A vitamint, valamint káliumot. A körte fontos B vitamin féleséget, folsavat is tartalmaz, ami a szervezetben található boldogsághormon működését javíthatja. Segíti a gyomor és vese problémák leküzdését, segíti az emésztőrendszer zavartalan működését, valamint jótékonyan hat a csontok és izmok állapotára.  Gyorsítja az emésztést, enyhíti a reumatikus panaszokat, vértisztító hatású. A körtefogyasztás jót tesz az idegeknek, oldja a húgykősavat és a káros sólerakódásokat. Salaktalanítja a szervezetet. Színében és ízében különlegesnek számít. Ezt a párlatot, így hát a húgykősav ellen ajánlom.

Vilmoskörte Ágyas Gyümölcs Párlat 2013.

434.

2013/1213

 

 

 

AQUAVINICUM

 

ÁGYAS

 

GYÜMÖLCS

 
 

  Vilmoskörte

  üvegben érlelve

Elérkeztünk tehát ismét egy párlat család harmadik tagjához az Aquavinicum Párlat Rendszer Ágyas tagjához. Itt az elején néhány gondolatot ezúttal ahhoz fűznék hozzá, hogy egy pálinka háromféle variációra való elkészülését vajon kinek a figyelmébe, melyik nemnek is ajánlanám. Tudjuk nagyon jól, hogy a gasztronómiában is nagyon fontos szabályoknak kellene érvényesülniük, ahhoz, hogy az egyes italok, vagy ételek megfelelően ki tudják fejteni saját titkaikat. Most igazából nem a gyümölcsöt ajánlom valamihez, hanem magát az érlelési móddal történő változást igyekeznék jellemezni. Az alap, a natúr pálinkák, mindig a legnagyobb, legmagasabb alkoholfokkal készülnek. Ezzel szemben a fahordós érlelésnek alávetett italok, már valamivel alacsonyabb alkohollal. Míg végül az Ágyas változatok még alacsonyabb alkoholfokkal készülnek el. Ennek okán is a natúr változatott, inkább a férfiaknak a figyelmébe ajánlanám, míg a fahordós érlelésűt inkább mindkét nemnek, de inkább a fiatalabb korúaknak, végezetül az ágyas változatot talán a hölgyek kedvelik jobban. Ezek a megkülönböztetések mind ízben, mind harmóniában, mind illatban is inkább, így alakíthatóak ki. Ez természetesen nem törvényszerű és a kivételek mindig erősítik a szabályt. Rátérve e konkrét párlatunkra, így nyilván ezt a hölgyeknek ajánlom. Az alappárlatban is kiválóan kiérződik a vilmoskörte finom citrusos aromája. Ennek fokozására ágyaztuk be saját érett, de ezúttal nem aszalt, hanem nyers gyümölcsével. A gyümölcsök rendkívül nagy jelentőséggel bírnak táplálkozásunkban, hiszen létfontosságú anyagokkal látnak el minket, ilyenek a vitaminok, élelmi rostok, különböző cukrok, ásványi anyagok, antioxidánsok, gyümölcssavak, és mindezenközben még finomak is. A jó magyar gyümölcsnek szinte nincs párja, és a jó íz, zamat azt is jelzi, hogy magas a gyümölcs beltartalmi értéke. Ásványai közül a kálium érdemel említést, valamint a kálium-nátrium aránya (100 mg -2,3 mg/100 g körte), ami hozzájárulhat a táplálék helyes ionarányainak biztosításához ez pedig különösen fontos a húsokban gazdag vagy sós ételek fogyasztása esetén. Több éves kísérletezés után úgy érezem, hogy talán végre sikerült egy valóban maradandó vilmoskörte párlatot készíteni. Ez az ital, pedig színében, ízében is valódi varázslat. Fruktóz és a szorbit tartalma miatt, amelynek az átalakítása a szervezetben nem igényel inzulint, tehát cukorbetegek számára is ajánlható.