495.
2014/0212
AQUAVINICUM
NATÚR
TÖRKÖLY
Vörös Bikavér
üvegben érlelve
Képes és még mindig esik az eső, de az enyhe idő
helyét lassan ismét a hidegebb, szeles idő veszi át, amitől aztán elég
rosszkedvű lesz az ember hangulata, és ismét téliesre fordul az idő. A tüzelés
jól megy és a főzdében kellemes, meleg terjeng, az üstök alatt pattog a parázs,
a desztilláló üstökben, pedig fortyog a cefre. Az elmúlt napokban egy a mi
borvidékünkre jellemző szőlő törkölyéből készült pálinka családot mutattunk be,
de ma sem kalandozunk túl messzire, hiszen maradunk a törkölypálinkák
kategóriájánál, sőt az eddigi cuvée törköly után most egy olyan törkölycefrét
készítettünk pálinkává, amelyben négy féle vörös szőlő bogyói voltak
megtalálhatóak. Ennek okán aztán bikavér törkölynek neveztük el, amelyet már
több évben is elkészítettünk. A kadarkához kapcsolódva elmondhatjuk, hogy ebben
is található kadarka törköly. A
szekszárdi borászok egybehangzó véleménye szerint ez az egyik legérzékenyebb
szőlőfajta. Viszonylag későn érik, és ha hagyják, igen sokat terem. A fagyokat
nem kedveli, talajban sem válogatós, viszont elég egy kis eső, és máris elkezd
rothadni, ami - talán mondani sem kell - nem válik előnyére. A szakirodalomban
nem kell túl mélyre ásni, hogy a kadarka múltjáról valamit megtudjunk.
Valószínűleg Albániából, de legalábbis arról a környékről származik. Babits
Mihály, a fajta nagy szerelmese, szakavatott szekszárdi patrióta azt írja,
"a (kadarka) neve Szkutariból származik, azaz egyenest Kis-Ázsiából.
Szkutarit a rácok Szkadarnak hívták, a kadarka pedig azelőtt szkadarka volt, s
a rácok hozták Magyarországba". Németh Mártony uradalmi vincellér 1828-ban 29 "fekete" szőlőt
sorol fel, melyek között hatféle kadarka szerepel. A 37 fehér szőlő között
pedig egy fehér kadarka is akad. Húsz év múlva már csak néhány szőlőfajtát
jegyez fel a borvidéket felmérő Péterfy József, aki a kadarka egyeduralmáról
tudósít. A kadarka mítoszt és legendát manapság már szinte lehetetlen
összeegyeztetni a kóstolási élményekkel. Liszt, IX. Pius, Schubert, Petőfi,
Móricz Zsigmond lelkesedése nem is annyira magának a fajtának, hanem sokkal
inkább olyan küvének szólhatott, amelynek egyik alkotóeleme lehetett a
fűszerességéről híres kadarka. Egyedül az unalomig agyonidézett, borban jártas
Márai Sándor beszél úgy a fajtáról, mintha csak együtt kóstoltuk volna a
felhozatalt: "bornak nem igazi bor, de italnak enyhe és
szórakoztató". Pálinkának pedig egyszerűen fenumenális.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése